Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-26 / 9. szám

lifiliSÍJ 7 Hétjön reggel az osztályelnök váratlanul bejelentette: Délután kettőkor „osztályfőnöki“, az érett­ségiről lesz szó ... Mire ketten jel- álltak és jellengző stílusban kö­zölték, hogy jó, de nélkülük, mert őket várja a matika tanár... — Matek óra? Délután? — né­zek kérdően az egyik diákra. — Különóra — súgja felém. — Az más — súgom vissza csak­nem megértőn, de azért nem hagy nyugton a dolog. Megtudom, hogy a két hiányzó diák egyáltalán nem rossz tanuló, sőt ők az osztály legjobb matematikusai. A diákok azt mondják, megvan a különórák látszata. Es szerintük egyáltalán nem drága: fejenként 50 koronát fizetnek egy, vagy másfél órás fejtágításért. Egy fiatal gépész- mérnök foglalkozik velük ... Zavarban vagyok. Nem tudom, hogy mennyire helyes ez az egész. Nem sikerült kiderítenem, ki kez­deményezte az együttműködést. A fiúk-e, vagy a szülők? Azt vi­szont kiderítettem, hogy az isko­la nem támogatja a tananyag el­sajátításának efféle módját. A ta­nítási órába kell, hogy beleférjen minden: a feleltetés éppúgy, mint az új tananyag átvétele. A diákok kérésére a tanár elismételi ma­gyarázatát, válaszol az esetleges kérdésekre, hiszen neki is érdeke, hogy az egész osztály értse és tudja a tananyagot. A tanárok többsége általában ismeri az osz­tály adottságait, képességeit és ha erre megkérik, vagy annak maga a tanár érzi szükségét, akkor a ta­nítási idő letelte után is foglalko­zik azokkal, akik ezt igénylik. . Minden iskolában működik irodalmi matematikai, biológiai, fizikai, és még ki tudja hányféle érdekkör, amelyekben a tanárnak van Ideje egyénenként is foglalkozni a diá­kokkal, csak: igényelni kell ezt a foglalkozást, érdeklődni, kérdezni kell, hogy a tanár is érezze: hasz­nosan tölti a szabad idejét. Tanulni nem könnyű. Ahány diák, annyiféleképp tanul. Van, aki már a magyarázat alatt sokat elsajátít a tananyagból és van aki rá se hederít a tanár magyaráza­tára, gondolván, délután, a „ma­gántanárnál“ úgy is át kell rágnia magát ugyanezen az anyagon és nem csak matekból járnak külön­órákra a diákok. Megtudtam, hogy az osztályból néhányon fizikából, oroszból is vesznek órákat az is­kolán kívül. Szükség van erre? Talán kevés az, amit az Iskola ad nekik ezekből a tantárgyakból? Vagy képtelenek elsajátítani az új tananyagot hathatós idegen se­gítség nélkül? — Egyszerű rongyrázásról van szó higgye el, — mondta az egyik tanár. Egyszerű, — de drága. Az isko­lák alapszabályai senkinek nem írják elő, milyen módon sajátítsák el az új tananyagot, az iskolát csu­pán az érdekli, azt tártja szem előtt, hogy a diák tudjon. Viszont a szülök beleszólhatnak, sőt kö­telességük is irányítani gyerme­kük életformáját. Nem szabadna, hogy számukra mindegy legyen: csemetéjük kényelmesen kivárja-e, míg valaki egy képzelt tölcséren át a fejébe önti a tudományt, vagy pedig maga is kezdeményezően viszonyul az iskolában tanultak­hoz, önállóan, saját erejéből keríti hatalmába a tudományt. Ezzel ele­jét vehetnék gyermekük különc megjelölésének: 0 az, akit szüle­tése óta kitaposott, „kibélelt“ uta­kon vezetgetnek... — A föld, amelyen állnak, holnap már valahol Nagymegyer környé­kén lesz. Jóminőségű termőföld, kár lenne, ha az eltérített Duna csak úgy „rágázolna“. r Integettünk, várjon még egy pillanatot. Megállt, de csak azért, hogy a rakományra mutatva azt mondhassa: siet. Feltekerte a 815-ös Tatra kocsi ablakát és nagy dübörgéssel továbbhajtótt. Mi ottmaradtunk. Sártól lefröcskölve és arra