Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-26 / 9. szám

6 Bekövetkezett, amit megjó- Soltunk, és ami várható ts volt. A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság végrehajtó bizottsága Lake Placidben egyértelműen elve­tette a moszkvai olimpia boj­kottját, amit Carter amerikai elnök hirdetett meg. Hiábavaló volt az USA kül­ügyminiszterének, Cyrus Van- cenak az erőlködése, hogy az olimpiai mozgalom történetében példátlanul álló uszító beszédé­vel „megpuhítsa“ a NOB tag­jait, győzött a józan ész. A leg­érdekesebb a dologban, hogy az olimpia bojkottja ellen szava­zott a végrehajtó bizottság két amerikai tagja, Julian Roose­velt •és Douglas Robey ts. — Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok sportolói részt vesznek a moszkvai olimpián — jelentette kt az utóbbi — hacsak az amerikai kormány nem nyúl valamilyen draszti­kus intézkedéshez, mondjuk az útlevelek elkobzásához. Örülök, hogy az ülés közleményében szó sincs a bojkottról. o 0 o Az NOB végrehajtó bizottsá­gának ülése után az USA nem­zeti olimpiai bizottsága is mó­dosította korábbi elhatározását Lake Placidben az újságírók körében terjesztették az ameri­kai olimpiai bizottság nyilatko­zatát, amelyben az állt, hogy nem hajlandóak elfogadni Car­ter elnök semmiféle olyan dön­tését, amely a moszkvai olim­pián való részvételre vonatko­zik. Az USA nemzeti olimpiai bizottságának elnöke, Robert Kane azután kijelentette, hogy a döntés az Egyesült Államok sportolóinak részvétele ügyében egyedül az olimpiai bizottság hatáskörébe tartozik. — Tanácskoztam az 1980. évi olimpiai játékok szervező bi­zottságának elnökével, lgnatyij Novikovval — mondta Kané — és újfent meggyőződtem arról, hogy a moszkvaiak mindent megtesznek azért, hogy megfe­lelő feltételeket teremtsenek a világ sportolóinak legnagyobb seregszemléjéhez. Elhatároztuk, hogy folytatjuk az 1980. évi moszkvai olimpiára történő elő­készületeinket. o 0 o Jimmy Carter elnök Igencsak szeret az emberi szabadság vé­delmezőjének szerepében tet­szelegni. Emlékeztessünk csak arra, milyen gyakran szerepel a szótárában az embert jogok állítólagos megsértése a szocia­lista országokban. Miként vé­lekedjünk azonban az igazság bajnokáról, aki hajlandó pokol­ra küldeni mindenkit, aki nem hajlandó támogatni az olimpia bojkottjára szólító értelmetlen kampányát. Maga Robert Kane, az USA nemzeti olimpiai bizottságának elnöke beismerte, Carter elnök nem válogat az eszközökben, hogy engedelmességre bírja „alattvalóit“. Újságírók meg­kérdezték tőle, hogy nyomást gyakorolt-e Carter elnök a nem­zeti olimpiai bizottságra, mire azt felelte: — Igen, nyomástI Még találóbban jellemezte az amerikai elnököt az AFP hírügynökségnek adott nyilat­kozatában Lord Ktllanin, a NOB elnöke: 'ír Carter elnök álláspontja, amellyel az amerikai sportolók moszkvai rajtjának útjában a- kar állni szöges ellentétben van azzal, amit az emberi szabad­ságjogokról hirdet — mondta Lord Killanin. — Carter elnök ugyan az emberi szabadságjo­gok legnagyobb ügyvédjének adja ki magát, ám ezzel egy­idejűleg mindenkit megfoszt a döntés jogától, akinek más a véleménye, mint neki. Hát ez a helyzet a szabadság carterl értelmezésével. o 0 o Igaz, hogy az amerikai elnök módszeresen ,kimunkált“ pro­pagandaháborújában már sem­mitől sem riad vissza. Attól sem, hogy egy olyan sportoló kétes szolgálatait vegye igény­be, mint a hivatásos ökölvívás volt nehézsúlyú világbajnoka, Muhammad Ali. Ezúttal azon­ban teljes csődöt mondott. Alit, akinek az lett volna a feladata, hogy meggyőzze az afrikai országokat a bojkott fontosságáról, a legtöbb helyen komolytalanul, sőt érezhető el­lenszenvvel fogadták. Végül az ökölvívó király is beismerte, hogy hamis küldetést vállalt magára. • , — Carter elnök azért me­nesztett világ körüli útra, hogy én kapjam azokat az ütéseket, amelyeket az Egyesült Államok­nak kellene kapnia magatartá­sa és a dél-afrikai rasszisták támogatása miatt — jelentette ki Alt az egybegyült újságírók­nak a nairobi repülőtéren. A volt világbajnok elismerte, hogy küldetését nagydobra ver­ték ugyan, de felületesen szer­vezték meg. Amint kilépett az elnöki repülőgépből, újságírók előtt kijelentette: \ — Washingtonban egy szót