Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-14 / 33. szám
3 Tálán igy írná Móricz Zsigmond is, ha jelenünk tizenévesei közt élne, s hogy a cím még móriczíbb legyen, talán így folytatná: de gyalogolni is érdemes közben. A falu végén aztán a táskád vagy a batyud leteszed magad mellé, és várod az első autót. Várod a szerencsét vagy azt, hogy megszánjanak, és lesed a boldogító fékcsikorgást, mert stoppal utazni Jó. Az autóstoppal utazók két nagy csoportját ismerjük. Az elsőbe tartozók szükségből, takarékosságból utaznak stoppal. A másik tábor hívei elvből nem ülnek autóbuszra vagy vonatra (legfeljebb csak tehervagonba mész* nak be suttyomban). Mondanom sem kell, hogy a „szakma“ vérbeli képviselői a másik csoportból kerülnek ki, és jóval kevesebben vannak, mint amazok.- Hogy miről lehet felismerni őket? Talán igénytelenebb öltözékükről. Nem visel- nek öltönyt és nyakkendőt, s feltehetőleg máskor sem. Ezért besorolásuk, első látásra való felismerésük nem könnyű. Különös ismertetőjelük azonban mégis van: nekik áll-» nak meg az autósok legkevésbé. Az ő szemszögükből nézve viszont az autó-* vezetőket oszthatjuk két nagy csoportra. Az első csoportba azok tartoznak, akik sohasem állnak meg. A második csoport tagjai azok a vezetők vagy „félvezetők“, a lovaskocsik és egyéb mezőgazdasági gépek vezetői, akik hosszabb-rövidebb fékezőtávolságra (hőbe!) megállnak és ideig-őráig felveszik a már-már remény tvesztett vándort. Itt ők vannak ki» sebbségben az előző csoporttal szembeni Hogy őket miről lehet felismerni? Ezt ők maguk is elmondják, ha megkérdezed. Válaszok: Barna Béla (MB 1000): — Miért ne tenne jót az ember, ha van rá alkalma? Misik László (Avia 30-as teherautó): . — Ha tehetem, mindenkinek megállók. Nem lehet tudni, ki hová siet és miért. Es én is rászorulhatok még a másikra. Tudom, hogy jólesik a segítség. Daniel B. (MB 100): — Jobban telik az idő. Ügy is gyakran járok hosszú szolgálati utakra. Azért akárkinek én sem állok meg ... L. János (Ursus traktor): — Megálltam, de nem kelj azért engem újságba tennil STOPPAL JÁRNI J0 megtörtént, hogy kilopták a cigarettát a zsebéből. Hát mondja, létezik ilyesmi?! Stefan Z. (Tatra 148): — En akárkit felveszek, mert ebbe az autóba kárt nem csinálhat senki. De a haveromnak egyszer kivágták az ülését zsebkéssel, és csak később vette észre. Azért legszívesebben csajoknak állok meg... Íme a-vélemények! Kommentár nélkül. A kép mégis egy kicsit egysíkú. Akkor egészülne ki, ha azokat is megkérdezhetnénk, akik a népes első csoportot képviselik. Persze ők erre nemigen adnak alkalmat. Ám ügy, ahogy a második csoportnál is a feltett kérdésekre körülbelül már előre sejthettem a választ, itt sem nehéz képzeletben választ kapni az alábbi kérdésre: Miért nem állt meg, amikor integettem? Y. : Miért ne tenne rosszat az ember, ha van rá alkalma? Z. : Nem állok meg senkinek. Nem érdekel, ki hová siet, és miért? Segítsen mindenki magán, ahogy tud. X.: Nem álltam meg, no és? Ojságba pedig akkor kerülök be, amikor akarok, még» hozzá különb dolgokért.., V.-.Nekem sem segített senki autót venni. Nem azért güriztem, hogy most másokat furikázzak vele. Vegyél, te is autót magadnak, ha utazni akarsz. M.: Nem álltam meg, amikor integettél? Mi az, tán nem tetszik? ' P.: En nem vállalom a felelősséget senkiért és semmiért! Még aztán én fogok valaki után fizetni. Különben is drága a benzin. O.: Nem látta, hogy most vettem az ülésre hófehér huzatot? Csak nem engedem, hogy bemocskolja mindenféle jöttment! Hogy ismerősek ezek a képzelt válaszok? Csupán az előzőek fordítottja mindegyik. Sajnos, számuk egyre inkább növekszik. Persze, ahogy ez már lenni szokott, az előzőek rovására. Ám még nincs veszve semmi, mondják, a- kik rendíthetetlen bátorsággal újra és újra odaállnak az utak szélére. Ahogy a vezetésnek, úgy a stoppolásnak is megvannak a maga szabályai. Igaz, hogy íratlanok és betartásukért jogosítvány sem jár, mint ahogy ellenkező esetben nem jár büntetés sem. Ászért mégis jó, ha saját érdekében minden stoppos odafigyel rájuk. 1. Ha lakóterület végén többen is stoppol” nak, akkor kötelező vagy betartani az „érkezési sorrend“ szabályait, tehát a várostól vagy falutól távolodva a sor végére állni, s fokozatosan elfoglalni az előtted megüresedett helyet. E szabály be nem tartása stoppos körökben durva kihágás, s legtöbbször szigorú következményekkel jár. 2. Felesleges stoppolni: — lakott területen (nagyobb faluban, városban) — meredek lejtőn — kanyarban vagy más beláthatatlan üt- szakaszon — forgalmas útszakaszon, ahol nincs az autónak megfelelő kitérő — az előzni tilos jelzésnél, s ha hosszanti folytonos vonal van az úttest közepén — útkereszteződések közelében. 3. Stoppolni ajánlatos: 1 teherautókat és olyan kocsit, amelynek volánjánál fiatal vezető ül (ez a pont még nem eléggé meghatározható). 4. Nem ajánlatos: — motorkerékpárt, követség! kocsit (e- gyébként ez vonatkozik minden hosszú és széles kocsira), már megtelt utasterű autókat, repülőt, hajót, helikoptert, mozdonyt, rendőrautót. 5. Nem ajánlatos magaddal vinni túl nagy csomagot vagy más hasonló méretű koffert. 6. Legelőnyösebb egyedül stoppolni. 7. Hosszú távra különösen összpontosíts a kamionokra. 8. Ajánlatos stoppolási hely az útelágazás, benzinállomás és egyéb helyek, ahol az autó amúgy is féezkin 9. Ajánlatos a zászlók és a különböző feliratú táblák használata, főleg a sofőrök jóindulatának elnyerése végett. 10. Ez utóbbi a stoppolás alapja, ezért mindenféle eszközök hasonnemű felhasználása ajánlatos. Es mindez azért, mert stoppolni jó! S erre a legmegfelelőbb időszak a nyár, amikor gyalogolni is érdemes, s közben Ismerkedni mezőkkel, tiszta erdőkkel (ha még vannak/, szembe indulni a széllel,.. Molnár Imre Foto: archív K. Ján (MB 1000): — Szívesen segítek, ha látom, hogy rendes megjelenésű az illető. Igaz, hogy magának szakálla van, de most úgyis lassítanom kel* lett a motor miatt. Molnár Pál (Octavia): — Magam is jártam így gyakran azelőtt, tudom, milyen jó, ha valaki segít. Azért, hogy van autóm, még nem felejtettem el azt, ami azelőtt volt. Rám számíthatsz máskor, is, ha találkozunk... T. István (E 512-es kombájn): — Miért álltam meg? Hát mert integettél. Mi az, nem tetszik? S. István (Wartburg): — Én megálltam, persze hogy. meg. De sokan nem állnak meg azért, mert nem a- karják vállalni a kockázatot. Ugye, ha valami történik, valami karambol, akkor a baleset miatt a sofőrnek kell fizetnie a „beleg- segédzőt“. Mert benne van a „vyhláSkában“ is, hogy ő vállal az utasért felelősséget. B. Péter (Trabant): — Nézze, uram, én szívesen megállók a* kárkinek, de van egy kollégám, akivel már. NEM NAGY ÜGY Lakótelepi üzletünkben a pénztárosnő kezéből kigurult az a szalagtekercs, amelyet a kasszagépbe akart fűzni. Nem csavarta föl újra, hanem csak gyorsan fölkapkodta és bedobta a szemétkosárba. Sokan voltak az üzletben, senki sem szólt ellene. Inkább mindenki úgy vette tudomásul, filléres összeg az egész, nem érdemes rá a szót vesztegetni. Egy szövetkezeti telep udvarán látom, hogy nagy halomba rakott műtrágyát mosI szét az eső. Hónapok óta az udvaron fekszik, fedetlenülI S ehhez még tudni kell, hogy kevés van belőle, és ma már a nagyüzemi gazdálkodás elképzelhetetlen nélküle. Az Illetékesek azt mondják,. veszett már több is, bár ez lenne a legnagyobb veszteségünkI Előbb csak filléres összegekről, most már százezer koronás tételekről van szó. A prágai Orion csokoládégyárban a bejárat mellett egy hatalmas daru vesztegel. Hiányzik hozzá egy alkatrész, igy még egyáltalán nem tudták használni. Evek óta ott áll, eszi a rozsda. Több millió korona az értéke. Igen, még erre is sokan azt mondhatnák: nem nagy ügy. „A gyár termelése a daru kiesése miatt sem állt meg — mondták a gyáriak —, sőt igy is túlteljesítjük a tervet.“ Ez így igaz, mint ahogy annak is igaznak kellene lennie, hogy ezeknek a koronáknak hiányoznia kell valahonnan. Ügy tűnik, mégsem hiányzlkl Meghirdettük a szemveszteség nélküli aratást, gürizik a kombájnos, rohan a teherautó- sofőr teli gabonarakománnyal — és az utak vastagon szórva búzaszemmel. Érdemes lenne össze számlálni, hány mázsa vagy netán hány vagon gabona van elszórva az utak mentén: sok, nagyon sok. Ez sem filléres összeg, itt a kár már sok millió. Lehet, hogy még mindig akadnak olyanok, akik erre is azt mondják: ,Jlem nagy ügy!“ Ök ezekben az e- setekben azzal érvelnek, hogy népgazdasági méretekben nem filléres, százezres, százmilliós tételekben gondolkozunk, hanem milliórdokban. Jóllehet i- gazuk van, de a „sok ktcsi sokra megy“ igazsága soha annyira nem érvényes, mint e- zekben az összefüggésekben. Könnyű lenne utánaszámolni, és gyorsan kiderülne, hogy a sok apró milliókra rúg. Es ez már egy cseppet sem lebecsülendő értékl Az utóbbi években rászoktunk arra, hogy pazarolunk a bőség zavarában. Rászoktunk arra, hogy a megtervezett, előteremtett értékeket — vagyoni — nem becsüljük eléggé, bízva abban, hogy minden pótolható. De meddig...?! jó lenne Itt most bővebben szólni az egyéni felelősségről, de elégedjünk meg annyival, hogy a fenti és a hozzájuk hasonló esetek mindig gondatlanságból, nemtörődömségből T akaréicoskodjunkl származnak. Kis és nagy értékek vesznek kis és nagy mulasztások miatt. Már a megtermelt javakat sem becsüljük e- léggé, de nemcsak a pénzt mint értéket, hanem a tervező szakemberek, a terméket gyártó dolgozók munkáját sem. Róluk Is megfeledkezünk, amikor a „nem nagy ügy" jelszó alatt százmilliókról sem akarunk tudomást szerezni. Pedig a tételt már mindenki jól ismeri, tudja: Zolczer János
