Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-18 / 12. szám

Harmincöt évvel ezelőtt, 1945. április elsején a szovjet hadsereg egységei Dunaszer- dahelyre (Dunajská Stredaj is meghozták a szabadságot. A város a napokban ünnepre készül. Ebben az évben azonban még egy jubileumnak néz elébe: szeptemberben a város magalakulásának nyolcszázadik évifordulóját készülnek megünnepelni. Milyen volt ez a két történelmi időszak? Hol állt a város több mint hét és fél év­százados múlt után, és milyen utat tett meg az eltelt hárem és fél évtizedben? Ezt a kérdést tettük fel G y u r c s f k Józsefnek, a Dunaszerdahely! Városi Nemzeti Bizott­ság elnökének. m-> Ä válasz könnyűnek látszik, de a valóságban nem olyan egyszerű. Könnyű azért, mert elég kitekinteni az ablakon, hogy tapasztaljuk a vál­tozásokat. De nem egyszerű, mivel olyan nagyok ezek a változások, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a felso­rolást. De azért kíséreljük meg pár­huzamot vonni a két korszak között. Közismert tény, hogy a Csallóköz, s Így Dunaszerdahely is a felszabadu­lásig amolyan senki földje volt. Itt nem ruházott be sem a régi monar­chia, sem a burzsoá köztársaság, még kevésbé a horthysta megszálló hata­lom. Nos, Így. a felszabaduláskor vá­rosunkat csak nehezen lehetett vá­rosnak nevezni. Dunaszerdahely egy ötezer lakosú sáros-poros, elfelejtett falu volt. öreg, nedves házakkal, sá­ros utcákkal, Egyetlen portalanított , utcája a kátyúkkal „hímzett“ főutca volt. Egy elavult gyümölcsfeldolgozó üzem, amelyet az idősebb szerdahe­lyiek még ma is lekvárgyár néven em­legetnek, meg egy még avultabb len­feldolgozó üzemecske alkotta az ösz- szes iparát. Két régi iskolaépülete volt a városnak, a bölcsőde, óvoda fogalmat nem is ismerték. Most pe­dig nézzünk meg néhány adatot, ho­gyan is fest ma, harmincöt évvel a felszabadulás után ez a tizennyolc ezer lelket számláló város. Lakossá­gának a 90 (I] százaléka első kate­góriájú lakásban lakik. Nincs olyan utca, amely ne lenne portalanltva. Négy új alapiskolánk van, gimnázium, mezőgazdasági technikum, egészség­ügy! középiskola, két szakmunkáskép­ző Iskola, hét óvoda és öt bölcsőde. Ezek mind korszerűen berendezett új épületekben vannak elhelyezve. Épül egy 13 és egy 32 tantermes iskolánk, és az üzemek hozzájárulásával egy ,70 férőhelyes bölcsőde. Az üzemek egész sorával gazdago­dott a város. Hogy csak néhányat em­lítsek: a juhocukor Közép-Európa e- gyik legkorszerűbb cukorgyára, teljes gőzzel üzemel már négy éve a négy­száz embert alkalmazó Baromfifeldol­gozó Üzem, van bútorgyárunk (Ister), házgyár évi hatszáz lakás kapacitás­sal, épületelemgyár, gépgyár (ZTS), fontos, pillanatnyilag még bővülő fi­óküzeme működik nálunk a Teslának, két építővállalatunk, és még sorol- , hatnám tovább. Aki a felszabadulás előtt ismerte Dunászerdahelyt, nehe­zen tudja elképzelni, hogy ebben az egykori sárfészekben ma a parkosított terület 70 hektárt tesz ki. A közmű­vek ma már olyan természetesnek ■ tűnnek, hogy senki sem veszi őket külön észre. Hosszan lehetne még be­szélni a korszerű üzlethálózatról, ven­■ déglátóipari és kulturális létesítmé­nyekről, de talán ennyivel is érzé­keltettem azt a szinte hihetetlen vál­; tozást, amely Itt a felszabadulás óta véghez ment. — Dunaszerdahely valamikor a me­zőgazdasággal volt azonos fogalom. Az új ipari létesítmények sora bizo­nyára megváltoztatta a város szociá­lis struktúráját is. Igen, ez is olyan dolog, amit általában nem tudatosítunk. A duna- ; szerdahelyi földmüvesszövetkezet az integrációs folyamat során egyesült a hodosi (Vydrany) és nagyabonyi (Veiké Blahovo) szövetkezettel. Ez az egyesített üzem ma 3890 hektár föl­dön gazdálkodik, és 765 dolgozót fog­lalkoztat, akiknek, persze csak egy része szerdahelyi. A többi az emlí­tett két faluból van. Ha