Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-29 / 18. szám
YVES BONNEFOY A NAPPAL Ä nappal az estét átlépte, győz a mindennapi éjszaka fölött Ö erő és dicsőség hatalmatok lesz-e átfúrni a holtak várfalát? A tökéletlenség a csúcs Rombolni és rombolni és rombolni kellett Ez volt csupán a megváltás ára Tönkretenni a márványból kiemelkedő pőre arcot Szétkalapálnl minden formát és minden szépet Szeretni a tökéletességet mert ő a küszöb Ám a megismertet azonnal megtagadni holtan odahagyni A tökéletlenség a csúcs SZENK SÁNDOR DILEMMA Végre süt a nap. Langyos szellő matat a tarka blúzok és szoknyák gazdag áradatában. Akt tehett, kimegy az utcára; köszönti a tavaszt. A sétálók zöme természetesen ftatal. A csúzos öregek az eleven barométerek legfeljebb a nyitott ablakig merészkednek. Valahogy nem tetszik ez nekem. Még nem akasztom szegre a kabátomat. Annyiszor csalódtam már a lenge blúzocskákban. PIERRE REVERDY Az ember és az idő Este Egy lyuk a világ Alig egyetlen fény Egy kéz ragyogása a földön S egy fehér homlok a haj alatt Két fatörzs között Kinyílik az ég kapuja Az elveszett lovas körültekint a láthatáron Minden, ami a szelet kergeti Minden, ami kibúvik elbúvlk Es eltűnik A ház mögött Így hát a vlzcseppek hullanak S a számok slklanak Az árokpartról a tengerbe ' Leleplezett számlap {őralap) Határtalan terek Az ember túlközel a földhöz A levegőben eltűnt madár HENRI MICHAUX A TENGER Az, amit Ismerek, ami nekem tár, a bizonytalan tenger. Midőn huszonnégy éves voltam, megléptem a városokból, munkába álltam, tengerész lettem. A fedélzeten nylizsgött a munka. Ez meglepett. Azt hittem, -a hajóról az ember a tengert nézt, végtelenségig a tengert nézi. A hajók kiürültek, A tengerészek munka nélkül maradtak. Hátat fordítottam s elmentem, nem szóltam semmit, a tenger bennem volt, a tenger örökkön körülöttem volt. Milyen a tenger? Épp ez az, amit bővebben nem akarok magyarázgatni. Cselényi László fordításai Z denkooo.J Irenaaaa.,.1 A többiek kiáltása a- llg hallatszott odáig. Szinte elnyelte a messzeség, hívásuk szótagokra tört az áthevült erdő fáinak törzsén. Egymásra néztek, meg- -megálltak, s hallgatóztak, mígcsak a visszhangot el nem nyelte a sarjerdő ott fönn a domb tetején. Aztán kéz a kézben újra elindultak ellenkező Irányba, mint ahonnan a barátok hívó szava hallatszott. , —■ Már nincs messzel ,«— szólalt meg a lányka. *- S milyen nagyszerű ott lennll Olyan, mint egy kis fészek. Senkinek sem Jutna az e- szébe, hogy valami van ott, mégis egy fészernyl tisztást rejt a bozótos. —S gomba Is van? <— Majd meglátod. A lányka lehetett úgy tizenhat esztendős, a fiú valamivel kevesebb. Derék, izmos fiúnak látszott, az arca Is szép volt, kivehetők voltak már Jövendő férfias arcvonásai. Az lrtvány szélén haladtak, fölöttük az enyhe szellő lágyan lengette a gS- bös fenyőfák ágait, s a lábuk alatt ropogtak a borzas tobozok. Az erdő gyantaillatot lehelt, s az lrtvány fölött szinte vibrált a levegő a rekkenő hőségben. — Te — törte meg a csendet a lányka —, nem maradhatnál Itt még néhány napig? A fiú a fejét rázta.-*«- De hisz messze még a vakáció végéig. — Megjönnek a mieink — mondta. — Velük kell lennem. — Kár! Éppen most, hogy megismered a rejtett tisztás titkát... A fiú csak a vállát vono- gatta. Pillanatra elengedte a lányka kezét, hogy kirázza a cipőjéből a tflleveleket. Ahogy elkészült vele, újra kézen fogta a lánykát. A- mikor az ott lenn az erdő aljában megérintette, tenyerébe vette a kezét, furcsa érzése támadt, zavarba Jött, de ez most már egészen más volt; kellemesnek é- rezte a kezében tartani az övét.; Forróság, tűz áradt belőle, szinte megbolydult benne valami, amit ezelőtt még sosem tapasztalt, valami ott belül, nagyon a lelke mélyén. Micsoda gyönyör volt! Félelmetes, hátborzongatói A lányka varázsa az első pillanatban lenyűgözte, a- hogy tíz nappaj ezelőtt meglátta. Most mintha félne, nem tőle, hanem attól, ami ezzel Jár, ami egyre Jobban ágaskodott benne, s tudta, hogy egyszer sor kerül rá, és érezte, hogy minden vele töltött perc közelebb viszi hozzá. S íme, Itt a pillanat; és ő maga Is nagyon akarta, hogy úgy legyen. Senki sem hallhatta őket, mégis egyre halkabban társalogtak. b— Zdenko? —i Tessék? «— Adtál már csókot valakinek? A fiú nem válaszolt rögtön. — Igen? — Nem — bökte ki. f— S nekem? Adsz? Ránézett és bólintott. Utábolygott, mozgott előre, és a sűrűség félhomálya titokzatos fenyő- és gombaillatot lehelt. Ilyesmi még nem történt vele. Szinte beleszédült. Aztán hirtelen kiérték a sűrűségből. — Ez az? *- kérdezte a fiú. Néhány négyzetméternyi selymes fűvel borított tisztás volt előttük, amelyet minden oldalról sűrű sarjerdő vett körül. — Nagyszerű hely — Ismerte el a fiú.1 Körültekintett a füves tisztáson, aztán újra a lányka lábára esett pillantása. *« Én... n» nem tudta, hogy tulajdonképpen mit is akart mondani. A halánték kán szinte kidagadtak az 8» rek. *■> Ml kell? Mondd! Aztán lassacskán kezdett derengeni, mit is akart neki mondani. A lányka látva zavarát, annál inkább sürgette: ■w Tudnom kell, mit a- karsz. A fiúra nézett. Bájosan mosolygott, egyre gyönyö« rűbb volt De aztán hirtelen úgy tűnt a fiúnak, hogy ez már nem az előbbi mosoly, valami több volt benne, a-1 mit sértőnek, bosszantónak talált. Látta a szemében, azt érezte ki a hangjából, szinte az egész lénye sugárzott az örömtől és a fölénytől, hogy győzött; s ez elviselhetetlen volt. Egyre sürgette a fiüt: — Mond hát! Hallod? Mit akarsz? Ne szégyelld ma- gadl Akarom* hogy megmondd! Honnan tudjam, ha nem akarod megmondani? Mondd meg, mit akarsz.>< na ő maga csodálkozott leginkább, hogy teketóriázás nélkül beleegyezett. Ogv tűnt neki, mintha másvalaki tette volna helyette, mintha a feje akaratán kf vül bólintott volna rá. A lányka erre megállt, feléje fordult, lehunyta a szemét, és felkínálta az ajkát. Tisztában volt vele, hogy megteszi, hisz , vagv százszor Is látta már, hogv csinálják a filmben vagy a tévében. Mégis esetlenül sikerült, tétován ért ajka a lányka ajkához. Aztán mentek tovább, s 6 egyébre sem tudott gondolni, minthogy megcsókolta a lányt. A lány megállt, előttük sűrű fiatal fenyves, közvetlen a dombtető alatt. b— Ez az s— mondta. «■» Kénytel enek leszünk... négykézláb... Másképpen nem megy. És már vetette Is le a szoknyáját. — Még új. Kapnék a fejemre, ha netán elszakadna. A szoknya lecsusszant a földre, lehajolt érte, összehajtotta és a gombázókosárba tette. <— Kövess szorosan! Letérdelt a lány nyomában a mohás avarra, és négykézláb követte a sűrűség félhomályában. A szeme előtt a lány lába, combja fehérlett, ritmusra imAz Jólesően