Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-01 / 14. szám
„Júlia titkára” A címzés egyszerű a borítékokon: Júlia — Verona. Ezrével érkeznek levelek a világ minden tájáról. Tiltott, reménytelen szerelemről szólnak. Tanácsot kérnek bennük, vagy legalább vigasztaló szavakat. A címzett már negyven éve kapja őket. A levélhordó tudja, hogy hova kell kézbesíteni a leveleket. Egy kis hivatalba a tanácsházára, ahová valaki mindig értük jön és válaszol rájuk. Először Ettore Solimanl, Shakespeare hősnője sírjának őrzője válaszolt a levelekre. Este, mikor munkáját befejezte, elment professzor barátja után, aki az idegen nyelvű leveleket fordította számára. Majd otthon bezárkózott szobájába és az éjszakát azzal töltötte, hogy vigaszjal- ta a szerelmeseket a világ minden tájáról öreges írásával, mondataival, a szerelemről írt, mely minden akadályt legyőz. így ment ez 1937-től negyven éven keresztül. De „Júlia titkára“ meghalt. Helye elárvult. De a levelek nem szűntek meg, a szerelmesek nem várhattak. Most Júliának más titkára van, jobban mondva titkárnője, a huszonkét éves Pavla Sell. Diáklány. Csinos, magas, karcsú, gyöngéd szemekkel, kellemes hanggal, romantikus típus. És nem Is lehet más, mert csak egy romantikus lélek végezhet ilyen feladatot. „Az emberek azért írnak Júliának“, mondja Pavla Sell, „mert nem létezik. Mert csak egy mítosz és mi olyan mítoszokat a- iakíthaíunk ki magunknak, amilyen nekünk megfelel. Soha nem csalódunk bennük. Az emberek, akik maguk körül csak közömbösséget, nem megértést találnak, természetfeletti lényekhez fordulnak. Hiszik róluk, hogy szeretettel vannak telítve, együtt éreznek velük. Ezért gondolom, hogy manapság Júlia több levelet kap, mint régen. Mert a világon kevesebb a szeretet és az emberek kénytelenek a jó szót álomképekben keresni.“ „Kedves Júlia,“ írja egy Júlia Münchenből, „nem tudom hol vagy, megértesz-e, és egyáltalán válaszolsz-e nekem. Azért írok Neked, mert szerelmes vagyok és szenvedek. Senkim sincs, akinek ezt bizalmasan elmondhatnám.“ „Úgy vágyódtam Júlia titkárnőjének helyére,“ folytatja Pavla, „de most egy kicsit félek. Hogyan megtalálni mindig a legmegfelelőbb szavakat? Azonkívül a levelek gyakran olyan összetett problémákról szólnak, hogy szinte magam is tanácstalan vagyok. Például ilyen: „Kedves Júlia,“ írja egy diáklány Zairéből, aki Amerikában egyetemi hallgató, „szerelmes lettem egy afrikai fiúba. Az én hazámból való, a- zonos egyetemen folytatjuk tanulmányainkat, de ő egy nekünk ellenséges törzsnek a tagja. Nem tudom, hogy ezt hogyan mondjam meg szüleimnek ha visszatérünk Afrikéba. Mit tanácsolsz, mit tegyek?“ „Szeretek egy fiút, de nem merem és nem tudom, hogyan mondjam meg neki. Kérlek, csináld ezt meg helyettem. írj neki szerelmes levelet a nevemben, mert hiszen Te olyan gyönyörű szavakat tudtál találni a Te Rómeód számára!“ — kér egy diáklány Mantovából. A külföldi levelek nagy része Amerikából jön. Az Egyesült Államokban Júlia titkára nagyon népszerű. A tankönyvekben is idézik, ahol Rómeó és Júlia tragikus története mellett informálják a tanulókat arról, hogy Veronában él a hősnő nevét viselő titkár, aki megoldja a szerelmesek problémáit. Ez a megjegyzés, mint ahogy feltételezhető is volt, levéláradatot váltott ki a fiatalabb és idősebb diákoknál, akiknek hasonló problémái voltak. Pavla Sell közgazdasági kurzusokat látogat, délelőtt egy könyvtárban dolgozik, este tanul és a levelekre válaszol. Ezen kívül beiratkozott egy angol nyelvtanfolyamra, hogy egyedül olvashassa és válaszolhasson az Amerikából érkező levelekre. „Este, mikor szüleim már alszanak, leülök az íróasztal mellé. A levelekre válaszolok és végre érzem, hogy hasznos vagyok valaki számára. Az az érzésem, hogy az egész világ közel áll hozzám és sikerül áthidalnom a magánynak azt a visszataszító körét, amely elválaszt bennünket egymástól. Gondolom, hogy a világ még nem annyira rossz, amíg a szív uralkodik az ész felett.