Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-04 / 10. szám
4 ifiusag ELHIVATOTTSÁG Néhány éve már annak, hogy H. Karcsit utoljára láttam. Akkor elsőéves orvostanhallgató volt, az idén végez, még jó fél év, és kézhez kapja a diplomát. Szerény, jó modorú, egy cseppet sem rátarti fiatal emberként él az emlékezetemben, aki komolyan készül az életre, hivatására. Akkoriban azt hittem, ö a mintadiák, akiből kitűnő, a beteggel érző orvos lesz. Olyan, akit a korrupció szele meg sem csapja. A néhány év alatt azonban H. Karcsi is nagyot változott. Már most a fejedelmi doktor urat játssza. Megfellebbezhetetlen tanácsokat osztogat, s ha valaki szóba hozza előtte betegségét, panaszait, • neves, komoly orvosprofesszorok neve hallatán csak legyint: „Azok a vén trotlik már szenilisek, nem kell nekik bedőlni, tedd, amit mondtam!“ Bár kedvelem azokat, a- kik nem fogadják el a világot egy az egyben, olyannak, ahogy van, s él bennük még a Don Quijote-i szélmalomharc szelleme, változtatni akarnak, de ez a kijelentés azért már több a soknál. Ez már a szemtelen nagyképűség teteje. Mintha any- nyit mondott volna: „Minden, ami előttem volt, fabatkát sem ér de most majd megmutatomr Aztán elcsodálkoztam azon is, amit régebben még H. Karcsi is elítélt, azt, hogy áz orvosok nemcsak elfogadják a pénzes borítékot, hanem ki is követelik maguknak. Hongoztatta: engem nemcsak az orvosi eskü kötelez majd a mindenkori gyógyításra, hanem emberségem, hivatásszeretetem is Most meg? „Egy év alatt lakásom, kocsim lesz, úgy, mint néhány barátomnak, akik tavaly, vagy azelőtt végezteki Kihalásiok magamnak egy jó körzetet közel a fővároshoz, és az aranybánya lesz... Tudod, hogyan csinálja az egyik ismerősöm? Amikor a páciens belép a rendelőjébe, fölhajtja az asztalterítő egyik sarkát, s ha a beteg nem hajlandó tudomásul venni, mi célból, tudtára adja: az a boríték helye. Ö, komám, csirkét, tojást, bort nem fogad el. Elég egy-két beteg tudtára hozni a fölhajtott asztalterítő miértjét, a hír gyorsan elterjed, a további betegeket már nem is kell noszogatni“ H. Karcsi fújja a szövegét, bizonyára nem először beszél terveiről szégyenérzet nélkül. Én meg közben azon töprengek, fölemlítsem-e az évekkel ezelőtti fogadkozását, az akkort mondatait, de inkább nem teszem, tudom, úgyis hasztalan, Karcsi már ilyen, vagy egyelőre még csak ilyen. Tudok ennél a magatartásnál még „különbet“ is, és bizonyára tud a kedves olvasó ts. Igaz, felhozhatnánk pozitív példákat ts, de istenem, annyira fehér holló már az Ilyen, hogy manapság a H. Karcsi-féle doktor urakon már nem is csodálkozunk, inkább akkor kapjuk föl a fejünket, ha valamelyik rendelőben nincs fölhajtva az asztalterítő, ha az orvos emberi hangon szól hozzánk, ha nemesek kutyafuttában tapogat meg bennünket, hanem együttérez velünk, meghallgat, érezzük segítő-gyógyító szándékát. Hogy H- Karcsi a három év alatt, hogyan, miért változott meg ennyire ...?! Ért inkább azon csodálkoznék, ha H. Karcsi a különféle behatások nyomása alatt a régi tudott volna maradni. Persze, őszinte emberség, kitartás, igazi mély elhivatottság kérdése ez „csupán", amt ugyan nem egyszerű feladat, de fölér főiskolai diplomával, ha nem több annál .., Z. J. HHMP M ost, hogy újra — azóta már sokadszor — Komárom (Komárno) utcáit Járom, ez a tavalyi tavaszi kép többször fölvillant emlékezetemben. Akkor a felszabadulás 34. évfordulóját ünnepelte a város. 