Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-18 / 12. szám
2 fM HA KEDD VAN, AKKOR KIVÉGZÉS A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLENI HARC VILÁGNAPJÁRA Húsz évvel ezelőtt, március 21-én a Dél-afrikai Köztársaság rendőri hatóságai Sharpevllle-ben tüzet nyitottak a fajüldöző törvények ellen békésen tüntető színes bőrű lakosságra, s 69 embert, köztük több asszonyt és gyermekek megöltek, több mint kétszázat pedig megsebesítettek. Sharpeville a faji és a gyarmati elnyomás szinonimája lett. Azóta húsz év telt el, az Egyesült Nemzetek Szervezete Időközben e napot a faji megkülönböztetés elleni harc világnapjává, ős az 1978-as évet az appartheld elleni harc nemzetközi évének nyilvánította, de a helyzet — legalábbis a Dél-afrikai Köztársaságban — vajmi keveset változott. Megdöbbentő és felháborító, hogy a XX. század végén létezhetnek olyan országok, ahol az embert változatlanul nem veszik emberszámba csupán azért, mert más a bőre színe. Kézzelfogható példa erre az ország egyik legnagyobb költőjének, a most 40 éves Breyten Breytenbachnak az esete, aki ráadásul fehér ember, tehát a „kiváltságos“ fa] képviselője. Dúsgazdag fokvárosi családból származik. Iskoláit kitüntetéssel végezte, és elég gazdag volt ahhoz, hogy gondtalanul nyakába vegye a világot. Párizsban megismerkedett egy éjfekete hajú vietnami szépséggel, és elvette feleségül. Kedvtelésből festegetett, és hamar divatba jött, közben verselgetett is. Barátja, tudomása nélkül elküldte verselt az egyik pretórlai pályázatra, amelyek ott díjat nyertek. Hamarosan értesítést kapott, hogy vegye át a díjat a tiszteletére rendezett ünnepségen, felesége vízumkérelmét azonban visszautasították. A megrázkódtatás hatására szembeszegült faja és osztálya felfogásával. Egy apparteidellenes szervezet kérésére vállalta, hogy közbenjár egy otthon letartóztatott ismerős szabadon bocsátásáért. Álnéven, francia útlevéllel érkezett hazájába, de a hírhedt dél-afrikai titkosszolgálat, a BOSS emberei kiszimatolták kilétét, és ahogy kilépett a repülőgépből, letartóztatták. Kilencévi börtönbüntetést kapott, mert hazájában a fehérek és a színes bőrűek együttélése főbenjáró bűn. — A legszörnyűbbek a kedd hajnalok — mondta a pretóriai bíróság előtt. — Cellám a siralomház mellett van, ezért tudom naptár nélkül Is, mikor van kedd. A halálba menőket kísérő hajnali himnuszból. '' A minden józan megfontolást nélkülöző, tudománytalan fajelmélet lényegében asra szolgál, hogy elméletileg igazolja a gyarmatosítást, a nemzeti és társadalmi egyenlőtlenségeket, a kizsákmánypló osztályok uralmát, az elnyomó és hódító politikát. A világ haladó közvéleménye, főleg a szocialista országok elítélik az emberi jogok tiprását. Hatásukra lassan összeomlik a rasszista elmélet. Jó példa erre a Dél-afrikai Köztársasággal szomszédos Rhodesia esete. Az ország függetlenségéért harcoló Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió győzelemre vitte az ország néger őslakosságának harcát. A választásokon az Unió két politikai szárnya elsöprő' győzelmet aratott, és lehetőséget kapott, hogy kormányt alakítson. Reméljük, a rhodesíai győzelem más népeknek is jó példát mutat, és a fáji megkülönböztetés nem sokáig marad már a XX. század szégyene. PALÄGVI LAJOS MÁRCIUS 24 — A CSEHSZLOVÁK HARCKOCSIZOK NAPJA HÓBAN, FAGYBAN, VERÍTÉKBEN Reggel a gyakorlótér felett még csend honol. Csak a közlekedésirányítók topognak az útkereszteződéseken, a fagyos hó élesen csikorog a talpuk alatt, a kellemetlen szél az arcukat borító csuklyán keresztül is pirosra marja a bőrüket. Ki tudja, mióta állnak ttt. Eszembe jut egy évekkel