sem szólt nekem senki az afri­kai helyzetről. Nem is vállal tam volna a feladatot, ha tisz­tában vagyok Afrika és a rasz- szista Dél-afrikai Köztársaság kapcsolatának történetével. Egyszóval: tévesen tájékoztat­tak és becsaptak! A tanzániai újságírók gyors egymásutánban olyan kérdése­ket szegeztek a mellének, a- melyekre nem tudott válaszolni, és kénytelen volt bevallani, hogy fogalma sincs az afrikai állapotokról. Ez már az ameri- kai nagykövetség képviselőinek sem volt ínyére, mindenáron félbe akarták szakítani és tá­vozásra bírni a magából kikelt bajnokot, de 6 indulatosan el­lenszegült. — Ezekből a kérdésekből ta­nulom meg az igazságot — mondta, majd hozzátette: — Senki az amerikai kormány tag­jai közül nem közölte velem, kt támogatja az afrikai szabad­ságmozgalmakat, de még azt sem, hogy szabadságmozgalmak léteznek egyáltalán. így ért véget majdhogynem kiütéssel Muhammad All kínos diplomáciai küldetése. (palágyi) XIII. téli olimpián nem sok ba­bér termett a csehszlovák szí­neknek. A haza becsületét min­denekelőtt Kvéta Jeriová sifutónő mentette meg aki (lapzártáig) bronz­érmet nyert az 5 kilométeres sífu­tásban, és kilencedik lett tízezer mé­teren. Megismételte Helena Sikolová teljesítményét, aki 1972-ben a sappo- rói olimpián ugyancsak bronzérmet szerzett ezen a távon. Beérett tehát a szorgalom gyümöl­cse, mert hát Kvötát a hangyaszorgal­mú sportolók közé sorolják az edzők és szakvezetők. A Cseh őriáshegység tövében született, ott, ahol a gyere­kek hamarább megtanulnak síelni mint járni. Ennek ellenére nem sok híján az atlétikánál kötött ki. — A nyári futóedzéseken a csapat leggyorsabb .tagja vagyok — mond­ja. — Annak idején járási Ifjúsági bajnokságot nyertem a 600 méteres síkfutásban. Nem csoda, hogy három évvel ez­előtt hívták a Slávia Praha atlétika! szakosztályába. — Visszautasítottam az ajánlatot. Az atlétikai pálya nem vonz. Meg az­tán átváltani más sportágra ...? Nem sok értelmét láttam. Az edzőim azt kiyánták, hogy a havon is legyek o- lyan gyors, mint sítalpak nélkül. Re­mélem, hogy egyszer még a futólé­ceken is szép sikert érhetek el — mondta akkor. Reménye beteljesült, pedig az iga­zat megvallva az olimpia megnyitása előtt a legnagyobb derűlátók sem bíz­tak abban, hogy felkerül a dobogó­ra. Ott már évek óta a szovjet, az NDK-bell és a skandináv lányoknak van "bérelt hely ük. Csák kevesen tud­ták, hogy mekkora akarás és kitar­tás rejlik az RH Jablonec huszonnégy éves (1956. október 10-én született) slfutónőjében. Milyen kivételes jel­lembeli tulajdonságokat hozott ma­gával a szülői házból és környeze­téből, amelyben felnevelkedett. — Igaz, hogy mifelénk remek le­hetőségek vannak a síelésre, de ne­kem ehhez gyermekkoromban nem Bronzérem egy tál lángosért voltak ideális feltételeim — mondja. — Négyen voltunk leánytestvérek, é- desapánkat elvesztettük, és így a ta­nuláson kívül sokat kellett segíteni otthon és a földeken. Igaz viszont, hogy futólécek minden gyerek fel­szereléséhez tartoztak. Télen legtöbb­ször ezzel közlekedtünk, de eleinte csak az Iskolai versenyeken szere­peltem. Egész jó eredményeket ér­tem el, de ennek sem én, sem ott­hon nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Tizennégy éves voltam, amikor jöttek utánam az edzők, hogy foglalkozzam1 komolyabban a sífutás­sal. Édesanyám rövid gondolkodás u- tán azt válaszolta: Csak síeljen, ha van kedve hozzál Innen már meredeken felfelé Ívelt a pályafutása. Egymás után nyerte az ifjúságiak versenyeit, és két év­vel ezelőtt a felnőttek között is or­szágos bajnok lett húsz kilométeren. Ezután következtek az első nemzet­közi sikerek: nyolcadik hely öt ki­lométeren Holmenkollenban, és mint a Hradec Králové-i Pedagógiai Kar hallgatója, negyedik lett az Univer- zládén. Hogy mennyi lemondás, szorgalom és kitartás árán jutott el Idáig, an­nak egyedül ő a megmondhatója. — A sífutásban minden más sport­ágnál fontosabb a kitartás. Az, hogy az ember győzni tudjon a kishitűsé­ge felett — mondja. — Aztán már minden azon múlik, mennyire képes alkalmazkodni az edzéskövetelmé­nyekhez. Meg kell tanulni gürcölni, és egy kicsit versenyezni is. Sokszor nem azon múlik a siker, hogy mit ho­gyan gyakoroltunk be az edzésen, hanem azon, hogyan