Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-01 / 14. szám
Hatodik éve lakom Szlovákia fővárosában, hatodik éve futkározom Vaskutacs- ka ösvényein, ebben a csodálatos erdőparkban, hóvirágok, téltemetőnek nevezett tavaszköszöntő növények, plmpók díszletei között, cinkéket, őzeket, mókusokat lesve nyártól nyárig. Szép ez a városnegyed, a Kls-Kárpátok alfán meghúzódó tavacskákkal és fenyőkkel, a pezsgő-gyöngyözésü csenddel. Itt töltöm Öletem tetemes részét, erősítem tüdőmet, rendezgetem gondolataimat. Mit kérhet a főváros egyik lakója a felszabadulás ünnepén, a tiszafák, fenyők, bükkök és tölgyek között futkározva? Még tisztább levegőt, még több ózont, még több csendet a délutánt fut- kározásokhoz; újabb parkokat, ligeteket, \ bokrokat, cserjékét, újabb fészkeket — a madaraknak Is. Batta György XXIX évfolyam 1980. április X. ára 1,— karooa „ ■■tg í \ S71SZ SZK1 lAPjft ■i .. y HÉTKÖZNAPJAIK A FŐVÁROSÉ A városnak 367 ezer állandó lakosa van, mert napközben az Itt tartózkodók száma néhány ezerrel megnő, többen lesznek bratislavaiak. Reggelente tömött autóbuszok érkeznek Szene (Senec), Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Galánta felöl, s hozzák a város építőit,elárusítóit, szerelőit stb. Tavasztól őszig a zöldségárusok is ingáznak otthonuk és a főváros között. Hétköznapjaik a városé. Munkájuk eredménye lépten-nyomon tapasztalható, ü] lakások, utak, óvodák és iskolák épülnek, amelyek padjait talán évek múlva épp a mai ingázók gyermekei koptatják majd főiskolai hallgatókként. A főváros mindenkié. Én sem itt születtem, de itt lettem felnőtt. Diák- ős komoly szerelmek kötnek ehhez a városhoz és nem utolsósorban a munkám. Ezért azt sem bánom, hogy mint bejárónak bratislavai kollégáimnál egy órával korábban kell kelnem. ZÁCSEK ERZSÉBET É vente több ezren iratkoznak be a bratislavai főiskolákra, Így sok-gok fiatalnak válik néhány évre Szlovákia fővárosa második otthonává. Kiirtössy Kornélia és Nagy Zsuzsa vallanak e Duna-parti városról. Mindketten a Koménsky Egyetem ÍBölcsé- szeti Karának elsőéves hallgatói. Először kerültek el a szülői háztól. A Bratislavában eltöltött pár hónap benyomásairól faggatom őket, Kürtössy Kornélia magyar-szlovák szakos egyetemista, a galántai gimnáziumban érettségizett: — Bratislavát nagyon szeretem, kimondottan élvezem a forgat Egot, a tarka sokaságot. Itt mindig van élet, pezsgés. Kedvenc Időtöltésem a színház, mozi. Igazán bő a választék a kulturális rendezvényekben, képtárOTTHON négy évre ba, múzeumba megyek, vagy egyszerűen csak sétálgatok, ismerkedem a város nevezetességeivel, gazdag történelmi múltjáv&l. Sportolni is szeretek, amire itt szintén nyílik alkalom. Pillanatnyilag nagy lelkesedéssel készülök Prágába, a spartakiád- ra. Jól érzem Itt magam, s ehhez nagyban hozzájárul a Duna partján álló gyönyörű kollégium, a DruZbo Is. Nagy Zsuzsa Komáromból (Komár- no) Jött; szlovák-német szakos. Főleg évfolyamtársainak köszönheti, hogy Bratislavát rövid Idő alatt megkedvelte. Az egész csoportban egyedül ő magyar nemzetiségű, de a kezdeti nyelvi nehézségeken már régen túljutott. Nagyon Jó közösség az övék, mint mondja, a gimnáziumi évek közösségi szelleménél sokkal Jobb. Segítik egymást, e-z Iskolai gondokat e- gyütt oldják meg, az előadások- szemináriumok után is összetartanak. — Teljesen Idegen környezetbe kerültem —, vallja Zsuzsa. — Féltem, hogy „elveszek“ a nagyváros forgatagában, aggódtam, hogy nem tudok majd beilleszkedni. Kellemesen csalódtam. Naponta ú] arcokat látok, új emberekkel ismerkedem meg. Tóth Erika A szerelvény készen áll az indulásra Plzefitól Bratislaválg hosszú az út. Hogy pontosan mennyi?' 622 kilométer vonattal. Ha mindezt tekintetbe vesszük, hogy az a vonat, mely március 9-én 6.15 órakor indult el a plzeni Déli pályaudvarról, csupán 30 kilométeres sebességgel, de egyes helyeken, kanyarokban csak lépésben haladhatott, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a szerelvény útja Jő néhány napig tartott Bratislavába. Amikor a vonat zöldet kapott 26 napos úttal számoltak, de Milan Pasek, az ifjúsági munkabrigád tagja, mozdonyvezető és 16 társa, természetesen más vasúti alkalmazottak hathatós támogatásával az út időtartamát a felére csökkentette. De miért volt még így is ilyen hosszú az út? Azért, mert ezzel a 160 méter hosz- szú vonattal szállították Bratislavába azt a WER 440 Jelzésű atomreaktor kazánját, melyet a magyarországi Pakson épülő erőmű számára gyártottak a plzeniek. Itt Jegyezzük meg, hogy a plzeni Skoda Müvek az elkövetkező évek folyamán még 22 darab WER 440 Jelzésű reaktort gyártanak. Figyelemmel kísértük a különleges szerelvény útját. A nagy óvatosságra például azért is szükség volt, mert a kazán súlya 209 tonna. Ezt a súlyt olyan különleges 32 tengelyes vasúti kocsira helyezték, hogy a kazán szinte siklott a sínek felett. A vasúti sínek és a kazán közti távolság 12 cm volt. A nagy átmérőjű kazán így „elcsúszott“ a villamosvezetékek alatt és rendben megérkezett Szlovákia fővárosába, Bratislavába. Itt azután a kikötőben, a 220 tonnát bíró daruval hajóra rakták a hatalmas terhet és a múlt héten szárazföldön és vízen való hosszú utazás után meg is érkezett Paksra, rendeltetési helyére. —est— Foto: JOSEF FIDLER Mit kérnék A FELSZABADULÁS ÜNNEPÉN? óriás kerekeken, l e v elő b en és a víz en
