Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-04 / 10. szám

8 (Pl A mikor Magda VaSáryová és JuraJ Kukura belelapoztak a Film a dlvadlo (Film és Színház) című képeslap tizenharmadik (májusi) számába, alighanem bosszú­san dörmögték: — Ez a verseny Is jól kezdődik, pont a tizenharmadik számba került a ml filmünk! Nem tudom, valóban babonásak-e Magdáék, ám ma már nyilvánvaló, hogy kár volt bosszankodniuk, ezúttal szeren­csét hozott nekik a tizenhármas szám. Tavaly a Film a dlvadlo hagyományos versenyében részt vett Martin tapák rendező Kegyetlen szerelem (Krutá Iúbost) című filmje is, amelyben a főszerepet Magda Va- sáryová és Juraj Kukura játsszák, s ők nyerték meg a versenyt a filmben nyújtott kiváló alakításukkal. Az ered­ményhirdetés után megkértük Strlc doktort, a folyóirat főszerkesztőjét, mondjon néhány szót a győztesekről és a versenyről. SZERENCSÉT HOZOTT A TIZENHÁRMAS — Néhány évvel ezelőtt kezdtük ezt a versenyt lapunk­ban. Olvasóink az év során bemutatott szlovák filmek legjobb férfi és női alakítóira adják le szavazatukat. Köz­tudott, hogy a szlovák színművészet az utóbbi években figyelemre méltó színvonalat ért el, amit az is bizonyít, hogy a csehországi rendezők Is szívesen szerepeltetik színművészeinket filmjeinkben. Viszont az is igaz, hogy országos átlagban csökken a hazai filmek iránti érdeklő­dés. Az egyre csökkenő nézőszám azonban világjelenség, és keli ellene valamit tennünk. Ezzel a versenyünkkel is igyekszünk felkelteni, főképp a fiatal nézők érdeklődését hazai filmjeink iránt, örvendetes jelenség viszont az, hogy a szavazólapok jelentős részét Cseh- és Morvaországból kapjuk. — A tavaly bemutatott filmekre leadott szavazatok alap­ján Magda Vasáryová és Juraj Kukura ksrültek ki győz­tesként. A verseny történetében először fordult elő, hogy a két győztes ugyanabban a filmben szerepelt. Magda Va­sáryová több szavazatot kapott, mint Xukura, bár ő is je­lentős előnnyel végzett kollégái előtt az élen. Magda a filmben Kristát alakította. Hálás, jó szerep, törékeny, gyengéd nőt játszik, ezzel hatva a nézők érzéseire. Mű­vészi teljesítményét nagyra értékelte a kritika, a szakbí­rálók is, tehát nem csak a nézőknek tetszett teljesítmé­nye. Tanulságos példa ez arra is, hogy a művészi alkotá­sok értékelésekor az alkotók és a nézők azonos nevezőre jutnak a film társadalmi jelentőségének elbírálásában. Az előző esztendőkben a győztesek (Kvietik, Doíolomansky, BoZidara Turzonovová, Milka Vaááryová és Kveta Lufeaáíková mai témájú filmekért kapták a díjat, Magda Vaéáryova és furaj Kukura filmje a múltat idézi, ez tehát arra utal, hogy a nézők érdeklődésének felkeltésében nem is annyira lényeges a cselekmény időpontjának kérdése, mint ahogy azt az első pillanatban vélnénk. Képeslapunk igyekszik befolyásolni a fiatal mozilátogatók szépérzékét is, így jog­gal bizakodunk abban, hogy a nézők ezeket az alkotáso­kat, illetve e filmek szereplőit is megkedvelik, és színé­szeink teljesítménye tartósan megmarad emlékezetükben.-os. Hároméves várakozás után elkészítette el­ső hosszanjátszó lemezét a leghallgatottabb szlovák együttes, a Modus. Ján Lehotsky, a formáció vezetője 1976-ban toborozta te­hetséges gárdáját, amely kisebb személyi változásokat kivéve ma is együtt van. Fő ütőerejük a kitűnő vokális képessé­gük: hiszen Lehotsky, Miroslav Zbirka és Marika Gombitová személyében pompás hangoszloppal rendelkeznek. Megalakulá­suk és az első nagylemezük kiadása közti időben már megalapozták sikerüket, az al­bum csak pont az „l“-re. Olyan slágerek jelzik felfelé ívelő pályá­jukat, mint a Záhadná, a Vefky sen mora, a Za2ni, a Dievőatá és az Üsmev. Az Űsmev- vel az Arany Líra díjat is megszerezték. Marika Gombitová a zenekaron kívül is eredményesen szerepelt. Különböző feszti­válokon elért trófeái mellett Dievőa do daiíía címen önálló nagylemezt Is megje­lentetett, s még ez év folyamán kiadják a második albumát is. Úgyszintén önálló, Opus Jelzéssel ellátott nagylemezzel jelent­kezik az idén Miroslav Zbirka. Az Modus-album tizenkét száma közül ti­zenegy vadonatúj szerzemény, az egyetlen régebbi dal a Líráról ismert Maiy vefky vlak. Stílusukban ezek a dalok régebbi si­kereik hangulatára épülnek, a kommersz zene világszerte uralkodó vonalára. Közös jellemzőjük az egyszerű, de vonzó dallam­világ, a jól áttekinthető szerkezet, az üde ritmusvilág. Ehhez járulnak Kamii Peteraj és Boris Filan fiatalos szövegei, no meg a kitűnő vokális hangzás. Ha a lemez gyenge oldalára akarok rámutatni, akkor a zene­kar egyysíkú, ötletszegény kíséretéről kell beszélnem. Mintha nem értékelné kellően azt a lehetőséget, amelyet egy igényesen felállított hangszerelés nyújthat. De ettől eltekintve is a Modus albuma az elmúlt év legjobb szlovák lemeze.-gyökér­KATE BUSH Nem rock, nem dlszikB, nem punik! A ma húszon* egy esztendős brit éne» kesnő dalai olyannyira rendhagyóéit, hogy még az „üj hullám“ mindent be» fogadó zsákjába sem fér­nek bele. Kate Bush-t a Pink Floyd egylttes ve» zető embere, David Gií» mour fedezte fel', s bízva tehetségében, saját költ* ségén próbafelvételt ké* szített vele. Kate első albuma, a Kick Inside (Belső rúgás) a kritikusoknál elisme* rést aratott, s mivel a nagylemez Szélhegy cí­mű dala sláger lett, nyit» va állt előtte az út a sl» kér felé. Ő el Is indult e* zen az Hton, s a második nagylemez, a Llonheart (Oroszlánszív) igazolta is rátermettségét, nem mindennapi zenei alkatát. A zeneszerző, zongorls* ta, pantomimszínész, éne* kesnő Kate Bush manap* ság a legpikánsabb porté­kája a ködös Albion pop* kínálatának? —ec— ÁRTATLAN BÉN N em kell ez a blues, Kati“ — mondja egy hang Bontovics Kati bemutatkozó nagylemezének barázdáiról, miután a rövid, sejtelmes blues néhány be­vezető akkordja elhangzik. Nem tudom, ki a gazdája e mondatnak, de úgy gon­dolom, nincs igaza. Bonto­vics Katinak minden adott­sága megvan ahhoz, hogy a blueséneklés igényes sze­repkörét magára vállalja. Egy album elkészítésére, ha a kiadó nem köti meg a készítők kezét, többféle le­hetőség kínálkozik. Sajnos, ez esetben a könnyebb vé­gén fogták meg a dolgot: gondolom, anyagi megfonto­lásból, kikalkulált slágeral­bumot csináltak, kiszolgálva a közízlést. Pedig kár, hogy elszalasztották az alkalmat, mert egy stílusosan meg­munkált blues hangvételű nagylemez többet nyomott volna a latban. Tekintélyt szerezhetett volna a tehet­séges szólistának, nem be­szélve arról, hogy a magyar pop-életben a blues még na­gyon mostohán kezelt ág, le­számítva a Hobo Blues Band muzsikáját. Hogy igenis, kell a blues, az előbb emlí­tett együttes robbanásszerű élretörése is példázza. Olyannak képzeltem el az albumot, mint amilyen han­gulat a lemez utolsó számá­ból, a Kié vagyok én? című Másik (ános — Adamis An- na-szerzeményből árad. Gyér hangszerelés, sok zongorá­val, feszült, érzelmektől fű­tött éneklés, okos szöveg. Amolyan janis Joplin- vagy Maggie Bel-féle kesergő. E- helyett többségében diszkós darabokat hallhatunk, néha már a hagyományos tánc zenébe hajló köntösben Nem állítom, hogy egyike •másika nem profimódon ké szített szám. A Hallgatnék egy kis rock and rollt (Má sik — Adamis) stílusos hangszerelése, temperámén tumos előadása dicséretet érdemel. Jakab Györgynek a Neoton nótafájának szer zeményei közül a lírai tété lek a meggyőzőbbek. Itt ér vényesül igazán Adamis An na köznapian költői álomvi lága (AZ utca végén nem é- gett a lámpa, Mikor úgy éb­redsz mellettem, A szoba üres). Az élénkebb tempójú dalok közül a Szerelem ma­gasodik ki a sorból. Az em­lített szereplőkön kívül még az album alkotógárdájához tartozik a Nautilus együttes Horváth László vezényleté­vel, vagy tíz vendégmuzsi­kus és Balassa P. Tamás vo­nószenekara. Félrevezetném az olvasót, ha rossznak ítélném az LP anyagát. Mégis úgy érzem, ziccert hagyott ki Bontovics Kati, amelyet ha be akart volna lőni, más irányba kel­lett volna rúgnia. Ha valaki rosszul sáfárkodik a tehet­ségével, nem biztos, hogy az Ártatlan bűn. Strietenec Sándor KANIBÁL, CSÁSZÁR, HERODES I960 újévén a hírügynökségek rövid hírben közölték, hogy az óév utolsó napján, a világ által addig alig ismert Közép-Afrikai Köztársa­ságban egy Jean-Bedel Bokassa nevű tiázt ka­tonai puccsal átvette a hatalmat. Akkor még senki sem sejtette, hogy Franciaország áldásá­val, a huszadik század második felének leg­groteszkebb és egyben legvérengzőbb uralko­dója kapott korlátlan hatalmat a kezébe. Bokassa, az akkor még Ubangi-Sari francia gyarmat szülöttje, igazi francia „gyarmati“ ne­velést kapott. Az alapiskolából egyetlen emlé ke maradt meg: Napoleon korlátlan csodálata. Ez elkísérte egész pályafutásán. A „felsőbb oktatást“ a Francia Gyarmati Hadsereg kato­nájaként kapta — Vietnamban. Hogy „előmene­tele“ jó lehetett az abból is látszik, hogy ami­kor Vietnamból „hazaküldték“ őket, a Gyar­mati Hadsereg legszebben dekorált (kitünte­tett) néger katonája volt Bokassa. Emlékeze­tes, hogy a csúfondáros, Vietnam elleni gyar­mati háborúban gyilkolásért osztogatták a ki­tüntetéseket. Ubanga-Sari 1960-ban Közép-Afrikai Köztár­saság néven önállóvá vált. A fiatal afrikai ál­lam természetesen nem volt képes önálló gaz­dasági életre. Franciaország szívesen vállalta a gazdasági (és politikai) patrónus szerepét, annél is inkább mivel hatalmas uránérc lelő­helyeket fedeztek fel a Közép-Afrikai Köztár­saságban. Sőt rendelkezésre bocsátotta hű ka­tonáját Bokassát is, aki 1964-ben hazatért afri­kai hazájába mint a fiatal állam hadseregének vezérkari főnöke. Egy évvel később Bokassa magához ragadta a hatalmat. Párizsban elége­dettek voltak. A francia érdekeket biztosítva látták, hisszen Bokassa már Vietnamban bebi­zonyította hűségét második hazája, Francia- ország lránt. Megkezdődhetett Bokassa tizen­négy éves tragikomikus uralkodása. 1976 december 4-én Bokassa küldöncei fu­tották végig a Banguiban akreditált külföldi diplomaták székhelyét. Bár az edzett diploma­ták már sok mindenhez hozzászoktak bokassá- éknál, ez mégis meghökkentette őket. Az üze­netben az állt ugyanis, hogy akinek csak lába van, azonnal jelenjen meg, teljes díszben Ban­gui sportstadionjában. Az összegyűlt sokada­lom azután a hipermodern stadionban megtud­hatta Bokassa személyes bejelentéséből, hogy őt az állami (vagy inkább személyes) pártja egy rendkívüli ülésen császárrá választotta. Afrika szívében megszületett 1976-ban (!) a legfrissebb császárság, megalakult a Bokassa dinasztia. Pontosan egy évre rá, 1977 december 4-én Bokassa hatalmas ünnepségek közepette mél­tóságteljesen megkoronázta — önmagát. Ban­gui felkészült a koronázási ünnepségre. A vá­ros főútjait alaposan kitakarították, a földről akár enni lehetne. A falakon hatalmas transz­parensek hirdetik: „Éljen I. Bokassa császár“. Szinte mindenki* hordja (kötelezően) a tarka ruhákon és ingeken büszkélkedő Bokassa portrét. Ezenkívül fellelhető Bokassa mint fel­fújható gumilabda, arany melltű és színes pia­kát. A bangui kofák minden adódó pillanat­ban ütemesen rákezdik: „Éljen Bokassa csá­szár, szeretünk téged I“ Megtörténtek az előkészületek protokoláris szinten is. Ange Patasse miniszterelnök beje­lenti a tudnivalókat: az ember csak hat lépés­nyire közelítheti meg a császárt, miközben fe­jét állandóan le kell szegnie. A kérdésekre ha­tározott Igennel kell felelni, egyetlen „brutális nem“-nek sem szabad elhangzania. Megjelenni csak sötét zsakettben, fekete nyakkendővel és fehér kesztyűben szabad őcsászársága előtt. A koronázási ünnepségeket Napoleon koro* názása mintájára szervezték. A 12 kilós koro­názási ruhán 785 000 parányi gyönygy dísze­leg. A hatméteres bíborszinű sleppet arany méhecskék díszítik. Az aranykoronát Bertrand párizsi ékszerész tervezte. Középpontjában egy 138 karátos szív alakú gyémánt. A bronzból készült trón mögött egy hatalmas sas. A ko­ronázáson 250 kiló rózsaszirom fogyott el, a- melyet a császár lábal elé hintettek — és 48 ezer palack bor. Az egész kelléket franciaor- szágból Importálták. Az ünnepség 20 millió dolárba került. Csak úgy mellesleg: A hárommilliós lakósu Közép- -Afrikai Köztársaságban az egy főre eső évi nemzeti jövedelem 160 dollár. (Folytatjuk)'

Next

/
Thumbnails
Contents