Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-01 / 14. szám

4 [UN

A hét két

utolsó napja

Dél-Szlovákta városaiból és falvaiból sokan töltik munkanapjaikat Szlovákia fővárosában, Bratislavában. Jómagam Is közé jük tartozom, Így számos földimmel együtt én Is várom a pénteket, a hazatérés napját meg a hétvéget, amikor együtt a család Van, aki autóbusszal, van aki vonattal igyekszik haza szeretteihez.

Én vonattal teszem meg azt a százötven kilométeres utat, amely a szülőfalumtól elválaszt. A múltkor egy Ilyen hazautazás alkalmával fiatal srácok közé kerültem. A fülkében heten voltak, a fennmaradt üres hely nekem Jutott. Leültem, és beletemetkeztem a frissen vásárolt újságba, s igyekeztem őket figyelmen kívül hagyni. De sajnos ez nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy azt elképzeltem. A fiúk ugyanis beszédes kedvükben voltak, így a témák gyorsan váltották egymást.

Az egyik témára Igencsak felfigyeltem. Ütitársaim arról beszéltek, kt-kl hogyan szórakozik a hétvégén. Mind a hetüknek egyazon, sablonos programja volt: szombat esti diszkó, táncmulatság, bál, muri, ahogy az ő „fejlett“ szókincsük nevezte el ezt a szórakozási módot.

Ez csak a szombat este, de mit csinálnak pénteken, szombat többi órájában és vasárnap? Mivel töltik szabad Idejüket a fiatalok?

A városi fiatal színházba, moziba, múzeumba, kiállításra mehet, de mit tegyen a falusi fiatal? Falun sajnos még manapság is a kocsma a fő szórakozási lehetőség, ha ezt egyáltalán szórakozásnak lehet tekinteni. Mert ml van a kocsmában? Cigaretta, alkohol, kártya. S ezek a szenvedélyek milyen hatást gyakorolhatnak a még fejlődésben levő fiatalra?

Elképzelésem szerint Itt óriási tartalékai vannak a SZISZ helyi szervezetének. A hnb-vezetőknek Is nagyobb figyelmet kellene fordítani a SZISZ-szervezet működésére, vezetőire. Más tömegszervezetekkel együttműködve előadásokat (politikai, egészség- ügyi) filmvetítéseket, vetélkedőket, műsoros esteket szervezhetne a SZISZ, így megoldható lenne ez az égető probléma.

NAGY TIBOR

— A IV. B az iskola legjobb osztálya — mondják a Rozsnyói (Rozriava) Egészségügyi Szakközépiskolában a tanárok, diákok.

A miértre az elit osztály tanulói így válaszolnak:

— Mert jó a tanulmányi eredményünk, aktívan bekapcsolódunk az iskolán kívüli munkába, a SZISZ-életbe, és lehet, azért is, mert osztályunkba sem kismama, sem karikagyűrűs menyasszony nem jár.

Kiválasztottunk öt lányt ebből az osztályból, mondják el, hogyan érzik magukat az iskolában, miért választották az ápolónői hivatást, hogyan készülnek a nagybetűs ÉLET-re.

Majd a másik negyedik osztály tíz meny- asszony diákja kerül szóba. A lányok nem helyeslik, hogy társnőiknek már Ilyen korán „bekötötték a fejét“, kismamák lettek.

— Szerintünk egy tizenhét-tizennyolc éves lány, főleg, ha még diák, nem érett az anyaságra. Meg aztán ilyenkor sok egyéb probléma Is adódik, arra kell koncentrálni, a férjhezmenéssel Jobb várni.

Ä lányokkal két tanítási órái < egy oroszt és egy magyart *—i végigbeszélgettem'.

Búcsúztunk: Szia, nővérkék, viszontlátás-* ra, de nem mint páciens!

ZOLCZER JÁNOS

A szerző felvételei

Várady Kornélia az ország keleti csücskéből, Nagykaposról (Vei. KapuSany) Jött.

