Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-22 / 17. szám
A SZOCIALISTA FORRADALOM LENINI ÉRTELMEZÉSE Marx és Engels, a tudományos kommunizmus megalapítói bebizonyították, hogy a tőke, a dolgozó tömegek kizsákmányolása feltétlenül éles osztályharcot szül, amely végül is forradalmi robbanáshoz vezet. Itt nemcsak arról van szó, hogy egyik vagy másik csoport meg akarja-e változtatni a fennálló társadalmi rendet, hanem arról, hogy kibékíthetetlen ellentétek vannak a társadalom termelőerői és a tőkés termelési viszonyok között, más szóval a tulajdonviszonyok között. Amíg e viszonyok lehetővé tették a termelőerők fejlődését, semmi sem fenyegette a burzsoázia uralmát. A tőkés nagyipar gyors ütemű fejlődése és az emberi munka ó- riási méretű társadalmasítása következtében a burzsoá termelési viszonyok keretei szűknek bizonyulnak a termelőerők számára. A termelés jellege társadalmivá lett, eredményeinek kisajátítása magántőkés volt és maradt. Ez pedig kibékíthetetlen antagoniz- must kelt a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak között. A szocialista forradalom akkor kezdődhet, amikor az ellentmondások elérik tetőpontjukat. Lenin meghatározása szerint a monopolkapitalizmus — haladó kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. Lenin kifejezésével élve a forradalom intellektuális és morális motorja, fizikai végrehajtója bármely országban a munkásosztály, amelynek létszáma — bizonyos burzsoá szociológusok állításaival szemben —■ nem csökken, hanem növekszik. A A demokratikus centralizmus az új típusú, forradalmi pártok egyik legfontosabb ismérve. Mi a magyarázata annak, hogy a demokratikus centralizmus érvényesítése a legfőbb Ismérve annak, hogy egy önmagát forradalminak tartó párt valóban képes e forradalmi tettekre? A nemzetközi munkásmozgalomban több mint tél évszázados tapasztalatait bizonyítják, hogy a legszebb,, forradalmi célokat tartalmazó program Is papíron marad, ha nincs szervezett, ütőképes, a demokratikus centralizmus elvei alapján szerveződő egységes élcsapata a munkásosztálynak. Lenin elévülhetetlen történelmi érdeme, hogy felismerve ezt, létrehozta azt a pártot, amely képes volt győzelemre vezetni az orosz proletariátust, megteremteni a szocializmust egy országban, s u- tat mutatni a nemzetközi proletariátusnak. Nem véletlen, hogy 80 év óta nyíltan vagy burkoltan, de ez az elv a burzsoázia támadásainak középpontjában áll. Ez jelentkezik a sztrájkmozgalom fokozódásában, a tömegtüntetésekben, s az önmagát túlélt rendszer elleni tiltakozás más formáiban. Ez a tiltakozás egy Ideig nem lép túl a fennálló rend keretein, de meghatározott körülmények között szocialista forradalomba nőhet át. Lenin „A baloldaliság mint a kommunizmus gyermekbetegsége“ című művében a következőképpen határozta meg a forradalmi helyzetet: „A forradalom alaptörvénye, melyet minden forradalom és különösképpen a XX. század mindhárom orosz forradalma megerősít, a következő: a forradalomhoz nem elegendő az, ha a kizsákmányolt és elnyomott tömegek belátják, hogy a régi módon lehetetlen tovább élniük, és változást követelnek, a forradalomhoz az Is szükséges, hogy a kizsákmányolők ne tudjanak élni és kormányozni a régi módon. Csak amikor az „a- lullevők“ nem akarják a régit, és amikor a „felül levők“ nem tudnak élni és kormányozni a régi módon, csak akkor győzhet a forradalom.“ Felmerül a kérdés: forradalmi helyzet esetén, milyen formában mehet, végbe feltétlenül fegyveres felkelés, polgárháborúba torkollik-e a szocialista forradalom? Erre úgy válaszolhatunk, hogy mindez a konkrét feltételektől, mindenekelőtt a kizsákmányoló osztályok magatartásától függ. O- roszországban 1917-ben, amikor megdöntötték a cári önkényuralmat, az Ideiglenes Kormány mellett létrejöttek a széles néptömeMik azok a tágabb értelemben vett normák, amelyeknek teljesítése végső soron meghatározza a párt lenini jellegét. Lenin kifejtette, hogy a marxista párt a munkásosztály tudatos, forradalmi elmélettel felfegyverzett élcsapata. Képes és hivatott a munkásosztály vezetésére, és harcának irányítására. Hangsúlyozta, hogy a párt a munkásosztály része, de a párt és a munkásosztály nem azonos sem a létszámot, sem a tudatosságot, sem a szervezettséget illetően. Feltárta, hogy a párt szervezett csapata a munkásosztálynak, szervezettségét tudatossága Is feltételezi. Szervezttsége biztosítja cselekvési egységét. Mint szervezett csapat, a párt a munkásosztály valamennyi szervezete közül a legmagasabb szervezeti forma. Tehát a párt vezeti a munkásosztály többi szervezetét. A pártnak eltéphetetlen kapcsolatot kell kiépítenie a munkásosztály és a dolgozók milliós tömegeivel — tanítja Lenin. A párt ereje, legyőzhetetlensége abban van, mennyire tudja megnyerni a tömegek bizalgekre támaszkodó munkás-, katona- és parasztkiildöttek szovjetjei, reális lehetőség volt arra, hogy a munkásosztály békés úton vívja ki az államhatalmat. Lenin éppen ebből indult ki híres áprilisi téziseiben, amelyekben a bolsevik pártot és a munkásosztályt a polgári demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való békés átmenetére orientálta. A bolsevikok csak akkor tértek rá a fegyveres felkelés politikájára, amikor az országban gyakorlatilag létrejött az ellenforradalmi burzsoázia túlsúlya. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Oroszországban az 1917-es győztes fegyveres felkelés nem követelt jelentős számú áldozatot. Ez volt a forradalom történetének legvértele- nebb szakasza. A munkások és parasztok akkor kényszerültek súlyos áldozatokra, araikor a hatalmuktól megfosztott, s a külföldi imperialista hatalmak támogatását élvező földesurak és tőkések háborút indítottak a világ első szovjet köztársasága ellen. Köztudott, Chilében a Népi Egység kormánya Allende elnök vezetésével megpróbálta békés úton megvalósítani a szocialista átalakulást. Ez a kísérlet — mint Ismeretes — egy sor belső és külső ok következtében nem járt sikerrel. A kormány nem tanúsított kellő keménységet és határozottságot a reakciós erők kísérletei élleni harcban. Hiányzott a forradalmi folyamat egységes irányítása, nem volt szoros szövetség a munkás- osztály, valamint a városok és falvak nem proletár dolgozóinak mát, támogatását, mennyire tanítja a dolgozó tömegeket és tanul maga is a tömegektől. A pártnak szervezetileg a demokratikus centralizmus elve alapján kell felépülnie: egységes program, szervezeti szabályzat, pártfegyelem, a választott, visszahívható és beszámolásra kötelezett vezető szervek és egységes irányítás nélkül a párt képtelen hatékony vezetővé válni. A pártnak, hogy egységét megőrizze, minden tagja tői egyformán kötelező pártfegyelmet kell megkövetelnie. A tömegek helyeslésére támaszkodó öntudatos fegyelem a párt létezésének, akcióképességének egyik feltétele. Lenin a mensevikek pártbomlasztó tevékenységével szemben hangsúlyozta, hogy a proletariátus csak az eszmei és szervezeti egység megteremtésével győzhet a kizsákmányolok elleni harcban. Lenin 1906-ban, a IV. kongresz- szuson fogalmazta meg a demokratikus centralizmus elvét, majd több beszédében és cikkében fojfszéles rétegei között, a hadseregben a reakciós tisztikar volt vezető pozíciókban. Mindez lehetővé tette, hogy a közvetlen külső támogatásra támaszkodó fasiszta junta megdöntse a Népi Egység kormányát, és véres terrort vezessen be az országban. Ebből azonban egyáltalán nem az következik, hogy békés úton, fegyveres harc nélkül lehetetlen a szocialista forradalom. A világ küzdőterén a jelenlegi erőviszonyok nem zárják ki, sőt egyre reálisabbá teszik azt a lehetőséget, A kommunista és munkáspártok programjukban éppen abból Indulnak ki, hogy a jelen körülmények között a szocializmusba való átmenet békés úton megvalósulhat egy sor országban. A kommunisták természetesen nem zárják ki a fegyveres utat sem, ha a burzsoázia erőszakhoz folyamodik. A kapitalizmusból a szocialista társadalomba való átmenet objektív feltételei már megértek. A forradalom győzelméhez azonban nem elegendők ezek a feltételek. Szükség van emellett a széles tömegek aktív politikai tevékenységére, a munkásosztály harcos, szervezett élcsapatára — a marxista- -lentnista pártra, amely képes vezetni az osztályharc minden formáját, s a tömegeknek megmutatja a győzelemhez vezető legjobb utat. Sz. Tyilorenko, ’ a történelemtudományok doktora lalkozott értelmezésével. Mindezek alapján a demokratikus centralizmus elve az SZKP XVII. kongresz- szusán így került be a szervezeti szabályzatba: „A párt szervezeti felépítésének vezérelve a demokratikus centralizmus. Ez azt Jelenti, hogy: — a párt minden vezető szervét — a legfelsőbbtől a legalsókig — választják; — a pártszervek pártszervezeteik előtt rendszeres ldőközuen beszámolnak tevékenységükről; — a pártban szigorú pártfegye- lem van, s a kisebbség aláveti magát a többségnek; — a felsőbb szervek határozatai feltétlenül kötelezőek az alsóbb szervekre és minden párttagra nézve.“ Ez a megfogalmazás négy évtizede változatlanul szerepel az SZKP szervezeti szabályzatában. A pártélet lenini normáinak e rövid áttekintése Is jelzi, hogy a demokratikus centralizmus az az alapvető szervező, rendező elv, a- mely végső soron biztosítja e normák érvényesülését. PÁRTÉLET LENINI FORMÁI