várva, hogy majd a következő sofőr bő­beszédűbb lesz. Gábéíkövo (Bős) — Nagy- maros vízlépcsőrendszer e- gyik legfontosabb részlegén, a vízlépcső építkezésén vagyunk, félelmetes méretű földgépek és egy végeláthatatlan sártenger kellős közepén. Itt-ott egy fabó­dé, melegedő, öltözködő, „szabad­téri“ szerelőműhelyek. A Duna fe­lé vezető út mellett egy, már ré­gebben Itt álló egyemeletes épü­letben kapott helyett az igazgató­ság' Jobbról a duzzasztómű talaj- zatának ln|ektációját végzi néhány munkás az olajkutatók fúrógépei­hez hasonló gépezettel. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy csupán a hősi vízlépcső t építésé­nél 1080 ezer köbméter talajt szük­séges injektálni, vagyis cement- belövellésse! megerősíteni. Egy-két kilométerre innen nyu­godtan hömpölyög medrében a Du­na. A hősi kikötőben, ahol jelen­leg javítóműhely működik, leol­vastuk a Duna aznapi vízállását is: 3,8 méter. A kikötői kocsma zárva volt, csend honolt körülöt­te. A Duna felőli fala alatt két, kaviccsal teli uszály is ringatód- zott a vízen... J elenleg kb. 2—3 ezer ember dolgozik a vízlépcsőrend­szer csehszlovákiai építke­zésein. Sofőrök, építőmunkások, szerelők, technikusok. Májusban előreláthatólag már jóval többen leszünk, Júniusban várják a dunai építőtábor első lakóit — mondja Zdeno KoZuch, az építkezés SZISZ szervezetének elnöke. Közben tovább tapossuk a sarat, kezünkben a vízlépcső „térképe“, de mihaszna, ha számomra az e- gyedüli tájékozódási pont a vagy kilométernyi messzeségben égnek meredő hatalmas fa. Az viszont a térképen nincs feltüntetve. Az építkezésen tulajdonképpen egy éve folynak munkálatok. Egy éves munka eredményei már Jól láthatók mondjuk egy új családi ház, vagy iskola épületén, de itt mintha csak tegnap kezdődött vol­na minden. A helybeliek mondják is gyakran, hogy eddig csak „pusz­títottak“ a földgépek... Pedig a táj mostani képe fáradságos mun­ka eredményeképp született meg. Még akkor is, ha az idegenben a pusztítás érzését kelti. Hol is tart jelenleg az építkezés? A földmun­káknál és talán egy év múlva is az ilyen jellegű munkák fogják lekötni az erőmű építőinek zö­mét: talajinjektáció, munkagöd­rök víztelenítése, talajvizsgálat, mérőmunkák ... Ezek nem látvá­nyos munkák; engem Is elsősor­ban a munkaterület méretei — je­lenleg vagy hatvan kilométernyi hosszúságban folynak földmun­kák a Duna mentén — ejtenek á- mulatba. — Jól nézd meg magadnak a tájat. Egy hónap múlva egészen más lesz — figyelmeztet Zdeno. A z építkezés munkásainak nagy része a Hydrostav, Vá- hostav és Doprastav Szlová- kia-szerte működő vállalatainak alkalmazottja. A közeli járási székhelyekről — Komárno, Nővé Zámky, Galanta — naponta autó­busz hozza és viszi őket, a távo­labbi helyekről származók — míg felépül a munkásszálló és a gar­zonlakásokból álló lakóháztömb — víkendházakban, fabarakkokban laknak. Néhányan bősi családok­nál kaptak egy-egy szobát — al­bérlőként. A község — Bős (Gabcíkovo) két évvel ezelőtti arculata meg­változott. Állandó lakóinak száma ugyan lényegesen nem növekedett, viszont azoké, akik szabad idejü­ket itt a községben szeretnék el­tölteni, akik időnként be-benéz- nek a község üzleteibe, akik el­várják, hogy mindenütt úgy fo­gadják őket, mint a nagy mű épí­tőit, azok száma nagyón megnőtt. Bős számolt az építkezés esetleges szociológiai kihatásaival ős meg­tette a szükséges intézkedéseket. De tapasztalatok hiányában, — hiszen hazánkban eddig Ilyen mé­retű építkezés még nem volt, — egyáltalán nem könnyű a falu ve­zetőinek helyzete. Ugyanis