Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-22 / 17. szám
8 fing VÁLASZFÉLE MOLNÁR ÉVA Írásához (ŰJ Ifjúság 14. szám) Az Ifjúság mentalitását ts minden időben befolyásolja a korszellem. így tehát a középkelet-eurőpai nemzedékek fiataljai is mások voltak az ötvenes, a hatvanas és megint mások a hetvenes években. Milyennek látom én a mai nemzedéket? Ha e kérdésre válaszolok, a harmíncesz- tendős ember beszél belőlem. Elsősorban is ugyanolyan nyughatatlanok a mai húszévesek, mint mi voltunk tíz esztendővel korábban. Ez pozitívumuk. S a negatívumuk? Hadd kezdjem azzal, hogy először 1977- ben döbbentem rá: felnövekvőben van egy új nemzedék, amelyet kellőképpen meg kellene Ismernem. Ekkor döntöttem úgy, hogy néhány gimnazistával Interjút készítek: afféle puhatolózásnak ez is megfelel — gondoltam. A színhely Dunaszerdáhely, Időpont: 1977 májusa. Hat gimnazista. Közel tízórás beszélgetés. Az eredményről később az egész járás tudott, hiszen egy terjedelmes riportot tettem közzé a járási lapban. Többek között azt a kérdést tettem fel a tizennyolc esztendős fiataloknak, hogy kik azok a vílágrangú filmrendezők, akiket ismernek. Csodálkozz világ: egyetlen egyet sem említettek. Sem Bergmant, sem Anto- nionit, Fellinit, Jancsót, Wájdát stb., pedig említhettek volna, hiszen a mai fiatalság inkább televízió- és mozicentrikus, mint a korábbi nemzedék volt. Tehát az efféle kérdésnek van létjogusultsága. 2. Más. Van egy barátom. Szenvedélyes könnyűzene-rajongó. A hanglemeztárát jobbra érdemesültek is megcsodálnák. Amikor Bonney M.-darabot hallgatott, megkérdeztem, hogy milyen hangszereket, használ az együttes. Nem tudta. 3. Más. Fiatal munkással beszélgetek a bra- tislávaí Slovnaftban. Ukrajnáról esik szó. — Tudod, hogy hol ván Ukrajna? Nem tudta. 4. És sorolhatnám a példákat. Azt, amikór a könyvtárosnö Van Goghot franciának titulálja. Amikor á jövendőbeli tanítónő nem hallott Na^y Lászlóról, juhász Ferencről és Pilínszkyről. De hagvjuk. 5. A tényeken viszont mit sem változtat az, hogy bizony elhallgatunk egyet-mást. Ha azt mondom, hogy a mai ifjúságnak jelentős része ijesztően kevés tudással rendelkezik, azzal még nem modtam semmit. A bajok nem itt kezdődnek. Sokkal mélyebben, és pedig ott, amikor felnő egy teljes nemzedék: szinte alapok nélkül. Amikor a pedagógusok, a szülők és még nagyon sokan el-elmulasztanak egyet és mást. Ott, amikor a rádióadás hetven százalékát híg könnyűzene teszi ki, amikor a tv műsoridejében fényképeket mutatnak, és azt kell eltalálni, hogy mit ábrázol a kép, és a sikeres versenyző színestévét kap néhány hónapra, ott kezdődnek a bajok, amikor a mozitermekben évről évre fogyasztói filmeket vetítenek, amikor lapjainkat teletömjük hig szerelmi és egyéb történetekkel ahelyett, hogy valami jobbra érdemeset tálalnánk, ha már tálalunk. A sok összetevőből aztán ott az ex-edrnény. Középkelet-Eurőpa a nagy változások színhelye: ne tagadjuk, ne hallgassuk el. Röpke két évtized alatt itt átalakultak a társadalmak struktúrái. A konzervatív szülőföldéhség megszűnt. Az urbanizációs folyamat viszont nem ért véget. És előreláthatólag eltart még jó ideig. A falvaktól eltávolodó fiatalok, ha a nagyvárosokban a fogyasztót kultúra áldozataivá esnek, az nemcsak az ő kárukra, hanem az utódai kára is lesz. Ellenpélda: a falvak