Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-06 / 19. szám

2 j|Ü8Ü8 ---- — EURÓPÁÉRT ÉS A BÉKÉÉRT Voltaképpen egyetlen cél vezérelte á párizsi tanács­kozáson részt vett európai kommunista és munkáspár­tok képviselőit: hitet tenni a béke és a leszerelés ügye mellett, mozgósítani minden olyan erőt, amely kész cse­lekvőén hozzájárulni az enyhülési folyamat vívmányai­nak megőrzéséhez, a folyamat folytatásához. Egy hónappal ezelőtt, április 1-én került nyilvános­ságra a Francia Kommunista Párt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Javaslata, amellyel párhuzamosan meg­hívót is küldtek valamennyi európai kommunista párt­nak, hogy vegyen részt 1980. április 28-án és 29-én, a francia fővárosban egy találkozón, amelyen a béke és a leszerelés ügyével foglalkoznak majd, s felhívással fordulnak az európai országok népeihez és a világ bé­keszerető erőihez. A találkozó összehívása nagy visszhangot váltott ki mind a meghívottak, mind pedig a más tdeológiájíí pártok, szervezetek körében, valamint a kontinens szé­les közvéleményében is. A napirendre tűzött egyetlen téma vitathatatlanná tette a találkozó időszerűségét. Az enyhülési folyamat megtorpanása, a tőkés világ Jó néhány vezető politikusának hidegháborús vagy leg­alábbis a hidegháború korszakára emlékeztető hangvé­telű nyilatkozata, a NATO fegyverkezési tervei, s álta­lában a szembenállás, a konfrontáció erőinek aktivizá­lódása szinte parancsolóan szükségszerűvé tette a ha­ladó erők, elsősorban a kommunisták nyílt, világos ál­lásfoglalását. Ennek a felismerése indította a francia és a lengyel párt vezetőit arra, hogy konzultációt kezd­jenek egymással, majd ennek eredményeként a találko­zó megtartását kezdeményezzék. Fontosnak tartjuk a párizsi találkozót, s jó időpont­ban rendezték meg, már csak azért is, mert ősszel ú- jabb jelentős állomásához érkezik az európai bizton­ság és enyhülés ügye. Novemberben esedékes — Hel­sinki folytatásaként — a madridi tanácskozás. Korunk legfontosabb kérdésében — a béke és a leszerelés ü- gyében — már most kikristályosodhat az európai kom­munisták időszerű, napjaink eseményeihez alkalmazko­dó álláspontja, amelyet következetesen képviselve jó szolgálatot tehetnek a madridi értekezlet alapos elő­készítésének is. AMERIKAI KALANDORAKCIÓ IRÁNBAN Miközben az európai kommunista pártok képviselői­nek tárgyalásai a feszültséggel terhes nemzetközi lég­kör javításának útját keresték, az Egyesült Államok békét veszélyeztető kalandorakciót hajtott végre: kato nai úton kísérelte meg kiszabadítani a teheráni ameri­kai nagykövetségen fogva tartott túszokat. A kommandóakció pontos lefolyásáról szóló jelenté­sek ellentmondásosak. Carter elnök szerint az akciót menet közben ő maga állította le. A szállítógépek egyi­ke i— Brown hadügyminiszter szerint viszont három helikopter — meghibásodott. Ezután a földön manőve­rezve két gép összeütközött, aminek következtében nyolc amerikai katona meghalt és sok megsebesült. Carter kijelentette, hogy az amerikai katonákat légi ú- ton hazaszállították, és a csapatok nem kerültek köz­vetlen harci összeütközésbe az iráni fegyveres erők­kel. Iráni és egyéb forrásokból ismeretessé vált, hogy az állítólagos baleset Teherántól 320 kilométerre, Ta- bas város környékén következett be. Brown hadügyminiszter azt mondta: a helikopterek a térségben állomásozó Nimitz anyahajőról szálltak fel, s hat C—130-as óriás gép tartozott a csapathoz. Az irá­ni sivatagi területen való leszállás a helikopterek fel­tankolását szolgálta, onnan indultak volna Teheránba. Az amerikai fegyveres erők 90 önkéntese és hasonló lét­számú légiszemélyzet vett részt az akcióban. Iráni köz­lés szerint radarrendszerük észlelte a repülőgépeket, és az iráni légierő üldözőbe vette őket, ekkor történt a gépösszeütközés. Irán közvéleménye mélységes felháborodással fogad­ta az akció hírét. A teheráni egyetemről hatalmas tün­tető menet vonult az amerikai nagykövetség épületé­hez. A hadsereg közben felszólította Tabas környéké­nek lakosságát, hogy segítse az amerikai kommandó állítólag ott rekedt tagjainak felkutatását. Khomeini pénteken kijelentette: „Ha az Egyesült Államok még egy ehhez hansoló, ostoba kísérletet tesz a teheráni nagykövetségen fogva tartott túszok kiszabadítására, úgy sem én, sem pedig az iráni kormány nem vállal­hat felelősséget a követséget megszállt diákok tettéért.