Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-06 / 19. szám
2 j|Ü8Ü8 ---- — EURÓPÁÉRT ÉS A BÉKÉÉRT Voltaképpen egyetlen cél vezérelte á párizsi tanácskozáson részt vett európai kommunista és munkáspártok képviselőit: hitet tenni a béke és a leszerelés ügye mellett, mozgósítani minden olyan erőt, amely kész cselekvőén hozzájárulni az enyhülési folyamat vívmányainak megőrzéséhez, a folyamat folytatásához. Egy hónappal ezelőtt, április 1-én került nyilvánosságra a Francia Kommunista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Javaslata, amellyel párhuzamosan meghívót is küldtek valamennyi európai kommunista pártnak, hogy vegyen részt 1980. április 28-án és 29-én, a francia fővárosban egy találkozón, amelyen a béke és a leszerelés ügyével foglalkoznak majd, s felhívással fordulnak az európai országok népeihez és a világ békeszerető erőihez. A találkozó összehívása nagy visszhangot váltott ki mind a meghívottak, mind pedig a más tdeológiájíí pártok, szervezetek körében, valamint a kontinens széles közvéleményében is. A napirendre tűzött egyetlen téma vitathatatlanná tette a találkozó időszerűségét. Az enyhülési folyamat megtorpanása, a tőkés világ Jó néhány vezető politikusának hidegháborús vagy legalábbis a hidegháború korszakára emlékeztető hangvételű nyilatkozata, a NATO fegyverkezési tervei, s általában a szembenállás, a konfrontáció erőinek aktivizálódása szinte parancsolóan szükségszerűvé tette a haladó erők, elsősorban a kommunisták nyílt, világos állásfoglalását. Ennek a felismerése indította a francia és a lengyel párt vezetőit arra, hogy konzultációt kezdjenek egymással, majd ennek eredményeként a találkozó megtartását kezdeményezzék. Fontosnak tartjuk a párizsi találkozót, s jó időpontban rendezték meg, már csak azért is, mert ősszel ú- jabb jelentős állomásához érkezik az európai biztonság és enyhülés ügye. Novemberben esedékes — Helsinki folytatásaként — a madridi tanácskozás. Korunk legfontosabb kérdésében — a béke és a leszerelés ü- gyében — már most kikristályosodhat az európai kommunisták időszerű, napjaink eseményeihez alkalmazkodó álláspontja, amelyet következetesen képviselve jó szolgálatot tehetnek a madridi értekezlet alapos előkészítésének is. AMERIKAI KALANDORAKCIÓ IRÁNBAN Miközben az európai kommunista pártok képviselőinek tárgyalásai a feszültséggel terhes nemzetközi légkör javításának útját keresték, az Egyesült Államok békét veszélyeztető kalandorakciót hajtott végre: kato nai úton kísérelte meg kiszabadítani a teheráni amerikai nagykövetségen fogva tartott túszokat. A kommandóakció pontos lefolyásáról szóló jelentések ellentmondásosak. Carter elnök szerint az akciót menet közben ő maga állította le. A szállítógépek egyike i— Brown hadügyminiszter szerint viszont három helikopter — meghibásodott. Ezután a földön manőverezve két gép összeütközött, aminek következtében nyolc amerikai katona meghalt és sok megsebesült. Carter kijelentette, hogy az amerikai katonákat légi ú- ton hazaszállították, és a csapatok nem kerültek közvetlen harci összeütközésbe az iráni fegyveres erőkkel. Iráni és egyéb forrásokból ismeretessé vált, hogy az állítólagos baleset Teherántól 320 kilométerre, Ta- bas város környékén következett be. Brown hadügyminiszter azt mondta: a helikopterek a térségben állomásozó Nimitz anyahajőról szálltak fel, s hat C—130-as óriás gép tartozott a csapathoz. Az iráni sivatagi területen való leszállás a helikopterek feltankolását szolgálta, onnan indultak volna Teheránba. Az amerikai fegyveres erők 90 önkéntese és hasonló létszámú légiszemélyzet vett részt az akcióban. Iráni közlés szerint radarrendszerük észlelte a repülőgépeket, és az iráni légierő üldözőbe vette őket, ekkor történt a gépösszeütközés. Irán közvéleménye mélységes felháborodással fogadta az akció hírét. A teheráni egyetemről hatalmas tüntető menet vonult az amerikai nagykövetség épületéhez. A hadsereg közben felszólította Tabas környékének lakosságát, hogy segítse az amerikai kommandó állítólag ott rekedt tagjainak felkutatását. Khomeini pénteken kijelentette: „Ha az Egyesült Államok még egy ehhez hansoló, ostoba kísérletet tesz a teheráni nagykövetségen fogva tartott túszok kiszabadítására, úgy sem én, sem pedig az iráni kormány nem vállalhat felelősséget a követséget megszállt diákok tettéért.