Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-08 / 15. szám
4 fM Amikor ezen a környéken fcz ötvenes évek elején megkezdődött a szövetkezetesítés, az alapítók valószínűleg nem gondolták, hogy nadrágszíj parcelláikból harminc év múlva 4460 hektáros már-már mammut gazdaság lesz. £s valószínűleg arra Is csak legyintettek volna, hogy majdan az egy szövetkezetben dolgozók sem fogják Ismerni egymást. Ma már mindkettő valóság. Bizony, ma még nem egyikük csodálkozik a- zon, hogy a gazdaság egyik Vége az inámi (Dolinka) a másik vége meg az Ipoly-« hídvégi (Ipelské Predmos- tie1)' határ, Akár csak azon Is, hogy a munkagépek az inámi gépállomásról húsz kilométeres utat is megtesznek — naponta kétszer, reggel és este m míg a szántóföldre érnek, A kétkezi szövetkezeti dolgozó, a közgazdász (s Jogosan kérdezi: ennyi üresjárat mennyi időt, energiát emészt föl? Nem kell hozzá nagy fejtörés: sokat, túl sokat! Bár sok munkással, vezetővel beszélgettem az Ipoly mente szövetkezetben, mindenki örült az egyesítésnek, Csak azon akadtak föl, hogy sok, túl sok lesz az üresjárat, » Minekünk is elég fejtörést okoz ez m mondja az elnök. — Megértjük, sőt ö- rülünk annak, hogy mindez a tagság fejében is megfordult, hiszen ebből is láthatjuk, felelősséget éreznek a problémákért. Minél előbb szeretnénk a helyzeten változtatni. —• Miért volt szükséges a szövetkezetek egyesítésére? — Előbb talán azzal kezdeném, hogy már évek hosz- szú során Jó egyetértésben működött egymás mellett két egyesült szövetkezet: az ipolybalogi (Ipolykeszi, 1- nám) és a szécsenkei (Ipoly- hídvég, Nagyfalu, Kelenye) székhelyekkel. Mindkettő a legjobbak közé tartozott a járásban, egymást segítették egymással versenyezve. Tavaly év végén a járási szervekkel közösen arra az elhatározásra jutottunk: e- gyütt talán még jobban menne a munka. A növénytermesztésben nálunk, Balogon ment jobban, Szécsenkén pedig intenzívebb volt az állattenyésztés. Abban ők jártak élen. Nos, a tapasztalatokat egybevetve szeretnénk mindkét helyen, most már az egyesült, nagy gazdaságban mindhárom tényezőt egy szintre hozni. £s döntő fontosságú volt az is, hogy a balogi szövetkezetnek már évek óta olyan fellett volt a gépparkja, hogy a járás számos szövetkezetét gyakran kisegítettük. — Milyen hangulatban zajlott le az első vezetőségi értekezlet? — Jellemző volt rá a bizakodás: idösebbek-fiatalab- bak részéről egyaránt. Örülök annak, hogy a vezetőség és a tagság megérti a kor szavát, nem idegenkednek az újtól. Mert valójában most ugyanaz történik, mint harminc évvel ezelőtt, csak lényegesen nagyobb méretekben. £s ki merné ma már kétségbe vonni a szövetkezetesítés eredményeit? Azt hiszem, a hajdani legnagyobb kulák sem ... Hogy az egyesítéssel sok, eddig szinte előre nem látható nehézség adódik, hogy új, szokatlan feladatokat kell megoldanunk, ez minden változás természetes velejárója. De azért vagyunk itt, hogy mindezt megoldjuk. Az egy helyben topogástól még sosem ment előbbre a vi'ág. Bodonyi János imént azt mondta: „nálunk“. Korábban ugyanis ő volt az ipolybalogi szövetkezet elnöke, s az egyesülés után is neki — Hogy mi újság? Azon kívül, hogy zuhog az