Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-01 / 14. szám

©pi^©Gl^rba zif'k AMIKOR a postakocsi ELMEGY... A Bolyl (Bor) Kilencéves Alapiskolában Zseblk Károly, az iskola igazgatója lelkesen magyarázta, hogy tanu­lóik, pionírjaik szívesen járnak a falusi könyvtárba, mert amióta Győri Margit vezeti a könyvtárat, sok-sok érdekes olvasnivalóból válogathatnak. Az olvasás nevelő, emberformáló hatását minden pe­dagógus leméri tanítványain, egyre gyarapodik azok tá­bora, akik a könyvet mindennapi szükségletüknek te­kintik. A könyv nem csupán kevesek kiváltsága, hanem egyre több ember szellemi étke. Az ezerlakosú kelet-szlovákiai községben azonban lassan-lassan a középkorúak és az idősebbek is rájön­nek az olvasás ízére. Csak lelkesíteni, buzdítani kell őket. Győri Margit nem hivatásos könyvtáros, a postahi­vatal vezetője. Hogy mégis ő lett a falu könyvtárosa, a könyv legbuzgóbb népszerűsítője, annak magyaráze-ta van: a posta és a könyvtár egyazon épületben van, kö­zös a bejáratuk, így kézenfekvő megoldásnak kínálko­zott, hogy mindkét munkakört egy személy töltse be. — Kezdetben kissé furcsa volt összeegyeztetni a ket­tőt, de ma már nemigen tudnám, mit mondjak, ha a foglalkozásomat kérdezik. Hivatalosan ugyanis postás vagyok, de szívem szerint a könyvtárosságot már köze­lebbinek érzem — mondta Győri Margit, amikor leül­tünk beszélgetni. Három évvel ezelőtt vette át a könyvtár irányítását. Minden olvasót saját maga toborzott. A postával a falu minden lakosa kapcsolatba kerül, így aztán Győri Mar­git mindenkitől megkérdezte, nem akar-e a könyvtár tagja lenni. Kezdetben sokan nemet mondtak, csak a fiatalok, a tizenévesek örültek a lehetőségnek. Űk let­tek az első, alapító tagjai a boly! könyvtárnak. Példá­jukat aztán az idősebbek Is követték, s ma már igazán nagyon vegyes a 92 tagú olvasóközönség kor- és fog- ialkozásbeli összetétele. — Nem mondom, lehetne több, jóval több az olvasók száma, de összehasonlítva az előző évekkel, már ez is óriási eredmény. És nincs megállás vagy visszafejlődés, évről évre gyarapodik az olvasók száma. Kár, hogy nincs olvasótermünk, mert úgy érzem, munkám még e- redményesebb lenne, ha néhány percre leülhetnénk, megbeszélhetnénk egy-egy könyvet az olvasókkal. Vagy leemelve a köteteket belelapozhatnánk, így könnyebb lehetne a választás, az ismerkedés a könyvvel. Remé­lem, idővel a falu vezetői erre is találnak megoldást. Egyszerre, tudom, nem megy minden. Már az is fejlő­dés, hogy községünknek saját könyvtára van. A bolyi könyvtár hetente kétszer, hétfőn és pénteken tart nyitva. A délutáni órákban, amikor a postakocsi elmegy, mintegy jelzésre, megindulnak a könyvtár felé a falu minden utcájából. Ilyenkor Győri Margit már „csak“ könyvtáros. Kinyitja a könyvtárszoba ajtaját, a- hol 3000 kötet várja, hogy kézbe vegyék. — A fiatalok leginkább Szilvás! és Berkes! könyveit keresik. Nagyon közkedveltek a müveik. Sajnos, nem mindig tudom teljesíteni kérésüket. Viszont szívesen vá­logatnak az útleírások, a Delfin-könyvek, a tudomá nyos-fantasztikus regények között, s egyre többen ké­rik a mai magyar irodalom képviselőinek műveit. Pany- ko Katalin, Ivány Dóra, Ivány Mónika, Ragány Jolán sokszor azt is megmondják, mit rendeljek, mit szeret­nének olvasni. A tőketerebesi (TrebiSov) könyvesbolt a legtöbbször eleget is tesz kérésünknek. Molnár András már jogot tanul Kassán (Koáice), de a politikai