Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-26 / 9. szám
igusag 5 A z embernek rendszerint mélyen az emlékezetébe vésődnek a külföldi országokban szerzett tapasztalatok, élmények. Különösen akkor, ha olyan országról van szó, mint a Vietnami Szocialista Köztársaság, amely nemcsak sajátos trópusi egzotikumával hat az Európából érkező látogatókra, hanem történelmének dicső fejezeteivel Is, & szabadsághoz való ragaszkodás, a hazaszeretet, a szocialista országépítés és az internacionalista szolidaritás világraszóló példamutatásával. A világnak ebben a távoli sarkában, amelynek országai hosszú évtizedeken át a gyarmati elnyomás nehéz korszakát élték, a vietnami nép Ho SÍ Mlnh és az éppen ötven éve alapított kommunista párt vezetésével olyan utat választott magának, amely mérhetetlenül nagy áldozatokkal Járt u- gyan, de végül Is célhoz vezetett: a nemzeti és a gazdasági függetlenség kivívásához, az ország újraegyesítéséhez és a szocialista társadalom építéséhez. Végtelenül nehéz volt sz az üt, mert még mindig sokan vannak, akik nem nézik Jó szemmel, ha egy nép a függetlenség útján akar haladni,' akik minden lehetséges eszközt felhasználnak arra, hogy valamilyen üj formában feltámasszák a gyarmati rendszer divatjamúlt Intézményét. Vietnamban Járva lépten- •nyomom azt tapasztalja az ember, hogy ebben az országban ez már aligha sikerül. A főváros, Hanoi csodálatosan szép parkjaiban a gondosan öltöztetett óvodás gyermekek gondtalanul Játszadoznak nevelőik felügyelete mellett,- ám kissé távolabb ügyes mozgású fiatalok, fiúk és lányok gyakorolják a fegyverforgatást, a gránétdobást, pillanatok a- latt szedik szét és rakják össee a bonyolult szerkezetű lőfegyvereket. Szüleik hosszú éveken át fegyver-' rel a vállukon szántották a földet, ültették és aratták a rizst. Vietnamban ma éppúgy résen kell lenni, mint a francia gyarmatosítók és az amerikai betolakodók 1- dején, mert északról újabb veszély fenyegeti az országot, az egyre nyíltabb, egyre durvább kínai expanzió. Más országokban a fiatalok, az Ifjúmunkások és a diákok szórakozással tölthetik szabad Idejüket, de itt, Vietnamban mindennél e- lőbbrevalónak tartják a haza védelmére való felkészülést. A vietnami fiatalok é- letfelfogása egyszerű és világos: a függetlenséget, a nemzeti szabadságot, amelyet az ország népe egy em beröltőn át folytatott nehéz harcokban kivívott, minden ellenséggel szemben meg kell védelmezni. Egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy hiábavaló lett. volna az a sok szenvedés, nélkülözés és áldozat, amelybe ez került. A vietnami fiatalok azonban azt Is tudják, hogy otthonuk védelmében és orszá guk építésében nincsenek egyedül, hogy számíthatnak barátaik, elsősorban a szó cialista országok segítségé re. A szovjet Aeroflot Moszk va és Hanoi között közieke dő óriásgépein szinte özön lenek már haza a fiatal mérnökök, közgazdászok technikusok és szakmunká sok, akik szorgalmasan gyű mölcsöztetik majd a barát1 országokban szerzett Isme retelket, tapasztalataikat. Következő szá inunkban helyszíni riportot közlünk Afganisztánról, Horváth J. József tollából. világjárók Makrai Miklós, az Oj Szó szerkesztője szlovákiai mezőgazdasági 'újságírók csoportjával tanulmányi úton járt Vietnamban. Alábbi írásában a vietnami fiatalok életéről és hanoi élményeiről számol be.Egy alkalommal például az egyik hegyvidéki kisváros,- Hoa Blnh nevezetességeivel Ismerkedtünk. Ezek közé tartozik egy kiváló minőségű, hatalmas növésű trópusi fafa] Is, amelynek a vietnami exportcikkek között négy Jövőt Jósolnak. A- mtkor az egyik fűrésztelepen megcsodáltuk a fafeldolgozás számunkra kezdet legesnek tűnő, de a maga nemében rendkívül ötletes technológiáját, a szlovák sző hallatára az egyik közelünkben álló fiatalembernek felcsillant a szeme, s kitörő örömmel közölte velünk, hogy öt évet töltött a zvole- nl faipari főiskolán, s Szlovákiát második hazájának tekinti. De ml Is megörültünk, hogy személyében o- lyan szakemberre leltünk, aki tolmács nélkül adhatott felvilágosítást, közvetlenül válaszolt kérdéseinkre, méghozzá szlovák nyelven, persze egy kissé vietnami akcentussal. Egyébként hivatalos tolmácsunk is volt, az apró termetű, örökké mosolygó Binh, aki csehül tudott, o- lyan szinten, ahogy azt egy év alatt Prágában elsajátíthatta. így aztán nem csodálkoztunk azon, hogy a cirkuszi belépőjegyet Is Jíz- denkának nevezte. Az 6 ötlete volt, hogy az egyik este tekintsük meg a fővárosi cirkusz műsorát. Színházban, koncerten ugyanis már voltunk, s a cirkusz számunkra mégiscsak érthetőbb, látványosabb szórakozásnak Ígérkezett. így Is volt. Úgy tapasztaltuk, mintha az elefántok és a majmok otthonosabban mozognának itt, mint az európai porondokon. Az egyik elefánt például kitűnően focizott, pontosan rugdosta a labdát hol a kapu jobb, hol a bal felső sarkába, e majomkapus azonban bravúrosan védett, s ha Jól emlékszem, tíz lövésből csak hármat engedett be. A vietnamiak szeretik és élvezik a humort, éppúgy derültek az ügyes bohócok tréfálkozásain, mint a nézőtér első soraiban ülő európaiak. Ilyen sok európait nem Is láttunk sehol Hanoiban, mint a cirkusz nézőterén. Nem az ürhatnámko- dó gyarmatosítók ültek Itt, hanem szovjet, NDK-beli, lengyel, magyar, bolgár és román szakemberek, akik üzemeket, Iskolákat, kórházakat segítenek építeni, Illetve újjáépíteni, hiszen az amerikai bombázások nyomai még mindig láthatók a város széles környékén. A cirkusz tarka műsorát lehetetlen volna itt Ismertetni, egy Jelenet azonban okvetlenül említést érdemel A szünet után egy francia gyarmatosító pöffeszkedett a porondon, a hírhedt idegenlégió egyenruhájában Jött azonban egy szép szál vietnami legény, és megkérdezte, mit 'keres Itt. A néA „szigorú“ közlekedési rendőrök egyike Hanoiban Az Irodalom Temploma, az 1070-ben alapított vietnami egyetem főbejárata A színházak műsorán gyakran szerepelnek történelmi tárgyú drámák, amelyek felidézik a régmúlt évszázadok nemzeti hőseinek cselekedeteit zeteltérés sem maradt el kő* zöttük, rövid -erőpróba után azonban a vietnami legényke kitette a hívatlan vendég szűrét. Ugyanez lett a sorsa egy rágógumit majszoló nyegle viselkedésű Jenki katonának, aki a francia után lépett be a porondra. A közönség nagy tapssal Jutalmazta a vietnami „kidobólegény“ teljesítményét. Aztán Pol Pót gyászos vitéze Jelent meg a színen, s a porond közepén elhelyezett határkőt akarta mindenáron elvinni a helyéről. Azaz nem Is 6 akarta, csupán engedelmeskedett a mögötte kiemelkedő, félelmetes, Mao-egyenruhával borított, „kétemeletes“ alaknak. A határkő természetesen a helyén maradt, s az előbbiekhez hasonlóan a nagy mumus védencével együtt kénytelen volt elhagyni a küzdőteret. Úgy gondolom, ehhez a Jelenethez nem kell kommentár. Másnap — vasárnap lévén — nem volt közös programunk, így hát egy térkép „társaságában“ városnéző és fényképező körútra indultam. A csinos közlekedési rendőrlányok, akik nélkül elképzelhetetlen volna a csúcsforgalom lebonyolítása, hiszen a reggeli és a délutáni érákban kerékpározók és mopedosok ezrei ö- zönllk el az utcákat, szívesen adnak útbaigazítást, habár egyetlen szavukat sem értettem, amikor az egyik pa-goda felé vezető utat magyarázták. így látogattam végig Hanoi történelmi nevezetességű helyeit, az ókori egyetem épületeit, a múzeumokat és a pagodákat. Antikor Hanoi egyik eléggé távoleső külvárosi negyedében egy több mint nyolcszáz esztendős, sok emeletes toronypagodát fényképeztem, egy negyven év körüli férfi sietett felém, majd valamilyen érthetetlen nyelven, francia és angol szavakat keverve beszédébe, é- lénken magyarázni kezdett, s hálálkodva rázta a kezemet. Eleinte fogalmam sem volt, hogy mit akarhat tőlem ez a jóember, már szabadulni akartam tőle, amikor végre megértettem, hogy miért hálálkodik. Az oldaltá9kámon észrevette a Skoda- cégjelzést, és ebből kiderítette, hogy csehszlovák állampolgár vagyok, ö pedig, mint mondotta, maláj forradalmár, de el kellett otthonról menekülnie, most Hanoiban él. Azt is kivettem a szavaiból, hogy nagyon köszöni Csehszlovákiának és a többi szocialista országnak a Vietnamnak nyújtott segítséget. Végtelenül boldog volt, amikor tudomására hoztam, hogy megértettem, amit mond. Ennek a különös embernek a tekintetét, hálálkodó kézszorítását nem lehet elfelejteni. Amikor elbúcsúztunk, még távozóban Is sokáig Integetett felém. Akkor arra is gondoltam, hogy a nyugati sajtó milyen nagy ügyet csinált a vietnami menekültek kérdéséből. Igen, sokén elhagyták az országot, főleg a felszabadított déli területekről, elsősorban a gazdag kínai kereskedők, s az amerikaiak által pénzelt bábkormány volt kiszolgálói, akik nem tudtak beilleszkedni a szocialista é- pítés új feltételei közé. De lám, az éremnek Itt Is két oldala van. Azok is sokan vannak, akik az üldöztetések elől Vietnamban találnak menedéket, mint például a kambodzsaiak ezrei Is ide menekültek a polpo- ttsta rémuralom idején. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor a maláj! forradalmár végleg eltűnt az utca forgatagában, én pedig újabb célpont felé Indultam, azon sajnálkozva, hogy nem. vettem kölcsön egy kerékpárt, mert már delelőn járt a trópusi nap, s Ilyenkor a gyaloglás igen fárasztó. MAKRAI MIKLÖS
