Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-01 / 14. szám

2 Alapszervezetekből jelentjük Tői dolgozott a múlt év­ben a nádszegi (Xrstice) szövetkezet 47 tagú SZISZ- -alapszervezete. Hencze Bé­la elnök szavai szerint igye­kezetük elsősorban a ter­melési feladatok teljesítésé­re irányult. A szövetkezet vezetősége lehetőséget nyújt a fiataloknak képességeik bizonyítására. A bizalom je­le, hogy többen vezető be­osztásban dolgoznak. Szinte az egész szervezet bekapcsolódott az „Egy szém se vesszen kárba“ el­nevezésű munkaversenybe. Külön dicséretej érdemel Kohel gépjavító brigádja. Aratáskor Aratási Híradót is sugároztak a hangszóróban. A nyári szárazság idején a hétvégi napokon a cukorré­pát öntözték. Nagy figyelmet szenteltek az eszmei nevelésnek is, de sajnos, néhány SZISZ-tag távolmaradt a politikai ok­tatásokról. A legjobbak kö­zül négy tagot: Fábrik Lász­ló mérnököt, Szabó Istvánt, Sárkány Jenőt és Nagy Bé­lát javasolták a pártba. Gondoskodtak továbbá a fiatalok szabad Idejének hasznos eltöltéséről. Az efsz nagytermében több ízben rendeztek zenés összejöve­teleket. A sportszervezettel karöltve asztalitenisz-szak­osztályt szerveztek. Továb­bi lehetőségeket remélnek a most nyíló ifjúsági klubtól. Száraz Pál A Nagykürtösi (Vei. J$rtí§) Városi Műszaki Szolgálta­tások ifjúsági szervezete a- ránylag, rövid idő alatt a legjobbak közé küzdötte fel magát. A múlt évben mél­tán nyerte el a SZISZ járá­si bizottságának vándor­zászlaját. A szervezet tagjai főleg a gazdasági és társadalmi munkára összpontosították a figyelmüket. Összesen 700 ezer korona értékű munkát végeztek, megtakarítottak 798 kilowattóra villamos e- nerglát, összegyűjtöttek 30 tonna ócskavasat, és meg­takarítottak 48 ezer korona értékű anyagot. A szervezet jó eredmé­nyeiben nagy érdeme van Ladislav Sabinovsky elnök­nek, akit a közelmúltban a „Szocialista nevelésért“ bronzjelvényével tüntették ki. Bodzsár Gyula Csemege nagyüzemből A Stupavai Gyümölcstermesz­tő Állami Gazdaság Szlovákia különböző részein mintegy 6500 hektáron gazdálkodik. Ál­talában a ritka gyümölcsök — ribizli, földieper, meggy és málna — termesztésére törek­szik. Ez a gazdaság adja a fogyasztásra és feldolgozásra kerülő felsorolt gyümölcsök jelentős hányadát. Évi termése mintegy kétezer tonna: ebből 000 tonna a föl­dieper (a feldolgozóipar szük­ségletének 25 százaléka) és 400 tonna a ribizli (a szükség­let 20 százaléka). A tervek szerint a stupavai gazdaság területét a legköze­lebbi években 10 ezer hektár­ra gyarapítják, és évente mint­egy 10 ezer tonna gyümölcsöt ad a piacra és feldolgozásra. Eddig a meglévő terület egy- harmadát használják ki inten­ziven. NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS Néhány ország — köztük Csehszlovákia is — Jó ta­pasztalatai után ezekben a napokban csaknem egész Európában előre állítják az órákat, és szeptember, il­letve október végéig nyári időszámítás lesz érvényben. Ez az intézkedés a jobb, gazdaságosabb energiafelhasz­nálást kívánja elősegíteni. A nyári időszámítás kezde­te országonként változik, a kontinens legtöbb országa azonban a közlekedés megkönnyítése végett igyekezett összehangolni időszámítását. Eszerint a „menetrend“ a következő: Március 18 — október 23: Nagy-Britannia Március 23 — október 28: Írország Március 30 — szeptember 28: Görögország és Portu­gália. Április 1 — szeptember 28: Bulgária. Április 8 — szeptember 28: Belgium, Csehszlovákia, Dánia, NDK, Magyarország, NSZK, Finnország, Francia- ország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Ausztria, Lengyelország, Románia', Svédország és Spa­nyolország. Változatlan marad az Időszámítás a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Svájcban és Törökországban. A moszkvai tárgyalások és az 1945 tavaszának első napjaiban a szovjet hadsereg nagyszabású