jel­legű könyveket, Marx, Engels, Lenin müveit innen köl­csönzi, mert itt mindazt megtalálja, amit a nagyvá­rosban csak igen nehezen tudna összeszedni. Igaz, itt a politikai műveket csak azok kölcsönzik ki, akik részt vesznek valamelyik tömegszervezet politikai tanfolya­mán. Az idősebbek sokszor megállítanak az utcán, el­mondják, legközelebb mit szeretnének kikölcsönözni. Ok a klasszikusok hívei, Jókai, Mikszáth, Tolsztoj a kedvencük, néhányan háromszor is végigolvasták már műveiket. Ivány Józsi bácsi elmúlt hetvenéves, de he­tente négy-öt könyvet elolvas. Azt mondja, hogy min­den rosszról elfeledkezik, ami életében történt, ha ol­vashat. Rigó néni sem fiatal már, de tájékozottságát a könyveknek köszönheti. Fiatal korában annyi volt a falusi ember munkája, hogy nem jutott idő olvasásra, most kamatostul bepótolja. Nem múlik el egyetlen es­téje sem olvasás nélkül. Határozottan vallja, hogy a tévé sem pótolja az olvasást, még a legsikerültebb film sem adja vissza teljesen a könyv mondanivalóját. Meg­nézte ő Monte Christo történetét filmen is, de az meg sem közelítette azt az élményt, amelyet a könyv nyúj­tott. Ma már nem kell a postahivatalban toboroznia a könyv, az olvasás híveit, jönnek maguktól is, belső szükséglettől vezérelve. Igaz, még nem elegen, még nem mindenki. Ott tart tehát ez a falu, s benne ez a könyv­tár, hogy a régi, a maradi mellett szerényen, de bizto­san tért hódít az új. A hatalmas, túlméretezett házak szobáiba már nemcsak a vendég léphet be, beül a gye­rek, a fiatal — olvasni, könyvet lapozni. S holnap, holnapután bizonyára még többen sorakoznak a posta­hivatal-könyvtár előtt, arra várva, hogy elmenjen a postakocsi... Benyák Mária OPUS-ajánlat Marcela Laiferová Az Opus második negyed­évi kiadási tervében három jól ismert, népszerű éne­kesnő nagylemeze szerepel. Cestovny poriadok Marce- ly Lalferovej — ez a címe a kedvelt szlovák énekesnő albumának, amely ismét egy lépés a sajátos zenei világ kialakítása felé. Ebben a tö­rekvésében nagy segítségé­re ven öccse, Ladislav Brie- stensky, a Trend együttes vezetője, aki az utóbbi idő­ben zeneszerzőként is sike­reket tud felmutatni. Az ő szerzeményein kívül Ivan Horváth, Jaroslay Filip, Pa- vol Hammel, megzenésítésé, ben Milan Lasica és Tomás Janovic dalait énekli Laife­rová. A számok témájukban az Életet szimbolizáló Vo­nat útját követhetjük végig, jelentős és kevésbé jelentős Állomásokét érintve. A Zrkadlo duse, a szovjet hanglemezipar mindmáig legkeresettebb poplemeze. Annak ellenére, hogy a Me- logylja kiadó több százez­res tételben dobta piacra, az album ma is hiánycikk. Ezzel azt Is elárultuk, hogy az előadó, Álla Pugacsovo- vá milyen népszerűségnek örvend hazájában. Élmény­számba menő előadását ml is megcsodálhatjuk, ha be­szerezzük az Opus gondozá­sában most megjelenő híres albumot. Szűcs Judit Ordiszkó című albuma bár a pezinoki stú­dióban készült, előbb jelent meg Magyarországon, mint nálunk. Ott Judith volt a fedőneve, és jő néhány da­la már sláger. Kétezerben, Álruhás lány, Bádogember vagy a Járd el a Zorbe da­lát már régen kedvelt szá­ma! a tánczenei műsorok­nak. A dzsesszrajongóknak ö* römet szerez a bratíslaval dzsessznapok 1978 szerep­lőgárdájának albuma. A köz­reműködők között ott talál­ható Dezső Csaba, ti kitűnő brácsás, Babos Gyula (gi­tár) és Kőszegi Imre (dob) Is. — gyökér — jogosan kérdezi Zolczer Já­nos, hogy hol maradnak a levelek. Vele együtt én is bi­zakodom: ha nem írtátok ia meg őket, „de legalább a tá­jékben megfogalmazódtak a válaszok, vélemények.