évszázadokon át elszigetelten, de következetes alapozással létrehozták a maguk kultúráját, a népi kultúrát, amelynek pillérein nyugszik minden nemzeti kultúra, A városba került ember egyik napról a másikra nem lesz városi [urbánus) ember. A városi ember csupán akkor lesz igazán azzá, ha megtanul élni a lehetőségeivel. Ehhez viszont alapokra van szüksége. Szervezetekre, csoportokra: egyszóval társakra. És jó kultúra- hordozókra: színházakra, mozikra, hangversenytermekre, tárlatokra stb. Ha az ösz- szetevőkből valami hiányzik, a kívánt eredmény elmarad. Tehát ha azt állítom, hogy a ma felnövekvő nemzedék tudásszintje vagy alapja hiányos és fölszínes, akkor ebben ők csupán elenyésző százalékban hibásak. A körülmények mindenkit meghatároznak. 6. Igen: a körülmények mindenkit meghatároznak. Ha összehasonlítást teszek a hatvanas évék ifjúsága és a hetvenes évek ifjúsága között, úgy érzem, a mi javunkra dől el egy és más. Mi aktívabbak voltunk. A mai húszévesek apatikusabbak. Mi nemcsak tv-t néztünk, zenét hallgattunk és a szükséges napi föladatokat ts elláttuk, de mi igyekeztünk alakítani is önmagunkat. Gyűlöltük egy időben a tanítókat, az iskolát, mert nem volt rá érkezésünk, hogy becsülettel helytálljunk. Dolgoznunk kellett. A tanulást legtöbb esetben csupán másodállásból végeztük. Nyolc-tíz-tizenkét évesen részt vettünk a mezei munkákban stb. De később, amikor eszméltünk, nem hajítottuk sutba a könyveket. És nem bámultuk éjt nappallá téve a televíziót. Mert ettől fontosabb dolgok is vannak a földön és égen. De tanultunk, művelődtünk. Mindenki a maga módján. Csupán kevés kivétellel, a humánszakokra járó egyetemistákon kívül a mai fiatalok kevesebb tudnivalóval rendelkeznek. Ez befolyásolja is azt a céltalanságot és megtorpanást, amit észlelünk. Zolczer János Piramis-együttesről irt riportja után közölt levelek többnyire kiáb- rándítóak voltak. Szemét-szemért, fogatfogért harc. Molnár Éva mostani rövidke írásában megpróbál tiszta vizet löttyinteni a pohárba. Igyekezete dicséretre méltó, annál is inkább, mert reá, úgy látszik, nem vonatkozik a nemzedékéről kimondott véleményem. Molnár Éva viszont szentimentális, és ahogyan e néhány sorból kiérződik, élfogult is. Nem csoda. A két pólus közül övé az egyik, amíg é* mégiscsak kívülálló vagyok. Kifogásolja a szülők harcát az anyagiakért, a nagyzolásukat. E tételekkel nem lehet vitatkozni. De Molnár Évának még sincs teljesen Igaza, éspedig azért mert általánosít. Ha figyelembe vette volna, hogy egy társadalom rétegekből, rétegeződések- ből áll, aligha Irta volna ezt le. Hiszen két kispolgári család között is különbségek vannak. Egyet viszont megjegyeznék: a szerző bizonyára észrevette, hogy minden fiatal lázadó. Lázad a begyöpösödés, a kötöttség, a korábban létrejött konvenciók ellen. De csupán addig lázad e fiatal, amíg nem lesz családalapító. Akkor viszont azon igyekszik, hogy az elődeit kövesse. Vajon miért? Nem másért, amiért a világmegváltó csavargók (Jack London és Kassák Lajos) is tették. Pontosan azért, mart a nyugalmukat akarják meglelni. És nem a kényelemért keresik a nyugalmukat. Nem. De immár lejárt a szemlélődés Ideje, munkához kell látni, és dolgozni csakis nyugodt és optimális körülmények között lehet. Véleményem szerint nem az a baj, ha személy- gépkocsit vásárol a