ezelőtti történet. A századparancsnok „megfeledkezett“ az egyik közlekedésirányítóról. Órák hosszat állt a kutyaszorító hidegben az Útkereszteződésen. De egy percre sem hagyta ott őrhelyét. KoHneknek hívták. Bajtársai ezt követően a szolgálati idő végéig Télapónak hívták. — Jönnek — kiáltja el magát valaki, és a topogó katonák egyszeriben kővé merednek, hónuk alól előkerülnek a fekete-fehér zászlók. A harckocsik óriási robajjal elszáguldanak mellettük, a lánctalpak fülsiketítő csikorgással szántják a földet. A harckocsioszlop végén a vontató egy meghibásodott harckocsit húz. — Mi történt? — kérdezzük, miután a harckocsik felsorakoznak a gyakorlótéren, és elül a gépek zaja. — A kuplung — veti oda röviden a gépész, és a gépház felé hajolva vizsgálja a hibát, mint orvos a betegét. Egykettőre az egész legénység a gépházban matat. Ügyes gyakorlott mozdulatokkal egymás után szerelik le a berendezéseket, hogy hozzáférjenek a hibás tengelykapcsolóhoz. Bár az éles fagy a velőkig hat, a legénységről csak úgy dől a veríték. A gyakorlat kezdetéig el kell távolítani a hibát. A daru karja kiemeli a hibás alkatrészt, helyére vadonatúj tengelykapcsoló kerül. Az idő azonban rohan, a szakasz- és századparancsnokok már gyülekeznek, hogy parancsot adjanak a gyakorlat kezdéséhez. Még helyére kerül a páncél, az utolsó ellenőrzés, és a harckocsi rövid próbaútra indul. Minden rendben van. Időközben nyugat felől sűrű, sötét felhők tornyosultak az égre, az erős szél valóságos hóförgeteget zúdít a tájra, az ember arcát csapkodó éles hószemcsék erősen megnehezítik a látást. A harckocsi tornyából normális körülmények között az egész gyakorlóteret belátni, most az orráig sem lát az ember. Késlekedni azonban nem lehet. — Mindenki bízzon a rádió- -összekőttetésben és a saját szemébent — adja ki az utasítást a parancsnok, és felkapaszkodik a tankja tornyába. A föld ismét feldübörög. Az egyik harckocsi parancsnoka, FrantiSek Solfa tizedes, harmadosztályú specialista, két hónapja szokaszparancsnok. Kerek egy ~émg 1vezényelt már a harckocsi legénységének, amikor Sindelár századparancsnok egy nap ezt mondta neki: — Solfa, bízom bennedI — Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer harckocsizó leszek. A katonai szolgálatot egészen más alakulatnál kezdtem. Aztán elküldték alttszti iskolába, és egyenesen a páncélosokhoz — meséli a Króméra melletti Zborovicéről származó tizedes. — Majd elájultam, amikor egy hét múlva beültettek a tankba, és azt mondták, hajtsI De hiszen csak motorkerékpárra volt hajtást jogosítványom, és most egyszeriben vezessek tankot. Mit lehetett tenni. Ha azt mondták, hogy hajtsak, hát hajtok. A tank ugrált mint egy bakkecske, és csúszkált, mint pajkos gyerek a Jégen, az út olyan szűknek tűnt, mtfít egy ösvény, de megszelídítettem a jármüvet. Gondolja, hogy ha van Jogosítványom a tankra, akkor civilben magkapom a Skodára is? — Na és a szakasz? — térek ki a válasz elől. — Vállaltuk, hogy elnyerjük a példás szakasz címet. Főleg a parancsnokokban bízok, és az idősebb vezetőkben. Lövészeink legjobbak a századból. Már csak a tölténytöltők javulhatnának. Legfontosabb azonban, hogy megértjük egymást. A mat napig a szakaszban nem volt t- gyetlen fegyelmi kihágás, A harckocsizok napjai kemény munkában telnek el. Alig hozzuk rendbe a gépet, máris hajtunk kt a terepre. Tavaszkor és ősszel, amikor nyákig ér a sár, beleszakadunk, míg megtisztítjuk a tankot, mert annak mindig fényleni kell a tisztaságtól. Mindössze négyen vagyunk, pedig egy ilyen tank körül tíz embernek is lenne dolga. — Hamarosan kezdődik a támadás. A zászlóaljgyakorlat