Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-29 / 18. szám
H azánk felszabadulásának 35. évében ünnepli fenállásának 25. évfordulóját^ együttesünk, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes. Negyedszázad telt el azóta, amikor 1955 őszén először jöttek össze a Bratlsla- vában tanuló magyar ajkú főiskolások, hogy szabad 1- dejükben szórakozást, s e- mellett a társadalom számára is hasznos tevékenységet fejtsenek ki. Így alakult meg 1955 őszén az az egyre növekvő lelkes csoport, amely akkor Magyar Főiskolások Művészegyüttese náven az úttörő szerepet vállalta. A kezdetben létező énekkar, zenekar, tánccsoport, színjátszócsoport és irodalmi kör tagjai'nagy reményekkel, tervekkel láttak munkához. Az akkori magyar tannyelvű pedagógiai iskola, felső pedagógiai iskola, pedagógiai főiskola, a Komensk? Egyetem stb. diákjai, hallgatói tömegesen érdeklődtek az egyes csoportok munkája iránt. A színjátszó csoport az első bemutató (Karinthy Ferenc: Ezer év), az irodalmi szakkör néhány irodalmi est sikeres megrendezése után megszűnt, a többi csoport vezetőiben, tagjaiban azonban egyre erősebb lett az elhatározás: a hazai magyar népi hagyományok gyűjtésé- ’ vei, ápolásával és színpadra vitelével pótolni kibontakozó nemzetiségi kultúránkban azt az firt, amely 1955- ben a rövid életű hivatásos Csehszlovákiai Magyar Nép- művészeti Együttes, a NÉPES megszűnése után keletkezett. Megható dolog visszagondolni az első fellépésekre, amelyeket a fiatalos lendület, határtalan lelkesedés, hivatástudat és tennlakarás jellemzett. Az alakulástól eltelt időszak jelentősebb határköve 1957 tavasza volt, amikor Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárságának javaslatéra az együttes állami támogatásban részesült, és így fél hivatásossá minősülhetett Fenntartó szerve a * Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága lett. Az első összpontosítás a galántai járásban a tallósi (Tomásikovo) kastélyban volt. Az összpontosítást eredményekben és élményekben gazdag nyári hangversenykörút követte. Ettől kezdve az együttes immár Ifjú Szívek néven (amely a későbbi években elmaradt, aztán a köztudatban való elterjedése és meghonosodása miatt újra hivatalosan is az együttes neve lett) látogatja a csehszlovákiai magyar falvakat, városokat. Évközben általában a nyugat-szlpvákiai kerület Járásaiba jüt el, nyáron Közép- és Kelet-Szlo- vákiába, sőt a cseh országrészekbe is egy-egy hoszszabb hangversenykörút során. Az együttes 25 éves fennállása alatt különböző fejlődési fokozatokon mentát. A félhivatásossá válás az e- gyüttes életében nem csupán a nagyobb lehetőséget, egyúttal a művészi mérce emelését is feltételezte. 1959-ben volt a csehszlovákiai hivatásos és félhivatásos együttesek első országos szemléje Karlovy Vary- ban. Itt az együttes a jogos szakmai bírálat mellett is elismerésre méltóan szereta a következőkben foglal össze: Az együttes küldetése á- polnl, terjeszteni és művészi módon továbbfejleszteni a hazánk magyar nemzetiségű lakossága népi hagyományain alapuló dalokat, táncokat, szokásokat, néprajzi gyűjtőmunkát végezni a: együttes szükségletei számára, ép művészi tevékenységével hatékonyan hozzájárulni hazánk nemzetei és nemzetiségei testvéri e- gyüttéléséhez. csoport az együttes szerves része, évente átlagosan 50— 60 fellépésen vesz részt, e- zenkívül a táncosok gyakran szerepelnek a tévében, filmekben, különböző színházi előadásokon. A Farkas-zenekarral együtt sikeres külföldi körúton vettek részt Nyugat-Németország- ban, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Ausztriában. A tánccsoport tevékenysége három korszakra osztható. A kezdetben a falu múltját felelevenítő táncokat vitték a színpadra. E- zek közül említésre méltók a Csárdás, a Váskatánc, a SárdózáS, a Martosi pilliké- zés című tánckompozíciók. Útkeresésükben eljutottak a második korszakhoz, amikor a népi szokásokon alapuló, a nép hagyományait tükröző hosszabb lélegzetű táncjátékok kerültek a műsorukra. Ilyenek voltak a Szálkái lakodalmas, a Kolo- ni lagzi, a Kiszehajtás, A fonóban című táncjátékok. A további '-orszakban egyA MINDIG FIATAL IFJÜ SZÍVEK pelt. Bár a hatvanas évek első felében megcsappant a tagszerzési tömegbázis, az együttes fennállásának 10. évében éri el addigi működése csúcspontját. A tízéves jubileumot két önálló bemutató előadással ünnepli, s ekkor kapja „A kiváló munkáért“ állami kitüntetést. 