Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-18 / 12. szám

4 IM ----------------------------Történetünk főszereplőjét Ilonkának hívják. Még az igényes férfiszem is végigpásztázta őt, így nem véletlen, hogy ráragadt a jelző: Szép Ilonka.

SZÉP ILONKA

ép Ilonka — akinek mindene a helyén van. Úgy hírlik, sok férfi várt nála „hosszú, méla“ lesben, vajmi csekély eredménnyel. Ilonka hajthatatlan maradt. Huszonhárom éves korában még nem volt komoly udvarlőja. El-eljárt rendszeresen a falusi bálokra, teaestekre, de Igencsak megválogatta, kivel menjen táncba. Nem volt épp rátarti, de nem Is állt szóba bárkivel. Egy Időben széltében-hosszában terjesztették róla a környéken, hogy Szép Ilonka szépségét a vele egyneműeknek tartogatja. Ezután a bálokon, ha akart Is táncolni, akkor sem akadt, aki fölkérje. És aztán — mivel mindez egy kis faluban történt — újabb hírek terjedtek el róla: Szép Ilonka terhes, de elvetette a gyerekét, meg hogy egy nagyobb társasággal orgián vett részt.

Tudni kell még, Szép Ilonkáról, hogy a szülőfalujához közeli kisváros aprócska üzemében dolgozik bérelszámolóként. Naponta ingázik. Gyakran megesett — már amikor a pletykák keringtek róla —, hogy nem a menetrendszerű busszal ment haza délután ötkor, hanem késő este személyautón. Egyszer Skoda, másszor Volga, harmadszor Zsiguli. A szomszédok szerint még motorkerékpár Is.

Szép Ilonka téma lett a faluban. Ha szombat-vasárnap végigment az utcán, háta mögött összesúgtak az emberek, és a lányos szülők nem engedték, hogy csemetéjük a kétes hírű Ilonkával barátkozzék. Hallani olyasmit Is, hogy már nem egy lányt felképeitek, amiért szóba elegyedett Ilonkával. Sőt, családi botrányról Is beszélnek. Elég volt például valamelyik falusi férfinak Ilonka mellé ülni a buszban, máris lett otthon had- delháddl A falu egyre jobban fel- bolydult, sokan azt állítják, emberemlékezet óta nem volt Ilyen rázós, sokakat foglalkoztató beszédtéma helyben és a környéken. Megesett, hogy feleségek, lányos anyák, apák mentek Szép Ilonka egyébként közmegbecsülésnek örvendő szüleihez, és arra kérték őket: beszéljenek a lányuk fejével. Azok, bár megpróbáltak minden tőlük telhetőt, a helyzeten neiö tudtak változtatni, sőt, beavatkozásukkal csak súlyosbították. Így a falubeliek azzal a kéréssel álltak elő, hogy Ilonka költözzék el. a faluból, menjen a városba lakni, ahol dolgozik. Erre bizonyára enélkül is sor került volna, mert Ilonkának is elege lett a nyaggatásból. Abból, hogy a falu asszonyai köpnek egyet, ha elmennek mellette, meg abból Is, hogy két hevesebb vérmérsékletű nőszemély egyszer megvárta őt a buszmegállónál, és alaposan megclbálták.

Lakást igényelt tehát Szép Ilonka a kisvárosban, és kapott Is csakhamar. (Erről a gyors ügyintézésről szintén pletykák kaptak szárnyra: „kifeküdte“ magának a lakást.)

