Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-22 / 17. szám
7 E z a nap itt, a surányl közgazdasági iskolában semmiben sem különbözik a többitől. Legföljebb annyiban, hogy Lá- dy Éva és Rényei Edit szlovák-magyar, illetve magy3r- -orosz szakos tanárnők tél- rehúzódnak a könyvtárszobába, hogy elmondják egymásnak, hogy Is volt a kerületi kiejtési versenyen, a- hol egyik tanítványuk, Mészáros Erzsébet az első lett. Miközben ők egy kicsit még a becsöngetésről is megfeledkeznek — elvégre nem mindennapi esemény ez a sikeres szereplés —, éa Kürti Péter tanár kereskedelmi óráján „vizitelek“. Mielőtt az igazgató, Stefan Cervlk mérnök bevezet az írógépekkel teli tanterembe, a III. D. osztály tanulói közé, egy röpke pillantást vet a folyosó régi tablóira, és azokról a tanítványairól beszél, akik nem elégedtek meg az Iskolában szerzett tudással, egyetemen folytatták tanulmányaikat, s ma felelős beosztásban dolgoznak. — Nincs nagy különbség a magyar és szlovák osztályok tudásszintje között — mondja. — A magyar osztályok tanulót is ugyanúgy meg tudják írni szlovák nyelven a leveleket, mint a szlovák diáktársaik. Igaz, ehhez több szorgalom, kitartás kell, de 6 Jutalom, az öröm Is nagyobb, hiszen de- rekasabban kellett érte megküzdeniük. Közben csöngetnek, vége a tanítási órának. Az osztály elvonul, s Jön helyette a IV, D. Az Idegen láttán egy pillanatra meghökkennek, de a tanár eléjük megy,- hogy csak nyugodtan Jöjjenek, semmi váltotzás, csak épp egy kicsit beszélgetünk. — Lényeges dolog — foly-> tatja az előbbi fejtegetést £» tanár —, hogy több önbizalommal rendelkezzenek tanulóink, ne féljenek szót emelni Igazukért, merjenek felszólalni a SZISZ-gyülése- ken, mondják el ötleteiket, hiszen a tudásuk megvan. — Már eddig is sok Jót hallottam az iskoláról — kapcsolódom szavaihoz —, mivel érdemelték ki ezt a hírnevet? — Talán a hagyományoknak köszönhetjük. Már régen is működött ilyen iskola Érsekúj váróit {Nővé Zámky), e- háború alatt lebombázták az épületet, de aztán valamikor negyvenhatban újjáalakult, s lényegében azóta is ez a régi iskola működik. Érsekújvárból 1961-ben . helyszűke miatt kerültünk ide Surány- ba. Sokan naponta utaznak, de ez nem számít. A tanári kérnék több olyan tagja van, akik csak az Iskolának élnek. Azon túl, hogy megtanítják a gyerekeket arra, amit a tanterv előír, színházba, kirándulásokra Járnak velük, szavalni, táncolni tanítják őket. .Az osztály közben vár. Kürti tanár elvtárs pedig előveszi a tankönyvet, és egy kereskedelmi vállalat mintalevelét diktálja. Amint kiejti az első szavakat, hirtelen hangzavar támad a tanteremben, én meg mintha Időgép zúgása röpítene vissza egykori Iskolámba, ahol magam Is gépírást, könyvelést, bérelszámolást ] tanultam, most a helyükbe képzelem magamat. Nemvolt könnyű megtanulni tíz , ^ ■ H ■■■ * - 'l ■ jfc£etetes/ technológia 'l I ■ ,491827364 I F 3765491827 r 4825936025 | 4097264017 056 95426 3045761 6354212 269371 654918 761304 o8602i\ ,76980284u 9586721405 9365307598 57612378? $45199' PROGRAMOZÁS Ora ‘t A* „KÉR I “-ben ujjal vem! a gép billentyűit, de azért sikerült, akárcsak nekik, mert látom, érzékelem a fülemmel,. hogy gyorsak. Az osztály egyetlen fiú tagja, Balázs József elfeledkezik magáról, és az ujjait figyelt — Jóska, ml az, mit nézel azokon a billentyűkön?, — szól rá a tanár, és a fiú márts „vakon“ táncoltatja a billentyűket Kiváncsi vagyok, vajon nem hibázta-e el a leütéseket. De a levél úgyszólván hibátlan. Miután készek, „posta- könyvezlk“ a levelet, majd megírják rá a termelő vállalat válaszlevelét, „aláíratják“ a főnökükkel úgy, a- hogy azt majd a jövendő munkahelyükön is csinálják. Közben ismét csöngetnek, élénk hangzavar, nehéz sóhajok hagyják el ajkukat, mindenki nagyon szorongva, teli félelemmel vonul a következő órára. Mi az, mitől féltek ennyire? — vegyülök közéjük. i— Ja], hogy mi