1969. december 1-től az együttes a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma közvetlen íj rányításával tevékenykedik. Az együttesen belül foganatosított hathatósabb munkamódszerek bevezetése új távlatokat nyitott az együttes életében. Folyamatossá és rendszeressé vált a munkája oly módon, hogy az évad minden Időszakában képes a közönség elé lépni. Mind a dramaturgiai célkitűzésekben, mind működési tervében igyekszik maradéktalanul eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyeket szervezeti szabályzaHa végigtekintünk az e- gyes művészi részlegek 25 évi tevékenységén a betanított és előadott műsorszámok tükrében, meggyőződhetünk róla, hogy az együttes alakulásától kezdve híven követte a fenti célkitűzéseket. Akkor, amikor az egész együttes 25. születésnapját ünnepli, alkalom nyílik arra is, hogy a tánccsoport tagjai is mérleget készítsenek munkájukról. Az elmúlt huszonöt év a- latt a tánccsoportban 265 fiatal szerepelt. Ezek közül 51 szólista nevelődött ki. A- zok a koreográfusok, akik az együttesben nevelődtek, üzemi klubok, népművelési házak, Iskolák és társadalmi szervezetek mellett dolgozó műkedvelő tánccsoportokban adják tovább tudásukat az Ifjúságnak, Az elmúlt 25 év során a tánccsoport műsorán 84 tánckom- pozíciő szerepelt. A táncfelvonásos népi játékokat adtak elő, mint például a Szép Júlia, a Hej, halászok, a Feketekői kastély stb. Amikor áttértek a mai é- let ábrázolására, szükségessé vált, hogy létrehozzák az egyes kifejezési formákat, néha az egyes történelmi képek rekonstrukciója alapján. Így jött létre a Hősök emlékműve, a Jelenetek a diákéletből, az Élet győz a háborfi felett című tánckompozíció. OJ témák, új kifejezési formák bátor keresése (még annak ellenére is, ha nem mindegyik járt sikerrel), csak elősegítheti a népművészet fejlődését. Útkeresésükben nem a divatosságot tartották szem e- Iőtt, hanem a táncművészet kifejezési formáinak bővítését, méh ugyanúgy, mint a többi művészeti ág a szocialista embertípus nevelését szolgálja. Az együttes megalakulásának 25. évfordulójára a tánckar Pereg a rokka címmel egész estét betöltő, a négy évszakot megjelenítő, népi táncjátékot tanult be, A koreográfiái kompozíció a magyar ajkú lakosság népi táncművészeiének kincsesházából meríti témáját. Céljuk, hogy hozzáférhető formában mutassák be a jelenkor emberének, főként a fiatal nemzedéknek azt, miként találtak időt elődeink a vidámságra, szórakozásokra, az olyan nehéz munka mellett is, mint az aratás, a szüret és egyebek. Ez a táncjáték az emberek egymáshoz való kötődöttségét is példázza. Jelenetek egész sora mutat rá arra, hogy, mennyire örültek apáink, nagyapáink minden találkozásnak, és mennyire keresték az alkalmas pillanatokat a baráti együttlétre. A tánckompozíció optimizmust, örömet és vidámságot fejez ki. Azok a népszokások elevenednek meg a színpadon, amelyek a farsanghoz, az aratóünnephez, a szürethez és a fonóhoz kötődnek. Mivel az említett népszokások az év különböző szakaira jellemzőek, így a tavasz, a nyár, az ősz és a tél örömei is megelevenednek a színpadon. Persze, amikor a tánccsoport 25 évi tevékenységéről beszélünk, említést kell tennünk a vendég koreográfusokról, a zeneszerzőkről, a kosztümtervezőkről, akik tevékenyen részt vettek mindazon táncszámok életre keltésében, melyeket az elmúlt 25 év alatt bemutattak. (Befejezés a kővetkező számunkban) CSIKMAK IMRE VERSENY! VERSENY! VERSENY! VERSEN KIKÉ A LEGJOBB? Ennek a versenynek a kiíráséi még tavaly határoztuk el, amikor városaink üzleteinek kirakataiban a tablókét nézegettük, és örömmel nyugtáztuk, hogy diákjaink ötletesnél ötletesebb tablókat készítettek vagy készíttettek. Rövidesen ismét közszemlére teszik érettségiző diákjaink fényképeit. Ezzel egyidőben kezd hozzá lapunk a tablókról készített fényképek közléséhez. Minden számban két-két táblaképet és a tablóhoz tartozó számozott szelvényt köziünk. A győztes