eső, hátráltatja a földeken a munkánkat, csak annyi: ma tartottuk meg a hét falu gazdaságát egyesítő szövetkezet első közös vezetőségi értekezletét — mondja már kara este, kicsit fáradtan Bodonyi János, az ipolybalogi (Balog nad IpfomJ székhelyű Ipoly mente Efsz elnöke, és még hozzáteszi: — Máskülönben kösz' a kérdést, jól megvagyunk! szavazott bizalmat a tagság. Fiatal^ dolgát értő, a földet szerető, a szomszéd községből, Nagyfaluról szárj mazó agilis vezető. Szereti öt a tagság. Beszélgetésünk alatt jelen van Buris Antal, aki korába ban a balogi szövetkezet káder- és személyzeti osztályának vezetője volt. Tőle most a munkaerőgondok felől érdeklődöm:' — Azt hiszem, Jobban állunk ebből a szempontból, mint a járás többi szövetkezete. Az alapmunkákhoz van elegendő emberünk, csak a szezonmunkák idején szenvedünk hiányt, — Ha holnap harmincán jelentkeznének felvételre, mindet felvennék? —i Megválogatnánk őket —! mondja Buris Antal, amire az elnök helyeslőén bólint. — Az állattenyésztésben szükség lenne néhány jobban dolgozóra. De ha valaki a gépesítési részlegbe jelentkezne, igencsak fölülbírálnánk a szakképzettségét. — Magasra állítottuk a mércét — veszi át a szót Bodonyi János —, már csak azért is, és azt hiszem, ezzel nem árulok el titkot, hogy a szécsénkei szövetkezetben sokszor épp az 1- génytelenségen múlott. Mert ma már a mezőgazdaságok szíve — talánl — a gép, a növénytermesztésé kimondottan. jó, korszerű gépek nélkül a földeken mozdulni sem tudunk. Azért is van az, hogy a volt balogi szövetkezetben egy traktorra másfél szakképzett ember jut. És ahol szükséges, két műszakban dolgozhatnak a gépeken. — Az egyesült szövetkezet tagságának átlagéletkora 37 év. A vezetők, között és a gépesítésben kimondottan sok a fiatal. Hogyan sikerült elérni, hogy — már- -már azt mondj ami — bóduljon ide az ifjúság? — Bár kifejezésed közel jár a valósághoz, mégsem tartunk még az ideális állapotnál. Tény, hogy az idősebbek tapasztalatai mellett nagy mértékben támaszkodunk a fiatalok tenniakará- sára, szakképzettségére. Két fiatal most végzi tévúton a főiskolát, további négy Buris Antal főiskolással szerződést kötöttünk, és évente öten-tí- zen tanulnak a szövetkezet költségén szakmát. Sorolhatnám itt még hosszan mindazt a segítséget, támogatást, amit a tagságnak, elsősorban a fiataloknak nyújtunk, de azt hiszem, ez számunkra már annyira természetes, hogy nem is érdemes vele különösebben foglalkozni. Kora délután az inámi gépjavító műhelyben Nagy Vincének, a növénytermesz- tési-gépesítő részleg vezetőjének szintén csak e rövidke kérdést teszem föl: — Ml újság? — Most érkeztünk vissza anyagbeszerző kőrútunkról, ötven tételnyi árut szerettünk volna vásárolni, és a- líg kaptunk vagy, tizenöt fajtát. Nem mondok újdonságot: hosszú a hiánycikkek listája Ennek ellenére Is a gépeink mennek. £s hála a nem is tudom, kinek-mi- nek, eddig még azt is sikerült beszerezni, ami „nincs“. Amit pedig végképp nem lehet előteremteni, elkészítjük idehaza. Remek szakembereink vannak, már-már úgy tűnik, nem ismernek lehetetlent. Most is készen áll minden gépünk a cukorrépa vetésére: csak egy „füttyszó“, és mehetnek. Bent a műhelyben