család, ha házat épít a család, ha kirándulni megy a család — bárcsak mindenki megengedhetné! —, és nem baj, ha jól fűtött magánkönyvtáradban olvashatsz, elvégre így könnyebb. A történések viszont mindig két dimenzióban vannak jelén. Fizikai- és szellemi síkon. Ha anyagilag kényelmesebben élünk, azon kell inkább lennünk, hogy szellemileg megsanyargassuk magunkat. VAJKAI MIKLÓS A lemezborítón Budapest látképe, előtérben az Erbsébet-híd. Az alsó sarokban ovális keretbe foglalva egy szakállas angol úr: Acker Bilk képe. Ha a dalok szerzőinek névsorát olvassuk, ismerős neveken akad meg a szemünk, a magyar popszerzők nevén. S mindez a londoni lemezboltok kirakatában! Acker Bilk a dzsesszmuzsikusoknak ahhoz a „garnitúrájához“ tartozik, akikre nagy előszeretettel sütik rá a klasszikus jelzőt. Hangszerének, a klarinétnak — Benny Goodman mellett — a legkiválóbb megszólalta- tója. Szóval a világ bármely pontján rangos név. Annál is inkább dicséret illeti a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat üzletembereit, hogy e nagyhírű művészt sikerült „becsalogatni“ a rádió 8-as stúdiójába. Ehhez persze az kellett, bogy a felkínált zenei anyag megüsse Acker Bük kényes ízléséből adódó toronymagas mércét. Úgy Made in Hungary Londonban látszik, megütötte! Mi sem meggyőzőbb bizonyság erre, mint az Angliában megjelent, de Made in Hungary címet viselő nagylemez. Milyennek ismeri meg a világ a magyar popzenét? Lássuk a kínálatot. A lemez tulajdonképpen színes illusztrációja a magyar könnyűzene egyes korszakainak. S mivel a kezdeti évek termése mellett a legújabb törekvések Is helyt kaptak rajta, igencsak hu tükörkép. Amikor a ma ze- méjéről szólunk, önkéntelenül a rock jut az eszünkbe. Márpedig hogy jön a rock és Acker Bük egy kalap alá? Az album megadja rá a választ, hiszen ez egyedüli kritérium a számok kiválasztásánál a dallamosság volt. Ez pedig o- lyan valami, amit még semmilyen irányzat sem tudott nélkülözni. Ezért nem sántít a Szállj fel magasra Acker Bük értelmezésében, jól hangzik a Mama, kérlek vagy a Vándorének is nagy- zenekari átiratban. Szépen megférnek a régebbi születésű dalok, mint például a Más ez a szerelem, vagy a közelmúlt sikerei, a Hány éjjel vártam, a Hull az elsárgult levél társaságában. Acker Bük klarinétja nyomán valamennyi sajátos ízt kap, és a művész névjegyével párosul. Nemrég az album magyar változata Is megjelent. Ezen és az angliai lemezen Is a Magyar Rádió Vonós Tánczenekara, illetve a Harmónia Vokál kíséri a csülogó- -villogó szólókat. A kiadvány amolyan ablak, s eléggé tiszta ablak ahhoz, hogy megérje bekukkantani rajta. Reméljük, mind több külföldi zenerajongó megteszi. Nem fog csalódni. STRIEZENEC SÁNDOR ártani ezt a tévéfii- met. Mert a világ egyik lamt újat, valami lényege- legnagyobb lángelméjéről mindig van mit mondani, vasét, valamit, ami fölött még megállunk egy rövidebb- -hosszabb „pillanatra“. Mert meg kell állni fölötte, és főleg nekünk, fiataloknak. Bár tudunk róla életrajzi a- dalokat, de ma már sokkal inkább fontos a munkamódszere, tézisei, írásainak, beszédeinek mondanivalója. Es örömteli az is, hogy Lenint a tévé ilyen formában is népszerűsíti, személyéhez közelebb vezeti a nézőt. Csakhogy a cél nem mindig Szentesíti az eszközt. Jó lett volna ebben a tévéfilmben erősebben, a lényegre