— Hogy miért Ide Jöttem? Ma már őszintén mondhatom: az emberszeretet, a segítő szándék, a gyógyítás öröme hozott Ide, jóllehet mindezt tizenöt éves fejjel még nem tudatosítottam Igazán, valójában csak a harmadik-negyedik osztályban értettem meg. Mint ahogy azt Is, hogy ez a munka nagyon sok önfeláldozást, kitartást Igényel már most Is, később bizonyára még többet. Az Iskolában és a kórházban a szakmai gyakorlaton megkövetelik a rendet, a tisztaságot, a fegyelmet, ami az első év után természetessé vált számunkra, ml Is ezt tartjuk helyénvalónak. Igaz, néha a tanáraink nagyobb megértést is tanúsíthatnának velünk szemben. Hiszen nekünk Is vannak problémáink: a szerelemtől kezdve a tanuláson keresztül egészen addig, hogy albérletben lakunk.

Körtvély Erzsébet a közeli Görgőről (Hr- hovj származik:

— Amit elmondok, bizonyára nem csak rozsnyói specialitás, mégis jó lenne valakiknek figyelembe venniük, hogy a tanulás mellett — ami természetesen elsőrangú kötelességünk — ml is több időt szeretnénk tölteni szórakozással, olvasással, művelődéssel. Például tanáraink számon kérik tőlünk a tévé némely műsorát, csak azt nem mondják meg, mikor nézzük meg ezt vagy azt. Késő délutánig suli, majd tanulás, mosás, főzés otthon az albérletben, és máris éjfél van. Nem is tudnám megmondani, mikor voltunk utoljára diszkón. Itt az iskolában ilyesmit nem lehet szervezni, mert nincsenek fiúk, a városi diszkóba pedig nem mehetünk.

— Azért bizonyára nem éltek teljes mértékben spártaian? — próbálom kicsit ironizálni a helyzetet.

A lányok nevetnek, és a szemük rezdüléséből látom, hogy a drámainak ható mondatok nem általánosíthatók minden napjukra. Elvégre diákok, akiknek pillanatnyilag a tanulás a legfontosabb teendőjük.

— Azért mégiscsak jó lenne egy kicsivel több szabad idő — mondják egybehangzóan.

Aztán a tanítási órákról, a tanulásról, a tanárokról beszélgetünk. Mondják, minden tantárgyat az anyanyelvükön tanulnak, természetesen a szakkifejezéseket szlovákul is elsajátítják. Megtörténik néha, hogy o- lyan orvos tanítja valamelyik szaktantárgyat, aki nem beszéli tökéletesen a magyar nyelvet, de azért nála is magyarul felelhetnek, kérdezhetnek. Jó, baráti a kapcsolatuk a szlovák tannyelvű osztályokkal, példás az összhang. Elmondják továbbá azt is, hogy az első osztályban csak heti egy nap szakmai gyakorlaton vettek részt a kórházban, most, negyedikben pedig már három napot. A gyakorlat mellett délutánonként még beülnek a padokba, előadásokat hallgatnak. Nyaranta egy-egy hónapot szakmai gyakorlaton vesznek részt. Azok a lányok, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket, éjszakai szolgálatot Is vállalhatnak.

Dobos Edit szintén görgői:

— Jók, hasznosak ezek az éjszakai szolgálatok, Ilyenkor többet elleshetünk a nővérektől, több idejük van arra, hogy egy- -egy dolgot elmagyarázzanak nekünk. Szeaz érettségin. Mi öten abban reménykedünk, hogy fölvesznek a főiskolára, bár azt Is tudjuk, hogy nagyon kicsi az esélyünk, mert a gimnazisták előnyben vannak. Akkor sem esek kétségbe, ha nem vesznek fel, mert szívesen fogok dolgozni mint egészségügyi nővér. Hiszen ezzel a szándékkal Jöttem Ide, és csak itt kaptam kedvet a továbbtanuláshoz.

rencsére kitűnő kollektíva dolgozik a rozsnyói kórházban, ahol a nővért Is egyenran-* gú partnernek tekintik az orvosok, olyan partnernek, aki közvetítő a beteg és az orvos között.

— Véleményetek szerint a JA egészségügyi nővérnek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie?

