Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-18 / 12. szám

ermekkoromban még a- V *1 'Akadtak emberek, akik so- / sem Jutottak tál falujuk határán. Főleg nők, hiszen a férfiak Java része ha egyébkor nem, katonáskodása idején láthatott valamit a világból.

A betű, a hang, a kép ma már olyan közel hozza hozzánk a világot, hogy egyre több emberben támad fel a vágy, személyesen is megismerkedni idegen tájakkal, idegen népekkel.

Ha csak tehetem, én is útnak indulok északnak, délnek, de van egy föld, egy ország, amely különösképpen a szivemhez nőtt, ahová gyakran visz- szatérek: Törökország. Hogy ennek mi a tika, magam sem tudom. Talán az, hogy otthon érzem magam ott, bármennyire elüt is a mi világunktól. A török falvak népe olyan, mintha csak a kunsági parasztokat látnám. Erre a hasonlatosságra persze csak később Jöttem rá;

Először a Kelet csodálatosan szép kapuja, Isztambul bűvölt el, a városok között az egyetlen, amely két földrészen terül el. Hét dombon épült, mint Róma, bár nekem úgy tűnt, hogy legalább hetvenhét dombja van. Ezt azonban feledteti a látvány, amely a modern negyed olasz cukrászdájának teraszáról tárul az ember szeme elé, ha átnéz az Aranyszarv-öböl túlsó partján fekvő óvárosra és végignézi, mint áldozik le a nap. Mint 8- reszkedik lejjebb-lejjebb a dzsámik minaretjei között, majd néhány percre megpihenni látszik egy kupolán, hogy aztán egyensúlyát vesztve leguruljon róla a nyugati oldalon.

Majdnem Ilyen szemkápráztató látvány (ha ugyan nem szemkápráztatóbb) a régi szultáni palota, a Topkapi Saray kincses termeinek a sora.

Büszkén emelkedik a hatalmas épüietkoplexum a Boszporuszba nyúló hegyfokon, mely őrzi. a fontos vízi átjárót, és kilátást enged a Márvány-tengerre. Egy napig is elbolyonghatnék a belső kertek útvesztőiben, amelyek több szintesek, és lépcsők, kapuk, átjárók vezetnek át egyikből a másikba. Különálló épület az, amelyet mi úgy ismerünk: a Magas Porta, Itt fogadta a szultán a küi- földí követeket, magas rangú hivatalos személyeket. De a fontos diplomáciai tárgyalások, az államférfiak megvendégelése a háremben zajlott le. Itt u- gyanis nemcsak a háremhölgyek lekosztálya volt, hanem az uralkodőcsalád magánéletének a színtere is. Kereken négyszáz szobából állott, s a fogadótermek kiszögellései, a halkan csobogó szökőkutak elhelyezése jól megoldott építészeti fogás volt, amely olyan akusztikát teremtett, hogy e- gyes csoportok beszélgetései nem jutottak el a közelben figyelő avatatlan fülekhez, vagy éppen fordítva, a halk szó is érthető lett egyes távolabbi pontokon. A szultán bizalmasának feladata volt a vendégek elhelyezése, a sétálgatva beszélgető csoportok helyes irányba terelése, hogy ez mindenben megfeleljen az Oszmán birodalom érdekeinek.

Magyar csizmák sárka Is nemegyszer kopogott a márvány és mozaik padlókon, magyar küldöttségek is Itták Itt a ,.fekete levest“. Amit bizony máig Is Iszogatunk, ha nem is annyira török kávé, mint inkább presszó formájában, míg a törökök azóta rátértek a teázásra.

Az utcahosszan elhúzódó konyhákban ma az uralkodók csodálatosan szép porcelán- és kincses gyűjteménye látható. A szem elfárad a gyémántoktól és más drágakövektől szikrázó arany és ezüstkardűk, -övék, -forgók, dobozok, ékszerek nézésében. A fekete bársonyon heverő ökölnyi gyémánt ragyogása, a smaragdokkal kivert színarany trónus, az aranybölcsőn átvetett, igazgyöngyökkel hímzett fehér selyemtakaró ízelítőt ad a három világrészre terjedő oszmán birodalom mérhetetlen gazdagságáról. Észak- Afrlka nagy része, az egész Közel-kelet és fél Európa adózott ide.

