Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-18 / 12. szám

A gazdasági fejlődés intenzív tényezőinek felhasználása a kö­vetkező időszakban az egyedüli lehetséges alternatíva és kate­gorikus szükségszerűség. Nem akarunk stagnálni a fejlődésben, a jövő nemzedékek rovására élni. A létrehozott tartalékokkal összhangban továbbra is emelni akarjuk az életszínvonalat, és folytatni a fejlett szocialista társadalom építését. LUBOMÍR gTROUGAL (MI VAN CARTER KARDCSÖRTETÉSE MÖGÖTT?) ÁTLÁTSZÓ ÜRÜGYEK Túlságosan is átlátszóak azok az űrügyek, amelyeket az Egyesült Államok előráncigál. A szovjetellenes hisztéria mes­terséges felszítására Carternek szüksége van az elnökválasztá­si kampány időszakára ahhoz, hogy bizonyos köröknél meg­erősítse pozícióit. A valódi okok azonban messzebbre mutatnak, mintsem egy választási hadjárat konjunkturális szempontjai. Az Egyesült Államok nyilvánvaló szándéka, hogy kiépítse katonai támaszpontjainak rendszerét az Indiai-óceánon, a Közel- és Közép-Kelet országaiban és Afrikában. Az érintett országokat szeretné alávetni hegemóniájának, hogy akadály nélkül hozzáférhessen természeti kincseikhez, és egyben felhasználhassa területüket a szocialista világ és a népi fel­szabadító erők elleni stratégiai elképzelései megvalósításához. Expanziójának kiszélesítéséhez pedig egyszerűen ürügyre van szüksége, s ezt az ürügyet minden eszközzel létre akarja hozni. Csakhogy ma már nem a háború előtti időkben, még csak nem is az ötvenes években élünk. A korábbi függő országok tucatjai már szert tettek az önálló élet és az önálló politika bizonyos tapasztalataira. A népek ma már jobban eligazod­nak az imperialisták játékaiban, tudják, hol vannak barátaik és hol az ellenségeik. Saját tapasztalataik alapján ismerték meg a nyugodt, békés élet és a kölcsönös kereskedelem elő­nyeit. Es nem könnyen mondanak le az enyhülésről az ame­rikai világuralmi törekvések javára. Az erőpozíció politiká­jának prófétái minden ország és minden nép békéjét és biz­tonságát veszélyeztetik, s e törekvésekkel szembeszegülni valamennyiünk közös ügye. Igen érdekes Arbatov professzornak, az Egyesült Államok politikája egyik legkiválóbb szakértőjének nemrégen elhang­zott véleménye. A szovjet professzor leszögezte, hogy senki sem kényszerítette az Egyesült Államokat külpolitikájának megkeményítésére, és az ország biztonságát nem a Szovjet­unió veszélyezteti, hanem a folytatódó fegyverkezési hajsza, a feszültség, a rendezetlen konfliktusok fenntartása, vagyis mindaz, ami előbb vagy utóbb igen súlyos összecsapásokat, sőt katasztrófát idézhet elő. Az amerikai külpolitikai veresé­gek valós okai pedig nem az Egyesült Államok gyengeségé­ben és határozatlanságában keresendők — írta a professzor —, hanem a más országokhoz fűződő hagyományosan imperialista viszonyában, abban, hogy terrorista, korrupt, a népektől elidegenedett rezsimeket támogat. IVAN KOVACSICS: TAVASZI SZERELEM Hallod-e, drága, sírnak a gerlék, gerlice búg a bokrok alatt, látod-e, lassan úsznak a felhók, mint a galambraj, tiszta csapat Drága, szaladjunk, vár a hegyoldal, nézd: a virág-ár kebledig ér, zöldéi a fű, repülünk fel a dombra fellegek égi tája felé. Égi magasba szárnyal a vágyunk, fölfele vonja szivünk örömét a messzeség, hordozza az álmunk s mint a fehér felhőket, az ég egybe-ölel — halkan tovaszállunk fénybe, sugárba — s elnyel a kék. KERENYI GRACIA fordítása m m m m J .v üss­rÓTHPÁL GYULA BODROGKÖZ

Next

/
Thumbnails
Contents