Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-08 / 15. szám

4 fM Amikor ezen a környéken fcz ötvenes évek elején meg­kezdődött a szövetkezetesí­tés, az alapítók valószínű­leg nem gondolták, hogy nadrágszíj parcelláikból har­minc év múlva 4460 hektá­ros már-már mammut gaz­daság lesz. £s valószínűleg arra Is csak legyintettek volna, hogy majdan az egy szövetkezetben dolgozók sem fogják Ismerni egy­mást. Ma már mindkettő valóság. Bizony, ma még nem egyikük csodálkozik a- zon, hogy a gazdaság egyik Vége az inámi (Dolinka) a másik vége meg az Ipoly-« hídvégi (Ipelské Predmos- tie1)' határ, Akár csak azon Is, hogy a munkagépek az inámi gépállomásról húsz kilométeres utat is megtesz­nek — naponta kétszer, reg­gel és este m míg a szán­tóföldre érnek, A kétkezi szövetkezeti dolgozó, a köz­gazdász (s Jogosan kérdezi: ennyi üresjárat mennyi időt, energiát emészt föl? Nem kell hozzá nagy fejtörés: sokat, túl sokat! Bár sok munkással, vezetővel be­szélgettem az Ipoly mente szövetkezetben, mindenki örült az egyesítésnek, Csak azon akadtak föl, hogy sok, túl sok lesz az üresjárat, » Minekünk is elég fej­törést okoz ez m mondja az elnök. — Megértjük, sőt ö- rülünk annak, hogy mind­ez a tagság fejében is meg­fordult, hiszen ebből is lát­hatjuk, felelősséget éreznek a problémákért. Minél előbb szeretnénk a helyzeten vál­toztatni. —• Miért volt szükséges a szövetkezetek egyesítésé­re? — Előbb talán azzal kez­deném, hogy már évek hosz- szú során Jó egyetértésben működött egymás mellett két egyesült szövetkezet: az ipolybalogi (Ipolykeszi, 1- nám) és a szécsenkei (Ipoly- hídvég, Nagyfalu, Kelenye) székhelyekkel. Mindkettő a legjobbak közé tartozott a járásban, egymást segítet­ték egymással versenyezve. Tavaly év végén a járási szervekkel közösen arra az elhatározásra jutottunk: e- gyütt talán még jobban men­ne a munka. A növényter­mesztésben nálunk, Balogon ment jobban, Szécsenkén pedig intenzívebb volt az ál­lattenyésztés. Abban ők jár­tak élen. Nos, a tapasztala­tokat egybevetve szeretnénk mindkét helyen, most már az egyesült, nagy gazdaság­ban mindhárom tényezőt egy szintre hozni. £s dön­tő fontosságú volt az is, hogy a balogi szövetkezet­nek már évek óta olyan fel­lett volt a gépparkja, hogy a járás számos szövetkeze­tét gyakran kisegítettük. — Milyen hangulatban zajlott le az első vezetőségi értekezlet? — Jellemző volt rá a bi­zakodás: idösebbek-fiatalab- bak részéről egyaránt. Örü­lök annak, hogy a vezető­ség és a tagság megérti a kor szavát, nem idegenked­nek az újtól. Mert valójában most ugyanaz történik, mint harminc évvel ezelőtt, csak lényegesen nagyobb mére­tekben. £s ki merné ma már kétségbe vonni a szövetke­zetesítés eredményeit? Azt hiszem, a hajdani legna­gyobb kulák sem ... Hogy az egyesítéssel sok, eddig szinte előre nem látható ne­hézség adódik, hogy új, szo­katlan feladatokat kell meg­oldanunk, ez minden válto­zás természetes velejárója. De azért vagyunk itt, hogy mindezt megoldjuk. Az egy helyben topogástól még so­sem ment előbbre a vi'ág. Bodonyi János imént azt mondta: „nálunk“. Korábban ugyanis ő volt az ipolyba­logi szövetkezet elnöke, s az egyesülés után is neki — Hogy mi újság? Azon kívül, hogy zuhog az eső, hátráltatja