A Topkapi közelében van a bizánci korban épült Ayasoly.a,

Külsőleg dísztelen, de méreteivel, arányaival lenyűgöző hatást kelt. Kupolája a padozattői mérve 57 m magasságban van. Megfelel egy húszemeletes ház magasságának! Mint keresztény templom 1453-ban szűnt meg létezni. II. Mehmet ugyanis ekkor foglalta el Bizáncot, s mohamedán dzsámivá alakíttatta át. 1935 óta Musztafa Kemal Atatürk rendeletére múzeum. A főoltárnál, amelyből később mihrab lett, ma is látni két oldalt a Mátyás király budai palotájából hadizsákmányként Ideszállított két hatalmas reneszánsz bronz gyertyatartőt, de más magyar vonatkozású emléket ts találunk itt.

Sosem mulasztom el megtekinteni az ugyancsak közelben állő egyik legszebb mohamedán dzsámit, a Szultanahmetet is. Kék dzsáminak is hívják, é a török építőművészetről és ke- rámiaművészetről kap fogalmat az, aki ide ellátogat. Az épületbe vezető kapukat a belső udvaron át lehet megközelíteni. Mielőtt azonban belépnénk, a sok kis kút és csörgő valamelyikénél le kell mosni lábunk ról az út porát.

Én még végigjártam a keleti szőnyegekkel borított templom minden részét. Közeiről csodáltam meg a kék számtalan árnyalatában pompázó kerámiával borított oszlopokat, falakat, imafülkéket, szószéket. Ma már a turistáknak csak egy kijelölt, elkerített helyről szabad körülregette éles szemmel, milyen üzletre lehet kilátása. Megsac- colt, és heilyel kínált.

— Nagyon szép Itt magánál — mutattam körül. — Az ember szívesen elüldögél és nézeget, gyönyörködik minden ve- vési szándék nélkül is.

Nem kedvetlenedett el az arca, értékelte a bőkot. Udvariasan megkérdezte, szolgálhat-e teával, kávéval, esetleg Inkább kólával? A közelünkben ácsorgó fiúcska kávéért szaladt, én pedig megkérdeztem, alkalmazott felhajtó-e a fiú, vagy esetleg unokája?

— Alkalmazott, és a rokonom.

— Mi fizetést kap az Ilyen gyerek?

— Megállapodás dolga. Általában az üzlet menetétől, a fiú ügyességétől függ.

— Tudja, — kezdtem habozva —, nálunk tilos gyermekeket dolgoztatni. Itt sok clpőpucolót, utcai árust láttam dolgozni abban a korban, mikor még Ismeretszerzésen kívül csak játszania szabadna.

Müzaffer bej mosolygott.

— Ez mind a kettő. Ismeret- szerzés és játszás is. A ml világunkat nem lehet a maguk mértékével mérni. Itt nagy verseny folyik a megélhetésért. Ezek a fiúk hihetetlenül törekvők. Felnőve kiváló üzletemberek szeretnének lenni. A nyári szünetben folyik az edzés, és mellékesen valami zsebpénzt Is hoz. Higgye el, legtöbben Ingyen Is vállalnák a munvilágjárók

Ordódy Katalin nevét olvasóink elsősorban az irodalom területéről ismerik. Regényei 1958 óta jelennek meg. Éveken át újságíróként is dolgozott, főleg riportokat írt.

landó díszőrséget tartanak a fehér sisakos fehér kesztyűs török katonák. Itt a köztársasági Időkbe Is bepillanthatni, Itt lakott Musztafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság megalapítója, mindmáig a törökök legnagyobb, rajongva tisztelt államférfié.

másik nevet, hiszen annyi szép vár még reám, s mind közt a legszebb: az Égel-tenger.