“ Az Egyesült Államok szövetségeseiből zavart és nyug­talanságot váltott ki az amerikai kommandóvállalko­zás, s bosszúságot az a tény, hogy Carter ezúttal sem tartotta érdemesnek előzetesen tájékoztatni őket. Az akció hatással lehet Amerika és szövetségesei viszonyá­ra. Ismeretes, hogy Carter az elmúlt napokban azt kö­vetelte NATO-partnereitől és Japántól: csatlakozzanak az Irán-ellenes gazdasági és diplomáciai blokádhoz, mert ez az egyetlen módja a katonai beavatkozás elkerülésének. Amikor a partnerek jelét adták annak, hogy éppen a béke megőrzése érdekében hajlandók engedményeket tenni az amerikai követelményeknek, Carter katonai beavatkozást rendelt el Iránban. A szovjet kommentárok egyöntetűen arra a megálla­podásra jutottak, hogy Carter felelőtlen fegyveres ka­landba bocsátkozott, amely háborús tűzfészek kialaku­lásához vezethetett volna a Perzsa-öböl térségében. 25 ÉVES A VARSÓI SZERZŐDÉS EMLÉKEZÉS az együtt töltött PILLANATOKRA Bevetésre indulnak a katonák. Cseh Kálmán őrnagy A Varsói Szerződés tagál­lamai fegyveres erőinek kö­zös hadgyakorlatai harci hagyományaink új fejezeté­be tartoznak. Idén, a Varsói Szerződés létrejöttének 25. évfordulóján mivel emlékez­hetnénk meg kifejezőbben,' méltóbbképpen e jubileum­ról, mint az egyik ilyen kö­zös hadgyakorlat felelevení­tésével? Vérbeli szakember híré­ben áll Síma alezredes, ez a zömök termetű, őszülő ha- lántékú, csupa derűt árasz­tó, egyenes beszédű ember. Erre a hírére pedig tudásá­val, tapasztalataival szol­gált rá. Negyvenhét éves. Ti­zenhárom évvel ezelőtt („Ah, hogy szalad ez az idői“ mondja nevetve) az előhad századparancsno­ka volt. Az akkor kétéves kislánya most középiskolás, a valamivel idősebb fia pe­dig ipari szakközépiskolás. Az apa, a III. csehszlovák spartakiád 19 000 résztvevő­jét befogadó sátorváros épí­tését készíti elő. De időzzünk még el a ti­zenhárom évvel ezelőtti e- seményeknéll A Vitavárói beszélgetünk, de nem Sme­tana gyönyörű szimfonikus költeményéről, sem a víze­sésekkel ^csipkézett méltó­ságteljes folyóról, hanem az 1966-os Vltava elnevezésű •hadgyakorlatról, amely a Varsói Szerződés mindmáig legnagyobb ilyen közös had­művelete volt. Amikor a nyár őszbe for­dult, keletről a szovjet és a magyar hadsereg csapatai, északról az NDK nemzeti néphadseregének katonái vonultak Dél-Csehország fe­lé. Síma utásztiszt katonái ekkor már a Vltava alsó fo­lyásánál, nem messze Hnév- kovicétől a hadszínteret ké­szítették elő, a folyóval bir­kóztak, fegyengették a par­tokat, a meder alját vizs­gálták, hídfőt javítottak, és kijelölték a lehetséges átke­lőhelyeket. Egy hét lázas előkészület után elérkezett a nagy nap, óra, amelynek eseményeit a Ceskoslovensk# vojak folyó­irat riportere, így örökítet­te meg: „Egyszerre csak fülsiketítőén, szemet kápráz­tatóan rázendít a „varsói fúvószenekar“. Lábra kel az erdő, megindul a gépesített gyaloghadosztály, utána a páncélosok, majd elzúgnak felettük a repülőgépek, s az egész harcmező, amerre csak a szem ellát, szürkés- fekete füstben úszik. Ojabb robbanások hasítanak a le­vegőbe, agyagrögök szök­nek minden irányba. A mieink azonban már a víz­hez értek. Csobban a víz, egyik kocsi a másik után ve­ti magát bele, és veszi cél­ba a partot meg a repülő­gépeket. Hullámok csapód­nak a magasba. Robbaná-. sok, mind távolabbra és tá­volabbra. A harckocsiegy­ség már elérte a hídfőt. A helybeli fiúk előbújnak a bokrok mögül meg a padlá­sokról, és sugárzó arccal, széttárt karokkal kiáltják: Hurrái Majd hirtelenében csend borul erre a dél-cseh­országi tájra.