Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-13 / 20. szám
Joszip Broz Tito 1892-1980 Súlyos betegség után elhunyt Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke. Joszip Broz Tito 1892. május 25-én született a horvátországi Kumrovec faluban, szegény paraszti családban Lakatosmesterséget tanult s az első világháborút megelőző időben Horvátország, Szlovénia, Ausztria-Magyar- ország, Németország és Csehország különböző városaiban kovácsként dolgozott, s itt került kapcsolatba a munkásság harcával. Tizennyolc éves korában lett tagja a szociáldemokrata pártnak. Az első világháború kezdetekor háborúellenes propaganda folytatása miatt bebörtönözték, majd a frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült és orosz fogságba került. A fogságból az 1917-es februári forradalom szabadította ki. A petrográdi júliusi tüntetésen való részvétele miatt ismét börtönbe vetették és az Uraiba küldték. Később az omszki internacionalisták soraiban fegyverrel harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. 1920-ban tért haza és Zágrábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba, majd 1934 decemberében a párt Központi Bizottságának tagjává és a KB Politikai Bizottsága tagjává választották. 1935—38 között a Komintern titkárságán dolgozott Moszkvában. 1937-ben illegálisan hazatért, s a párt Központi Bizottságának főtitkárává választották. Egészen haláláig állt a párt élén fl966 októberétől, mint a JKSZ elnöke). A második világháború idején Joszip Broz Tito irányította Jugoszlávia népeinek fegyveres harcát a fasiszta megszállók ellen, 1941-ben a nemzeti felszabadító hadsereg és a partizánegységek főparancsnoka lett. Két évvel később Jugoszlávia marsall ja, és a felszabadított területeken meaglakult legfelsőbb néphatalmi szerv elnökévé választották. Miként a harcban, a háború utáni időszak szocialista építőmunkájában is kiemelkedő szerepet játszott, 1945—1963 között a szövetségi kormány (1953-tól a szövetségi végrehajtó tanács) elnöke volt. 1953-tól haláláig töltötte be a köztársasági elnöki tisztet, és 1971-től ezzel egyidőben ő volt a (SZSZK államelnökségének elnöke. ■' Joszip Broz Tito az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt s a népek antiimperia- lista, antikoloniaiista harcában, a békéért, az enyhülésért folytatott küzdelemben jelentős szerepet játszó mozgalom vezető személyiségei közé tartozott. Joszip Broz Tito fáradhatatlan tevékenységéért több magas kitüntetést is kapott. Hazánk két ízben tüntette ki a Fehér Oroszlán Érdemrend I. fokozatával, a Szovjetunió az Októberi Forradalom Érdemrendet és a Le- nin-rendet adományozta Tito elnöknek. ■ í + éve M történt Első szabad májasok Egész hazánk díszbe öltözött, hogy megünnepelje a ihunka és a felszabadulás, az óv talán két legszebb, legörömtelibb ünnepét. Békében, boldogságban. De vajon mindig ilyen volt-e ez az ünnep? Hogyan ünnepeltek Bratislavában harmincöt évvel ezelőtt? A nagy világégés végén Szlovákia fővárosára akárcsak az egész országra szívet, léiket vidító ragyogó napsütéses tavasz köszöntött. Mintha a természet is feledtetni akarta volna a sötét időket. A sebek még túl frissek voltak, de a városból lassan eltűntek a pusztítás nyomai, és megindult a normális élet. így közeledett május elseje, a sok szenvedés utón az első szabad május. Az államigazgatás már a Nemzeti Front kezében volt, a közügyek irányítását pedis Nemzeti Bizottság vette ét. Május elseje közeledtével a Nemzeti Front és a Nemzet) Bizottság elnöke felhívással fordult a lakossághoz, amelyben megmagyarázta az új helyzetet, ugyanakkor felszólította a lakosságot, hogy díszítse fel a várost és méltó keretek között ünnepelje meg a dolgozók nemzetközi ünnepét. A felhívás óriási visszhangra talált, jóllehet, akkoriban nehéz volt bármilyen díszítő anyagot szerezni, a város soha nem látott ünnepi köntösbe öltözött. A házak fölött a csehszlovák és a szovjet lobogókat ringatta a szél. A lakosság tulajdonképpen