Nem könnyű azt sem eldönteni, hová, merre. Ha északnak tartva lépek Ázsia földjére, átsuhanhatok busszal vagy autóval a város büszkeségén, az Európát Ázsiával összekötő, a

Szép napok messzi tájakon

néznie. Helyeslem ezt a korlátozást.

A templomok után egy profán látnivaló: a fedett bazár. Ez már másik dombon fekszik; város a városban, Falai között 3000 bolt zsúfolődik össze. Külön utcája van az aranyműveseknek, a szőnyegeseknek, a bőrdíszműveseknek stb. Európai idegek nincsenek hozzá edződve ahhoz az élményhez, a- mlt a bazár nyújt. Feltűnnek a 10—12 éves fiúk, akik megragadják az ácsorgó, ténfergő idegent, azt ígérve neki, hogy elvezetik abba a boltba, ahol a legszebb, legjobb és legolcsóbb áruk között válogathat.

Egy ilyen fiúcskát követtem is egyszer, csupán kíváncsiságból. Rézművesboltba vitt, ahová belépve önérzetes pillantást vetett a tulajdonosra, hogy lám, vevőt hozott. Török üzletből vásárlás nélkül kimenni majdnem lehetetlen. Csak az képes rá, akinek teljesen üres a bukszája, vagy aki átlagon felüli nagy jellem. Emléktárgyat úgyis akartam venni, de főleg egy ilyen bolttal, a boltossal, gondolkodásával szerettem volna közelebbről megismerkedni, a- nélkül, hogy leegyszerűsítve általánosítanék. Ez a látogatásom már akkor történt, mikor török tudásom, kezem és mimikám együttes segítségével el tudtam beszélgetni..

Ráérősen nézegettem, kézbe fogtam, forgattam a holmikat, miközben Müzaffer bej azt mékát. Minden játéknál Izgalmasabb.

Fél órával később gyönyörű, vörös- és sárgarézből összeállított kancsóval hagytam el Müzaffer úr boltocskáját, és hajlandó voltam hitelt adni szavainak, hogy valóban, a nyári munka sok esetben szórakozás, amely haszonnal is jár. Nagyobb fiúk, lányok esetében ez nálunk Is Így van. A farkastörvényű gazdasági szisztémában már korán kell kezdeni a har- cott, amelyben vagy elnyomo- rodnak, vagy nagyon életre valók lesznek. Hallottam kislányokról, akik naphosszat görnyednek a szőnyegszövőszék mellett csekélyke összegért, mert a szülőknek erre Is szükségük van. Azt sem felejtem el, mit mondott az eladó, mikor egy horgolással díszített blúzra alkudtam.

— Nem adhatom már olcsóbban, ez kézimunka. Anyám és a húgom éjszakába nyúlóan horgolja a betéteket.

Ahol húszszázalékos a munkanélküliség, ott boldogan dolgozik éjszakáig Is az, akinek munkája van. Ilyen nem turistához Illő gondolatok Járnak a fejemben, amíg átsétálok a Ga- lata-hídon az óvárosból a modern részbe, hogy megtekintsem a Dolmabahce Sarayt. Modernebb, európaibb, mint a Topkapi, és ez a világ egyik legszebb uralkodói palotája. A főkapu kék erezetes hófehér márványból készült. Előtte álA Dolmabahce Saray főbejárata Isztambulban

Innét már hiányzik a hárem odaliszkos, eunuchos szárnya, ellenben Itt található a mohamedán országokból általában hiányzó képtár, mert az Iszlám tiltja az emberábrázolást. A tőrök festők művein kívül világhírű európai festők műveivel Is dicsekedhet. A termek teli műkincsekkel, beleértve a bútorzatot Is. Éles kontrasztot képez Atatürk egyszerű dolgozószobája. Itt halt meg a Törökök Atyja 1938 novemberében. A szobában minden úgy maradt, a- hogy az ő Idejében volt. Az óra halálának percét mutatja.