1945. márlus 30-ra emlékeztek az emberek Azóta harmincöt év telt el - harmincöt év fejlődés. Visszaper- gethetnénk az eseményeket m eg szó la 1 tath aitnánik az akkori idők szemtanúit, cselekvő részeseit, de én mégis más utat választok e sorozat további riportjának a megírásához: arról kérdezősködöm, milyen ma az Itt élők hangulata, közérzete. Milyenek Komáromban a mindennapok? Mivel elégedettek és mivel nem az emberek? Március végi kép — tavalyról: Komárom ünnepel, felszabadulása 34. évfordulóját. Az Európa-szálló elótt dlszemel- vény, körülötte tömeg, fúvótzenekar. A himnuszt látsszák, s ezalatt méltóságteljesen megáll az élet. Engem a szálló melletti park túlsó szögletében érnek utol az akkordok. A fák gyér lombjain keresztül látom az emelvényt, a tömeget, de odébb, nem messzire tőlem egy kamasz pár csókolózik önfeledten: egymásba fonódva, belemerülve a szerelembe. Ok Így ünnepelnek. Az alkalomhoz mérten kicsit szertelen, mégis kedves kép. Vászonra való. Mi az, amiről & legszívéséb- ben beszél például Bende István, a vnb alelnöke? — Pillanatnyilag arról, hogy jó • ütemben épül a Magyar Területi Színház új, Impozáns é pülete, amely városunk legnagyobb, negyvenhatmillió koronás beruházása, s két év múlva kell elkészülnie. Szívesen beszélek arról ts, hogy városunkban egyre több óvoda, bölcsőde épüli így két év múlva elérjük £-zt, hogy minden óvodás korú gyermeket felvehetünk; akkorra 1600—1700-an lesznek. Örömmel szólhatok arról Is, hogy Komáromból senki sem kényszerül messzi vidékre munka után, annyi Itt a munkahely, hogy mindenki megtalálhatja a számítását. Csak a hajógyár" négyezernél több alkalmazottat foglalkoztat, a partizánskél cipőgyár helyi részlegében közel 1300 nő kapott munkát. De sorolhatnám még hosszan. — Azt Is megelégedéssel kell nyugtáznom, hogy évről évre több lakást tudunk átadni, de sajnos még mindig nem eleget. Az emberek, főleg az Idősebbek, akiket leginkább érint az ügy, megértik a nagyméretű szanálás fontosságát, különösebb gondunk nincs Is, ha egy-egy régi házat, utcasort a- karunk lebontani. A fejlődéshez azonban ez a sokak által rombolásnak nevezett folyamat is hozzátartozik. Délről a Duna, keletről a Vág határolja városunkat, a többi irányban jó termőföldek vannak, így ifjabb építkezési területeket csak szanálással nyerhetünk. Szükség van erre, hiszen Komárom lélekszáma rohamosan növekszik, most harmincháromezer lakosa van a városnak. Ennyi a hajdani két Komáromnak sem volt... — És ml az, amiről nem szívesen beszél? — Hát, van ilyen is, de nem hallgathatunk róla, mert a hallgatástól nem oldódnak meg a gondok. Nos, szólnunk kell üzlethálózatunkról. Városunk forgalmas határátkelőhely Is, nyaranta, de télen Is több százezer turista fordul meg nálunk, s őket áruval, színvonalas üzletekkel, kiszolgálással kell várnunk. Ezen a téren van még tennivalónk. Komáromot például a vizek városának is szokták nevezni, de az Igazság az, hogy sem a Duna, sem » Vág partjára nem lehet kiülni, vizükben nem lehet fürödni. Szeretnénk fedett uszodát építeni, és ezzel párhuzamosan téli stadiont Is. A Jobb munkahelyi körülmények megteremtésében is sok még a tennivalónk. A fiatalok szórakoztatása sem teljesen megoldott feladat. ■ tákkal, hajósokkal, járókelőkkel. A Duna menti Múzeum e- lótt — amelynek udvarán jókat szobra áll — egy közép- iskolásoknak tűnő csoport tanakodik: most menjenek-e t>e szétnézni vagy majd később. A már említett parkban lassú léptű nagyapák és kedves kismamák 'gyerekkocsit tolnék, meg-megállnak beszélgetni, elütni az időt. Néhány lépéssel tovább, az Európa Szálloda bejárata előtt a lépcsőkön, mint mindig, fiatalok tömege ácso- rog. Ha esik, ha fúj a szél, ez reggel és este mindig így van. Csak a számuk változó. Bent, a hodálynyl kávéház és a parányi presszó most Is tele, ez egyik asztalnál Ismerősök, érdemes melléjük telepedni. Katona István, a helyi zeneiskola tanára, tánccsoportveze' tő: sem vonz mindenkit, és az sem Igazi szórakozás. Diszkó kéne, érdekesen, okosan megszervezve. A Prior áruházban rengeteg a vásárló. Találomra' megállítok