— Legyen megfelelő szaktudása, azt hiszem, ez a legfontosabb »— mondja a nagy kaposl Vaszlly Mónika. —• Aztán legyen nagyon-nagyon türelmes, lelkiismeretes, megértő a beteggel szemben, emberséges...

— ... és !—« vág osztálytársa szavába az almást (Jablonov) Zubricky Valéria — ha netán tévedett valamiben, azt ismerje be.

— Teljesíteni kell a beteg minden kívánságát?

— Ami az ápolással összefügg, és elősegíti a gyógyulást, azt mindenképpen, legyen az bármilyen különös Is, de azt hiszem, ml nem Is azért vagyunk, hogy a betegek szeszélyeinek engedelmeskedjünk, mert gyakran megesik, hogy olyan kívánságokkal állnak elő, főleg az Idősebbek, amelyeket nem lehet teljesíteni. Némely beteg azt hiszi, a nővér csak azért van, hogy őt szolgálja, körülötte futkározzon — mondja Erzsébet, majd Mónika folytatja:

—i Az Ilyen beteghez is nagyon türelmesnek kell lennünk, a türelem az ápolónő fő erénye.

Még néhány hónap, és vége a diákéletnek. Havá, merre tevább?

Edit:

Nemrég voltunk tanulmányi kiránduláson Kassán (Koälce) az új, befejezés előtt álló egyetemi kórházban. Megmutattak ott nekünk mindent, és csak ámultunk. Kitűnő munkakörülmények, szállás, jó fizetés. Az osztályból huszonkettőn oda jelentkeztünk. Megígérték, mindannyiunkat fölvesznek. Reméljük, így is lesz, mert egyébként nehezen tudnánk ezen a környéken elhelyezkedni.

Kernélia:

— Persze, előbb sikeresen át kell esnünk

„A nővért is egyenrangú partnernek fekim tik az orvosok.“ (DOBOS EDIT).

„Ez a munka nagyon sok önfeláldozást igényel.“ (VÄRADX KORNÉLIA)

„Nem Is tudnám megmondani, mikor voltunk utoljára diszkón.“ (KÖRTVÉLY ER" ZSEBET)

„Legyen nagyon-nagyon türelmes, lelkiisme* rates, megértő.“ (VASZ1LY MONIKA)

Fényűzés

Általában korán reggel szoktam vásárolni telet, olyankor, amikor a telesautó még ott áll az élelmiszerüzlet előtt, és Javában zajlik a ki- és berakodás; a friss áru lerakása és az üres üvegek elszállítása.

Az utóbbi Időben reggelenként egy vagy két láda tefet is felraknak az autóra — visszaszállításra. Tévedés ne essék: a tef valóban a ládákban van — kifolyva, félig vagy teljesen üres műanyag zacskókkal együtt.

Ismerem Jól az üzlet vezetőjét, így tudom, hogy a dolog őket, az üzlet alkalmazottalt ts bosszantja. A tej kifogástalan csomagolásban érkezik meg az üzletbe; de ez csak látszólag van így. Elég, ha a vásárló a ládából a kosarába helyezi a tejet, és a tasak ragasztása azonnal felszakad. A tejet ezután már senki sem állíthatja meg útjában: kiömlik. Az üzlet padlójára, vagy útban hazafelé, a bevásárlótáskába, tönkre- téve annak tartalmát.

Itt, ebben az üzletben a tej két százaléka veszik így kárba, de vannak olyan napok, amikor 20—30 liter kiömlött tejet ts visszaküldenek az üzembe. A reklamált tej a közeit szövetkezetekbe vagy az állatkertbe kerül az állatok táplálékául. A szatyorba vagy az üzlet padlózatára kiömlött tejet még ez a „megtisztelés“ sem ért.

Sajnos.

Pedig meglehet, elég lenne utánanézni, ml ts az oka, hogy nem ragaszt /vagy nem varr) tökéletesen és tartósan a csomagológép. Mert ez így fényűzés, a tejtermelők munkájának semmibe vevése. Hiszen csupán négy bratislavai élelmiszerüzletből — Prior, Brestovka, Centrum, Teta — decemberben 4729 liter kiömlött tejet szállítottak vissza a tejüzembe.

ZÁCSEK ERZSÉBET