Lezajlott a költözködés, hónapok teltek el, Ilonkát senki sem látta a faluban. Szülei rendszeresen látogat ták, tartották vele a kapcsolatot, s bíztak abban, hogy nem Igazak azok a hírek, amelyek lányukról terjenge- nek, legalábbis teljesen. A falu kezdett megnyugodni. Csakhamar elfelejtették Szép Ilonkát, új mendemondákat, új híreket talált magának a szenzációéhes falusi nép,

Szép Ilonka közben élte a maga életét. Nem másképp, mint azelőtt, csak most már elveszett a tízezer-va- lahány lakosú városban. Kevesebben ismerték őt, nem volt annyira kitéve az intrikáknak. Mígnem gömbölyödni nem kezdett a hasa. Ekkor újra a figyelem középpontjába került. A falusiak is gyorsan tudomást szereztek az „eseményről“, hiszen sokan dolgoznak vele egy munkahelyen a községből. Megindult a találgatás: kitől lehet a gyerek? A már említett két forró vérmérsékletű helybéli nő Is fölkereste őt. Úgy hírlik — Ilonka ezt tagadja —, jól elagyabugyálták, és követelték, árulja el, melyikük férjével feküdt le, vagy ha nem velük akkor kivel. Tudni akarják, mert ettől függ, beadják-e a válőkeresetet vagy sem. Ilonka szerint több asz- szony járt nála hasonló szándékkal, de ő hajthatatlan • maradt. Ez az ő titka, nem köteles mások, Idegenek orrára kötni magánéletét.

A méhkas fölbolydult. De nemcsak

a falu, a város fordult ellene, hanem a szülei Is. Többet nem mentek hozzá látogatóba, és megtiltották neki Is, hogy hazamerészkedjen. Látni sem akarják őt, az ilyen gyerekből elegük volt, vége minden kapcsolatnak.

Szép Ilonka közben tovább göm- bölyödött, és a terhesség alatt még inkább megszépült. Már a hetedik hőnapban járt, amikor mindenki azt rebesgette, hogy a'gyerek Ilonka főnökétől van. A hír igaznak is bizonyult, mert a férfi, a háromgyerekes családapa hozzá is költözött. Kezdetben válni akart, de aztán Ilonka eltérítette őt szándékától. Mondván: miatta ne hagyja el a családját, fölneveli ő egyedül is a gyereket. A férfi pedig néhány hét múlva el Is költözött tőle.

De most már a közvélemény haragjának nem lehetett útját állni. Nemcsak Ilonkát kezdte ki a maró gúny, a férfit, a jövendőbeli apát is. Odáig fajult az ügy, hogy leváltották, mennie kellett. Családostul elköltözött az ország egyik eldugott csücskébe.

Hogy ml történt az emberekkel, szinte érthetetlen. Hiszen nem először történik meg, sem utoljára, hogy valaki leányfejjel akar szülni. Az sem először történt meg a környéken, hogy nős embert „rajtakaptak“ lánnyal, asszonnyal. Ez az eset valójában nem volt újdonság, mégis ennyire elfajult. Az erkölcsi normák felrúgásából valahogy épp most lett elegük az embereknek. Alaposan meg akarták büntetni a „fajtalankodőkat“.

Szép Ilona már-már-kt sem léphetett az utcára. Hozzászokott ugyan már az Intrikához, de ezt már ő Is megsokallta, ennyit már az ő Idegei sem bírtak kt. Amikor bevitték szülni, a négyágyas kórházi szobából, ahová Ilonka került, a nők elköltöztek mellőle, senki sem volt hajlandó vele egy szobában feküdni. A szóbeszéd szerint a szülés előtt az egyik orvos ts gúnyt űzött belőle. A szerencsés szülés után a harmadik nap öngyilkosságot kísérelt meg. Késsel föl- vágta az ereit. Szerencsére megmentették őt. Mikor magához tért, azt kérdezte, hogy van a kisfia, majd sfrógörcsöt kapott, és azon sopánkodott, miért nem hagyták őt meghalni.

Az emberek azt mondták, jobb lett volna neki, ha elemészti magát.

Két hét múlva hazaengedték a szépen fejlődő csecsemővel. Apja, anyja várta őt a kórház udvarán. A megtört, lesoványodott nagyapa kezébe vette az unokát, ás csak annyit mondott a lányának: „A bútoraidat már hazavittem, gyere te is, Ilonka szó nélkül beült a kocsiba és velük tartott. A falu ezt csendben, közömbösséggel fogadta. Se rokon, se Ismerős nem ment e! megnézni a gyereket, ami súlyosabb Ítélet a falu részéről, mint a szóbeszéd.