“ Vagy valfiban ilyen felülete­sek tennénk, ennyire elragad­na az üres, hamis, semmit­mondó látványosság? Hogy nem keressük az igazi embe­ri értékeket, nem vesszük ész­re, vagy nem akarjak észre­venni mások hangtalan vagy szavakkal kifejezett segélyké­rését. Természetes dolog, hogy io­né nélkül el sem tudnánk kép­zelni az életet. Az is termé­szetes, hogy a tizenévesek ra­jonganak a zenéért (bér el­múltam húsz, én Is lelkese­dem a zenéért), de a Piramis- -leváláradat felületességre vall. Inkább ez együttes zenéjének színvonaláról, dalairól, non. danivaléjérél Írhattatok vol­na, mint a zenészek farmar- nadrágjáröl. Vagy talán az öltözékük fontosabb számo­tokra, mint a zenéjük? Vajon hol a hiba? Hibásak a szülék is? Talán igen. Azért, mert ez a hetilap az ifjúságé, ne gondolják, kedves szülök, hogy támadom énüket. De as­zal, hogy a gyereknek min­dent megadnak, amit csak sza- me-szája kíván, még kevés jót tesznek érte, sét ezzel inkább ártanak neki. Ha csak pénz­hajszát lát csemeténk, csak azért megyünk külföldre, hogy dicsekedhessünk vele, érze­lemszegénnyé válnak a gyerme­keink. Ne csodálkozzunk az­tán, ha a gyerek ki-kimarado- zik, sét hazudoznl kényszerül, ha a fiatalok a kívülről piros- 16 almában gyönyörködnek, és nem veszik észre a rothadó belsőt, vagy caak akkor, ha már késő. Talán ezekről a dolgokról Is indulhatna egyszer vita. Az Gf Ifjúság rendszeres ol­vasója: MOLNÁR ÉVA MIDEM 1980 avagy SZEBB-E A KICSI? Január 18—24-én rendezték meg a lemezkiadók tizennegyedik találkozó­ját Cannes-ban. E fesztivál kezdettől fogva a popzene vonzáskörében élő üzletemberek, művészek fellegvára. A világ minden tájáról ldesereglő mint­egy 5000 szakember itt találkozhat az éppen „futó“ csillagokkal, s a lemeztársaságok képviselői is itt vá­logathatnak a tucatjával fellépő, szer­ződésre éhes tehetséges kezdők kö­zött. Kezdetben a gálaműsorokat a Fesz­tivál palotában rendezték, ugyanott, ahol a hires filmfesztivál filmjeit ve­títik. Később a nagy érdeklődés miatt, külön erre a célra tervezett négy- emeletes épülettel bővült a MIDEM színtere. Az elmúlt évfolyamokban a világ minden valamirevaló csillaga meg­fordult Cannes-ban — ki a színpa­don, ki a nézőtéren. Ami itt elhang­zott, egy kicsit meghatározta a pop­zenei divatot, nemcsak a zenében, a külsőségekben (ruházat, frizura, moz­gás stb.) is. Azon túl, hogy a közön­ség színvonalas műsorokat láthatott, a MIDEM elsősorban a hanglemezek vására volt. A lemezcégek termékeik legjavát kínálták, így igyekeztek üz­lettársaikkal előnyös szerződéseket kötni. Az utóbbi években úgy tűnt, a fesz­tivál tekintélye megrendült. Egyre több neves kiadó mondott le részvé­teli jogáról, azzal érvelve, hogy a MIDEM elvesztette régi vonzerejét, nem képes többé betölteni egykori szerepét. Ezért az idei találkozó, a- mely a lemezgyártás krízisének je­gyében zajlott, taktikázásra kénysze­rítette a rendezőket. Így született meg a jelszó: „Small is Beautiful“ (A kicsi szép), amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy a rendezvény pártfogásába vette a kisebb, jelenték­telenebb lemezcégeket, azok termé­keire kívánta felhívni a figyelmet. Ez egyben alibi is volt a tekintélyes cé­gek távolmaradására. A mammutcé- gek bár hiányoztak, de nem az egyé­niségek. Legnagyobb