Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-29 / 18. szám
M 3 R itka dolog manapság, hogy egy Iskola újsághirdetés útján toborozza össze diákjai egy rétiét. Tudva azt, hogy mezőgazdasági iskoláról van szó, kicsit érthetőbb, de mégsem egyértelmű. Hiszen ma a szakiskolai végzettség főnyeremény, hátha még ott érettségi bizonyítvány is „kapható". — Mi van hát a dolog hátterében? i— kérdezem a Karvai (Kravany nad Duna jóm) Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatóhelyettesétől, Duka Istvántól. — A mi iskolánkról, érthetetlen okokból, egy kicsit lehangoló vélemény vonult be a köztudatba. De ha mindenáron választ akarnánk keresni, bizonyára azért, mert olyan szakmákra, mesterségekre tanítjuk meg a fiúkat, lányokat — kovács, bognár, asztalos, kertész, szőlész, állattenyésztő —, amelyen egyike-másika már kihalófélben van, vagy nem a legközkedveltebbek. Pedig valamennyi szakemberre szükség van a mezőgazda- sági üzemekben. A kihaló mesterségek után, érthetően, nem kapott két kézzel sem a szülő, sem a diák. Általában perspektivikusabb, divatosabb szakmákat választanak a fiatalok. Időközben — hiszen 1953-ban nyílt meg az első osztály — az iskolánk lellege lényegesen megváltozott, javult , az oktató-nevelő munka színvonala, csak éppen erről a fejlődésről nem nagyon akar tudomást venni a köztudat. Talán ez az oka annak, hogy még mindig újságokban közzétett hirdetések útján kell a tanulókat toborozni. Van itt még egy nyomós ok, amelyről ml sem szívesen beszélünk: a ml Iskolánkban nincs fölvételi. Aki így vagy úgy befejezte az alapiskola kilencedik osztályát, és hozzánk jelentkezett továbbtanulásra, minden nélkül fölvesszük. Egyrészt azért, mert nemigen válogathatunk, másrészt azért, mert olyan diákok Is jelentkeznek, akik másutt nem állnák meg a helyüket, viszont szeretnének szakmát tanulni, és valahol valakiknek velük is foglalkozniuk , kel) És ezek vagyunk mi. A továbbia- 1 kát, azt hiszem, nem kell bővebben részleteznem. szerint tanul. Heti négy napot az Iskolapadban töltenek, és csak egyet a munkahelyen; jövőre három nap elmélet és két nap gyakorlat következik, a harmadik évben pedig az elmélet és a gyakorlat fele-fele arányban oszlik meg. Ez az oktatási forma már nagyon közel áll a hagyományos középiskolai módszerhez; az általános tantárgyak mellett anyanyelvükön kívül két nyelvet is tanulnak. Kopsa Lajos kovácsszakmát tanul, bár azt állítja, hogy a gyakorlatnál jobban szereti az elméleti oktatást; mégis érzékletesen ecseteli a kétkezi munkát. Lajos hozzáállása annál isi, szokatlanabb, mivel a szaktaníntézet diákjairól az a hír járja, hogy az iskolapadot inkább szükséges rossznak tekintik, számukra a gyakorlati oktaaz érettségi bizonyítványt, arra két kézi munkásként már nemigen számít, hatnak, annak már íróasztalt kell adni.... Messzire kanyarodtunk fejtegetéseinkben, térjünk még vissza Karvá- ba, közvetlenül a Duna partján álló iskola épületében, ahol napjainkban 275 diák tanul, legtöbben, százhuszonnyolcán a kertészszakmára készülnek. Á szeptemberben nyíló osztályba 110 diákot vehetnek föl, még van üres hely, idáig mindössze ötvenen érdeklődtek felvételi ügyben. A nyolcadik és kilencedik osztályból is lehet jelentkezni az említett szakokra. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a szakmák fortélyainak elsajátítása mellett még milyen lehetőségek várnak itt a tanulókra. A nyári szünidő alatt a tanulók Magyarországon, a 2. „Általában divatos szakmákat választanak a fiatalok“ Igen, ez őszinte beszéd! Sőt, a tények még inkább bizonyítják ezeknek az őszinte szavaknak az igazát. Nem születik mindenki mérnöknek, orvosnak, tanárnak, csillagásznak, azoknak a fiataloknak is teret, lehetőséget kell adni, akik hivatásul mondjuk a ’kovácsszakmát választják. Számomra jszinte érthetetlen, hogy egy jó szákma csínját-bínját alaposan ismerő —i most már maradjunk a kovácsnál —i kovácsmester, aki a tűz, a vas és a kalapács segítségével csodákra képes, a társadalmi ranglétrán miért van egy, két, esetleg három fokkal léjjeb a köztudatban, mint egy technikus vagy ne adj* isten egy mérnök? Valójában mindketten tudnak valamit — ha tudnak! — mesteri fokon. iÉs ezt a megkülönböztetést — bár nem mondták — azok is érzik, akikkel a karvai iskolában találkoztam. Diákok, tanárok egyaránt. 1. Az iskola diákjai készülnek a szpar- takiádra ISKOLA a Duna partján 3. „Nem nvavalygunk az időjárás viszontagságai miatt“ Tócsik Attila szintén nem menő szakmát választott. Azt mondja, sem a rokonságban, sem a szélesebb családi körben nincs asztalos, ő mégis a fához vonzódott kiskora óta, a fáival való foglalatoskodás érdekelte leginkább. Nem „véletlenül“ jár ebbe az iskolába, csak azért, mert máshova nem vették föl. Ami viszont viselkedésükben nagyon szimpatikus volt és tetszett: fittyet hánynak mindenféle előítéletre, vélt és valós beskatulyázásra, szereltette! beszélnek az iskoláról, jövő szakmájukról, mostani munkájukról, A halk szavú Domonkos Károly, a beszédesebb Csuvala Mária és Domonkos Erzsi őszintén, szépen ecsetelték a kertész-szőlész szakma fény- és árnyoldalait. Egyikük azt mondta: — Télen, kint a szabadban hideg van, nyáron meg meleg. És tudva azt, hogy nekünk kint, a természetben fvan a munkahelyünk, nem nyavalyoghatunk az időjárás viszontagságéi miatt, nem ülhetünk bent, mert tűz a nap vagy éppen havazik: menni kell! Ez a munka csak így végezhető, s ha az ember szereti, amit csinál, akkor mindez már semmivé tör- pül, s megy, teszi, amit kell. Most is például a szőlővesszö lekötözése van soron, és bár kint süvít a szél, mi magunkra kapjuk a pufajkát, alája jó melegen felöltözünk, és kint, a földön mér csak arra ügyelünk, hogy pontosan, jól dolgozzunk. tás, a munka a fő. Lám, oz a fiú erre rácáfolt, és bennem is eloszlatott egy tévhitet. Még véletlenül sem mondta egyikük sem, hogy menekülne az osztályból, a könyvek mellől. Lehet, ezek a kijelentések és az érettségi bizonyítvány megszerzésének a lehetősége idővel majd oda vezet, hogy egyikük sem akar az üllő, a gya- lupad, a szőllőtöke mellé állni. Hiszen pecsétes papírral a kezükben már mesterek lesznek, irányítók, noha legkívánatosabb az lenne, ha a köztudat nem tartaná rangon alulinak a pecsétes papírral ugyanazt végezni, mint nélküle. Mert pillanatnyilag az van — látom lépten-nyomon a szövetkezetekben —, hogy akt megszerezte Tolna megyei Lengyel község gazdaságába kéthetes szakmai gyakorlaton vesznek részt, vagy a morvaországi bzeneci iskolában gyűjtenek tapasztalatokat, amely iskolával a szaktanintézetnek jó kapcsolatai vannak. Továbbá hazánk valamelyik üdülőhelyén egy hétig pihenhetnek a fiatalok, és a legjobb eredményt felmutató diákok évente tíznapos kirándulásra mehetnek a szocialista országók valamelyikébe. / Tehát aki eddig még nem választott, itt a jó alkalom!