Ilonka, Szép Ilonka most már ezen csak mosolyog. Büszkén, emelt fővel tolja a gyermekkocsit az utcán. Az üzletben ugyan még nem elegyednek vele szóba a nők, de már köszönnek neki.

És ez már valamit jelent számára.

Z. FTAVASZ - DE CSAK A NAPTARBAN

MAG JÁNOSSAL, a sfiregi (Surice) szövetkezet gépesftojével a gazdaság tavasz eleji gondjairól beszélgettünk.

— A hótakató használ az őszi gabonaféléknek, viszont a hő nélküli nagy fagyok csak ártanak. Türelmetlenül nézegetjük a naptárt, mert a hőmérő higanyszála csak nem akar emelkedni. Az előző években Ilyenkor már bizony kinn sürög- tünk a határban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Idén a hosszú tél miatt lemaradtunk, tennivaló akadt bőven, és el Is végeztük valamennyit, csak hát sokkal mostohább körülmények között. A gépeket megjavítottuk, mert a nagy hajtások Idején ez úgyszólván tehetetlen lesz; a szőlőben már február óta folyik a munka, elvégeztük a teljes szántóterület nttratáciőját, és a legszükségesebb növényvédelmi tennivalókat Is.

A modern mezőgazdaságban a döntő szó az embereké, de a gépek kifogástalan műszaki állapota legalább olyan fontos a terméshozamok szempontjából, mint a kedvező időjárás. Rajtatok, a gépek gazdáin is múlik, hogy a fő munkák tervszerűen folynak-e vagy sem.

— Ennek tudatában vagyunk valamennyien a műhelyben. Számunkra a télen sincs megállás, legfeljebb nem szükséges hajnalban kelni, és tudjuk, mikor van szombat-vasárnap. Sajnos, nem nézünk túlzott megelégedéssel a tavaszi munkák elébe, mert hiányzik néhány nagyon fontos gép- alkatrészünk, mint például a vetőgépekről a csoKolléganőm a minap Gömörben járt, átfázva jött vissza Bratislavába: micsoda tél van ott! Lehet, mondtam, de itt, a fővárosban sincs még tavasz, úgy látszik, az idén percnyi pontossággal kivárja érkezése hivatalos napját, március 21-ét. A legtürelmetlenebbiil a mezőgazdasági dolgozók forgatják a naptárt: mi lesz már?

roszlya, a traktorokról az indftő stb. Számos alkatrészt itt a műhelyben próbálunk elkészíteni, a fiúk valóban nagyon ügyesek, de hát a bonyolult szerkezetű alkatrészek előállítása még az olyan jól felszerelt műhelyben sem megy, mint a miénk. Vettünk két új Zetort Is, ezek segítségünkre lesznek a tavaszi munkákban. Persze, a mi szövetkezetünkben a fontos munkáknál sohasem hiányoztak a fiatalok, a vezetőség most Is számol önzetlen segítségünkkel.

— A szövetkezet fiataljai három évvel ezelőtt megkapták a ország legjobb SZISZ-szervezetéoek kijáró vándorzászlót. „öregedtek“-e az akkori lelkes fiatalok a három év alatt?

— Korban igen, á valóságban azonban csak tapasztaltabbak lettek. Az akkori tevékeny, lelkes fiatalokból Itt vagyunk valamennyien, és ez nagyon Jé. Támaszkodhatunk egymásra, Ismerjük egymás képességeit. Megnőtt a gondunk, az Igaz, a lányok férjhez mentek, a fiúk megnősültek, ez az élet rendje. Viszont a vandorzászló még hosszú ideig kötelez bennünket. És különben sincs okunk az aggodalomra. Évente jön néhány kezdő fiatal hozzánk, rajtunk a törzsgárdán Is múlik, hogy a szövetkezet hogyan hat rájuk: életútjuk egy állomása, vagy pedig végállomása lesz-e ez a munkahely.