feltűnést a popelőadók közül Eddie Grant keltette. Az egy­kori Equals együttesből ismert mu­zsikus a ma egyre népszerűbb reg­gae stílust műveli. Üj együttesével, a jazz Five-val mutatkozott be a nagy­nevű szaxofonos Stan Getz. Nem ki­sebb sikert arattak a zenés filmek, így a Don’t stop the Music (Ne hall­gasson el a zene) című, amely a Vil­lage People zenekar történetét me­séli el, természetesen sok zenével. Egy másik filmben a rock and roll csillagai láthatók és hallhatók, élü­kön a stílus megteremtőjével, Bili Ha­leyval. Ez a film a Blue Shoes (Kék antilop cipő) címet viseli. Bemutat­ták a Frank Zappával készült új fil­met, a Baby Snakest (Ennivaló kis­lány) és a Wanderers (Vándorok) című alkotást. Európában itt vetítet­ték először a The Rose (Rózsa) cí­mű zenés filmet Bette Midler fősze­replésével, akinek játéka és éneklése nagy visszhangot váltott ki a szak­emberek körében. Sokak szerint a filmbeli alakításával rászolgálna az Oscar-díjra is. A film meséje kísér­tetiesen hasonlít a tragikus sorsú é- nekesnő, Janis Joplin történetére, bér a szerzők tagadják, hogy köze len­ne hozzá. Sztárokban az idén sem volt hiány, csak éppen kevesen léptek közülük színpadra. Némelyikük csak szerző­déskötés végett kereste fel a tenger­parti várost, mint például a magyar Omega, a már említett Village People, a Wings együttes volt gitárosa, Den­ny Laine vagy a Rolling Stones basz- szusgitárosa. Bill Wyman. Annak ellenére, hogy a szakembe­rek vegyes érzésekkel távoztak az i- dei MIDEM-ről, a rendezőség derülá­tó, és már ki is tűzte a következő fesztivál dátumát :-1981. január 23— 29. strieZenec Sándor JÓL SIKERÜLT NYELVI VETÉLKEDŐ A CSEMADOK Központi Bizottsága nyelvi vetélkedőt hirdetett a szlovákiai ma­gyar nemzetiségű lakosság számára „Hogyan mondjuk szépen magyarul“ címmel. A rendező kezdeményezé­sét csak üdvözölni lehet. Erre szükség volt, van és lesz a jövőben is. A vetélkedőt megszervez­ték a losonci (LuCenec) já­rásban is. A járási döntő­ben 10 háromtagú csoport mérte össze tudását. Sajnos a vetélkedőn csak a közép­iskolák diákjai vettek részt, és csupán egy felnőtt ver­senyző csoport, a CSEMA­DOK rappi (Rapovce) cso­portja. A tíz versenyző cso­port szoros küzdelmet ví­vott a helyezések megszer­zéséért. A vetélkedő döntőjében az első helyen a Füleki Ma­gyar Gimnázium — Lakatos Zsuzsa, Zólyomi Bernard és Markotán Péter — összeté­telű csoportja végzett, 127 ponttal. A második helyen az Építészeti Szakközépis­kola — Béla Erzsébet, Haki Ilona és Tóth Aranka — összetételű csoport 120 pont­tal. A harmadik helyet a CSEMADOK rappi helyi szer­vezetének — Petik Judit, Varjú Brigitta és Sóky Lász­ló agrármérnök versenyző csoportja érte el. A versenyzők teljesítmé­nyét háromtagú zsűri érté­kelte, melynek tagjai Farkas Katalin, Lőrincz Albertné és Jacsmenyik Frigyes vol­tak. A nyelvi vetélkedő kerü­leti versenyében az első két helyezett csoport képviseli majd a losonci (Lucenec) járást. Reméljük, hogy ered­ményesen. A vetélkedő va­lamennyi versenyző cso­portja oklevelet kapott, az első három helyezett ezen­kívül könyvjutalomban is részesült. A járási vetélkedő szín­vonalas volt, amit elsősor­ban azoknak a magyarsza­kos tanároknak köszönhet­nek, akik a versenyzőkkel foglalkoztak. A verseny szépséghibája, hogy arról távol maradtak a rappaia- kon kívül a felnőttek. CSÁK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents