Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-15 / 16. szám
MICHAL ZOZULÄK ELVTÁRSNAK, AZ SZLKP KB TITKÁRSÁGA TAGJÁNAK, A SZISZ SZKB ELNÖKÉNEK FELSZÓLALÁSA AZ SZLKP KB ÜLÉSÉN. Az őszinte, nyílt beszéd fontossága (Folytatás az 1. oldalról) A SZISZ nevelő hatása elsősorban az igényes népgazdasági feladatok teljesítésében, a fiataloknak a tudományos-műszaki fejlődésbe való aktív bekapcsolódásában nyilvánul meg. E feladatok teljesítése élén a csaknem 630D ifjúsági kollektíva áll. Kezdeményezésük megnyilvánult a minőség javulásában, a munka hatékonyságának érvényesítésében, az újító- és feltaláló mozgalom fejlődésében. A SZISZ-szervek és szervezetek külön figyelmet szentelnek annak, hogy a fiatalok fokozott mértékben vegyenek részt a tudományos-műszaki fejlődésben, elsősorban pedig a fiatal műszaki értelmiség gyorsabban kapcsolódjék be ebbe a folyamatba. Tudatosítjuk, hogy egyes SZISZ-szerveze- tek tevékenységében kevés kezdeményezést tanúsítanak, nem elég merészek az új hozzáállások érvényesítésében, nem elég kez- deményezőek a tudományos-műszaki fejlődés feladatainak megoldásában. A SZISZ- -szervezetek néhol nem elég aktívak az e- gyenletes tervteljesítés biztosításában, amiért azok a gazdasági vezetők is felelősek, akik nem értékelik kellőképpen a SZISZ- -szervezet kezdeményezését. Az irányítási rendszer tökéletesítésével kapcsolatban a mi szervezetünkre is új feladatok hárulnak. Ebben a szellemben úgy akarunk hatni fiataljainkra, hogy jobban bekapcsolódjanak a párt gazdaságpolitikájának megvalósításába, emelni szeretnénk a gazdasági propaganda és agitáció színvonalát úgy, hogy az az időszerű feladatokra irányuljon. Elsősorban a legjobb mun- kakollektívák és egyének tapasztalatainak gyorsabb propagálása, az új munkamódszerek és haladó tapasztalatok terjesztése a célunk. A pártszervek és szervezetek segítségével sikerült javítanunk a SZISZ politikai oktatásának színvonalát. Az oktatás hatékonyságát azonban csökkenti az a tény, hogy egyes előadók és propagandisták nem viszonyulnak elég felelősségteljesen a munkához, nem világítják meg megfelelően az időszerű politikai és szociális-gazdasági kérdéseket. Ha elvétve is, de felmerülnek olyan nézetek, hogy ne határozzák meg előzetesen az egyes oktatási alakulatok témáit, hanem azokat minden szervezet maga válassza. Ezeket a nézeteket el kell Ítélni. Tapasztalataink szerint legtöbb tartalékunk a fiatalok erkölcsi nevelésében van. Az erkölcsi nevelés azonban nem lehet csak a SZISZ és Pionírszervezetének ügye, ez á tanítók, nevelők, mesterek, a sajtó, a rádió és a televízió, valamint a művészeti szövetségek közös feladata. A problémák ellenére is sikerült fokoznunk a SZISZ részvételét a CSKP kulturális politikájának megvalósításában. Fiataljaink kapcsolata örökségünkhöz elmélyült, s elmélyült részvételük az új szocialista hagyományok fejlesztésében. Az utóbbi időben a SZISZ fokozott hatást gyakorol a fiatal művészek életére és munkájára. Számos kiállítás, fesztivál, más rendezvény bizonyítja, hogy a fiatal művészek többsége sikeresen a dolgozók életének és az életünkben végbemenő forradalmi változásoknak a megörökítésére összpontosítja figyelmét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatal művészeknek segítő kezet kell nyújtani, nem szabad őket magukra hagyni. Az őszinte, nyílt beszéd és a konkrét segítség sokkal eredményesebb, mint az érdektelenség vagy az elnéző bírálat. „Az újítással, többek között jelentős munkaerő• -megtakarítást ériünk el: legalább három ember, fi• zetését az év végén nye* reségrészesedésként oszt* hatom szét..«“ Ez a kijelentés olyan ember szájából hangzott el, aki munkahelyén a békéi (Míerovo) szövetkezetben vezető tisztséget tölt be: növénytermesztő mérnök. A szövetkezet az utóbbi években felzárkózott a nagyok mögé: nem a földterületével, eredményeivel. És ebben nem kis részük van a fiataloknak, köztük Veszprémi Imre mérnöknek is. Riportunkban egy valóraváltott ötletről — igazi sikerről — írunk, egy plyan mütrágyakeverő rendszerről, amelyet a „nagy szomszédok“ joggal irigyelnek és vésznek igénybe, és amelyért a békéi újítók a trencíni ZENIT vásáron máso= dik díjat kaptak. Ma nagy az elvárás a fiatalodtól minden munkahelyen, Békén is. Nem volt ez így mindig, de most már hagyó3 mánynak is mondható az a kezdeményező szellem, amelyet a szövetkezet fiataljai és a vezetőség — amely szín3 tén fiatalokból áll — közötti viszonyt jellemzi. „Tudtam, hogy a hagyományos trágyázást módszerrel ltraktor vontatta szóró, plusz szemcsés műtrágya) egy* szer használunk, másszor ártunk a nö* vényzetnek. Ez elsősorban az egyeneU len szórás következménye. Vagy túltrá* gyázzuk a növényeket, vagy csak ide* ■oda jut, a föld szinte csíkos marad a traktor után. A búzánál az ilyesmi 4—6 métermázsával kevesebb terméshozam mot is jelenthet hektáronként. Es ez már olyan mennyiség, amiért egy mezőgazdásznak érdemes törnie a fejét.'' Az ötletet a szükség szülte: építsünk műtrágyakeverőt, korszerűt, cseppfo3 lyós műtrágyára. Nem előzte meg lát3 ványos melldöngetés, Itt, ebben a sző* vetkezetten mindig Is az volt a fontos, ki mit tett le az asztalra, érvelni csak az eredményekkel lehetett. Sajnos, azonban ezt az ötletet sem kerülte el az újítási javaslatok szokványos sorsa: megvalósításával egy ideig várni kellett, mivel a szövetkezetnek abban az időben nem volt anyagi ke3 rete egy ilyen nagyméretű beruházásra. Viszont megvalósítását jelentősen meggyorsította a nagy műtrágyagyáraknak az a tájékoztatója, amelyben felhívták a szövetkezetek figyelmét, hogy 1982-től teljes műtrágyatermelésük 30 százalékát cseppfolyós állapotban fogják szállítani fogyasztóiknak. „Kapva kaptam az alkalmon, mert nem szerettem volna, ha a műtrágya szállításának és raktározásának kérdés se szövetkezetünkben még egy évvel eltolódik. Mi volt a helyzet nálunk ad- dig? Tavasszal, meg ősszel, amikor vagonszámra kaptuk a műtrágyát, az emberek, akiket a kirakással megbíztunk, egészségtelen, poros környezetben naphosszat csákányozták a műtrágyát. Az is megtörtént, hogy megfelelő raktár- helyiség hiányában egy váratlan Időjárási szeszély révén a drága műtrágya egy része tönkrement. És az ilyesmi egy jól gazdálkodó szövetkezetben legfeljebb egyszer történhet meg.“ A tények adva voltak: cseppfolyós műtrágya, korszerűség, gazdaságosság. Egy alkalommal aztán a szövetkezet vezetői ellátogattak Susovicébe, ahol egy devizáért vásárolt keverörendszer működik. Annak idején hazánkban ez volt az egyetlen. „Tavaly a szövetkezet elnökének azt mondtam, az idén utoljára szórjuk i- lyen korszerűtlenül a műtrágyát. A már fentebb felsorolt indítóokokon kívül volt még egy, amelyet a gazdaságosság szempontjából különösen fontosnak tartottam. A mezőgazdasági üzemek nagy része standard összetételű szemcsés mütrágyakeveréket kap a gyárakból. Ez néhány növényre válóban kedvező hatással van, néhánynál viszont egy-két alkotóelemének adagolása felesleges- Viszont a szövetkezeteknek ezt is meg kell fizetniük, és ráadásul nem is tudják „leválasztani" a már kész műtrágyából, A mütrágyakeverő nagy előnye az, hogy olyan arányban keverem az egyes alkotóelemeket — nátrium, sók, foszfor stb. — ahogy arra éppen szűk* ség van.“ A műtrágyakeverő tavaly ősztől tnű- ködik Békén. Közős munka eredménye, kivitelezésénél segített az agrokémiai vállalat és a környékbeli szövetkezetek Is. Hasz* nossága csupán a helybeli szövetkezetnek előzetes számítások szerint 1 millió 200 ezer korona. Szélesebb értelemben azonban sokkal nagyobb, .hiszen a- mlóta működik, „ráharaptak“ a környező szövetkezetek gazdái is, a gombaiad. a szarvaiak, és a keverő működése b ránt igencsak érdeklődnek a hősiek és a hidasiak is. Tulajdonképpen miből áll? A laikus szemével három, egyenként 50 ezer literes tartályból. Ezek alatt betonteknő van, amely biztosítja, hogy a környező szántóföldekben nem esik kár. A szigetelömunkákat különös körültekintéssel végezték, és nemcsak a3 zárt, mert a keverőt egészségi és környezetvédelmi szempontokból az átadás előtt higienikusok is ellenőrizték, hanem azért Is, mert „...szántóföldünk csak ánnyt van, amennyin megterem a kenyérnekvaló. Nagyon szigorúan büntetnénk azt, aki felületes munkájával szennyezné a talajvizet, vagy kárt tenne a szántóföldben. Mert ebből még a Csallóközben sincs elég.“ ZÄCSEK ERZSÉBET