Kérdezett:Zácsek Erzsébet

Hétköznapi

szilánkok

1. Befut a negyed nyolcas autóbusz. Ma pontosan, menetrend szerint. Ügy látszik, jó napunk lesz, A busz már megtelt, így a pótkocsiba szóltunk többen. Diákok, tisztviselők, kétkezi munkások, orvoshoz igyekvő betegek. Zsúfolástg megtelik a- pótkocsi Is. Gyorsan Összeszámolom: még három meg- ‘állón veszünk fel utasokad.

Kiváncsi vagyok, sikerül-e mindenkinek feljutni. A következő megállónál vagy húszán várnak — és mindnyájan gyorsan fölszállnak. Igaz, most már egy test vagyunk. Vigyázzállásba merevítve, centtméternyt távolságból tanulmányozzuk egymás fizimiskáját. A busz megrándul, lassan elindulunk. Hirtelen magnózene csendül fői a kocst másik végében. No, lám, kulturáltan utazunkl

2. Éhes vagyok. Betérek az első hentesboltba. A kígyózó sor végére állok. Sorra kerülök, rendelek. A hentes

több éves rutinnal lekanya- rlnt a fél rúdnyl szalámiból egy darabot. Rádobja a mérleg lapjára, ettől a mutató fél-kilóig ugrik. Közben égnék meresztett szemmel el- mélyülten számol, és mire a mutató végre megállapodna a valódi súlyt mutató értéken, lekapja és becsomagolja az árut. Bemondja az árat, gondolkodni nincs idő, fizetek és tóvábbállok. Rossz természetem azonban nem hagy nyugton: a következő boltban leméretem a szalámit — most már pontosan. Boldogan távozom. Bebizonyosodott, én saccoltam meg pontosabban: az a három deka mégis hiányzik.

3. Influenzás vagyok. Nem lep meg, most van az ideje, hogy úgy mondjam, ez a főidény. Orvoshoz megyek. A várószobában körülöttem beteg társaim, idősek, fiatalok. Van még egy óra rendelési idő- Ez várakozásra ugyan sok, de ennyi beteg becsületes kivizsgálására szerintem kevés. Á nővér hívja a betegeket, én meg unalmamban a nevüket ismételgetem, ízlelgetem. Eltelik fél óra, közben hárman mentek be és jöttek ki. Mivel utolsóként érkeztem, kezd nyugtalanítani a dolog. De nemcsak engem, sorstársaimat ts. Fölzúg a rendelő. egyeszerre mindenki ideges, elégedetlen. Nyílik az ajtó, a nővér három nevet szólít. Öt perc múlva Ismét hármat. Megy ez, mint a kar rlkacsapás. Mindenki elégedett. Én Is távozom, utánam üres marad a rendelő. Tíz perc múlva vége a rendelésnek, a doktor úr Is hazamehet.

4. Esteledik, a fények becsalnak a sarki presszóba. Nem imádom különösebben a bort, de most azt rendelek. Háromig sem számolok már előttem ts a kért nedű. A színéről csak gyanítom, az ize meggyőz, hogy ez fröccs. Hívom a pincért, és közlöm vele észrevételem. Vitára készülök, de meglepetésemre erre nem kerül sor. A pincér bocsánatot kér és ö- lajánlja, kicseréli. Megköszönöm, de ha már így adódott, maradjon a fröccs. Kiiszom az italt és fizetek. A pincér lerakja az asztalra a húszasból vtsszajárót —■ apróban. Gyanútlanul a kezembe söprőm, és távozom. Csak az utcán derül ki, nem fröc csért, borért fizettem. Zsebre vágom a kezem, és elindulok a kellemetlen e- sős tavaszt estében.

, }, RESZELI BÉLA ;• ■ >' % ■ — _______j

1