tablóról az olvasó dönt. Az a felvétel nyeri el a legjobb tabló cfmet, melyre a legtöbb szelvényt küldik be. A győztesek díja sem mindennapi. Az Új Ifjúság szerkesztősége lesz egyik szervezője a győztes osztály öt év múlva sorrakerülő érettségi találkozójának, ami azt is jelenti, hogy a szerkesztőség a találkozó kiadásainak bizonyos részét is magára vállalja (jeles művészek felléptetése, zenekar biztosítása tombola a találkozó alkalmával stb.). Várjuk a tablótokról kész ett fényképet, melynek mérete lehetőleg 18x24 cm legyen, hogy az elkövetkező hetekben lapunkban közölhessük. A SZERKESZTŐSÉG VERSENY! VERSENY! VERSENY! VERSEN Hozzászólásféle a válaszféléhez B evallom, agy kicsit megdöbbenve olvastam Vaj- kai Miklós „válaszfélé- |ét“, melyben reagált Molnár Sva olvasónk, lapunkban közölt levelére. Megdöbbenve a- zért, hogy minden megalapozottság nélkül könyörtelenül ráhúzza a „vizes lepedőt“ egy — bevallása szerint — nála csak néhány évvel fiatalabb nemzedékre. Generációs problémák voltak mindig és lesznek is, de hogy egy harmincéves ember Ilyen sommás Ítéletet mondjon a huszonét esek generációjáról, kiterjesztve véleményét egész Kűzépkeiet- -Európára, nem mindennapos. Ráadásul teszt ezt egy olyan „felmérés“ alapján, amelyet 1977-ben végzett, tehát amikor (ha igaz a bevallása, hogy most harmincéves) még Jómaga Is tulajdonképen ehhez ,a nemzedékhez tartozott. Nehéz így megállapítani, vajon hol húzódik a határ a „mink“ (tehát Vajkalék) között, akik „!- gyekeztek átalakítani önmagukat“, és „6k“ között, akiknek „tudásszintje hézagos és fölszínes“. Sietek kijelenteni, hogy bér én Vajkai „korérvét“ még két évtizeddel megtetézhetném, csak szerény véleményemet kívánom, Itt, kifejezni, nem akarok általános érvényű Igazságokat hirdetni. Mindezt a ml fiatalságunkkal kapcsolatban. Mert nem tartom magam illetékesnek kőzépkelet-európal kategóriákban beszélni. Vajka! egy esetleges felmérésből, amelyet hat(l] gimnazistával végzett, és néhány rákérdezésből levonja az általános következtetést: a mai huszonévesek nemzedéke apatl- kus, hiányos tudással rendelkezik, műveletlen. Márpedig ez nem igazi Egy korosztály nagyon széles, belsőleg differenciált réteg. Találni közötte olyanokat, akik nem nagy sikerrel végezték Iskolai tanulmányaikat, o- lyanokat Is, akik már tekintélyt szereztek munkahelyükön lett légyen az a munka fizikai vagy szellemi területén. Nyilván van ennek a rétegnek egy olyan „szelvénye“ Is, amelyre ráilleszthető VaJ- kal véleménye, de ez semmiképen sem érintheti az egész nemzedéket. Bizonyítékul elég fellapozni a napilapokat, hogy értesülhessünk róla, mit vittek és visznek véghez a fiatalok (huszonévesek) a munka, tudomány vagy akár a művészet terén. Mindez lehetetlen lenne apátiában, tudás és műveltség hljján. A napokban egy tudományos szintű országos konferencián vettem részt (mint szemlélő), és meglepődve tapasztaltam, hogy az elűl-hátul akadémikus titulusokkal megtűzdelt, jónevű tudósok mellett mennyi olyan huszonéves van, aki (bár még titulus nélkül) már komoly tudományos munkát végez. Egyébként Vajkai Miklós kortársai között is bizonyára találnánk olyanokat, akik nem tudják, ki Bergman vagy Wajda, vagy nem ismerik Van Gogh nemzetiségét. A cikkíró nemcsak a „kórt“ állapítja meg, hanem megtalálja a „kórokozót“ Is. Idézek: „Tehát ha azt állítom, hogy a ma felnövekvő nemzedék tudásszlntje vagy alapja hiányos és fölszínes, akkor ebben ők csupán elenyésző százalékban hibásak. A körülmények mindenkit meghatároznak." Hogy az emberi egyed fejlődését környezete határozza meg, ez nem újdonság, nem Vajkai találta fel. De felvető dlk a kérdés (mivel Vajkal nem magyarázza), milyen körülmények, melyek azok a körülmények, amelyek eredményeként (a cikkíró szerint) egy apatikus, tudástalan és műveleteién nemzedék van felnövekvőben. Mire gondol? Iskolarendszerűnk, társadalmi közegünk vagy társadalmi berendezkedésünk gallérja mögé a- karja varrni ezt a semmivel meg nem alapozott állítását? Vajkai Miklós az általánosítást veti Molnár Éva szemére. Ha valami helytelen általánosítás, akkor Vajkai Miklós cikke az. Felelőtlen men- torkodó általánosítás. HORVÁTH REZSŐ