a földeken a munkánkat, csak annyi: ma tartottuk meg a hét falu gazdaságát egyesítő szövet­kezet első közös vezetőségi értekezletét — mondja már kara este, kicsit fáradtan Bodonyi János, az ipolybalogi (Balog nad IpfomJ székhelyű Ipoly mente Efsz elnöke, és még hozzáteszi: — Máskülönben kösz' a kérdést, jól megvagyunk! szavazott bizalmat a tag­ság. Fiatal^ dolgát értő, a földet szerető, a szomszéd községből, Nagyfaluról szárj mazó agilis vezető. Szereti öt a tagság. Beszélgetésünk alatt jelen van Buris Antal, aki korába ban a balogi szövetkezet káder- és személyzeti osz­tályának vezetője volt. Tőle most a munkaerőgondok fe­lől érdeklődöm:' — Azt hiszem, Jobban ál­lunk ebből a szempontból, mint a járás többi szövet­kezete. Az alapmunkákhoz van elegendő emberünk, csak a szezonmunkák idején szenvedünk hiányt, — Ha holnap harmincán jelentkeznének felvételre, mindet felvennék? —i Megválogatnánk őket —! mondja Buris Antal, ami­re az elnök helyeslőén bó­lint. — Az állattenyésztés­ben szükség lenne néhány jobban dolgozóra. De ha va­laki a gépesítési részlegbe jelentkezne, igencsak fölül­bírálnánk a szakképzettsé­gét. — Magasra állítottuk a mércét — veszi át a szót Bodonyi János —, már csak azért is, és azt hiszem, ez­zel nem árulok el titkot, hogy a szécsénkei szövetke­zetben sokszor épp az 1- génytelenségen múlott. Mert ma már a mezőgazdaságok szíve — talánl — a gép, a növénytermesztésé kimon­dottan. jó, korszerű gépek nélkül a földeken mozdulni sem tudunk. Azért is van az, hogy a volt balogi szö­vetkezetben egy traktorra másfél szakképzett ember jut. És ahol szükséges, két műszakban dolgozhatnak a gépeken. — Az egyesült szövetke­zet tagságának átlagéletko­ra 37 év. A vezetők, között és a gépesítésben kimon­dottan sok a fiatal. Hogyan sikerült elérni, hogy — már- -már azt mondj ami — bó­duljon ide az ifjúság? — Bár kifejezésed közel jár a valósághoz, mégsem tartunk még az ideális ál­lapotnál. Tény, hogy az idő­sebbek tapasztalatai mellett nagy mértékben támaszko­dunk a fiatalok tenniakará- sára, szakképzettségére. Két fiatal most végzi tévúton a főiskolát, további négy Buris Antal főiskolással szerződést kö­töttünk, és évente öten-tí- zen tanulnak a szövetkezet költségén szakmát. Sorol­hatnám itt még hosszan mindazt a segítséget, támo­gatást, amit a tagságnak, el­sősorban a fiataloknak nyúj­tunk, de azt hiszem, ez számunkra már annyira ter­mészetes, hogy nem is ér­demes vele különösebben foglalkozni. Kora délután az inámi gépjavító műhelyben Nagy Vincének, a növénytermesz- tési-gépesítő részleg vezető­jének szintén csak e rövid­ke kérdést teszem föl: — Ml újság? — Most érkeztünk vissza anyagbeszerző kőrútunkról, ötven tételnyi árut szeret­tünk volna vásárolni, és a- líg kaptunk vagy, tizenöt fajtát. Nem mondok újdon­ságot: hosszú a hiánycikkek listája Ennek ellenére Is a gépeink mennek. £s hála a nem is tudom, kinek-mi- nek, eddig még azt is sike­rült beszerezni, ami „nincs“. Amit pedig végképp nem le­het előteremteni, elkészít­jük idehaza. Remek szakem­bereink vannak, már-már úgy tűnik, nem ismernek le­hetetlent. Most is készen áll minden gépünk a cukor­répa vetésére: csak egy „füttyszó“, és mehetnek. Bent a műhelyben Zvára józsel fiatal szerelő bütyköl egy traktoron. Mondja ő Is meg a többiek is, hogy a szécsénkei szövetkezet gé­pei igen elhasználódtak, rossz karban voltak, most elég munkát ad nekik az, hogy rendbe tegyék őket. Valahogy így mondja ő: — Az egyesülés után a sok ócskavasat most nekünk kell összerakni I Legalább nem unatkozunk! Bodonyi János — Mit kérné! most az e- gyesülés első napjaiban a tagságtól? — kérdezem az elnököt. — Vegyék tudomásul, hogy kiváltképpen a jelen­legi nehéz gazdasági idő­szakban becsületesen, egyet­értésben teljes erőbedobás­sal kell dolgozni. Csak az így végzett munkának lehet meg a gyümölcse. Mert nincs pardon se vezetővel, se beosztottal szemben. Ne­kem sem önmagámmal szemben. Az elvárás szigo­rúnak tűnhet, de valójában csak annyi, ami a munka jó elvégzéséhez okvetlenül kell. És bízom abban, ha e- rőnket nem pazaroljuk el lényegtelen, apró dolgokra, nyugodtan pihenhetünk le ma is, holnap is. Zolozer János A szerző felvételei KoSicén. a Komensktj utca 121. szám alatti fe­hérnemű begyüjtőhelyen Gál Ottilia, a vezetőnő e* lém teszt a csomag kimo­sott fehérneműt. Kibont* ja és maga is meglepő* dik a látványon: a pap­lanhuzaton több irányban is fekete csíkok éktelen­kednek. Nem kell reklámójnom, Gál Ottilia tudja a köte­lességét. Elnézést kér, a csomagot visszaküldi a mosodába. Illedelmes a magatar* tása — már. ez is egészen szokatlan, így a kérdést csak magamban teszem feb Mit tennék, ha az ágyneműre Sürgősen 5zite> ségem lenne?* A következő atJcadom» mal ugyanilyen ’jelenet játszódik le, Szó szerint, a történet semmit sem változik. Vagy mégis?, U* gyanis most már nem* csak a paplanhuzaton, hanem a párnahuzaton is ott a fejsete csíkok, 'Az üzletvezető méltat­lankodik, S az én filreb mem is fogytán. '•Észrevé* teleimet bejegyzem a pa- nászkönyvbe. Néhány napon belül a mosoda igazgatósága le* vélben kéri elnézésem, és magyarázatként csupán annyit közöl velem, hogy az egyik mosógépükkel történt valami, a hibát a* ionban már kiküszöböl­ték, elnézésem kérik, és remélik, hogy továbbra is igénybe veszem szolgálta­tásaikat, Jó, jó, de mi lesz az én paplanhuzatommal? Harmadszor — a detek­tív izgalmával — bontjuk ki a fehérnemüs csoma­got a Komensky utcai gyűjtőhelyen. Rövid le­szek: a hímzett párnán ismételten sötét csíkok húzódnak. De a legna­gyobb meglepetés csuk otthon ér: a párnahuza­tomon 10 cm hosszúságú repedést fedezek fel. A fehérnemű-gyűjtőhe­lyen egy táblán olvasha­tó, hogyan büntetik azo­kat, akik nem váltják ki időben a kimosott fehér­neműjüket. Sőt. az át nem nett fehérnemű hét hónap elteltével el is adható. De mi történik azokkal, akik egyszer, kétszer, esetleg háromszor is kénytelenek reklamálni a mosoda szol­gáltatásait? Mindenütt a minőségi munka fontosságát han goztatjuk. Tudatosan sen­ki sem gyárt selejtet ilyesmit csak a gyors, sietős, hanyag munka szül. De vajon csupán az én esetemben hány em­ber figyelmét kerülte el ez a selejt, ez a trehány munka? Vagy azt gondol­ták: lesz ahogy lesz Mindegy, hogy milyen magyarázattal, eqy azon­ban bizonyos, hogy tud­ták: valakit becsapnak. Aki mondjuk hosszabb t- deje elégedett volt szol­gáltatásaikkal. Kiirthy Veronika írara Jfizssí M1 J

Next

/
Thumbnails
Contents