Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-08 / 15. szám

A már említett Istenségnek tehát se híre, se hamva. De csak addig, amíg az Idegen meg nem érkezik az emberek hangyabolyába, Delhibe. A vá­ros Jellegzetes levegőjével már annak perifériáján találkozik a turista. Fehér, fekete, tisz­te és koszos tehenek „klsisten- ként“ nagy közönyösséggel mo­zognak a város forgatagában. Tekintet nélkül a közlekedési szabályok legalapvetőbbjeire, keresztül-ka sül járják az utcá­Aghnjá — a szent tehén. Nemcsak as indiai falvak, hanem a nagyvárosok tar­tozéka is. Felvételünkön a fényképész kedvéért „pózol" motorkerékpár és kerékpár társaságában. Eudovít Záreckji a bratislavai Vecerník című napi­lap munkatársav Nagyon sokat utazik a világban, általában különféle expedíciók tagjaként, és több­ször járt már tengeri, hajókkal. E riportútját is ha­jón kezdte meg, majd szárazföldön folytatta. MÁRVÁNYÁLOM Dél-Azsia legnagyobb és leg­jelentősebb állama India, a kö­zép-európaiak képzeletében na­gyon gyakran még mindig csu­pán a szent tehenek hatalmas országaként él. E ezen szent állat kiváltsá­gos helyzetéről már na gyón sokat olvashattunk. Beutaztam az országot keresz- tíil-kasul anélkül, hogy az In­diaiak JelentőségtelJesebben ta­ntijeiét adták volna a tehén felsőbbrendűségének. Láttam teheneket a földeken, amint egykedvűen húzták a faekét; másutt egy mezítlábas, lesová­nyodott Indiai paraszt a tehe­net nyomtatónak használta; egy másik falu határában pe­dig egy szent tehénpár fújtatva' húzott egy roskadásig megra­kott szekeret. ni. Széltében-hosszában lehe- veredtek a Jamuna folyó part­jára, eltorlaszolva £• városba vezető utat. Először szép szó­val, később pedig az autódu- dával igyekeztünk megzavarni nyugodt délutáni pihenésüket — eredménytelenül. Viszont a tülkölés hallatára az út men­tén csakhamar megjelent né­hány helybeli lakos a köze'1 kor már ott álltunk a Tadzs Mahal bejárata alatt. A meg­osztó vélemények oka nem a mi rossz mértékbecsülésünkben keresendő, hanem az épület csalóka máryányintarziájában. A bejáratnál például fehér márványlapba sötétebb árnya­latú márvánnyal Allah 99 ne­vét írták. A betűk nagysága a diadalív törésrészén Is látszó­világjárók Ennek ellenére az Indiába látogató Idegen például a te­herhordásra és a mezőgazda- sági munkákra he-sznált tehén láttán az országban végbement fejlődésre következtetheti hi­szem a szent állattal szemben efféle szentségtörésre évekkel ezelőtt még csak gondolni sem tehetett. További indiai jellegzetesség; a ktgyóbüvölés. Egy-két rúpiáért suhancok. de tisztességes kinézésű idős em­berek is hajlandók előhívni kosarukból a félelmetes kobrát. A tehén, az indiaiak számára örök idők óta a vak dicsőítés szimbóluma. Nehéz időzíteni ezen dicsőítés kezdetét, de minden Jel arra mutat, hogy a tehén ezt a tekintélyt,- tisztele­tet, a szentségességét fokoza­tosan szerezte meg magának. Ugyanis az Indus folyó völgyé­ben talált ásatási leletek arról tanúskodnak, hogy a termé­kenység és erő ősrégi szimbó­luma a biika volt. A történé­szek úgy tartják, ezer éve van az állatimádat élén a tehén. Ezt s> posztját a mai napig is megőrizte. Az Indiaiak azt tartják, hogy ez természetes, hiszen a tehén nemcsak a tőke megtestesítő­je, hanem a nemzet tápláléká­nak legfontosabb forrása, és a bikát, az Indiaiak legjelentő­sebb közlekedési eszközét is tulajdonképpen ök, a tehenek „szolgáltatják“. A tehén év­századok során fáradhatatlanul tesz eleget valamennyi felada­tának. Ezért az indiaiak aghná- jának, tehát olyan állatnak ne­vezik, amelyet tilos bántani, vagy ne adj isten, életét ki­oltani. És tulajdoniképpen eh­hez ez elvhez vezethető visz- sza az Indiában annyira elter­jedt vegetáriánus életmód. Az európaiak számára vi­szont érthetetlen, hogy egy o- lyan országban, ahol naponta sok százan éhen halnak, a te­henek ezrei céltalanul kószál­nak az utcákon. A hinduk meg­mosolyogják ezt az általuk jel­legzetesen európainak tartott érvet, mondván: a levágott szarvasmarha húsából legfel­jebb 80 ember lakik jól, míg az élő tehén tejével és nemzett utódaival 410 ezer gyomor éh­ségét képes enyhíteni. G épkocsinkon e világhírű Iadzs Mahal felé hala­dunk. Elhatároztuk, hogy megtekintjük az iszlám építé­szet remekművét. Szándékunk­ban égy hat tehénből álló csorda próbált megakadályoz­kát, Járdákat, sőt néhány „mű­veltebb“ társuk flegmán lehe- veredtik i legforgalmasabb ut­ca kellős közepén. Egy továb­bi csordával » város egyik fontos Útkereszteződésén talál­koztunk. Az indiaiak — Járó­kelők és gépkocsivezetők egy­aránt i—‘ türelemmel viseltet­nek Irántuk, látszólag senkit sent zavar lusta mozgásuk,- tü­relmesen megvárják; míg egv- -egy csorda átkel az útkeresz­teződésen. tündököl. Idegenvezetőnk zseb­lámpával világit rá a bizarr ár­nyalatú kő szépségeire. A Tadzs Mahal művészeti ér­tékét csak akkor tudatosítjuk, amikor vezetőnk egy olyan kis műhelybe tessékel bennünket, amelyben a palota építőinek utódai kőfaragással és -csiszo­lással keresik a kenyerüket. Többen közülük már évtizedek óta végzik ezt a munkát; sze­rény véleményem szerint a magamfajta halandó csupán néhány óráig lenne képes rá. Ezek a kőcsiszolók különle­ges tulajdonságokkal rendel­keznek, amelyek munkájuk végzéséhez egyszerűen szüksé­gesek: a végtelen türelem, ki­tartás, békés jellem. Ezenkí­vül szeretni kell a jéghideg kődarabokat- is. Láthattuk, ho­gyan születik kezük nyomán egy-egy - márvány hamutartó, ékszerdoboz... Harmincöt rú­piáért megvásároltuk a Tadzs Mahal apró modelljét, és a jó üzlet érzésével léptünk ki az utcára. Ez az érzésünk azonban csak addig tartott, amíg a szomszéd üzlet kirakatában fel nem fedeztük, hogy egyazon modell ott 10—15 rúpiával ol­csóbb. EUDOVlT ZARECKY A szerző felvételei- «M 5 A világ szörnyűlködve hall­gatja a közép-amerikai országból, Salvadorból ér­kező híreket; tömeggyilkossé- gok, utcai vérengzések, terror! Felkaptuk a fejünket akkor is. amikor a hírügynökségek kö­zölték, hogy az egyik tem­plomban az épp miséző érse­ket. Oscar Arnolfo Romerét lemészárolták. Tudvalevőleg a templomok még a hajdani ki­rályok Idejében a legelvete­mültebb gonosztevőknek Is biztos menedéket nyújtottak, s ma, a XX. század ntolsö évei­ben van olyan ország, ahol az embertelenség ellen fölszóla­ló papot eme szentélyben ölik meg. A Salvador! junta persze az lnterpolt, hogy nyújtson se­gítséget az érsek gyilkosának takarni szeretné bűneit a vi­lág előtt. A vezetés felkérte- kinyomozásában — jelentette Adotto Majano ezredes, á jun­ta tagja. Persze az effajta el- ködüsítés vajmi keveset ér. hiszen korábban a hadügymi­niszter erélyes hangon jelen­tette ki: „Romero bűnt köve­tett el azzal, hogy lázadásra- szólitutta a katonaságot!“ Né- • zőpont kérdése, hogy lázadás­nak minősülhet-e az, amikor valaki arra kéri a katonákat: ne fogjanak fegyvert honfitár­saik, apjuk, anyjuk, testvéreik ellen __?! A tömegek, termé­szetesen egyetértve az érsek­kel, nagyszabású tiltakozást szerveztek a temetés alkalmá­val. Ötven ezres tömeg gyűlt össze a ravatalnál. Azonban még e gyásszertartás sem foly­hatott le incidens, lövöldözé­sek nélkül. Ojabb vérengzéssé fajult a temetés. A salvadori rendőrség jelentése szerint a1 lövöldözőket „nem sikerült kézre keríteni“, ellenben le> tartóztattak három fiatalem­bert, akik a Népi Forradalmi Tömb (BPR) baloldali szerve­zetéhez tartoztak, és röplapo­kat osztogattak. Szerencsére a- menet résztvevőinek sikerült kiszabadítaniuk a három fia­talt. Hogy az gpemények hát­terében kik állnak, nem ne­héz kitalálni. A gyilkosság mö­gött a junta áll. őt pedig az USA támogatja. Ezt tanúsítja az alábbi hír is: ; ‘ A San Salvadur-1 amerikai nagykövetség munkatársainak összes hozzátartozóit evaku­álták. Az amerikai állampol­gárok meghatározatlan időre hagyták el az országot. Irán- intő' példa lett számukra! B anditákká züllöttek az af­gán ellenforradalmárokj akik az ország határain túl a törvényes afgán kormány ellen szervezkednek. Az Et- tela’at című teheráni lap be­számol arról, hogy a fövárus egyik rendőrkapitányságára vagy 300 „afgán forradalmárt“ szállítottak be. akik a tehe­ráni utcákon verekedtek. Ga­rázda cselekményeik miatt töb­ben meghaltak és megsebesül­tek. Iráni vélemények szerint az Afganisztánnal határos öve­zetekben igencsak problémát okoznak a teheráni vezetésnek az ellenforradalmárok, garáz­dálkodásaikkal élezik a hely­zetet és egy esetben a tarto­mányi ügyésznek kellett fel­lépni ellenük. Az iránt ható­ságok azonban nagyon enyhén járnak el velük szemben. Az el­nöki hivatal például utasítást adott a rendfenntartó erők­nek: ne tartóztassák le tör­vénysértés miatt azokat az afgánokat, akik valamely „isz­lám politikai pártnak vagy mozgalomnak a tagjai". Így a késeieket is szabadon enged­ték. É vszázadok éts nem volt e földkerekségen pénz nél­küli társadalom. A kam­bodzsai Pol Pot-rezsim öt év­vel ezelőtt kivonta a forgalom­ból a pénzt, s többek között ezzel is megteremtette a vi­lág egyik legembertelenebb országát. Nemrégiben az űj új kormány újra forgalomba hozta a pénzt, a reil-t, s az állami alkalmazottak első íz­ben megkapták tizetásüket. A fővárosban állami üzleteket nyitottak, ahol az árukat csak kambodzsai pénz ellenében ad­ják el. ,-er. A világ egyik legnagyobb építészeti remekműve: a Tadzs Mahal. faluból, egy nem mindennapi esemény kezdetét érezve. Amikor láttuk, hogy a te­heneknél békés szóval semmi­re sem megyünk, erőszakhoz folyamodtunk. Gépkocsink üt­közőjével megpróbáltuk tovább nyomni az egyik „fekvő kis- istent“, remélve, hogy a töb­biek önként továbbállnak. De erről a szándékunkról Is csak­hamar lemondtunk, mikor ész­revettük a falusiak bosszúálló, fenyegető arckifejezését. Nem maradt más hátra: türelmesen vártunk. Két óra kényszerpihenő u- tán végre felszabadult az üt Ágra felé. A félmilliós lakosú város borult éggel és nagy sár­ral, öszvérekkel, riksák­kal és meztelen gyerekek ha­dával köszöntött bennünket. Rá se hederítettünk, mert hiszen itt volt a mesebeli, de mégis valóságos Tadzs Mahai, a hó­fehér márványálom, amely szépségével százezreket lenyű­gözött már. Amikor átléptük a főbejára­tot, szemünk elé tárult a ko­ronázó palota, Mumtaz Mahal császárnő mauzóleuma. A mau­zóleum felé közeledve az épü­let a szó szoros értelmében a szemünk láttára nőtt. Idegen- vezetőnk a bejárati kapu és a palota közötti félúton megkér­dezte, véleményünk szerint mi­lyen messze vagyunk a bejá­rattól, és milyen magas lehet a palota tornya. A vélemények — rendkívül nagy különbsé­gekkel — megoszlottak kis cso­portunk tagjai között. A hely­zet akkor sem változott, ami­lag akkora, mint a látogató arcmagasságában levőkéé. Vagy itt vannak a mauzóleum oszlo­pai. Látszólag nyolcszögűek; csak amikor a látogató meg­próbálja kitapintani a szögek élét, eszmél rá, hogy az osz­lopok kerülete kör alakú. Én Is hitetlenkedve visszaléptem: távolról Ismét nyolcszögűek az oszlopok, közelről kör alakúak. E zt a szépséget csak o- lyan ember alkothatta, akinek szívében mérték­telen szeretet lángolt a művé­szetek iránt. Bizonyára ilyen ember volt a nagy mogulok császára, Sahdzsahán Is. A mauzóleumot 1654-ben é- píttette, felesége iránti tiszte­letből, aki 14. gyermekük vi­lágra hozása közben halt meg. Az egész létesítmény a szim­metria szigorú alapelveire é- pült, középpontjában a halott császárnő „szívével“. Ehhez a képzelt ponthoz kapcsolódik a mauzóleum valamennyi fontos létesítménye. E ponttal egy síkban van a boltív és a ha­talmas szökőkút közepe, és az egész Tadzs Mahal középpont­jával egy síkban helyezkedik el a palotától körülbelül 300— 400 méterre fekvő bejárati ka­pu közepe Is Nem tudjuk, mennyi Ideig tartott, amíg Hans Christian Andersen, a nagy mesélő meg­írta egy-egy művét. A Tadzs Mahalt, ezt á mesébe Illő mű­alkotást 20 000 kőfaragó és más mesterember „írta“ teljes 18 éven át. Ez alatt az idő a- iatt az eredetileg fehér már­vány magára vette a drágakö­vek valamennyi színét, és most

Next

/
Thumbnails
Contents