nyugtázta. — Tetszem? A fiú csak bólintott. — Adsz még egy puszit? Megcsókolta, mire a lányka mindkét karjával átölelte a nyakát és szorosan magához vonta. A lányka csípőjére tette a kezét. Ogy érezte, hogy ez a mozdulat egészen magéval ragadja, ami ellen nem Is akart védekezni. A tapogató mozdulatok gyorsultak, egyre közeledtek a felé a bizonyos, sok veszedelmet rejtő örvény felé. — Simogass! A fiú megsiruogatta a mászástól piszkos kezével, a- melyen még rajta volt az erde! televényföld. <— Itt, erre simogass! Neked Is Jó? Persze hogy Jó volt, egv- re Jobban tetszett neki. Szinté észbontó vcűt. «—. Itt?. «7T próbálta tudakolni. •- Ott 18 . ■ ■ És itt? «— Ahol csak-akarod, mindenütt. És újra hozzásimult és megcsókolta. A szája puha volt, kívánatos, a csókjától szinte elállt a lélegzete, s megrem''gett a’keze. i— Irena... ' «- Mi kell? •m Gombét szedni «■» volt a válasz. Mintha valaki más mondta volna helyette. A lány elengedte. A mosoly egyszeriben lehervadt az arcáról, a szemét összehúzta. t- Mit? *•«• Gombát szedni — ismételte, mert most már mást nem Is mondhatott; ügy kizökkent az egyensúlyából, mint még soha ennek előtte, mert csupán csipkelődésnek szánta e szavakat, s már meg is bánta. Szerette volna, ’ha egyáltalán ki sem mondja. A lányka elvörösödött: — Te fa|ankó! — visította. «— Irena .. .1 —b Te mamlasz, fajankól S aztán kibuggyantak a könnyet. Kivette a kosárkából a szoknyáját és sietve magára kapta. Közben szipogott. ; 0t‘ is kerülgette a sírás. — Irena — fogta meg a kezét. «— Ne nyúlj hozzámI — rántotta el undorral a kezét. «— Hozzám ne nyúlj! Azzal fogta a kosárkát, ős keserves sírással nekivágott a sűrű; fiatal fenyvesnek. VÉRCSE MIKLÓS fordítása IÁN LABÁTH ŐSZI BALLADA Ha úgy főn hogy búcsúznod kell már a nyártól az utcán Mely a megbántott farkaseb dühével acsarog A ház előtt ahonnan elutazott a tulajdonosnö Fáradtságodat a jegenyék búbánatához s a fecskéktől elhagyott október Csalfa fénysugarához döntőd Hangodba Kedvetlen zöngét elegyitsz hol a szél már Szórakozást keres rágódni a tűnt Szúrágta emlékekkel megjelölt Időkön Szemedet Szégyenlősen újra fölkínálod az artistáknak Kik vakon siklónak a keresztutak fölé felzed A vészt a tenyereden bolond Iramban Féllábon pörgő üveg asszony oknak Kiátkozod A fényűzést Megbékélsz vereségeiddel Készülékedet A vtrsll- és burgonyaárusok hulláhosszára Hangolod S hangodat a falrakók Delíriumos nyelvi zűrzavarába elegyíted A bejáratával égnek fordított toronyház huszadik Emeletén Ä medvék őszt ébresztgetőire kétkedve Tektntsz az emlékművek sokszázados pózára pedig nyitott Esernyőkkel Vitába szállsz önjelölt Mérnökökkel ktk türelmet és hosszan Müveit elveket túrnak föl Sírva fakadsz saját Kétségbeesésed fölött s az elrontott élet balladája Fölött Bejárod a lelkttsmeret tájait Átcsúszol A kételyekbe a gyantaillatú kerítésen Belesel véletlenül egy udvarba ahol festik A homlokzatot és ;trucctojásokat ültetnek S kezded Bizton rakni a bőröndöket Erezve úffent hogy fölösleges vagy e városban akár A buszmegálló szemétkosara Akár a nyugdíjas professzor naftaltnba tett frakkja Akár a diákkorod Radványl Vásárán fölengedett Léggömbök Kék szédülete Ha úgy jön már hogy búcsúznod kell az illúzióktól Ebben a Bizakodó nevű városban Konesol László fordítása' PAVEL FRANCOUZ VAKÁCIÓ