afféle próbakő. Megbirkóznak vele? — Az altiszti iskolában csak elméletből készültünk fel. A vegyi elhárító eszközük használatát például az iskolaudvaron gyakoroltuk, és Itt most hamisítatlan helyzetben kell őket használnunk. Vagy vegyük a parancsnoklást. Azt csak ttt sajátítottam el a századparancsnoktól. A harckocsik csatasorba fellödnek. Meredek lejtőn ereszkednek áld. A lefékezett lánctalpak házmagasságú hótorlaszokat tolnak maguk előtt. A gépesített lövészek, akik a harckocsik fedezete alatt támadnak, már rég nem fáznak. Szökdécselve futnak a hard jármüvek után, bevetik magukat egy-egy mélyedésbe, hogy egy géppisztolysorozal után újra előre merészkedjenek. Vastag vattakabátjuk issza a verítéket. A harckocsik nagy ívben elkerülik a tankcsapdákat. A nap megint elbújik, ezúttal azonban nem a felhők mögé. Az „ellenség“ füstbombákkal álcázza magát, de a harckocsikat ez sem képes megállítani. Már a dombra kapaszkodnak, amelyen az ellenség beásta magát. Megszólalnak az ágyuk, kattognak a géppisztolyok, s mire szétszakad a füstfüggöny, az ellenség megadja magát. A lövészek és a harckocsizok csoportokba verődve az élményeikről beszélgetnek. A teáskulacs kézről kézre jár. Solfa tizedes kidugja fejét a harckocsi tornyán, és elkiáltja magát: — Szép volt, fiúk! Josef Semerák A ZlLINAI EGYESÍTŐ KONFERENCIA ÉVFORDULÓJÁRA Az internacionalizmus jegyében A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő forradalmi hullám megmozgatta az Osztrák — Magyar Monarchia területén élő elnyomott néptömegeket Is. Az évszázadokon át elnyomatásban élő népek nemzeti felszabadító harca elsöpörte a Monarchiát. A Habsburg-biroda- lom felbomlása, s a területén létrejött új nemzeti államok kialakulása ugyan progresszív jelenség volt a forradalmi folyamatban, de a polgári demokratikus utódállamok, amelyek élére a nemzeti burzsoáziák kerültek, határaikkal megosztották a Monarchia forradalmi erőit, s nacionalista eszmékkel próbálták őket eltéríteni az osztályharctól, tehát ellenforradalmi szerepet játszottak. A nemzeti burzsoá osztályok a forradalmi mozgalmak felszámolásban nagy segítséget kaptak a szociáldemokrata munkáspártok opportunista, reformista és nagyrészt nacionalista vezetésétől. Lenin az új helyzetben nagyon helyesen állapította meg a Monarchia munkástömegeinek legközelebbi feladatait a Monarchia népeihez intézett kiáltványában 1918. november 3-án: „... Mélységes meggyőződésünk, hogy a német, magyar, cseh, horvát, szlovén munkások, katonák és parasztok kezükbe veszik a hatalmat és véghez viszik a nemzeti felszabadítás művét, akkor megkötik a szabad népek testvéri szövetségét és egyesült erővel legyőzik a tőkéseket... nem a saját nemzeti burzsoáziával való szövetségben, hanem az Ausztriában élő összes nemzetek proletariátusának szövetségében van a győzelem záloga“. Lenin az üzenetben az orosz bolsevikok tapasztalatát tolmácsolta: a szocialista forradalom győzelmének egyik feltétele az, hogy a proletariátus erőit ne osszák meg burzsoá nacionalista eszmék, hanem internacionalista egységben harcoljon a szociális átalakulásért. Az internacionalista proletáregység jelentőségét hangsúlyozó marxi-lenini gondolat nagyon fontos szerepet játszott és igen aktuális volt az 1918 utáni szlovákiai munkásmozgalom fejlődésében. Szlovákia proletariátusa heterogén volt: szlovák, magyar, német és ukrán nemzetiségű munkások alkották. Csehszlovákia megalakulása után a sok nemzetiségű szlovákiai proletariátus különböző nemzetiségű szociáldemokrata pártokban csoportosult. A magyar szociáldemokrata szervezetek a Csehszlovák Köztársaság megalakulása , után sem szakították