“ — Mindegyik hadgyakor­lat felejthetetlen élmény. Ilyen volt a Vltava is — emlékezik vissza az alezre­des. : Mire elkészültünk a híddal, már jöttek is „ellen­séges“ repülőgépek, és a híd egy részét megrongál­ták. Villámgyorsan hozzálát­tunk a helyreállításhoz. He­likopterek szállították a híd pótlásához az elemeket. Ment a munka, akár a ka­rikacsapás, szinte másod- percnyi pontossággal a terv szerint. Ezt az élményt le­hetetlen elfelejteni. Cseh Kálmán őrnagy fia­talabb Síma alezredesnél, huszonöt éves volt, amikor a Vltava hadgyakorlaton fő­hadnagyként a hidászszáza­dot vezette. Akkoriban fele­ségével és hároméves kis­lányával egy katonai gar­zonlakásban élt. A családjá­tól távol eltöltött emléke­zetes egy hónapról így vall: i—i Mindig is vonzottak az olyan feladatok, mint a Vltava, i—i Közben katonai albumában lapozgat. — Nem is igaz, hogy ez valaha meg­történt — mutat az egyik megsárgult képre, amelyen az ő egykori egységének ka­tonái szorgosan építik a hidat. Az egész szerkezet ó- riási összerakős játékra em­lékeztet. A hat méter hosz- szú és két mázsás fémge­rendákat hat katona cipel­te. Az előírt negyven perc helyett az ő vltavás fiúi ti­zenöt perc alatt elkészültek a komppal. Igaz, most már ezt a re­kordot is túlszárnyalta a korszerű haditechnika, a hi­dászok sokkal rövidebb idő alatt felépítik a pontonhi- dat. Erről egy nemrég le­zajlott hadgyakorlaton ké­szült fénykép tanúskodik: a Tatra 813-as mélyúton a vízbe hajt, a kezelő kinyit­ja a reteszt, s a kocsi alvá­zából lecsúszik a vízre az épülő híd egy része. No de ez a korszerűsítés mit sem csökkentette a hidászok szakmai megbecsülését. Cseh Kálmán nevükön említi azo­kat az erős katonákat, akik négyesben hordták a fém­gerendákat, vagy azt a mar­kos legényt a Duna-hajózás- tól, aki acéldrótból úgy so­dorta a kötelet, mint egy­kor a falusiak kenderből. Vagy azoknak a katonái­nak a nevét, akik boszorká­nyos ügyességgel építették fel a hidat, amelyhez még az építőanyagot, a fát is maguknak kellett kitermel­niük. i— A közös munkában nem ismertük a lazítást. Már ketten-hárman képesek voltak magukkal ragadni a többieket. Hiába a korszerű techni­ka, a hídépítés csínját-bín- ját most is tudni kell. Felszerelési gépparkjuk a legmodernebb. Minden hi­dász szakember a maga posztján. Felelősséggel tar­tozik feletteseinek a reá bí- zott értékekért és azért is, hogyan teljesíti egysége a kiszabott feladatot. A Varsói Szerződés hadseregeinek fo­kozottabb harci felkészült­ségét segítette elő a hidász- technika egységesítése. A Vltava óta azonban már másképp van. „Emlékszel, amikor.,.?“ „Hogyan is volt...?“ —va­lahogy így kezdődnek a Vl­tava résztvevőinek visszaem­lékezései a közös hadgya­korlatra, azoknak a napok­nak a képei semmit sem hal­ványultak az eltelt évek a- latt. Hogyan is lehetne el­felejteni azt az alkonyatot, amikor a szovjet katona szénát kaszált a dél-csehor­szági réten, mögötte sora­koztak a takaros rendek, miközben a gazda, egy Idős bácsi békésen eregette pi­pájából a füstöt? Mint a- hogy azt sem lehet elfelej­teni, amikor egy külföldi tu­rista elgázolt egy négyéves kislányt, és megszökött a tett színhelyéről. Ivan Styepnyák gárdaegységének katonái nyomban a felelőt­len gépkocsivezető után e- redtek, és átadták őt ha­tóságainknak, miközben a szovjet katonaorvos elsőse­gélyt nyújtott a szerencsét­lenül járt kislánynak és anyjának, majd beszállítot­ta őket a kórházba. Az a Vltava, amelyről ír­tunk, tehát nem a Sumaval erdők békésen csörgedező folyója, ez a Vltava a gya­korlatozó, előrenyomuló hadseregek hadszíntere volt, az idegfeszítő, mindent be­leadó Vltava, amely az NDK nemzeti hadseregének ágyú- sortüzével ért véget. És utána? Lapozzunk ba­le ismét a riporter jegyzet- füzetébe: „Végre a vendég­látók is szóhoz juthattak. Mindennel elkészültek már a fogadásra, plakátok hirde­tik, hogy ebben és ebben a hangulatos vendéglőben, a Boudintól jobbra, ahol a nap is egy pillanatra meg­torpan, merrefelé is térjen nyugovóra, ekkor és ekkor lesz a barátságbál, s mind v a négy hadsereg katonái részt vesznek rajta. Késő éjszaka is cseh népdalokat visszhangoznak Sumava er­dei, barátságok, szerelmek szövődnek. „Ugye írsz?