A látnivalóknak még csak az elején tartok, s máris letelt három nap. Minden alkalommal nem nézhetem végig egész Isztambult. Hol a múzeumokat látogatom, amelyeknek egyikében Nagy Sándor szarkofágja található, hol a régi bizánci tempolmokat, a számtalan mecsetből a híresebbeket, s akkor még hátravan egy este a Galata-torony- ban, üldögélés a hangulatos part menti halvendéglőkben, az ázsiai városrész a híres temetővel, s az Adalar, a Szigetek, remek strandjaikkal.

Pedig legalább három év kellene rá. Mindenképpen lehetőségeim határai között kell mozognom, s ha fájó szívvel Is, de Indulok tovább. Valójában csak az egyik szemem sír, a

Boszporusz felett elegánsan Ívelő fehér hídon. Ezt 1974- ben, a köztársaság megalapításának 50. évfordulóján adták át a forgalomnak. A világ negyedik legnagyobb hídja. Ahogy legördülünk róla, eljutunk Iz- mltbe, a régi Nlkomédlába, a- hol egykor Thököly Imre lelt menedékre, feleségével, Zrínyi Ilonával és kíséretükkel. A szultán földbirtokot adományozott Itt neki, ennek a jövedelméből éltek a bujdosók. Ezt a terület tét máig Is Maear dagi-nak, Magyar hegynek nevezik az Iz- mitiek. Thököly Is, Zrínyi Ilona Is itt lehelte ki lelkét. 1906- ban szállították őket haza, s azóta Is a késmárki templom kápolnájában nyugszanak.

Én most mégis Inkább a déli utat választom, s a világhódító Nagy Sándor emlékeit keresem. Utamba esik Tekirdag, ahol ha csak egy órára is, megállók. Hogy miért? Mert Teklrdagot régi, görög nevén Rodostónak hívták.

A Rákóczl-emlőkház — valamikor a fejedelem ebédlőháza — tizenegy évvel ezelőtt, mikor először jártam ott, lezárt ab- lakszemekkel, csukott kapuval várt. Egy fiúcskát kellett a hölgyért szalasztani, aki a kulcsokat őrizte. Ma már a kis palota rendbe hozott, gondozott múzeum, mindig tele a látogatók friss virágaival, névjegyeivel. Csak a meghatottság érzésével lehet itt körülnézni.

Alattunk a Márvány-tenger hullámzik, amelynek mormolá- sát hallgatta Mikes Kelemen Is. Vízén most mint megannyi tarka pillangő, színes vitorlák szállnak. Tovább indulok a parton délnek, ahol a nyár sosem tréfálja meg az embert hűvös, esős Idővel. Ott áprilistól novemberig tart a forró, száraz nyár.

A Dardanellákon hatalmas komp szállítja át az utasokat a túlsó partra, ahonnan csak egy ugrás Trója, a híres faló másával, amelynek felmászva belsejébe, a turisták néhány percre hellén harcosoknak képzelhetik magukat. De hol van Szép Heléna? Csak egyes ékszerei láthatók az izmirl múzeumban. Izmirig még hosszú az út. Az autóbuszban szom- junk oltására mindig készen áll a friss hideg víz, az utaskísérő időről időre a tenyerünkbe önt Valamicskét a hatalmas kölnisüvegből, hogy felfrissítsük magunkat. A menetjegy csakúgy, mint a hotel s minden e- gyéb, évről évre drágul. Az in— fW »

fláciöt nem tudta megállítani Ecevlt sem, akihez annyi reményt fűzött a szegény parasztság, munkásság, az értelmiség egy része, főként a falusi pedagógusok. Szociáldemokrata programját képtelen volt következetesen végrehajtani. Ai egymással szembenálló szélsőséges csoportok egyre Inkább elharapódzó véres merényletei, a későn megszavazott amerikai kölcsön nem alkalmas arra, hogy az ország szekerét a kátyúból kihúzza. A sok éves tapasztalattal rendelkező Deml- rel, aki nagyon nem szívesen adta át Ecevltnek a miniszterelnöki széket, most Ismét hatalmon van, de az ország sorsát nem tudja már közben tartani.