offenzívája nyomán egy­más után szabadultak fel Szlovákia városai és községe!. Március 25-én a 40. hadsereg a 4. román hadsereggel felszabadította Banská Bys- trlcát, március 29-én felszabadult Érsekújvár (Nővé Zámky), másnap Komárom (Komárnoj, Verebély (Vrábte), Perbete (Prtbeta), március 31-én Nitra, Galánta és további nyolcvan köz­ség, köztük Vágsellye (Sala), Güta( Kolárovo), Pered (Teáedíkovo), Zstgárd (Zlharec) és Ne­gyed (Neded). Április elsején a 7. gárda had­sereg felszabadította Dunaszerdahelyet (Du- najská Streda) és Trnavát, a 40. hadsereg és a 2. ukrán front Zlar nad Hronomot és további 150 községet, köztük'Szencet (Senec), Nagy- sallét (Veiké Zátuíte), Dlőszeget (Sládkoviéo- vo) és Nagymegyert (Calovo). Április 2-án fel­szabadult Módra, Pezinok, Farnad (Farná), Somorja (Samorln), Szered (Sered), Cseklész (Bernolékovo), Oszor (Kvetoslavovo) és Püspö­ki (Podunajské Blskupice). Április 4-én a 7. gárda hadsereg, a 46. hadsereg és a dunai flot­ta felszabadította Szlovákia fővárosát, Bratl- slavát. A különböző frontokon aratott nagyszerű győzelmekkel egyidőben nagy horderejű tár­gyalásokra került sor Moszkvában a leendő köztársaság politikai elrendezéséről a londoni emigráns kormány, a CSKP moszkvai vezető­sége és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői között. A március 22—29-e között lezajlott tár­gyalásokon dőlt el, hogy milyen lesz a felsza­badított Csehszlovák Köztársaság arculata. A moszkvai tárgyalásokon különböző politi­kai Irányzatok ütköztek meg egymással. Min­denekelőtt BeneS elnök londoni garnitúrája, amely a köztársaság egyetlen törvényes képvi­selőjének vallotta magát, és amely gondosan előkészítette terveit a München előtti köztársa­ság burzsoá rendjének felújítására. Másfelől a CSKP moszkvai vezetősége, amelyet a bal­oldalt cseh szociáldemokraták, főleg Flerlln- ger és LauSman Is támogattak. És Itt volt a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége, amely pártllletőségre való tekintet nélkül Immár egy­séges állásponttal érkezett Moszkvába. Itt is Igyekezett Gustáv Husák és Ladislav Novomes- kjt révén féken tartani a Demokrata Párt kép­viselőit és minden jelentősebb fenntartás nél­kül támogatta Csehszlovákia Kommunista Párt­jának javaslatait. Benes, akt Londonban már januárban tárgya­lásokat kezdett az új kormány alakításáról, Moszkvába érkezése után új taktikával okozott meglepetést. Kijelentette, hogy mint „alkotmá­nyos elnök“ kíván fellépni, nem akar beavat­kozni a politikai pártok tárgyalásába, azokon személyesen nem vesz részt. Igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy a „pártok fölött“ áll. A kész kormányprogram aláírását is visszauta­sította, mondván, hogy a kormányprogram a különböző pártok ügye. Az agyafúrt politikus igyekezett a semleges, „Jóságos“ államfő szere­pét megjátszani, s közben a háttérben taná­csaival irányította a burzsoá pártok képvise­lőit. Ugyanakkor az 1945 elején kialakult helyzet egység programja már kedvezett egy Ilyen övatos felfogásnak. A szovjet hadsereg óriási harci sikerei, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés és a kialakult szlovákiai helyzet a kommunisták befolyásának növeke­dését hozta. Egyre világosabbá vált, hogy ki viseli Igazán a szívén a köztársaság ügyét, és ki akarja visszafordítani az idő kerekét. Element Gottwald azonban ezúttal is párat­lan politikai éleslátásról tett tanúbizonyságot. Bár látta, hogy a CSKP a helyzet magaslatán áll, és a burzsoá pártok képviselői meg akar­ják torpedózni a tárgyalások sikerét, nem akar­ta mindenáron kenyértörésre vinni a dolgokat. Tudta, hogy meg kell egyeznie és meg Is akart egyezni Beneásel. Tudta, hogy ez a meg­egyezés ideiglenes, nem oldja meg véglegesen a politikai-hatalmi kérdést a dolgozó nép és a burzsoázia között, és csupán egy további küzdelem kezdete lesz. Ezúttal az ország egységének kérdése min­dennél fontosabb volt. Gottwald ebből a szem­pontból fogalmazta meg, Illetőleg Irányította a kormányprogram tervezetének megfogalma­zását. Abböl a szempontból, hogy Benes és társai számára elfogadható legyen, megegye­zésre lehessen jutni, és ugyanakkor jő alap legyen, amelyről Csehszlovákia Kommunista Pártja mozgósíthatja a néptőmegeket saját programjának megvalósítására. Ennek köszönhető, hogy kisebb viták ellenére mindkét fél részéről megvolt a jóakarat a meg­egyezésre. Tulajdonképpen csak a szlovák kér­dés megvitatása körül alakult kt élesebb küz­delem, de végül ebben Is sikerült közös ne­vezőre jutni. Március 31-én hosszú vonat vitte el Moszkvá­ból a moszkvai és a londoni emigráció ténye­zőit a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségét, az elnököt, a régi és az új csehszlovák kormányt szabad szlovák földre. Az emigráció két kü­lönböző politikai tábora egyezett meg abban, hogy egyelőre közösen lép fel. Ami a perspek­tívát, a távolabbi célokat Illeti, abban diame- trális különbség volt közöttük. Április 4-én Kassán (Koätce) kinevezték a Moszkvában kijelölt új kormányt, amelynek el­nöke Zdenék Flerlinger, a szociáldemokrata párt tagja, korábban Csehszlovákia moszkvai nagykövete lett. Másnap a Szlovák Nemzeti Ta­nács ünnepi ülésén Flerlinger előterjesztette a kormány nyilatkozatát, amely a Kassai Kor­mányprogram néven vonult be a történelembe, és hazánk népi demokratikus fejlődésének alapja lett. r. l. Nlírai utcarészlet a burzsoá köztár­saság idejéből, földhözragadt házak­kal, szegény utcai árusokkal. Balra a zugkocsma, amelynek a helyén ma a hatalmas Prior áruház áll... I. 1945-ben húsvét hete előbb kezdő­dött. Március 26-án hétfőn Nitra élete még úgy Indult, mint az előző napokban. Vasárnap este még kilen­cig nyitva tartottak a zobori és a városi vendéglők, ahová nagyobb részt német tisztek jártak egy-két hervadó szépség kíséretében. A pol­gárság már tudta, hogy Ipolyság és Léva térsége szabad, és a téli front nem azért rekedt meg a Garemnál, mintha a szovjet hadsereg nem a- karna előrehaladni, hanem azért, mert erőt gyűjtött a nagy tavaszi of­fenzívára, És ez éppen ezen a hét­főn indult el. A város felett repülőraj jelent meg, s élig visítottak fel a szirénák, már­is hullottak a bombák. Azok a nyit- raiak, akik egy régi babona szerint azt hitték, hogy a várost valamilyen csodarabbi menti meg a fronttól, bi­zony tévedtek. Egymás után robban­tak a bombák, egymás után kavar­góit fel ez épületek sárga füstje. E- lőször láttam ilyen nagy bombázást, amelyet a bírósági palota ablakából néztem végig, de aztán hazamenet láttam csak az igazi rombolást. Nem csoda, hogy délben már a vá­ros lakóinak egyik fele lehúzódott a pincékbe, a másik meg, afféle kis németeknek itt megfigyelőállomásuk volt, de amikor elmenekültek, fel­gyújtották, és tüzéből a szabadság fáklyája lett. Másnap, nagyszombaton már az e- gész város szabad volt. Az első szov­jet katonával a Ronchetti-bunkernál találkoztam, aki egy mosolygó uk­rán hadnagy volt, és jól megértettük egymást szlovákul. A német ágyúk telefonhuzalaít szedte föl, mert a né­metek a nagy gyorsaságban elfelej­tették felszedni. Repülőraj tűnt fel és önkéntelenül a bunker felé for­dultam. kapta a magasba emelte, és nápolyi­val kedveskedett neki. Őneki ts van otthon egy kislánya, mondta, s őrá gondolt. A németek a Nitra folyó minden hídját felrobbantották, de a szovjet hadsereg azonnal pontonbidat vert, azon ment tovább, a széleken még a gyalogosoknak is maradt hely. Most láttam először, micsoda óriási erőt képvisel a szovjet hadsereg. A pon- tonhidoo egymásután dübörögtek át a tankok, ágyúk, lépkedtek a gyalo­gos formációk végeláthatatlan ára­datban órákon át. Áz Aujeszky-ma- lom melletti réteken bosszú sorban álltak a