“ Az Egyesült Államok szövetségeseiből zavart és nyugtalanságot váltott ki az amerikai kommandóvállalkozás, s bosszúságot az a tény, hogy Carter ezúttal sem tartotta érdemesnek előzetesen tájékoztatni őket. Az akció hatással lehet Amerika és szövetségesei viszonyára. Ismeretes, hogy Carter az elmúlt napokban azt követelte NATO-partnereitől és Japántól: csatlakozzanak az Irán-ellenes gazdasági és diplomáciai blokádhoz, mert ez az egyetlen módja a katonai beavatkozás elkerülésének. Amikor a partnerek jelét adták annak, hogy éppen a béke megőrzése érdekében hajlandók engedményeket tenni az amerikai követelményeknek, Carter katonai beavatkozást rendelt el Iránban. A szovjet kommentárok egyöntetűen arra a megállapodásra jutottak, hogy Carter felelőtlen fegyveres kalandba bocsátkozott, amely háborús tűzfészek kialakulásához vezethetett volna a Perzsa-öböl térségében. 25 ÉVES A VARSÓI SZERZŐDÉS EMLÉKEZÉS az együtt töltött PILLANATOKRA Bevetésre indulnak a katonák. Cseh Kálmán őrnagy A Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek közös hadgyakorlatai harci hagyományaink új fejezetébe tartoznak. Idén, a Varsói Szerződés létrejöttének 25. évfordulóján mivel emlékezhetnénk meg kifejezőbben,' méltóbbképpen e jubileumról, mint az egyik ilyen közös hadgyakorlat felelevenítésével? Vérbeli szakember hírében áll Síma alezredes, ez a zömök termetű, őszülő ha- lántékú, csupa derűt árasztó, egyenes beszédű ember. Erre a hírére pedig tudásával, tapasztalataival szolgált rá. Negyvenhét éves. Tizenhárom évvel ezelőtt („Ah, hogy szalad ez az idői“ mondja nevetve) az előhad századparancsnoka volt. Az akkor kétéves kislánya most középiskolás, a valamivel idősebb fia pedig ipari szakközépiskolás. Az apa, a III. csehszlovák spartakiád 19 000 résztvevőjét befogadó sátorváros építését készíti elő. De időzzünk még el a tizenhárom évvel ezelőtti e- seményeknéll A Vitavárói beszélgetünk, de nem Smetana gyönyörű szimfonikus költeményéről, sem a vízesésekkel ^csipkézett méltóságteljes folyóról, hanem az 1966-os Vltava elnevezésű •hadgyakorlatról, amely a Varsói Szerződés mindmáig legnagyobb ilyen közös hadművelete volt. Amikor a nyár őszbe fordult, keletről a szovjet és a magyar hadsereg csapatai, északról az NDK nemzeti néphadseregének katonái vonultak Dél-Csehország felé. Síma utásztiszt katonái ekkor már a Vltava alsó folyásánál, nem messze Hnév- kovicétől a hadszínteret készítették elő, a folyóval birkóztak, fegyengették a partokat, a meder alját vizsgálták, hídfőt javítottak, és kijelölték a lehetséges átkelőhelyeket. Egy hét lázas előkészület után elérkezett a nagy nap, óra, amelynek eseményeit a Ceskoslovensk# vojak folyóirat riportere, így örökítette meg: „Egyszerre csak fülsiketítőén, szemet kápráztatóan rázendít a „varsói fúvószenekar“. Lábra kel az erdő, megindul a gépesített gyaloghadosztály, utána a páncélosok, majd elzúgnak felettük a repülőgépek, s az egész harcmező, amerre csak a szem ellát, szürkés- fekete füstben úszik. Ojabb robbanások hasítanak a levegőbe, agyagrögök szöknek minden irányba. A mieink azonban már a vízhez értek. Csobban a víz, egyik kocsi a másik után veti magát bele, és veszi célba a partot meg a repülőgépeket. Hullámok csapódnak a magasba. Robbaná-. sok, mind távolabbra és távolabbra. A harckocsiegység már elérte a hídfőt. A helybeli fiúk előbújnak a bokrok mögül meg a padlásokról, és sugárzó arccal, széttárt karokkal kiáltják: Hurrái Majd hirtelenében csend borul erre a dél-csehországi tájra.