tapintóbban kidomborítva látni, hogyan és hol élt 1917 előtt Lenin, hol, merre járt emigrációban, hogyan tartotta ,ja lelkekben a lelket", hogyan, miként szerzett új híveket az ügynek. Az út elejét hatásosabb, beszédesebb megfogalmazásban. Az angol író, Trevor Griffiths, a tévéfilm írója az évszázad első éveinek néhány napjáról ad képet írásában, amelyből a Csehszlovák Televízió furaj Lihosit rendezésében tévéfilmet készített. Mint említettem, vártam ezt a műsort. Vártam, és hétfőn este vegyes érzésekkel kapcsoltam ki a tévét. Azon morfondíroztam, mi újat, fontaAZ ÜT elején sat, eredetit hozott ez a műsor. Persze, megint mea culpa lehet, túl sokat vártam, de nem tehetek róla, nem engedhetem alább a mércét. Az pedig röviden ennyi: örömmel rácsodálkozni a képernyőre, és a rácsodálkozás hevében észre sem venni, fölöttem húst ver a szomszéd, a huzat becsapta az ablakot, kifut a kávé.'... Mert mit mond az‘ író Lenin szavaiként? „Nem elég ismerni a világot, tudni kell, hogyan lehet megváltoztatni.“ Akár egy kis változtatással ez is lehetne az a bizonyos mérce: Nem e- lég ismerni a szakma csín- ját-bínját, de tudni kell hogyan lehet tiszta, sallangmentes művészettel felizzítani a képernyőt. Lenin nemcsak ismerte — tudta is, hogyan kell megváltoztatni, megrengetni a világot, pedig — ahogy a film is mutatta — szinte a semmiből kezdte, a brüsszeli és a négy nappal későbbi londoni konferencián alig álltak mellette húsz egynéhányon; tudta és elvként vallotta, milyen fontos az okos válogatás, a mértéktartás önmagunk, tetteink tisztaságának a megőrzése. És hogy mindezt a tévéfilmre is vonatkoztassam, kár volt magát a játékot a be-belépö narrátorral megszakítani, kár volt a gyakori portré, közelkép-mutogatás, kár volt a helyenkénti vontatott Ságért, lassúságért, mert ha még e rövidebbnél ts rövidebbre sikerült a tévéfilm, csak hasznára lett volna. A tömörség mindig csak erény lehet. Csak azért megnyúf- tanl valamit, hogy húzzuk a műsoridőt, üresjáratokat halmozzunk — fölösleges. Amit a tévéfilm erényeként felhozhatunk, ami szép volt és elismerést érdemel, az a főszereplő, Leopold Haveri higgadt, fegyelmezett, egyenes feliemet mutató, a lényegre tapintó játéka. A rendezőnek, ha mást nem, az ö játéktudását kellett volna minden szempontból mércéül állítani. Haveri elhitette velem: így mozgott, így viselkedett Ő, Lenin. Z. J. tranaf alatt TANULJUNK ZENÉSZÜL A popzene meghódította a világot, vagy legalábbis a világ ijjabbik felét. Soha még ennyi „zenerajongó“ nem. koptatta a földet. Bömbölnek a táskarádiók, magnók, lemezjátszók. Mögöttük sorakozik a rajongók, szurkolók hada. Es a kővetők. Tömegesen! Legjobb tudásom szerint a Beatles lelkén szárad ez a zenei „tömegmozgalom". Az ö megjelenésük avatta népi hangszerré a gitárt, és népi szokássá a gitározást. Az ö tevékényke- désük nyomán bukkantak fel mint varázsvessző suhintására a tömeqaitá- rosok. Nos, hogyan is keletkezeit ez a halai „beaües-mann“? Az ifjú gitárosjelölt első és legfon- tosább teendője volt megnöveszteni a haját. Mert akkor ez volt a sikk, no meg főleg ez tette gitárossá a gitárost. Amikor szárba szökött a „gombafej", kész is volt a zenész. A többi már gyerekjáték. Megtakarított (e- setleg kikunyerált) pénzen szerzett egy gitárt, és egy zenésszel máris szaporodtak hazánkfiai. Megkezdődhetett. a „nagy concertoHogy az ..