katyusák. Most láttam őket először, bizony nem csodálom, hogy annyira féltek tőlük a németek. A város még szomorúbb képet mu­tatott, mint az első bombázás után. A Schiller-szállő teljesen leégett, a parkett még most is ízzott, a szín­házból csak a falak maradtak meg. antifasiszta falragaszok, az emberek arca a sok szenvedés ellenére Is de­rűs volt, hiszen jól tudták, hogy a romok felett új élet, új világ kezdő­dik. A városháza előtt vörös karsza­lagos nemzetőrség teljesített már szolgálatot. Az egyikük azonnal fel­ismert, és elvitt a forradalmi nem­zeti tanács elnökéhez. Ő azonnál be­osztott a város adminisztretíváját i- rányítani addig is, amíg a tisztvise­lők visszaszállingőztak. Április l én pedig már folytak az újraépítési munkák. Mindenki örömmel dolgo­zott, mert tudták, hogy egy boldo­gabb, szabad új hazát épít, melyben egyetlen értékmérő csak a munka lesz. Harmincöt év múltán újból bejár­tam b régi helyeket, de bizony ne­hezen tájékozódtam. Az akkori 20 000 lakosú kisvárosból ma 60 000 lakosú hatalmas Nitra lett, s arculata he­lyenként a felísmerhetetlenségig megváltozott. A lebombázott Pár ut­ca maradékait is eltávolították, és modern lakónegyed épült a zegzugos sikátorok helyén. A Stúr utca< a vá­ros bejárati utcája lett, emeletes há­zak szegélyezik. A chrenovái réte­ken szintén üj lakótelep épült, ahol most 10 000 ember ól korszerű szö­vetkezeti lakásokban. Ez az új Nitra egyik iegfestőibb része. A főutca és a Törökkapu utca sar­kán valaha zugkocsma állt, ma a gyönyörű Prior áruház hívogatja a vásárlókat. Harmincöt év alatt Nitra Szlovákia mezőgazdasági életének centruma lett. Itt van a mezőgazda­sági főiskola, melynek modern kör­alakú épületét és az egész hozzá tartozó épületkomplexumot még a külföldiek ts megcsodálják. Kissé tá­volabb áll ez új Nitra másik főisko­lájának, a Tanárképző Főiskolának az épülete. Mert Nitra nemcsak a mezőgazdaság székhelyévé, hanem is­kolavárossá is lett. Sűrű autőbuszhálózat köti össze a környező falvakkal. A Zoborra felvo­nó viszi fel e> kirándulókat, új gyá­rak épültek, a Plastika, a húskombi­nát, a textilgépgyár. Sokat lehetne írni az eltelt harmincöt év változá­sairól. Szlovákia legrégibb városa fö­lött ott magasodik védőén a festői vár. Nitra mindmáig nem veszített szépségéből. Mártonvölgyi László ..■&Aíkp iäte'. imuuui boaiv <1 iaiu'tv maiouLoiv meg HARMINCÖT ÉVVEL EZELŐn ÉS MA A Kalmár utca és a Pár utca csupa romház. Az egykori Uránia mozi he­lyén iires tér maradt. De a megma­radt falakon már ott ragyogtak az — Eto nase szamoljeti — nevetett az ukrán hadnagy. Majd egy nagybajuszt! kozákkal ta­lálkoztam ötéves kislányomat fel­népvándorlással megindult a zoborl pincék felé. Mindenki tudta, hogy a szovjet hadsereg áttörte a Garam- - parti frontot. Magatn is a zobori pin­cék felé indultam, mert társaimmal megszakadt minden kapcsolatom. Március utolsó napjait a bunkerek­ben töltöttük, óvóhelyünket aszerint cseréltük, ahogy a támadás haladt. Az első napi kölcsönös ágyútűz né­met részről valahogy nagyon elcsen­desedett, a levegőben gránátok és srapnelek szálltak. Éjszaka bombá­zó szállt a város fölé, sok helyütt lángokban álltak az épületek, a leg­nagyobb tűz a főtéren, a színház tá­ján volt. Csütörtökön az Űri-völgyben egy német tiszttel találkoztam. Kétségbe­esve kérdezte, igaz-e, hogy Verebély elesett. Aztán civil ruháért rimánko- dott. Az utolsó német katonát nagy­péntek reggelén láttam; egy szeren­csétlen közlegény volt, aki lovat, sze­keret lopott, és kétségbeesetten me­nekült. Délig már csak gépfegyver­kattogást hallottunk a bunkerben, délután pedig feltűnt az első szov­jet katona. Géppisztollyal a kezében bátran haladt előre. Este már kime­részkedtünk, és láttuk, hogy a nyít- rai vár tornya fáklyaként égett A ... és egy, utcarészlet a mából.

Next

/
Thumbnails
Contents