néhány embert. Azt mondják, a háromnegyedét megkapták annak, amit venni szerét- tek volna: kaptak olyan választ is, hogy tessék egy hét múlva érdeklődni. Innen a Duna) című járási lap szemközti épületben lévő szerkesztőségébe megyek. Cuth János, lapunk régi munkatársa szívesen, szeretettel, de kritikus hangon beszél lakóhelyéről: — Tudom, szüksége van a városnak új építkezési területekre, ehhez pedig szanálni kell, de én mégis azon a véleményen vagyok, hogy a régi épületek közül legalább a jobb karban levőket meg kellett volna hagyni, azokat, amelyek egy kicsit megőrizték volna a város hajdani jellegét. A komáromiak életéből hiányoznak ezek a házak ... — Bár gyakran kritikus Hangon szólok Komáromról, ez főleg annak a Jele, hogy szeretem a várost. Szeretem, mert messzi környéken nincs hozzá hasonló: Jó központ, fekvésé- ■ nél .fogva Is, nyugodtan lehet itt dolgozni, alkotni, és az ember innen könnyen elrugaszkodhat akár Bratislava, akár Budapest felé. A Dunaj szerkesztőségétől néhány lépés a MATESZ llj székhelyének építkezése. Bár munkásokat most sem találok Itt, csupán vagy harminchat középiskolás diák sürög-forog; munkálkodik, mégis reménykedem, hogy 1982-ben már Ide jöhetek színházba. Innen a kórházba baktatok,' a szülészeti osztályra, ahol az osztály főorvosa, Vojtech Ke- lensky fogad. — Vannak gondjaink is — mondja —, de eredményeink mégis országos hírűek. Az országban talán a legnehezebb körülmények között dolgozunk, kevés a helyünk, az épület el- öregedett, mindenfelé hull a vakolat, beázunk, mégis az országban nálunk a legkisebb a csecsemőhalandóság. De ha ez ember szereti a munkáját, még a nehézségeket Is könnyebben elviseli. A fránya reggeli ködnek már % nyoma sincs, rr-gyog a nap. Az utcák tele emberekkel, turls— Jelenleg harmincnyolc ta gú a tánccsoport, amelyet fö löttébb nehéz volt összehozni. A fiatalokban valahogy nincs elég igény a közösségi munka lránt. Fásultak, akárcsak a közönség. Passzív élvezői a kultúrának, a televíziónak élnek. Kivétel természetesen a- kad. Kovács Béla, a hajógyár csőszerelőié: — Azt kérdezed, miért ácso- rog Itt mindig ennyi fiatal? Mert nincs hová menniük. A hétén például mozin kívül, a- hol egyébként szünetel a fűtés, nincs más szórakozási lehetőség. De tessék, Itt van kulturális Intézményeink havi mű- sortájékoztatójc! Semmi olyat nem kínál, ami a fiatalok tömegének érdeklődésére tarthatna számot. Itt-ott akad ugyan egy-egy érdekes előadás, de az 1. Jókai Mór szobra a Duna- menti Múzeum előtt 2. A komáromi park sétánya 3. Egynapos csecsemő a boldog anyukával Sok helyre be kellene még nézni, hiszen van itt látnivaló. Mondjuk a Szakszervezetek Házába. Munkájára hallani panaszt Is, falai közt mégis mindig nyüzsögnek a tennlakaró flEtalok, Idősebbek, mint ahogy tegnap este is, amikor a klubban tizenkét amatőr grafikust, festőt találtam, Kopócs Tibor grafikusművész vezetésével stúdiót alakítottak, s rendszeresén összejárnak. A közeljövőben kiállításra készülnek. El kéne még menni a kikötőbe, nem áll-e ott a Nitra teherhajó; a h£jógyárba, milyen óriást fabrikálnak most; a cipőgyárba beszélgetni az új, a- gills igazgatóval, aki az eddig csökkenő munkáslétszámot e- melnt szeretné. Szétnézni az 6- rődítmény-rendszer, a básiyák környékén: mi van az ott lakókkal; benézni a gimnázium- bE', az Ipariba. Be kéne barangolni az új lakótelepet, ahol Idős nénik üldögélnek a kapualjakban, és ahol a fiatalasszonyok bevásárlőtáskákkal cipe- kednek. Sok helyre lehetne és kéne elmenni Komáromban, hogy teljes, egységes, tárgyilagos legyen a kép. Hiszen ez a város (is) őrök riporttéma. történt itt a harmincöt év alatt annyi minden, csak győznénk megírni. Most ennyire futotta Jókai városából... ZOLCZER JANOS Foto: a szerző