minden intézkedésnél nemcsak az erőmű építőinek érdekeit, hanem a falu lakosságának helyzetét is szem előtt kell tartaniok. Már fentebb említettem, hogy a község arculata nagyot változott. A főtéren jelenleg alapoznak, a község határában már készek az új lakóháztömbök. ; s a hősiek csak a sok teherautóra dühösek. A Főutcán lassan már szavát sem érti az ember a nagy dübörgéstől, az erőműhöz vezető úton egy há­zat gerendákkal kellett alátámo­gatni és ebben az utcában az asz- szonyok akár naponta is mosható nák a házak ablakait, falait. Min­dennek ellenére az utcában szá­mos új családi ház áll befejezés A Duna mentén jelenleg vagy hatvan kilométernyi hosszúságban foly­nak földmunkák. előtt, sőt néhánynak csupán a« ősszel rakták le az alapjait. D e térjünk vissza az erőmű fiataljaihoz. A napokban Dunaszerda-i helyen (Dunajská Streda) tartot-i ták alakuló SZISZ gyűlésüket. E- gyelőre 108-an vannak, nyolc alapszervezetben dolgoznak, de ez a létszám messziről sem végleges, hiszen csúcsidőben a vízlépcső- rendszer valamennyi építkezésein 14 ezren dolgoznak majd. A fia­talok tervei, kötelezettségvállalás saí elsősorban az építkezés szűk* ségleteiből indulnak ki. Szeret­nék elmélyíteni szakmai tudásukat, szeretnék megismerni egymás ké­pességeit sportban, kultúrában egyaránt és felkínálták segítségü­ket a bősi alapiskola pionírszer- vezetőnek is. Mint tudvalevő, tavaly szepteffi- bér 14-én a vízlépcsőrendszer be-* ruházó! és a SZISZ megegyezést írtak alá, amelyben a SZISZ véd­nökséget vállalt az építkezés e- gyik legfontosabb része, a felvíz­csatorna munkálatai felett. (Ez tulajdonképpen az eltérített. Du- na-víz csatornája lesz, hossza 17 kilométer, szélessége a víz állása szerint' 730 méter lesz. A csatom nát övező töltésréteg helyenként 18 méterre lesz a föld felszíne fe­lett.) A védnökség kiterjed a szál-- lítóvállalatok kötelezettségeinek ellenőrzésére is. A fiatalok főleg a kötelezettségek időbeni teljesí­tését tartják szem előtt. A nyári építőtáborok első lakói már jú­nius végén megjelennek Bősön. Háromhetes turnusokban előrelát­hatólag vagy kétezer főiskolás cserélődik ki az építkezésen, ál­landó létszámük 500 lesz.- Egye­lőre csupán főiskolások ségítsé- gére számítanak, ugyanis a mun­kálatok jelenlegi stádiuma első­sorban fizikai rátermettséget, vagy megfelelő szaktudást igényel. A brigádosok a Duna mentén épült sátorvárosban fognak lakni. Az erőmű építői közül koruknál fogva senki sem vett részt sem az Ifjúsági Vasútvonal sem Ifjüság- falva (Dedina Mláde2e) építésé­nél. Valamennyien csak a nyári építőtáborok légkörén, teljesítmé­nyén mérhetik le, mire képes a fiatalok lelkesedése. Láttam és ta­pasztaltam, hogy az erőmű fiatal építőiből nem hiányzik a munká­juk iránti elkötelezettség a mű iránti lelkesedés. Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert a ná­lunk nem is olyan sokkal időseb­bek éveit nem egy jelentős mű dicséri. A mi becsvágyunk mércéi ezek az építkezések. Továbbvisz- szük ezt a hagyományt. Ennyi az egész. A Duna vízienergiájának kihasz­nálása századunk első felében kez­dődött meg. Előbb a nagyobb esé­sű felső szakaszon létesültek víz­lépcsők, erőművek, majd a folyó alsó szakaszán jugoszláv-román együttműködéssel 1972-ben üze­melni kezdett a Vaskapu vízlép­cső. A Dunán tervezett 27 vízerő­műből már 20 működik. A hátra­levőkből kettő, a Gabőíkovo-Nagy- maros vízlépcsőrendszer előrelát­hatólag 10 év múlva kezdi meg működését. ZACSEK ERZSÉBET A szerző felvételei —zácsek— Különcködés

Next

/
Thumbnails
Contents