Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-14 / 33. szám
Gazsi Ilona A nők közéleti szerepléséről rendszerint csak a nemzetközi nőnap alkalmából esik több szó. Pedig sokan vannak, akik a munkán és a háztartás gondjain kívül vállalják a közéleti szereplést is, és fontos tisztségeket töltenek be. A KoSice-vidéki Járásban a nemzeti bizottságok 1701 képviselőjének 36,5 százaléka nö, ezeknek viszont 33,5 százaléka fiatal. A 650 női képviselőn kívül további 646 lány és asszony dolgozik a különféle bizottságokban. A nemzeti bizottságokban 5 nő elnöki, 46 pedig titkári tisztséget tölt be. Ezek közül mutatunk be kettőt. GAZSI JOLÁN a Szesztai (Cestice) Heb titkára. Huszonhat éves korától a végrehajtó bizottság tagja volt, s most harmadik éve titkár. Egyébként tagja a SZISZ-alapszervezetnek is. Két gyermek anyja, a buzita.1 (Buzica) szövetkezet kőnyvelőségén dolgozik. Munkahelyén is a legszorgalmasabb alkalmazottak között tartják szá mon. SZASZÄK GIZELLA ez Alsólánci (Nlzn^ Lanec) Hnb titkára. Immár 1971 óta képviselő, és a legutóbbi választások óta titkár. Egy gyermek édesanyja és a Buzttai Hnb anyakönyvvezetője. Mindketten a legnagyobb elismerést érdemlik a- zért, hogy annyi elfogultság és a család mellett is helytállnak a közéletben. Ivén Sándor Szaszák Gizella EGY, MEGEREIIA MEGGY •— Ismered azt a nótát, hogy „Három bokor ribizli, kisan- gyalom..."? — kérdi tőlem Petrtőka Emil, a SZISZ érsek- újvári fN. Zámky) járási bizottságának elnöke. — Igen, úgy folytatódik, hogy „három kislány szemezi", no meg ott van a végén a .Jcisangyalom". De mióta foglalkozol te népdalgyűjtéssel? — Népdalgyűjtéssel nem foglalkozom, viszont igyekeztünk a járásunkban megfelelő nyári munkát találni a középiskolásoknak. Ugorj ki Tolmácsra, magad is meggyőződhetsz róla! — De hiszen az a lévai ILevicej járásban van! — Az más, az Tolmács, ez meg Tolmác, a Surányi (Burányi Állami Gazdaság egyik részlege. Sokáig kerestem ezt a kis települést, míg végre megtaláltam. Igaza volt Petrtőka Emilnek, jobb nyári munkalehetőséget középiskolás lányoknak nem is lehetett volna találni. Amerre a szem ellát, gyümölcsösök húzódnak. Egy hatalmas tábla mellett lépésben haladunk a kocsival, keressük az épí- tőtáboros lányokat. Közben a kísérőm magyarázza: — Gazdaságunk csakis gyümölcstermesztéssel foglalkozik, nagyon jó feltételeink vannak hozzá, de ilyenkor törhetnénk a fejünket, hogy honnan szerezzünk elég munkaerőt, ha az ifjúsági szervezetek nem sietnének a segítségünkre. A szakmunkákat saját erőnkből is el tudjuk végezni, de ha beérik valamelyik gyümölcs, azt azonnal szedni kell, mert minden nappal veszít az értékéből. Ez a hatalmas tábla itt, mellettünk mind jeketeribizli. El tudja képzelni, mit jelent ennyi bokorról lecsipegetni az apró fürtöket? Ráadásul a szüretelése gondos munkát igényel, mert ha megtörnek a fürtök, a felvásárló kevesebbet fizet. Tovább haladunk, de a lányokat csak nem találjuk. — Pedig itt kellene lenniük — nyugtat a kísérőm. Közben egy ládákkal megrakott teherautót engedünk el mellettünk. Á ládákban meggy piroslík. — Látja, el is felejtettem, ma meggyet szüretelnek a lányok. Erre kaptunk egy nem várt megrendelést, még szeA hodosl (Vydrany) szövetkezetben 1220 he-on aratták le a gabonát, összesen 20 kombájn, ezekből 10 cseh vendég- kombájn birkózott á feladattal. A fiatalok Is kitettek magukért. Közülük a legkisebb szemveszteséget érték el Horváth László és Széllé Benő SZK—8-os kombájnnal és Ho- dossy Dezső, valamint Cucz Sándor SZK—-5-ös Ül. Busnyák László és Kázmér László az E—512-es típusú kombájnnal. A KITETTEK MAGUKÉRT versenyben is a Horváth—Széllé, e> Hodossy—Cucz, és a Busnyák—Kázmér párosak bizonyultak a legjobbnak. Széllé Beáta Segítettek a fiatalok A déméndi (Demandicej Oj Elet Efsz-ben több mint 1000 hektáron aratták le a gabonát. Nagy segítséget nyújtottak a SZISZ-alapszervezet és a Jednota fogyasztási szövetkezet tagjai, akik hosszabbított műszakokban takarították be a szalmát, és szárították a termést. Az ipolyságl (Sahy) Strojstav és a Ropovod dolgozói szabadságuk rovására dolgoztak a szövetkezetben. Belányi