“ Júlia sírja közel van az öreg kapucinus kolostorhoz, egy kis sírboltban, ahová gótikus ablakon esik be a fény. Ez természetesen csak egy képzelt Júlia sfr. Azt mondják, hogy ebben Shakespeare hősnőjének teste sohasem nyugodott. Sok turista, aki ellátogat a sírhoz, ismeri ezt a változatot. És mégis a sírbolt szüntelenül virá gokkal van teleszórva. Ford.: —py— Rövid rengés kisebb kár Észak-Olaszország Frluli-Venezia-Giu- lia tartományának földrengéses területén több tudományág művelőinek rész= vételével azt vizsgálták, hogy a földrengések Idején keletkező károk nagysága mely tényezőktől és milyen mértékben függ. A földrengéskutatókból, geológusokból, vízügyi szakemberekből és statikusokból álló kutatócsoport e helyütt is megállapította, hogy a kár nagysága jócskán függ az érintett terület alatt rejlő talajvíznek az elhelyezkedésétől meg a talajrétegek összetételétől és szerkezetétől; ez utóbbiak e- rősíthetik vagy tompíthatják a rengést. A kutatócsoport legfontosabb megái- lapítása: a gyenge, de hosszan tartó földrengések pusztítóbbak lehetnek, mint a rövid Ideig tartó, de erősebb rengések. Például az egyik épület a 12 fokos Mercalli-Sieberg-skálán mért 10- es erejű és három másodpercig tartó rengéstől nem dőlt össze, míg egy u- gyanolyan szilárdságú másik ház már egy csupán 6-os erősségű, de 20 másodpercig tartó rengéstől összeomlott. A vizsgálat tanulságait figyelembe veszik az építési előírások kidolgozásakor. Mire való a cetfaggyú? A cetek koponyájának bőr alatti kötőszövetében levő cetfaggyú tömege olykor az állat testsúlyának több mint 10 százalékát is eléri. Biológiai rendeltetését azonban csak nemrég ismerte föl egy angol kutató. Kimutatta, hogy a cetfaggyúnak az állat merülésében és lebegésében van fontos szerepe. A halbiológusoknak már régebben feltűnt, hogy a nagy ámbrás cet csaknem ott bukik ki a vízből, ahol lemerült, vagyis keveset úszik; főként függőleges irányban mozog. Elsősorban tintahallal táplálkozik, s annak rajait néha 3000 m-es mélységben lesi meg. Teste eközben lebeg. A cetfaggyú a fajsúly változtatására szolgál. Merüléskor akként növekszik a cetfaggyú sűrűsége, hogy megdermed. Ez úgy megy végbe, hogy csökken a koponya elülső részében a „cetvelőpár- na“ vérellátása, s a jobb oldali, feltűnően megnagyobbított orrjárat telítődik tengervízzel. Az állat fejjel lefelé a mélységbe merül. A felszínre emelkedésekor ez a folyamat megfordul, az állat fajsúlya a tengervizénél csekélyebbé válik, s a cet izommunka nélkül fejjel fölfelé a víz felszínére kerb1Zsinór nélkül A Siemens cég kifejlesztette „infravörös telefonnak a használója nincs zsinórhoz kötve“, hanem beszélgetés közben szabadon mozoghat a szobában. A készülék minden része — a mikrofon és a hallgató kivételével — a falon levő csatlakozó aljzathoz van rögzítve, s eközött és a kagyló között infravörös sugarak teremtik meg az összeköttetést. Jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A földrészek széthullása Ezzel a problémával,- amely sok embernek első hallásra lehetetlennek tűnik, ma a geofizika foglalkozik. A kutatásoknak természeti ismereteken kívül gazdasági jelentősége Is van. Kevesen sejtik, mennyi embert érint ezeknek a folyamatoknak globális ismerete. Az a gondolat, hogy a földkéreg mozgásban van, nem tegnap született. Már 1915-ben Alfred Lothar Wegener, német geofizikus kidolgozta a szárazföldek, óceánok és a szárazföld, horizontális mozgásának elméletét. Természetesen elméletével ellenállásba ütközött. A szilárd és látszólag változatlan szárazföldek hegyeikkel és völgyeikkel változók volnának? Ez az elmélet egészében lehetetlennek tűnt. Wegener megpróbált bizonyítékokat felhozni, de az akkori természettudomány képviselői ezt megtiltották neki. Majdnem ffl évszázad telt el, míg a tudósok Wegener elméletére — a föld folyamatos átalakulásáról — újra felfigyeltek. Az óceánok geológiai és geofizikai megfigyelései új képet adtak földgolyónkról. Az óceánok mélyén a kutatok hatalmasabb hegyeket fedeztek fel, mint a felszínen vannak. De ez nem volt minden. Megállapították, hogy a földkéreg hatalmas mozgó rétegekből áll, amelyek növekednek vagy kisebbednek. Ennek következménye a szárazföldek mozgása. Ha még nem is sikerült senkinek a föld mélyébe bepillantani, a tudósoknak ma már vannak arról elképzeléseik, hogy ez miből ered. A földrengések és a mélyből jövő vulkánkitörések hatalmas károkat okoznak. Védekezhet-e az ember az ilyen dinamikus folyamatok ellen, amelyek mélyen a lába alatt játszódnak le? Segítenek-e az előrejelzésben a rétegmozgásról tudott ismeretek? Ez azért mégsem olyan egyszerű. Említsük meg például a Soufrére tűzhányót Guadeloupén. A sziget lakóit evakuálták, de a sziget, a tudományos előrejelzések ellenére, nem robbant. Az öreg európai kontinens közepén a földrengéseket és vulkán- kitöréseket alig észlelik. Ez a nyugalom mégis megtévesztő. A földkéreg állandóan változik, ha ezeket a finom változásokat majdhogy nem is érezzük. A szovjet tudósok sok tünetét fedezték fel Ázsia széthullásának — a levált rész a Bajkál tő alatt húzódik. Afrika keleti részéből egy nagy, szilárd rész válik le. Ausztrália évente kb. hat centimétert „úszik“ északra és maga előtt tolja Sumatrát és más szigeteket. Érdekes, hogy a fő nyersanyaglelőhelyek épp ott találhatók, ahol a szilárd földkéreg szétválik. Nyersanyag nélkül az ember nem élhet. Ezért van a föld alakulásáról szóló legújabb ismereteknek nagy társadalmi jelentősége. Ford.: —pyGénsebészettel: emberi növekedési hormonok Mindeddig nem sikerült mesterségesen létrehozni az emberi növekedési hormont, a HGH-t (human growth hormone). Csupán parányi mennyiségeit tudták kivonni elhunytak agyalapi mirigyéből. Ahhoz, hogy együtt legyen egyetlen gyermek egyévi hormonszükséglete, ötven mirigy kell. öt éve ismerik a HGH szerkezetét: ez egy 191 aminosavból álló polipeptid. A HGH-t az agyalapi mirigy elülső része termeli egy közbülső, sokkal nagyabb molekulasúlyú fehérjéből. A kutatók kísérletet tettek e fehérje termelését vezérlő génnek — a- mely természetesen egy DNS molekula — az előállítására. A gén egyik részét mesterségesen szintetizálták, a másikat az agyalapi mirigy sejtjeiből vonták ki. Amikor e két részből összeépített hibrid gént kipróbálták, kiderült, hogy az nem is a nagyobb molekulasúlyú „előzetes“ fehérjét, hanem a már végső HGH termelését kódolja. Ezután ezt a hibrid gént génsebészeti művelettel beültették az Escherichia coli baktérium (kólibacilus) plazmidjába. (A plazmid voltaképp a baktérium citoplazmá- jába ágyazott, DNS-t is magába foglaló szervecske.) A baktérium befogadta a saját plazmidjába beültetett új génrészt is, és megindult benne az emberi növekedési hormon termelése. Majd ahogyan szaporodott, úgy öröklődött e gén is, és a kutatók e baktériumnak olyan tenyészetéhez jutottak, amely már nem csekély mennyiségű emberi növekedési hormont termelt. A kísérletek végzői szerint ha a körülmények a lehető legkedvezőbbek, egyetlen baktérium mintegy 200 ezer hormnnmolekulát készít. A felhasználás szempontjából fontos, hogy ez a hormon nem kötődik a baktériumfehérjéhez, tehát közvetlenül bejuttatható az emberbe. ' A kaliforniai Genentech cég már szabadalmaztatta az eljárást. Ettől azt várják, hogy hamarosan lehetővé teszi ama gyerekek egészséges fejlődését, akiknek a szervezete túlságosan kevés növekedési hormont termel, s akiket emiatt a törpeség fenyeget. Fontossága szempontjából összehasonlítva a HGH génsebészeti termelését az inzulinéval, hangsúlyoznunk kell, hogy míg az emberi szervezet az állatban termelődő inzulint ugyanúgy hasznosítja, mint a sajátját, az állati növekedési hormon az emberben hatástalan. (Ennek az az oka, hogy a HGH olyan nagy molekula, amely ellen a szervezet immunapparátusa védekezik. A HGH hatását pedig huzamos ideig fenn kell tartani ahhoz, hogy a valóságos növekedés bekövetkezzen. Fajidegen polipeptid erre nem alkalmas.) Tehát a hiányzó emberi HGH-hoz — mai ismereteink szerint — csak két úton juthatunk hozzá: vagy elhunytaknak a mirigyeiből, vagy mesterségesen előállítva, például a baktériumok segítségével. / Génsebészettel csak szigorú biztonsági intézkedések és körülmények között szabad foglalkozni, dolgozni. Ha ugyanis a genetikailag megváltozott tulajdonságú baktériumot „kihnrcolják“ a laboratóriumból, ezzel nagy veszélyt idézhetnek elő. S ez a most ismertetett kísérletre is érvényes. Az E. coli egyébként általában nem okoz megbetegedést, de például a HGH-t termelő kó- li az egészséges ember csontjainak a végén és kiemelkedésein kóros növekedést o- kozhat.