lesz mostl w sóhajtoznak. Élvezem ezt a d iákos drukkot. — Bemegyek az őrárai — Ja]j. csak azt ne! *— Miért, sok lesz az ö- tös? , :. — Legalább tizenöt, mint a múltkor... — Ha bemegyek, lehet, hogy nem Is lesz felelés. — Hű, ez Jő lesz — fújják ki végül Is magukat, s most már ők ragaszkodnak az ötlethez. — Jó, megyek, de megkérem a tanárnőt, hogy feleltessen! — fordítok Ismét a helyzeten. — Csak azt né! Az őrá mindenképpen más lesz, és biztos nem lesz ö- tös-eső. Beülök hét hátrahúzódva az utolsó padba, figyelek. Az egész őrá felel- tetéssel és számonkéréssel telik el. És hogy nem akármilyen tantárgy óráján va-. gyök, azt mindjárt az elején megértem. A tanulók e- lótt egy vastag, ötszáz oldalas szakkönyv fekszik. A COBOL programnyelv példatára {RieSené prlklady v programovom jazyku COBOL). Most ennek a bizonyos programnyelvnek az alkalmazását tanulják. A programok felállításában. fontos szerepe van a közöknek, pontoknak, mindennek, és a feladatokat lehetőleg angol szakkifejezéssel kell betáplálni. Értein Schneider Erika mérnökinő szigorúságának az okát, szükségességét. A házi feladat egy számítógépbe táplált adatsor összeállítási-. Óraszám; teljesítmény és az érte járő bér. Elképzelem, ml lenne, ha monjduk egy vállalatnál hibásan táplálnák be a gépbe a számokat, és valaki csak a fizetésének a felét kapná meg. A tanárnő előbb Ä116 Editet szólítja a táblához. Ä felelettel a tanárnő elégedett. Utána Hegyi Zsuzsanna következik, ő is tanult, ez látszik a feleletén, de még Így Is nehezen boldogul a táblánál. De amikor a helyére megy, á tanárnő megjegyzi: — Na, ugye, érdemes tanulni? Viszont Rábek Erzsébetnek (6 Is kitűnő tanuló) már nincs ilyen szerencséje. — Hogyan akarja kijavítani a négyesét, he nem tanul? — kérdi tőle a tanárnő. Amikor a házi feladatok ellenőrzése után kicsöngetnek, már sokkal enyhültebb. Valóban nehéz ez a tantárgy és még szokatlan is. Eddig csak egyszer jártak Pősty énben (Pieéfany), a számítóközpontban. Jövő héten, amikor újra mennek, a házi feladatként elkészített példát kell betáplálniuk a gépbe, és kiszámítani egy képzeletbeli munkás fizetését. És közben közeledik az érettségi, a többi tantárgyból Is készülni kell. De talán így szép, hiszen mint ahogy Kürti Péter tanár mondta, a nehezebb feladat megoldása után az öröm is nagyobb. „ Búcsúzok az Iskolától, a tanároktól, az igazgatótól. A tanáriban Rényei Edit és Lády Éva évődve mondják, hogy neheztelnek, amiért az ő munkájukra nem voltam kíváncsi. Magam is ügy érzem, oktalanság csak Így elköszönni az iskolától, elvégre nem mindenki nyer kerületi kiejtési versenyen első dijat, ezért az autóbusztól visszaballagok az Iskolába-, hogy elbeszélgethessünk még egy kicsit. Meghallgatom Lády Éva orosz óráját a III. D-ben, amely mint mondják; az iskola legcsintalanabb osztálya. Vagy talán csak valamivel élén- kebbek a többieknél. Amikor ugyanis ama vagyok kíváncsi-, hogy van-e példá- képük es ill, Telekes Tiuor, az egyik £iú, csak úgy kapásból és a tehető legkomolyabban válaszolja: — Az apám, aki munkás. Az őrá után; akárcsak az iskola diákjai, átmegyünk a város cukrászdájába, hogy kávé mellett beszélgessünk. A lányok sokat sejtően mosolyognak, de lassan kiürül a cukrászda, és ml még mindig róluk beszélgetünk: a munkájukról, az iskoláról, az eredményeikről, a magánéletről. A szerelem tó szóba kerül. — Hogy 19 vagyunk ezzel? ■ J, —Hát... — húzza Réliyeí Edit egy kicsit az Idegeimet, akárcsak tanítványainak szokta az őrén —s höl ebbe, hol meg abba vagyunk szerelmesek. — Igen? • —• Persze, mint általában az Iroda talárok. — Előbb Petőfibe, majd Adyba, utána meg József Attilába feledkeztünk bete. — És most? — Én most épp a nagy palócnál tartok. Rokonszenves ez a hűtlen hűség, érdemes . volt ellátogatni ebbe az iskolába, ahol & magyar tagozat minden diákja olvassa az 0) Ifjúságot. Németh István t A