most össze­vetjük ezt a számot az összlakosság számával, világos, hogy csak egy kis töredékét teszik ki azok, akik a me­zőgazdaságban dolgoznak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy városunk mai jelle­gét az Ipar adja, jóllehet a Csallóköz mezőgazdasági Jellege nem szűnik meg. Hiszen üzemeink egy része ép­pen a mezőgazdasági termékeket dol­gozza fel. Ilyen a már említett ba­romfifeldolgozó, a cukorgyár vagy az Európa-szerte ismert Agrofrlgor. De még egy példát mondok: építik a korszerű, nyolcezer szarvasmarhát befogadó nagyhizlaldát, és ezzel pár­huzamosan már épül a húskombinát is. így az ipar és a mezőgazdaság kiegészítik egymást. Néhány számadat — A száraz számok sokszor kifeje­zőbbek, mint a hosszas magyarázat. Nos, álljon Itt néhány szám abból az újból, amit a dolgozók keze a szocia­lizmusban hozott létre Dunaszerda- helyen! A felszabadulás után 3642 állami és szövetkezeti lakás, 1200 csa­ládi ház épült, felépítettek egy kór­házat, szállodát étteremmel és kávé­házzal, két áruházat, kulturális köz­pontot több mint harmincmillió koro­na ráfordítással, új épületet a vasút­állomásnak, egész sor középületet, korszerű üzlethálózatot. Portalanítot- tak, parkosítottak, szennyvízcsatornát, vízvezetéket építettek, továbbá sport- stadiont, iskolákat, óvodákat és böl­csődéket, gyárak, üzemek egész so­rát. Akarattal, jó vezetéssel és szívós munkával. Gyurcsík József emlékezetből sorol­ja az eredményeket. Az új Dunaszer­dahely egy kicsit az ő műve is. A felszabadulás: után mint ifjúsági funk­cionárius kezdte pályafutását, majd egy ideig a népművelés területén te­vékenykedett, és immár tizennyolc éve a városi nemzeti bizottság élén áll. Tagja a járási pártbizottság el­nökségének. Ismerte a régi Dunaszer- dahelyt, és ismeri az új minden kö­vét. — Hát Igenl Itt nőttem fel, itt él­tem le életem eddigi részét, össze­forrtam ezzel a várossal, és mindezt az újat egy kicsit magaménak, saját művemnek is érzem. Persze csak szím bolikusan, hiszen egy Timber nem tud ilyen méretű újat teremteni. Erőre összefogásra volt szükség, és tovább­ra sem nélkülözhetjük. Elsősorban a járási pártbizottság és a járási nem zeti bizottság politikai és erkölcsi tá­mogatása volt az az erő, amely lehe­tővé tette ezt a fejlődést. Nem hagy­hatom ki a vnb hetvenöt képviselőjét sem, akik fáradhatatlanul a vnb ta­nácsa mellett voltak és segítettek, a város kommunistáit, a városi pártbi­zottsággal az élen és nem utolsósor­ban a város lakosságát. Ha dolgos kézre, megértésre, segítségre volt szükség — és gyakran volt —, a szer­dahelyiekre mindig számíthattunk. Közösen építjük, szépítjük városun­kat. *— Elnök elvtárs, befejezésül időz­zünk el egy kicsit egy „nedves“ té­mánál. Dunaszerdahely nevéhez he- vatovább hnzzátapad a fürdő, a ter­málvíz fogalma. — Ez így igaz. Persze ez nemcsak Dunaszerdahelyre érvényes, egész Csallóközben találtak termálvlzforrá- sokat. Ml ezt kihasználtuk, jelenleg négy medence áll az érdeklődők ren­delkezésére. A termálfürdő híre át­lépte városunk határát. A nyári sze­zonban, csúcsforgalomkor nyolc-tíz­ezer ember látogatja a fürdőt. Igyek­szünk olyan feltételeket teremteni, hogy ez a hatalmas tömeg jél érezze magát, kellemes, kultúrált környezet­ben tölthesse szabad Idejét. De ez nem minden. A termálvíz nemcsak fürdésre alkalmas, hanem kiváló gyógyhatása is van. Ezt a gyógyita­láét is szeretnénk lakosaink javára értékesíteni. Ezzel a céllal kezdtük el 1977-ben egy balneotérápiai pavi­lon építését. Befejezése után Duna­szerdahely fürdővárossá lép elő. Ez Is egy azok közül a dolgok közül, amelyekre harmincöt évvel ezelőtt gondolni sem mertünk. Soká lehetett volna még sorolni a város sikereit, és persze problémáit is, hiszen ilyen is akad. Az ünnepi al­kalomkor azonban az ember inkább az élet kellemesebb oldalit mutatja be. Annyi bizonyos, mindkét évfordu­ló alkalmival lesz mivel büszkélked­nie a városnak. HORVÁTH REZSŐ Fotó: Dusán Majda Gyurcsík józsef (jobbra) a városi nemzeti bizottság elnöke Épül az új lakótelep Részlet az új Dunaszerdahelyből T A magasabb mérce Fontos dokumentummal ls- merkedhedtek meg olvasóink az elmúlt napokban. A hírközlő szervek teljes egészében közöl­ték a CSKP KB elnökségének és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának irá­nyelveit, a népgazdaság terv­szerű irányításának tökélete­sítésével kapcsolatban. Ezt a dokumentumot akkor olvashat­tuk, amikor a tudományos-mű­szaki fejlődés a tudományos ku­tatás eredményeinek kihaszná­lása került az előtérbe. Gazda­sági életünk csak úgy tud a korábi szint fölé emelkedni, ha működését helyesen szabályoz­zák, és ennélfogva egyes ele­mei külön-külön és együttesen is éreztetik jótékony hatásukat. Ma kiváltképpen szükség van népgazdaságunk versenyképes­ségének és teljesítményének fokozására. Indokolják ezt a belső fejlődésből adódó köve­telmények, hiszen új munka­erő- és nyersanyagforrások mir nem állnak rendelkezésünkre, extenzív módon tovább nem gazdálkodhatunk, tehát csak egyetlen út kínálkozik: növelni munkánk hatékonyságát. Ha­sonlóképpen nagy feladatok elé állítja népgazdaságunkat ásít, hagy a világgazdasági változá­sok továbbra is erősen hatnak rá. Éppen ezért elengendhetet- len egy olyan gazdasági szer­kezet kialakítása, amelyben a termelékenység ás a meglévő termelőeszközök kihasználása megfelel a világszintű követel­ményeknek és biztosítja a szo­cialista nemzetközi munkameg­osztásból származó előnyöket. A nemzetközi szocialista mun­kamegosztás eddig is szép ered­ményeket hozott, de mint min­den új, ez sem mentes bizonyos megoldatlan kérdésektől. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a hetvenes évek nem vol­tak, könnyűek a világgazdaság­ban, A Nyugaton elharapózott energiaválság drámai módon vetette fel azt a problémát, hogy bizonyos természeti erő­források, különösen az olaj­készletek korlátozottak és új­ra nem termelhetők. Az ener­giahordozók és más nyersanya­gok a világpiacon lényegesen megdrágultak. Tagadhatatlan, hogy a szocialista államokra is hatottak ezek a jelenségek, jól­lehet nem olyan kiélezetten, mint a kapitalista országokra. Ha tehát a nyolcvanas évek kü­szöbén a fejlődés távlatait pró­báljuk felbecsülni, ezeket a té­nyezőket is számításba kell vennünk. Ezért foganatosítunk különféle intézkedéseket az e- nargiatakarékosság végett. Az energiahordozók valamennyi fajtáját még a csekély kalőrií- júakat is hasznosítjuk. Az élet tehát magasabbra ál­lítja a mércét. Fokozni a gaz­dálkodás és az irányítás haté­konyságát. Ennek érdekében pedig már nem elég egy-egy területen változtatni a gyakor­laton, az egész gazdaság fej­lesztését keil szabályozni oly módon, hogy megfeleljen az áj és megnövekedett követelmé­nyeknek. Ez pedig minden sza­kaszon minőségi termelést kfván, a ráfordítások csökken­tését, a gazdasági szerkezet korszerűsítését, a nemzetközi versenyképesség javítását. Sokan felteszik a kérdést, vajon mindez csak merész terv vagy olyan reális program, a- melyet hatékony eszközökkel meg is valósítunk? Az utóbbi feltevés fedi a valóságot. A gazdaságirányítás közgazda- sági eszközei alkalmasak arra, hogy a gazdálkodó szervek szemléletét, magatartását és teljesítményét a kívánt irány­ba befolyásolják. Ehhez azon­ban az kell, hogy az irányítás éljen is a lehetőségekkel, vagy­is úgy szabályozza a gazdálko­dás menetét, hogy gyorsabban kibontakozhassanak a fejlődést tartósan segítő folyamatok Most minden vállalatnál és ü- zemnél a párt és a kormány állásfoglalásai nyomán keresik a megoldásokat a gazdasági szabályozó rendszer korszerű­sítésére. ... ÜNNEPRE KÉSZÜLVE

Next

/
Thumbnails
Contents