A nap azonban évrfll évre

egyformán ragyog, az Ipari létesítményektől mentes partokon a víz még ma is olyan ragyogóan tiszta, mint mikor Aphrodité kelt ki a habokból,

Az autóbusz lassan elcsendesül, az üléseket megdöntjük, a sötétre vált égen sziporkáznak a csillagok. A hajnal első sugarai már Izmirben tálálnak. A városban lehetetlen szobát kapni az évenként ebben az Időszakban lebonyolödő nagy Izmirt nemzetközi vásár miatt, ami rengeteg idegent vonz Ide. A magyar kiállítókat évek óta Remzlje Dinier fogadja, aki még ma Is kitűnően beszél magyarul, lévén a mamája jugoszláviai magyar nő. Más Ismerőseim Is vannak a városban. Amatl Márta, erdélyi származású hegedűművésznő, dr. Ergen szemorvos és egy közeli faluban a pék és Családja, Kesre falujában pedig All özkapl, a halász. Van hát hová mennem. Attól sem kell félni, hogy rosszkor Jövök, török barátaimra mindig számíthatok.

Mielőtt még átadnám magam a napnak, homoknak és víznek, egy napot legalább a városban töltök. Izmir, régi nevén Szmlrna egyike volt annak a hét görög városnak, amely szülöttjének vallja Homéroszt. (Onasszlsz azonban minden kétséget kizáróan itt született.) Egy ősi monda szerint a várost az amazonok alapították, és vezérükről, a gyönyörűséges Szmirnáról nevezték el.

Vacsorámat a várhegy éttermében fogyasztom el, mert gyönyörködni akarok a széles kilátóról az elém táruló képben. Az izmirl Öböl körül félhold alakban épült a város, a sötét esti égbolt alatt ezernyi színes lénye úgy ragyog, mintha az ország1 jelképe, a számtalan drágakőből összeállított, szikrázó, óriási félhold heverne az Égel-tenger partján. Felejthetetlen látvány.

De felejthetetlen az a kedvesség Is, ahogy másnap a pékék fogadnak, mikor lekászá- lódem a viharvert falusi minl- buszrél. A két éve még csak tizennégy éves Zübejde már férjnél van és büszkén ringatja karján három hónapos kisfiát. Örülök, hogy találkozom vele, mert éppen látogatóban van otthon. Csinos és fiatal mamája (legfeljebb ha harmlftcőt éves) azzal a kedves mozdulattal törli meg a széket, amelyet áz otthoni vendégszerető falusi házakból olyan jől Ismerek, ha hellyel kínálnak.

— Hogy hívják a kisfiút? kérdem.

— Attila — feleli Zübejde, és a szemé rám ragyog, (ök úgy írják, ahogy mi Is kiejtjük: Atilla.)

És a beszélgetés ott folytatódik, ahol valamikor két éve abbahagyta. Nyelvünk felépítésének hasonlóságán elindulva keressük a rokonság szálait, a- melyek valahova népeink gyermekkorába nyúlnak vissza.

Itt békesség van. Virágos kis sziget a pékék háza, amelyet állandóan körülleng a frissen sült kenyér Illata. Ide nem hal- . lanl a politikai gyilkosságok fegyverdörrenéseit.

A közeli Égel-tenger erősen sós vize pedig a régi,' Ismerős öleléssel vesz körül, úgy ringat, mint tizenegy évvel ezelőtt. Ezerszeresen kárpótol a megtett hosszú út fáradságáért, és mindig újra még újra visszahív.

ORDSDY KATALIN

JÖVŐ HÉTEN: Gyere hozzánk, kapsz egy szigetet - -ez a címe Sugár András riportjának a •filippíriók országáról