csak most látta először az állam és a közigazgatás új képviselőit. Kora reggeltől gyülekezett a tömeg a Szabadság-téren, a mai Gottwald- -téren. Több mint huszonötezren gyűltek össze. Innen Indult el az ünnepi menet, é- lén a zászlóvivőkkel, jelszavakkal és népviseletbe öltözött fiúkkal és lányokkal. A tömeg végighömpölygött a Stefánik utcán, a mai Békevédők utcáján, a Hurban-téren, a Köztársaság terén [A mai SZNF-tér) és a Rózsa utcán, a mai Jesensk? utcán. A Hviezdoslav-téren, a Szlovák Nemzeti Színház erkélyéről először Jankó jesenskjr író szólt a néphez, utána pedig a pártok és az államigazgatás képviselői, akik ismertették az ország új éllamjogi elrendezését. A tömeg minduntalan viharos éljenzéssel szakította félbe-a szónokokat. Hasonló ünnepi hangulat uralkodott május 9-én is. A borzalmas háború után nem akart szűnni az emberek boldogságkitörése. Nehéz ezt most szavakban elmondani. Mihelyt bejelentették a háború végét, a lakosság spontán ünnepelni kezdett. E hangulatban érkezett meg Kassáról (Koáice) dr. Eduard Benes köztársasági elnök és Zdenék Fierlinger kormányfő. Az állam legmagasabb képviselői egy szovjet katonai repülőgépen érkeztek egy Bratislava melletti tábori repülőtérre. Innen egy szovjet katonai gépkocsi vitte őket a városba. A trna- vai úton hatalmas diadalkapu és felmérhetetlen tömeg üdvözölte őket. A hivatalos ünnepre, amely a cseh és a szlovák nemzet együvé tartozásának nagy ünnepe volt, Ismét a Szlovák Nemzeti Színház előtt került sor. P. L. A BÉLYEGGYŰJTÉS NEM HÓBORT A bélyeggyűjtést sokan hóbortnak, a bélyeggüjtőket hóbortos embereknek tartják. De tévednek, mert a bélyeggyűjtés rendkívül hasznos időtöltés, hozzájárul a gyűjtők általános tudásának és látókörének bővítéséhez. Ezért a Szlovák Bélyeggyűjtők Szövetsége nagy figyelmet szentel az ifjúságnak. A szövetség ifjúsági bizottsága gondoskodik a fiatal tagok szakmai, eszmei és politikai neveléséről. A bizottság munkájáról tájékoztatott bennünket elnöke, Otto Barton mérnök. Szlovákiában a 2158 ifjú bélyeggyűjtő 137 körbeB tömörül. A bélyeggyüjtés a közép-szlovákiai kerületben a legelterjedtebb. A körök rendszerint az iskolákban és a pionír- és ifjúsági otthonokban működnek. Tudjuk azonban, hogy ennél lényegesen több fiatal foglalkozik bélyeggyűjtéssel, ezért bizottságunk egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy felkarolja ezeket a fiatalokat és gondoskodjék a szakmai és politikai képzésükről. A körök munkája rendkívül gazdag. Kiállításokat és beszélgetéseket rendeznek a bélyegek tervezőivel, és szakmai összejövetelen vitatják meg a gyűjtés közben szerzett tapasztalatokat. A tagok fejlettségéről tanúskodik, hogy nemzetközi viszonylatban is elismert gyűjteménnyel rendelkeznek. A fiatal szlovák bélyeg- gyűjtők már számos nemzetközi kiállításon vettek részt többek között a Szovjetunió, ban, Lengyelországban, Magyarországon, az NSZK-ban, Bulgáriában, Svájcban, Luxemburgban, Norvégiában és másutt. V. P. J 3 A vád tanúi Megboldogult gyermekkorom kedvenc időtöltései közé tartozott az díszéit fák megdézsmáldsa. Akkoriban gazdagon teremtek évszakonként a cseresznye-, alma- és sztlvafák, úgy, hogy mindig volt mivel szórakozni. A minap kelet-nyugati irányban két ízben is vé- gighaftottam Szlovákián. B- gyéb szórakozás htján az átszáll fákat is szemügyre vittem. Már ahol szemügyfe vehettem, mert az utóbbi t- vekben egyre foghíjasabbak az útmenti fasorok. Egyre- ■másra vágják ki ókét. De ahol még állnak is a fák, azokban sincs sok köszönet. Vádolnak, az embert hanyagságot vádolják. Alaposan el vannak hanyagolva, évek Óta senki sem metszette, gondozta ókét. Ilyen körülmények között aligha hozhatnak jó termést. Pedig gyümölcstermelésünk nem elégttt ki az igényeket, következésképpen a fogyasztás sem kielégítő. Feleannyi gyümölcsöt sem fogyasztunk, mint más országok, mondjuk Bulgária, Magyarország, Olaszország, Franciaország vagy az NSZK lakásai. Erről jut eszembe, hogy nem lehetne