éneklés“ és az ész nélkül pengetett gitár között némi disszonancia volt, senkit sem érdekelt, legkevésbé a gitárost. Legfeljebb a zenei hallással bíró néhány embertársát. De ez igazán nem érdekes. Nem mondom, akadt közöttük kivétel, aki még egy alapakkordot ts megtanult. De hát mindig voltak stréberek. Sőt, állítólag olyanok is akadtak, akik az alapakkordot még egy domináns és szubdomináns akkorddal ts megtoldottak. A statisztikai adatok szerint minden négy falura futott egy ilyen zseni. Azonban változnak az idők. A Beatles-korszak hősei eltűntek a könnyűzenei ipar szemetesládájában. Eltűnt a Beatles ts. A tömeg gitárosok maradtak. Csakhogy a Beatlesszel együtt kiment a divatból a tömeggitáros legfontosabb attribútuma is — a gombafej. Valamivel pótolni kellett. PótoltákI Megtanultak zenészül. Hogy ez mi? Közismert: földgolyónk lakói nagyon sok nyelven beszélnek, így gyakran nehezen értik meg egymást. Ezen segítendő, megkíséreltek kitalálni egy olyan nyelvet, amelyet mindenki könnyen megtanulhatna, így mindenki mindenkit értene. Így született az eszperantó. Nos, valami hasonló akar lenni a zenészül is. Csak annyiban különbözik az eszperantótól, hogy míg ezt mindenki érti /már aki tud eszperantóul), addig a zenészült senkt sem érti. Még az sem, aki ezen a nyelven beszél, illetve énekel. Arról van szó, hogy a megkurtltott hajú tömeggitáros elvből nem énekel magyar, szlovák vagy valamilyen más, általa is ismert nyelven. Ez mégiscsak rangon aluli volnál Az angol, francia vagy a spanyol nyelven alul nem adja. Most ez pótolja, „zenészjelként“, a gombafejet. Sokat akarnánk tőle, ha azt kívánnánk, hogy valakivel, aki érti az illető nyelvet, megmagyaráztassa a szöveg értelmét és kiejtését (a nyelvtanulásról — u- ram bocsá — nem is merek szólni). Sokkal egyszerűbb „letanulni" lemezről vagy hangszalagról a számára értelmetlen szöveget. Aztán így énekli — zenészül: A múltkor egy utazás alkalmából volt szerencsém végighallgatni a vonatban egy ilyen hangversenyt: Hou ver siz miz óve hanjí vú me hú... (stb.). Mivel én még sajnos nem tudok zenészül, nem is tudom a szöveget magyarra fordítani. Persze ők sem nagyon tudhattak még zenészül, mivel tudásukból csak egy rövid strófára tellett. Ezt ismételték állandóan. A nálam főbb matematikusokra bízom, számítsák ki, hogy a nyolc másodpercig tartó strófát hányszor kellett az ötvenperces utazás alatt „végigélvezni“. Tavaly néhányszor betértem egy Du- na-parti üdülőközpont vendéglőjébe. Meglepve vettem tudomásul, hogy az ott muzsikáló, egyáltalán nem tömeg- gitáros „ambulant“ zenekar ts a lehető legkomolyabb képpel énekel — zenészül. Ügy látszik, a zenészül tanulás ragályos. Egyik alkalommal aztán csodálkozva tapasztaltam, hogy zenészeim diszkréten kiiktatták a vokális „stimmet“. Tömeges tüszős mandulagyulladásra gyanakodtam. Megoldódott a rejtélyI A vendégek között volt egy külföldi turistacsoport, amely amolyan mindennapi kommunikációs eszközként használta az angol nyelvet. Ettől szeppentek meg zenészeink. Még jó, hogy volt bennük ennyi önkritika, és nem állították ki magukat közröhejnek. igaz, másnap vígan énekeltek tovább — zenészül. Szeretem a zenét a szöveggel együtt hallgatni. Sürgősen keresnem kell egy oktatót, aki megtanít — zenészül. Horváth Rezső A