tudjuk ezt a versenyen alkalmazni. ö mindenesetre versenyezni is meg­tanult. Bizonyltja ezt az olimpiai bronzérem, amelyből legnagyobb örö­me talán édesanyjának, a 63 eszten­dős Amália néninek van. Egy hatal­mas tál krumplilángossal várja haza a lányát, aki nekünk is óriási örömet szerzett. Palágyt Infos — Komolyan vesszük az éllovas­ságot — hangoztatják magabiz­tosan a DAC Dunaszerdahely (Du- najská Streda) futballcsapatának edzői, a volt országos válogatott Szikora Gyuri (a képen) és Hriv- nák Vladimír. Hótakaró fedte a futballpályát, csípett a hideg, de a DAC legénysége nagy nekibuz­dulással végezte az erőnléti gya­korlatokat. A bemelegítő mozgás­tól néhány játékosnak a hideg el­lenére is csakhamar nedves lett a meze. — Meghajtom egy kicsit a fiú­kat, a bajnoki címet nem adják ingyen — mondta Szikora. Becsü­letére legyen mondva a maga dik­tálta iramot ő is tartotta, min­den gyakorlatot a játékosokkel e- gyütt végrehajtott ő is. Válogatott korában sem edzett komolyabban. — Még szerencse, hogy hideg van, különben igen melegük lenne — mondtam a játékosoknak. — Szívesen csináljuk, jó erőn­létben kell lennünk a tavaszi Idénynyitáskor, ha valóban bajno­kok akarunk lenni — válaszolták a futballisták. A szurkolók szinte biztosra ve­szik a bajnokavatást Szerdahelyen. Megkérdeztem Weisz Mihálytól, a sportegyesület elnökétől, vajon osztja-e ő Is a bizakodást? — Minek titkoljuk, bajnokok a- karunk lenni. Mindent megteszünk, hogy a csapat feljusson a Szlovák Nemzeti Ligában, és azért is, hogy aztán benn is maradjon. Nem egy évet akarunk vendégeskedni a ma­gasabb osztályban. Igen korán, még télen megkezdtük a já­tékosok erőnlétének a felké­szítését. Erőteljes volt a téli ala­pozás, Szikora Gyuri meghajtja a játékosokat, de magát is. Bizott­ságot létesítettünk a tehetségek felkutatására. Ez már eddig is eredményesnek bizonyult, máris két tehetséget sikerült találnunk és bízom benne, hogy ez az akció a jövőben Is biztosítani fogja az utánpótlást. Két játékosra figyel­tünk fel eddig, a hodosi (Vydra- ny) 19 éves Laboda Imire és a 17 éves Zsoltra. Magam Is megnéz­tem, hogyan futballozik Laboda, aki nem is tudta, mennyire tehet­séges futballista. Ezt a nevet jól jegyezzék meg, mert még hallani fognak róla. öt a tavaszi Idény­ben már be szeretnénk dobni a mélyvízbe, a bajnoki rajtkor csa­tasorba állítjuk. Egyébként már most nálunk futballozik Jőzsa is, aki egy esztendőt Dunaszerdahe- lyen vendégszerepei, utána aztán majd meglátjuk. Kérdem Szikora Gyuritól, vajon komoly erősítést jelent-e a DAC- nak Józsa? Remélem, és azt Is, hogy a pá­lyán és azon kívül is jól megért­jük majd egymást. További erősí­tés még Kristóf a Slovanból és Majoros Nitráról. — ősszel is jó csapatunk volt — folytatja a beszélgetést Weisz Mihály — azt hiszem tavasszal is jól szerepelünk. Az a véleményem, hogy mióta a futball-labda elkerült Szerdahelyre, soha olyan előnyös feltételek a fejlődéséhez nem vol­tak, mint éppen most, Támogat bennünket az egész város, a köz­hivatalok, a szurkolók. Szeretnénk bajnoki címmel megünnepelni az egyesület kerek jubileumát. Lab­darúgóinknak soha nem voltak o- lyan lehetőségeik, mint amilyene­ket most biztosítani tudunk nekik. Ezért jogos a szurkolók, a játéko­sok s természetesen a mi bizako­dásunk Is, és reméljük, hogy jö­vő ősszel a magasabb osztályban futballozhatunk. — De mint a sportegyesület el­nöke egy másik sportág kitűnő eredményeit sem szabad elhall­gatnom. Ez a sportág a birkózás. Már a múltban is volt néhány ki­tűnő birkózónk. Edzőnk, Író Feri. nagyszerűen látja el teendőit, fő­képp neki köszönhetjük, hogy e- gyík birkózónk Schwendtner Jó­zsef bejutott az országos váloga­tott keretbe és minden reményünk megvan, hogy személyében szer­dahelyi sportoló is képviseli majd az ország színeit a moszkvai olim piai játékokon. Talán túlságosan is nagy önbizalomnak látszik, de mi igenis hisszük, hogy ez a ki váló sportoló megállja a helyét a legnagyobb világversenyen, és talán valamelyik érmet haza is hozza az olimpiai játékok városá pól, vagy legalábbis szép helye zést ér el a világ legjobb birkózót nak küzdelmében. Mészáros József Palágyi felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents