Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-08 / 15. szám
3 A gimnázium folyosóján Idősebb, fiatalabb szülők, nagymamák sétálnak hátratett kézzel faltól falig. Egyikük í- degesebb, izgatottabb, mint a másiik. Az osztályokból egy nesz sem hallatszik ki. Némelyik szülő egész délelőtt egy tapodtat sem tágít az Iskolától, ahol csemetéje felvételizik; némelyek megunják a várakozást, elindulnék szétnézni egy kicsit a városban. De fél tizenkettőre már nagy tömeg sorakozik a bratislavai Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium előtt és földszinti folyosóján: vége az írásbeli felvételinek. — Milyen kérdések voltak? — Tudtál válaszolni? — Mindre írtál? — Sikerült? Ehhez hasonló kérdésekkel ostromolják a fiúkat, lányokat, akik e-rcáröl lényegesen kevesebb izgalom olvasható le, mint szüléikéről. — Nehéz volt? — kérdeztem a fővárosi Puha Dénestől. — Nem mondhatnám. Azt hiszem, minden kérdésre pontosan; kimerítően válaszoltam. A kő ránk sereglő többiek; Spacsdnszky Katalin, Pomsár Zoltán, Kaprina Erika a matematikát találták kicsit nehezebbnek a többinél, de azért bíznak, nem kell délután szóbelire menniük. Egy óra felé megkezdődnek a szóbeli vizsgák. Még a fölvételizők az osztályokban tereferélnek vagy felelnek, addig a szülőknél tovább fokozódik az Izgalom. Egy, a lépcső korlátjának támaszkod 6 Idős nénit szólítok meg: ■— Fiáért, lányáért izgul? i— Az unokámért! Jő huszonöt évvel ezelőtt ugyanitt álltam és vártam a fiamra: vajon sikerül-e neki... Akkor sem izgultam hiába, remélem, most sem. Az Idősebb .unokám most jár itt elsőbe, s remélem, a kisebbik Is megállja a helyét, ügyes gyerek, meg ha netán nem veszik is föl, nem veszít sokat: nyolcadikos, jövőre is megpróbálkozhat. Távolabb tőlünk a Marcelházáról (Marce- lová) érkezett Szabó Sándor tördeli e kezét: —« Nagyon izgul? — kérdezem tőle. Meghiszem azt! Egész nap nem, lelem a helyemet. Már a várost is keresztül- kasul bejártuk kínunkban, de csak a kislányomon járt egész nap az eszem: fölve- szlk-e vagy sem. Mert ő akart Igen Ide jönni, és délben azt mondta, minden feladatot jól megoldott, reméli, szeptemberben itt kezdheti az évet. Egyébként most nyolcadikos, ha idén nem sikerül, jövőre is megpróbálkozik. Benyitok az egyik második emeleti osztályba ahol épp matematikából folyik a szóbeli vizsga. A táblánál egy magas termetű lány kusza, bosszú képlet levezetésével bajlódik, a jelen levő két pedagógus nyugtatja őt. A padokban többen is papírokon számolnak, egyikük annyira belemerül a feladat megoldásába, hogy szinte már toll helyett orra hegyével irt. Kint, az osztályok előtti folyosókon vidáman csevegnek azok, akiknek nem kell menni szóbelire. Arról folyik leginkább a szó: ki hogyan oldotta meg ezt vagy azt a feladatot és elhangzik többször ts négy sóhaj kíséretében: de jó lenne szeptember elsején ebben az épületben elsősnek lenni! Az egyik osztályban lányok vitáznak, hátuk mögött meg egy alacsony termetű fiúcska most már nyugodt körülmények között ellenőrzi önmagát: újra átszámolja a matematikapéldát. Szinte tudomást sem véve az előtte tereferélő lányokról. Molnár Olga Párkányból (Stúrovo), Molnár Erika és Gyuris Pavlina Gímesről, Mészáros Zsuzsa Ne gy meg vérről arról vitáznak, hogy a „vágtattak“ szóban mi a szótő. Szerintük a vágta. Aztán Olga a főutcára néző ablak elé áll, hosszan elmereng, majd kimond ja: — De jó lenne innen még sokszor kinézni! Hogy hányán nézhetnek majd ki újra a Duna utcai gimnázium ablakán, hány diá kot vesznek föl, arra az iskola igazgatója, jauda Iván adja meg a választ: — összesen száztizenoégyen Jöttek hozzánk a mai napon felvételizni, ebből huszonnyolcán olyanok, akik magyar alapiskolába’ jártak, de szlovák középiskolában szeretnék tovább folytatni tanulmányaikat. A nvolcvanhai hozzánk fölvételizöbő! pedig kereken hatvan diákot, a hatvan legjobbat tudjuk fölvenni, ugyanis a jövő tanévben csak két első osztály nyílik. Két óra felé jövök el az Iskolából. Még mindig népesek a folyosók, biztosat nem tud senki. Viszont- mindenki bizakodói Sok sikert a felvett hatvan leendő gimnazistának! —cx»r 1. A táblánál egy magas termetű lány kusza, hosszá képlet levezetésével bajlódik. ÁPRILIS ELSEJI IZGALOM 2. „De jó lenne innen még sokszor kinézni!“ — mondja Molnár Olga. 3. Ha törik, ha szakad, ezt megoldom. H elyszín: a Komáromi Gépipari Szak- középiskola. Időpont: április elseje, reggel nyolc óra tíz perc. Az iskola melletti parkolóhely zsúfolva, még gyalogszerrel is nehéz „áthatolni“ az autók sokaságán. Nyolc tízkor az Izgalom tetőfokára hág az iskola épülete előtt álldogáló szülők között. Kis csoportokba verődve zsebrádión hallgatják a bemondó hangját, ' aki jelzi, hogy néhány másodpercen belül' felolvassák a gimnáziumi és szcikközépiskolai felvételik feladatait. A szülők a -felolvasás közben gyakran megszivják a fogukat, hát most aztán izzadhatnak, mondják egymásnak, a gyerekeikre gondolva. Az iskola bejárata zárva, belül négy-öt vagy 180 centiméter magas, mindenre elszánt negyedikes fiú áll őrt, és ez helyénvaló, mert nehéz lenne megőrizni a felvé-. telik hitelességét, ha a hozzátartozók a helyszínen próbálnák munkára buzdítani csemetéjüket. Benn még csak a tanárok dolgoznak. A magyar anyanyelvű felvételizőik számára le kell fordítani a feladatokat — pontosan, világosan. Az Iskolában az idén 516 nyolcadikos, illetve kilencedikes felvételizik. Kor és választott szak szerint 29 csoportba osztották őket. A vizsga lebonyolításából, eredményeinek értékeléséből nemcsak az iskola több mint 50 tagú tanári kara veszi ki részét, hanem további húsz tanár Is. Egy Ilyen lótás-futásban jól jön a háznál az újságíró Is... Kilenc órakor a táblák megtelnek a matekfeladatokkal, az épület kissé elcsendesül, most már a felvételizőkön a sor. Mézes Zoltán igazgatóhelyettest kérem, hogy tájékoztasson mindarról, ami az iskola jövendőiben elsőséit érinti. — Ennyien még nem felvételiztek nálunk. Igaz, nem mindnyájan a mi iskolánkba jelentkeztek, ugyanis nekünk kell felmérnünk a galántai, az érseküjvárl (Nővé Zámky), a nítrai, a lévai (Levice) és komáromi járásokból azoknak az alapiskolásoknak a tudását Is, akik más, szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolába jelentkezetek. Az idén 273 nyolpadikos és kilencedikes jelentkezett hozzánk, előreláthatólag 105-en lesznek iskolánk diákjai. Szeptemberben két gépészeti és egy-egy magas-, illetve vízmű építészeti első osztályt nyitunk ... (Értsd: magyar tanítási nyelvű osztályokat). Sokan nem tudják, ezért külön is hangsúlyozom: az iskolában már harmadik éve építészeti osztályok is nyílnak, a már éné IStett két szakágazatban. A járás vezetői f alapos megfontolás .után: és indokok alapján döntöttek az építészeti osztályok megnyitása mellett. Nemcsak a járás, hanem a közeli járások ts hosszabb ideje hiányolták az Ilyen végzettségű szakembereket. A gépészeti iskola, annak ellenére, hogy tantermek szűkében van, szárnyai alá vette az építészeket. A helyzet azonban a két év alatt nem sokat változott. Igaz, hogy a tanárok önfeláldozása, amely ez alatt ez idő alatt nem lankadt, megoldhat sok mindent, de egy iskola fenntartásához semmiképp sem elég. De erről majd máskor. Közben megtudom, hogy matematikából a feladatok rendkívül egyszerűek voltak — az.ügyeletes tanárok véleménye szerint —, a tavalyiaknál sokkal könnyebbek, és hogy ott benn nem Is volt sírás-rívás, szipogás. Magyarból tollbamondás, mondattani, szó- tani elemzés meg még valamilyen körítés; gyerekjáték az egész ... Tény, hogy a szorongással, reménykedéssel teli napok csak a felvételi után következnek. Számos családban szállóigévé válik a kérdés: Nem járt a postás? A komáromi iskolából a közeljövőben csaknem négyszáz családba visz a postás ü- zenetet, és nem minden boríték tartalmaz majd olyan választ, amilyet valamennyien szeretnének. De higgyétek el, 90k szempontból jobb, ha most, még mielőtt bármi is elkezdődne, dől el, hogy később esetleg képtelenek lennétek lépést tartant a többiekkel. Jő lenne, ha tudatosítanátok, hogv az elutasító válasz nem ezt jelenti, hogv kevesebbek vagytok azoknál, akiket felvettek; többek, de egészen más területen. Zácsek Erzsébet Fotu: Zolczer