“ — Mindegyik hadgyakorlat felejthetetlen élmény. Ilyen volt a Vltava is — emlékezik vissza az alezredes. : Mire elkészültünk a híddal, már jöttek is „ellenséges“ repülőgépek, és a híd egy részét megrongálták. Villámgyorsan hozzáláttunk a helyreállításhoz. Helikopterek szállították a híd pótlásához az elemeket. Ment a munka, akár a karikacsapás, szinte másod- percnyi pontossággal a terv szerint. Ezt az élményt lehetetlen elfelejteni. Cseh Kálmán őrnagy fiatalabb Síma alezredesnél, huszonöt éves volt, amikor a Vltava hadgyakorlaton főhadnagyként a hidászszázadot vezette. Akkoriban feleségével és hároméves kislányával egy katonai garzonlakásban élt. A családjától távol eltöltött emlékezetes egy hónapról így vall: i—i Mindig is vonzottak az olyan feladatok, mint a Vltava, i—i Közben katonai albumában lapozgat. — Nem is igaz, hogy ez valaha megtörtént — mutat az egyik megsárgult képre, amelyen az ő egykori egységének katonái szorgosan építik a hidat. Az egész szerkezet ó- riási összerakős játékra emlékeztet. A hat méter hosz- szú és két mázsás fémgerendákat hat katona cipelte. Az előírt negyven perc helyett az ő vltavás fiúi tizenöt perc alatt elkészültek a komppal. Igaz, most már ezt a rekordot is túlszárnyalta a korszerű haditechnika, a hidászok sokkal rövidebb idő alatt felépítik a pontonhi- dat. Erről egy nemrég lezajlott hadgyakorlaton készült fénykép tanúskodik: a Tatra 813-as mélyúton a vízbe hajt, a kezelő kinyitja a reteszt, s a kocsi alvázából lecsúszik a vízre az épülő híd egy része. No de ez a korszerűsítés mit sem csökkentette a hidászok szakmai megbecsülését. Cseh Kálmán nevükön említi azokat az erős katonákat, akik négyesben hordták a fémgerendákat, vagy azt a markos legényt a Duna-hajózás- tól, aki acéldrótból úgy sodorta a kötelet, mint egykor a falusiak kenderből. Vagy azoknak a katonáinak a nevét, akik boszorkányos ügyességgel építették fel a hidat, amelyhez még az építőanyagot, a fát is maguknak kellett kitermelniük. i— A közös munkában nem ismertük a lazítást. Már ketten-hárman képesek voltak magukkal ragadni a többieket. Hiába a korszerű technika, a hídépítés csínját-bín- ját most is tudni kell. Felszerelési gépparkjuk a legmodernebb. Minden hidász szakember a maga posztján. Felelősséggel tartozik feletteseinek a reá bí- zott értékekért és azért is, hogyan teljesíti egysége a kiszabott feladatot. A Varsói Szerződés hadseregeinek fokozottabb harci felkészültségét segítette elő a hidász- technika egységesítése. A Vltava óta azonban már másképp van. „Emlékszel, amikor.,.?“ „Hogyan is volt...?“ —valahogy így kezdődnek a Vltava résztvevőinek visszaemlékezései a közös hadgyakorlatra, azoknak a napoknak a képei semmit sem halványultak az eltelt évek a- latt. Hogyan is lehetne elfelejteni azt az alkonyatot, amikor a szovjet katona szénát kaszált a dél-csehországi réten, mögötte sorakoztak a takaros rendek, miközben a gazda, egy Idős bácsi békésen eregette pipájából a füstöt? Mint a- hogy azt sem lehet elfelejteni, amikor egy külföldi turista elgázolt egy négyéves kislányt, és megszökött a tett színhelyéről. Ivan Styepnyák gárdaegységének katonái nyomban a felelőtlen gépkocsivezető után e- redtek, és átadták őt hatóságainknak, miközben a szovjet katonaorvos elsősegélyt nyújtott a szerencsétlenül járt kislánynak és anyjának, majd beszállította őket a kórházba. Az a Vltava, amelyről írtunk, tehát nem a Sumaval erdők békésen csörgedező folyója, ez a Vltava a gyakorlatozó, előrenyomuló hadseregek hadszíntere volt, az idegfeszítő, mindent beleadó Vltava, amely az NDK nemzeti hadseregének ágyú- sortüzével ért véget. És utána? Lapozzunk bale ismét a riporter jegyzet- füzetébe: „Végre a vendéglátók is szóhoz juthattak. Mindennel elkészültek már a fogadásra, plakátok hirdetik, hogy ebben és ebben a hangulatos vendéglőben, a Boudintól jobbra, ahol a nap is egy pillanatra megtorpan, merrefelé is térjen nyugovóra, ekkor és ekkor lesz a barátságbál, s mind v a négy hadsereg katonái részt vesznek rajta. Késő éjszaka is cseh népdalokat visszhangoznak Sumava erdei, barátságok, szerelmek szövődnek. „Ugye írsz?“ És a trombitások, szaxofonosok tovább fújják a talpalá- valót.“ Nagy utat tettek meg azóta nemcsak az utászok, hanem egész hadseregünk. A Varsói Szerződés fegyveres erőinek baráti együttműködésében a 25. évfordulóval jelentős fejezet záródott le. Erre a negyedszázados jubileumra emlékeztünk ml is írásunkkal. i..... "'■»-V| §-L .......................1 Ördög motorosok A lakótelepen éktelen a lárma, motorkerékpárok fülsiketítő zúgása hasít az agyvelőmig. Ki sem nézek az ablakon, úgyis tudom, kik a zaj okozói. Némelyikük szinte elvész a Pionier vagy a Jawa kormánya mögött, de lármázni vele, azt már tud. Ojabban mifelénk nagy divat a „csemetének“ motor- kerékpárt vásárolni. > Születésnapi ajándékul, a tanév eredményes vagy kevésbé e- redményes befejezése alkalmából vagy csak azért, hogy a szomszédot egye meg a sárga irigység, kismotort kap az aranyos kedvenc. A kismotor ugyanis rendkívül szórakoztató és „egészséges" dolog a fiatal nemzedék számára, kíméli az izmokat és ezzel egyenes arányban fokozza az önteltséget. Persze előfordul,hogy a gazdája nyakát szegi vele, de mindennek van ára, még a hiúság legyezgetésé- nek is. Így rázzuk mi a rongyot. A fiatalok aztán mindjárt az elején megreperálják a motorkerékpárt, mert az a bugyuta tervező bizonyára nem tudta, mi kell egy jó motorhoz. Leszerelik a hangtompítókat, és az így átalakított masina olyan zajt csap, mint egy sugárhajtású repülőgép, ezért rendkívül alkalmas a békés lakosság idegesítésére, Kismotoros barátaink aztán reggeltől estig le-fel ro- hangásznak a lakótelep belső utcáain és ösvényein, máshová nem merészkednek, ugyanis legtöbbször nem rendelkeznek hajtást jogosítvánnyal — de még kevésbé józan ésszel. De lehet, hogy az sem, aki a kismotort vette nekik. Palágyi Lajos IFJÚSÁGI KLUBOK járási vetélkedője A klubmozgalom eléggé elterjedt a losonci (Luőenec) Járásban. Igaz, főleg a diszkőklubok működnek rendszeresen, de akadnak azért olyanok is, ahol a diszké mellett nem feledkeznek meg az eszmei nevelésről, a tágabb értelemben vett kultúráról sem. E célból a SZISZ losonci (LuCenec) járási bizottsága és a Járás] Népművelési Központ, Klubfórum ‘80 címmel már hetedik éve rendszeresen meghirdeti az ifjúsági klubok járási versenyét. Ez a vetélkedő Idén hazánk felszabadulásának 35. évfordulója jegyében zajlott le. A kluboknak műsoruk összeállításakor eszmei-politikai szempontból ezt a nevezetes évfordulót kellett figyelembe venniük. A meghirdetett versenybe a járásból csak öt ifjúsági klub nevezett be. A rendező szervek a vetélkedőt Füleken (Filakovo) a Ko- vosmalt üzemi klubjában tartották meg. A zsűri a cinobá- nyai (Cinobaúa) Ifjúsági klubot tartotta a legjobbnak. A második helyen a málinyeci (Malinec), a harmadikon pedig a ragyolci (Radzovce) ifjúsági klub végzett. A győztes csoportoknak a rendező szervek oklevelet és ajándékot nyújtottak át. Színvonalas rendezvény volt a vetélkedő, jóllehet kevesebben neveztek be, mint tavaly. A rendezőknek azonban el kell gondolkodniuk azon, ml az oka annak, hogy az idén kevesebben jelentkeztek. Nem elégséges valamilyen mozgalmat meghirdetni, Irányítani is kell azt. A létező kluboknak egész éven át hathatósabb módzertani segítséget kell nyújtani. Csak így várható eredményesebb munka a klubmozgalomban. id. CSAK ISTVÁN *