egy kicsit nagyobb figyelmet szentelni az útszéll fáknak is? Halvány gőzöm sincs arról, hogy hány útszéll fa van az országban, de feltételezem, hogy a számuk tetemes, és megfelelő gondozás mellett számottevő terméssel hálálnák még a gondoskodást. Lehetséges, hogy a közutak Igazgatóságainak nincsenek emberei, akik elvégeznék az ápolást. De nem lehetne ezzel megbízni mondjuk a mezőgazdasági iskolák növendékeit, akik' ilyen módon megfelelő termelési gyakorlathoz jutnának? Játszva elvégeznék a munkát, és ingyen. Esetleg egy kis dézs- ma fejében. PALÄGYI LAJOS H uszonöt éve, 1955. május 14-én az európai szocialista országok kormányfői aláírták a Varsói Szerződést. Megszületett az a kölcsönös segítség- nyújtási, együttműködési egyezmény, amely nemcsak az európai szocialista országok politikai és katonai e- gyüttműködésének, hanem a nemzetközi erőegyensúly megtartásának és a világbéke megőrzésének alapokmánya is. A szocialista országok védelmi szövetségének megteremtését az élet követelte. Vissza kell pillantani a második világháború utáni évek világpolitikai fejlődésére, hogy egy-két történelmi tény egymás mellé állításával is bizonyíthassuk: az egymást követő események egyéb kiutat nem is kínálhattak. A nemzetközi imperializmus, az Egyesült Államok irányításával a Szovjetunió, a szocialista országok és a haladás katonai megsemmisítését tűzte céljául. Támaszpontok gyűrűjébe fogták a szocialista országokat, támadó koalíciókat hoztak létre. Minden békeszerződés és nemzetközi egyezmény figyelmen kívül hagyásával 1949. április 4-én létrehozták az Észak-Atlanti Szövetséget, amelynek a küldetéséről Truman akkori amerikai elnök „üdvözlő“ beszédében egy pillanatnyi kétséget sem hagyott. A washingtoni külügyminisztérium nagytermében azt mondta a „keresztvíz“ alól kikerült NATO külügyminisztereinek, hogy „önök olyanok, mint tizenkét háztulajdonos, akik közösen vállalják a szomszédságból eredő teendőket". M ás helyütt hangoztatták, hogy minden erővel fellépnek a „keleti veszedelem“ ellen. Ebből is látszik, hogy szép kis szomszédságot örököltünk. I- lyen körülmények között a szocialista országok biztonsága, békés alkotómunkájának garantálása, a haladás és a világbéke érdekei egyenesen azt követelték, hogy szorosabbra fűzzék politikai, katonai együttműködésüket. Azt, hogy olyan katonai erőt teremtsenek, amely féken tartja az imperializmust és háborús szándékainak feladására kényszerítsék, és következésképpen biztosítsák a szocialista építőmunka, a nemzetközi osztályharc, a népek számára annyira fontos világbékét. Az 1955. május óta eltelt negyed évszázadban védelmi koalíciónk mindenben megfelelt történelmi jelentőségű feladatának. A Varsói Szerződés bevezetőjében össze van foglalva mindaz a lényeges gondolat, amelyekből a szerződést aláíró szocialista országok kiindultak, azaz az európai kollektív biztonságra való törekvés, valamint az ENSZ alapokmánya célkitűzéseinek és elveinek követése. A 9. cikkely a szervezet nyíltságát húzza alá; e szerint a szerződéshez minden olyan állam csatlakozhat,'amely a szerződő államokkal együtt hajlandó küzdeni a békéért, a biztonságért. Hangsúlyozni kell, a Varsói Szerződést kizárólag védelmi célokból hozták létre és annak a húsz évnek a története, amely a szerződés aláírása óta eltelt, minden tényével ezt bizonyítja. A Varsói Szerződés országai huszonöt év alatt egyetlen pillanatra sem szüntették meg békeoffenzívájukat. A Politikai Tanácskozó Testület ülésein, különböző nemzetközi fórumokon, két- és többoldalú tanácskozásokon mindenkor küzdöttek a vitás kérdések tárgyalásos megoldásáért, az európai béke és biztonság rendszere megteremtéséért a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért. Hosszú oldalakat töltene meg, ha felsorolnánk mindazokat a felhívásokat, kezdeményezéseket, amelyek a Varsói Szer25 ÉVES A VARSÖI SZERZŐDÉS A béke és a szocializmus védelmében zódés Politikai Tanácskozó Testületének üléseiről elindulva fontos