-czer- A szerző felv. 4. „... kint, a földön már csak arra ügyelünk, hogy pontosan, jól dolgozzunk“ Beszélgettem két lánnyal is — Molnár Margittal és Kardos Évával — akik a kertészszakmát tanulják. Az ő osztályuk nemcsak szakmunkáslevelet, hanem érettségi bizonyítványt is kap a négy évi tanulmányi idő után. Margit és Éva már az új tanrend (. Az iskola épület« S. „Tócsik Attila szintén nem menő szakmát választott“ Tisztít és „illatosít” Ha valahol az energiaellátásról vagy fontos, nagy építkezésekről esik szó, szinte mindig elhangzik a néhány évvel ezelőtt még egészen ismeretlen csallóközi falu, Bős lGabéíkovof neve . 'A kózség nagy szerepet fátsztk a gaböíkovo-nagy- marost vízlépcsőrendszer é- pitésénél, az építők százat kapnak itt állandó vagy átmeneti lakást. A közelmúltban adtak át három, egyenként ötemeletes lakóházat a falu kellős közepén a vízlépcsőrendszer építőinek. Ott-fártamkor a takarítónők még a felmosóronggyal szaladgáltak, az utolsó simításokat végezték a szobákban, hogy mire a munkások jönnek, minden ragyogó tiszta legyen. A SZISZ-elnök büszkén vezetett végig az alagsoron: “ Itt lesznek a klubhelyiségek, ezt világoszöldre, ezt talán sárgára meszeljük. Körbejártuk az épületeket, pedig ez nem is volt olyan egyszerű, ugyanis az egész komplexumot magas drótkerítés Övezi, helyenként kettéosztva a betonjárdát, helyenként közvetlenül a munkásszálló ablakai a- lati vonul el, masszív létesítmény benyomását kelti, mintha csak örök időkre e- melték volna. ízléstelen elhelyezése viszont arra enged következtetni, hogy egy ilyen „erődítménnyel" eredetileg sem a tervezők, sem a kivitelezők nem számoltak. A drótháló küldetéséről senkt sem tud tájékoztatni, senkt sem tudja, ktt vágy mit véd és főleg kitől. A falusiak sértve érzik magukat. Vesely bácsi, az épületek gondnoka dühös, mert a kerítés ezrekbe került, borzasztóan útban van, a fiatalok sportpályát szeretnének az épületek közé, meg füvet, virágokat, biztos, hogy „leszerelik“ ezt a csúfságot ... A kerítésügy azonban még csak hagyján, mert — nincs szaga. Ugyanis egy további különlegességnek, amelyet én, a laikus azonnal elneveztem pöcegödörnek, szaga is van. A szakértők különben vízszellőztetőnek nevezik, és az idegen köny- nyen megtalálja, elég szag- iránt haladni. A szennyvíztisztító a falu kellős közepén a már említett munkásszálló és Bős egészségügyi központjának tőszomszédságában épült. Két, szennyvízzel teli nyitott medencéből áll, az e- gyik közepén egy hatalmas méretű „szellőztetövel“ / vent illát orral], amelyet ha bekapcsolnak, tisztítja a szennyvizet és „illatosítja“ a környéket. Ezáltal a Dunába ugyan tiszta víz ömlik a szenny vízcsatornából, de milyen á ron? Megvárjuk, míg a forró nyári napok benyújtják a számlát? Félreértések elkerülése végett: nem a tisz- tltóállomás „létjogosultságát“ , működését ellenzem, hanem annak elhelyezéséi. Legyen tiszta a Duna vize. de ne annak az árán, hogy nem lesz, aki lesétál a folyó partjára. Zácsek Erzsébet > t