“ És a trombitások, szaxofono­sok tovább fújják a talpalá- valót.“ Nagy utat tettek meg az­óta nemcsak az utászok, ha­nem egész hadseregünk. A Varsói Szerződés fegyveres erőinek baráti együttműkö­désében a 25. évfordulóval jelentős fejezet záródott le. Erre a negyedszázados ju­bileumra emlékeztünk ml is írásunkkal. i­..... "'■»-V­| §-L .......................1 Ördög motorosok A lakótelepen éktelen a lárma, motorkerékpárok fül­siketítő zúgása hasít az agy­velőmig. Ki sem nézek az ablakon, úgyis tudom, kik a zaj okozói. Némelyikük szinte elvész a Pionier vagy a Jawa kormánya mögött, de lármázni vele, azt már tud. Ojabban mifelénk nagy di­vat a „csemetének“ motor- kerékpárt vásárolni. > Szüle­tésnapi ajándékul, a tanév eredményes vagy kevésbé e- redményes befejezése alkal­mából vagy csak azért, hogy a szomszédot egye meg a sárga irigység, kis­motort kap az aranyos ked­venc. A kismotor ugyanis rendkívül szórakoztató és „egészséges" dolog a fiatal nemzedék számára, kíméli az izmokat és ezzel egyenes arányban fokozza az öntelt­séget. Persze előfordul,hogy a gazdája nyakát szegi ve­le, de mindennek van ára, még a hiúság legyezgetésé- nek is. Így rázzuk mi a rongyot. A fiatalok aztán mindjárt az elején megreperálják a motorkerékpárt, mert az a bugyuta tervező bizonyára nem tudta, mi kell egy jó motorhoz. Leszerelik a hang­tompítókat, és az így átala­kított masina olyan zajt csap, mint egy sugárhajtású repülőgép, ezért rendkívül alkalmas a békés lakosság idegesítésére, Kismotoros barátaink az­tán reggeltől estig le-fel ro- hangásznak a lakótelep bel­ső utcáain és ösvényein, máshová nem merészkednek, ugyanis legtöbbször nem rendelkeznek hajtást jogo­sítvánnyal — de még kevés­bé józan ésszel. De lehet, hogy az sem, aki a kismotort vette nekik. Palágyi Lajos IFJÚSÁGI KLUBOK járási vetélkedője A klubmozgalom eléggé elterjedt a losonci (Luőenec) Já­rásban. Igaz, főleg a diszkőklubok működnek rendszeresen, de akadnak azért olyanok is, ahol a diszké mellett nem fe­ledkeznek meg az eszmei nevelésről, a tágabb értelemben vett kultúráról sem. E célból a SZISZ losonci (LuCenec) járási bizottsága és a Járás] Népművelési Központ, Klubfórum ‘80 címmel már hetedik éve rendszeresen meghirdeti az ifjúsági klubok já­rási versenyét. Ez a vetélkedő Idén hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója jegyében zajlott le. A kluboknak műsoruk összeállí­tásakor eszmei-politikai szempontból ezt a nevezetes évfor­dulót kellett figyelembe venniük. A meghirdetett versenybe a járásból csak öt ifjúsági klub nevezett be. A rendező szervek a vetélkedőt Füleken (Filakovo) a Ko- vosmalt üzemi klubjában tartották meg. A zsűri a cinobá- nyai (Cinobaúa) Ifjúsági klubot tartotta a legjobbnak. A má­sodik helyen a málinyeci (Malinec), a harmadikon pedig a ragyolci (Radzovce) ifjúsági klub végzett. A győztes csopor­toknak a rendező szervek oklevelet és ajándékot nyújtot­tak át. Színvonalas rendezvény volt a vetélkedő, jóllehet keve­sebben neveztek be, mint tavaly. A rendezőknek azonban el kell gondolkodniuk azon, ml az oka annak, hogy az idén kevesebben jelentkeztek. Nem elégséges valamilyen mozgal­mat meghirdetni, Irányítani is kell azt. A létező kluboknak egész éven át hathatósabb módzertani segítséget kell nyúj­tani. Csak így várható eredményesebb munka a klubmozga­lomban. id. CSAK ISTVÁN *

Next

/
Thumbnails
Contents