elemei lettek a világpolitikának. Ezek leg- fontossabbika az európai biztonsági értekezlet konkrét javaslatát tartalmazó 1969. március 17-1 budapesti felhívás volt. A szocialista országok békekezdeményezései alapján jöhetett létre a bécsi haderőcsökkentési tárgyalás is. A Varsói Szerződés országai itt az egyenlő biztonság elve alapján kívánják elérni a célt, az általános leszereléshez vezető lépések egyikét, az európai haderők csökkentését. H uszonöt esztendeje áll fenn a Varsói Szerződés, az európai szocialista országok védelmi szövetsége és azóta lankadatlanul küzd az előbbiekben összefoglalt politikai célokért, azaz a földrész békéjéért és biztonságáért. A politikai-diplomáciai törekvés eredményeit erősíti egyesített katonai erőnk. Negyed évszázad alatt a Varsói Szerződés kiegyenlítette a katonai erőviszonyokat és olyan katonai erőt állított szemb- a NATO erőivel, amely mindeddig visszatartotta azt agresszív terveinek megvalósításától. A védelmi koalíció oszlopa a szovjet hadsereg és a többi testvéri ország katonai ereje rendelkezik azokkal a fegyverekkel és eszközökkel, amelyekkel képes lenne megsemmisíteni az esetleges agresszort. Kiképzésük, vezetésük, erkölcsi-politíkai helyzetük következtében békében és háborúban egyaránt képesek helytállni. A Varsói Szerződés erejét megsokszorozza a hadseregek egysége és együttműködése. A közösen kialakított állásfoglalások a nemzetközi politika lényeges kérdéseiben, az egységes cselekvés, az együttesen elhatározott és végrehajtott katonapolitikai döntések fontos hozzájárulást jelentenek a védelmi koalíció törekvései, céljai eléréséhez. A testvérállamok katonai együttműködése során kialakult a fegyveres erők vezetésének harmonikus rendszere, amely hatékonyan összekapcsolja a nemzeti és az egyesített parancsnokságot. Megalapították a Honvédelmi Miniszterek Bizottságát, a Katonai Tanácsot, az Egyesített Fegyveres Erők Törzsét és más irányító szerveket. A szervekben valamennyi szövetséges hadsereg képviselteti magát. A testvéri hadseregeknél kialakult és állandóan tökéletesedik a csapatok és a törzsek kiképzésének rendszere. Rendszeres tanácskozásokat tartanak a vezető állomány részére, valamint operatív harcászati és különleges harcászati gyakorlatokat, elméleti konferenciákat, konzultációkat és fegyvergyakorlatokat a hadseregek beosztottjai számára. Rendszeresek a közös hadgyakorlatok. Ezek az egyesített parancsnokság és az egyes nemzet) parancsnokságok tervei szerint folynak és a szövetséges hadseregek fegyveres erőinek valamennyi fajtájára, fegyvernemére és haditengerészeti erőire kiterjednek. Ezé» nek során tökéletesítik a parancsnokok és a törzsek felkészültségét, a csapatok tábori, légi és tengeri kiképzését, a hadseregek, a légierők és a hadiflották e- gyüttműködését, elmélyítik a harcosok testvéri barátságát és kölcsönös megértését. A közös hadgyakorlatok nagy jelentőségűek a testvérországok katonafiataljai közötti barátság, az internacionalizmus elmélyítése tekintetében, egymás jobb megismerésére, tiszteletére és megbecsülésére nevelnek. A míg fennáll az Észak-atlanti Szövetség, amíg nem változik az imperializmus Íegagresszívabb köreinek a szocialista országok elleni támadó élű politikája, addig a Varsói Szerződésre, mint az európai szocialista országok szuverenitása megvédésének és a földrész békéje biztosításának eszközére szükség van. Ezzel egyidejűleg a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok vezetői sohasem ellenezték a két szervezet egyidejű feloszlatását, sőt, többször éppen ők javasolták azt. A Varsói Szerződés országai számos egyoldalú lépéssel igyekeztek előbbre Jutni a leszerelés dolgában. Ezzel szemben a NATO a jó példa követése helyett létszámot emelt vagy fegyverzetet, például nukleáris fegyverzetet erősített. Kétségtelen azonban, hogy a szocialista országok védelmi szövetsége mindenkor képes lesz oltalmazni azt, amit népeink a két kezük munkájával teremtettek meg. PALÄGYI LAJOS