Zvára józsel fiatal szerelő bütyköl egy traktoron. Mondja ő Is meg a többiek is, hogy a szécsénkei szövetkezet gépei igen elhasználódtak, rossz karban voltak, most elég munkát ad nekik az, hogy rendbe tegyék őket. Valahogy így mondja ő: — Az egyesülés után a sok ócskavasat most nekünk kell összerakni I Legalább nem unatkozunk! Bodonyi János — Mit kérné! most az e- gyesülés első napjaiban a tagságtól? — kérdezem az elnököt. — Vegyék tudomásul, hogy kiváltképpen a jelenlegi nehéz gazdasági időszakban becsületesen, egyetértésben teljes erőbedobással kell dolgozni. Csak az így végzett munkának lehet meg a gyümölcse. Mert nincs pardon se vezetővel, se beosztottal szemben. Nekem sem önmagámmal szemben. Az elvárás szigorúnak tűnhet, de valójában csak annyi, ami a munka jó elvégzéséhez okvetlenül kell. És bízom abban, ha e- rőnket nem pazaroljuk el lényegtelen, apró dolgokra, nyugodtan pihenhetünk le ma is, holnap is. Zolozer János A szerző felvételei KoSicén. a Komensktj utca 121. szám alatti fehérnemű begyüjtőhelyen Gál Ottilia, a vezetőnő e* lém teszt a csomag kimosott fehérneműt. Kibont* ja és maga is meglepő* dik a látványon: a paplanhuzaton több irányban is fekete csíkok éktelenkednek. Nem kell reklámójnom, Gál Ottilia tudja a kötelességét. Elnézést kér, a csomagot visszaküldi a mosodába. Illedelmes a magatar* tása — már. ez is egészen szokatlan, így a kérdést csak magamban teszem feb Mit tennék, ha az ágyneműre Sürgősen 5zite> ségem lenne?* A következő atJcadom» mal ugyanilyen ’jelenet játszódik le, Szó szerint, a történet semmit sem változik. Vagy mégis?, U* gyanis most már nem* csak a paplanhuzaton, hanem a párnahuzaton is ott a fejsete csíkok, 'Az üzletvezető méltatlankodik, S az én filreb mem is fogytán. '•Észrevé* teleimet bejegyzem a pa- nászkönyvbe. Néhány napon belül a mosoda igazgatósága le* vélben kéri elnézésem, és magyarázatként csupán annyit közöl velem, hogy az egyik mosógépükkel történt valami, a hibát a* ionban már kiküszöbölték, elnézésem kérik, és remélik, hogy továbbra is igénybe veszem szolgáltatásaikat, Jó, jó, de mi lesz az én paplanhuzatommal? Harmadszor — a detektív izgalmával — bontjuk ki a fehérnemüs csomagot a Komensky utcai gyűjtőhelyen. Rövid leszek: a hímzett párnán ismételten sötét csíkok húzódnak. De a legnagyobb meglepetés csuk otthon ér: a párnahuzatomon 10 cm hosszúságú repedést fedezek fel. A fehérnemű-gyűjtőhelyen egy táblán olvasható, hogyan büntetik azokat, akik nem váltják ki időben a kimosott fehérneműjüket. Sőt. az át nem nett fehérnemű hét hónap elteltével el is adható. De mi történik azokkal, akik egyszer, kétszer, esetleg háromszor is kénytelenek reklamálni a mosoda szolgáltatásait? Mindenütt a minőségi munka fontosságát han goztatjuk. Tudatosan senki sem gyárt selejtet ilyesmit csak a gyors, sietős, hanyag munka szül. De vajon csupán az én esetemben hány ember figyelmét kerülte el ez a selejt, ez a trehány munka? Vagy azt gondolták: lesz ahogy lesz Mindegy, hogy milyen magyarázattal, eqy azonban bizonyos, hogy tudták: valakit becsapnak. Aki mondjuk hosszabb t- deje elégedett volt szolgáltatásaikkal. Kiirthy Veronika írara Jfizssí M1 J