meg kapcsolataikat a magyarországi munkásmozgalommal, a szlovák proletariátus 1918 decemberében felújított szociáldemokrata pártja pedig egyesült a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárttal. A magyarországi forradalmi események, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 1919 márciusában, majd a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása a szlovákiai munkásmozgalmat is radikalizálta. A szlovák és magyar munkások közös küzdelme a proletárdiktatúra megvalósításáért arról tanúskodott, hogy megtalálták a közös hangot a társadalmi változásokért vívott harcban. A szlovákiai proletariátus eszmei színvonalának emelésében, a lenini ideológia elsajátításában jelentős szerepet Játszottak a magyarországi kommunista emigránsok, akik a Magyar Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror elől Szlovákiába menekültek s bekapcsolódtak az itteni magyar szociáldemokrata szervezetek tevékenységébe. Főleg a kassal (Koélce) Szociáldemokrata Párt erősödött meg általuk. A szlovákiai munkásmozgalom központi feladata 1918 után a szlovák, magyar, német és ukrán nemzetiségű munkásosztály szervezeti egyesítése volt. A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt bratislavai vezetősége nacionalista-reformista Irányelvei miatt nem lehetett sem képviselője a forradalmi munkásságnak, sem közvetítője az egyesítő folyamatnak. Ezt a feladatot szlovák részről a ruzomberoki Területi Szakszervezeti Tanács vállalta. A magyar szervezetek közül elsősorban a kassai Szociáldemokrata Párt hangoztatta a nemzetköziség eszméjét. Az egyesítést végrehajtó kezdeti próbálkozások közül a legjelentősebb a zilinal konferencia volt 1920. március 14-én. A konferenciát a kassai Szociáldemokrata Párt indítványozta, s részt vettek rajta a szlovákiai szervezett magyar és német munkásság képviselői, valamint a szlovák Területi Szakszervezeti Tanács küldöttei. A magyar és német küldöttek jóváhagyták a magyar és német szakszervezetek csatlakozását a Csehszlovák Szakszervezeti Központhoz, egyúttal elméletben elfogadták a magyar és német szociáldemokrata politikai szervezeteknek a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárthoz való csatlakozását is, s megállapították az egyesülés feltételeit. A konferencia küldöttei kérték a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt nevének Csehszlovákiai Internacionalista Szocialista Pártra való megváltoztatását Is, s kidolgozták a szlovákiai baloldali szociáldemokrata mozgalom új szervezeti platformját, amellyel a zilinai konferencia hitet tett a Kommunista Internacionále eszmél mellett. A Zilinai konferencia igen jelentős határköve volt a szlovákiai baloldali szociáldemokrata mozgalom fejlődésének. A szlovákiai munkásság képviselői itt kifejezték a munkásságnak azt a szándékát, hogy nemzetiségi különbségekre való tekintet nélkül közösen kívánnak harcolni Csehszlovákiában a szociális változásokért. A flllnai konferenciával ugyan nem fejeződött be a szlovákiai szervezett munkásság egyesítése, jelentősége mégis nagy, mert általa győzött a proletár nemzetköziség eszméje, a szlovákiai haladó munkásság tudatában, s ezzel tulajdonképpen a Zilinai konferencia közelebb hozta az egységes lenini típusú kommunista párt megalakítását Szlovákiában. Néhány hónappal később Martinban megalakult a szlovákiai marxista baloldal önálló pártja, az 1921. évi januári fuboch- naí kongresszus pedig egyértelműen kifejezte, hogy Szlovákia proletariátusa készen áll a kommunista párt megalakítására, s ezáltal meggyorsította az egységes kommunista párt létrehozását Csehszlovákiában. KONRAD INGE