János / KELLEMESEN ÉS HASZNOSAN És melyik diák nem akarna ikét teljes hónapot kellemesen eltölteni a nyári vakáció alatt, felejthetetlen élményeket, új barátokat szerezni? A legtöbb fiatal a „hasznosan“-t meg a- zért vette jelszavába, mert az ember egyszerűen szereti, ha valakinek vagy valaminek a hasznára lehet. Lacza Nórának (a képen) sikerült úgy megszerveznie a szünidejét, hogy az kellemes és hasznos is legyen. Amíg személyesen nem találkoztunk, én is csak keveset tudtam róla. Itt-ott hallottam a nevét a SZISZ komáromi (Ko- márno) járási bizottságán. Legtöbbször azok között emlegették, akik tudják és akc-r ják Is, hogy az ifjúsági alap- szervezetekben sokrétű, hasznos munika folyjék. Pedig még csak középiskolás. Amikor megkérdeztem tőle, hányadi- kos, legnagyobb meglepetésemre azt mondta: nem is tudom, de aztán megmagyarázta. — így szünidőben soha> sem tudom, mit válaszoljak az ilyen kérdésre. Most végeztem el a második osztályt, és harmadikba megyek. Tavaly csak azért nem mehettem ifjúsági építőtáborba, mert még nem töltöttem be a tizenhatodik életévemet. Sajnálom, mert „Idős" társaim kitünően érezték magukat Lovosicébem. Amikor hazajöttek, hónapokig meséltek az élményeikről. Majd a szívem hasadt meg. No de ezen a nyáron nem engedek a huszonegyből! — Tehát előre megszervezted e szünidei programodat? — Szervezés nélkül semmi sem megy! A legnagyobb akadályt az Idő oldotta meg. Most már elmúltam tizenhat éves, és a szerencse is pártfogásába vett. Még véget sem ért a tanév, felajánlottak egy segédpio- nírvezetől helyet a patt (Patince) pionírtáborban. Amint látod, elfogadtam. — Ne haragudj, de amikor megláttalak a pionírok között, úgy tűnt fel, mintha nem Is a vezetőjük lennél, olyan önfeledten játszottál velük. — Ennek csak örülök, és a pionírok Is nagyon hálásak érte. Vagyunk itt többen ptonlr- vezefők, de én inkább védenceimmel tartok. Körben is Jobban illek hozzájuk, mint a felnőttekhez, meg nagyszerűen megértjük egymást. — Ezt a tábort nemzetközinek is nevezhetnénk. — Igen, de én inkább a barátság táborának mondanám. Ugyanis itt három baráti Iskola pionírjai üdülnek, az ógyal- lalEk (Hurbanovo), a detvaiak és magyarországi úttörők. — Mi a te feladatod? — Az egészségügy tartozik énrám. Nem vagyok szakember, de annyi egészségügyi tanfolyamon vettem már részt, hogy bátran elvállalhattam. A- zért mégiscsak jobban örülnék annak, ha nem lenne szükség a beavatkozásomra. — Ez e táborozás nem tart két hónapig, márpedig az elején azt mondtad, hogy a szünidő valamennyi napját okosan akarod kihasználni. Ml következik a táborbontás után? — Néhány nap Igazi semmittevés, azután irány Lovosloe. — Tehát mégis? — Szerencsére Iskolánknak, az ógyallal gimnáziumnak nagyon jó kapcsolatai vannak az ottani konzervgyár Ifjúsági szervezetével és az üzem vezetőivel, igy az idén Is néhá- nyan elmehetünk egy-két hét-: re dolgozni. Anyukám egy kicsit félt, de én már döntöttem. — Miért ragaszkodsz mindenáron az építőtáborhoz. — Nyaralásra lenne más lehetőségem is. Szüleim kicsit neheztelnek is rám azért, hogy nem velük megyek nyaralni. Vannak, akik azt tartják, hogy szamárság azokkal tölteni a nyarat — vagy legalábbis a nyár egy részét — akikkel tíz hónapon át szinte minden napot együtt tölt az ember. Nekem más a véleményem. Biztos vagyok benne, hogy Lovo- si céhen teljesen más oldalukról ismerem meg osztálytársaimat, mint az Iskolában. Meg aztán ezt a nyarat nemcsak kellemesen, hasznosan Is akarom eltölteni. K. L rencse, hogy itt vannak ezek a lányok. A feketeribizli-táblát a meggyes követi. Nem is látom, hol végződik a törpe meggyfák sora. A gyümölcsös szélén autóbusz vesztegel. A lányoknak is kell valahol lenniük. Végre megtaláljuk Őket. Négyesével-ötösével állják körbe a nemesített meggyfákat. Létra nélkül ts elérik a jó terméstől rogyadozó ágak tetejét. — Öröm nézni, úgy megy a lányoknak ma á munka — mondja büszkén Rényei Edit tanárnő, a Surányi Közgazdasági Szakközépiskola tanulóinak egyik kísérője. — Jót tett nekik a változás, a fékéteribízliben sokat kellett görnyedezniük, itt legalább kinyújtóznak egy kicsit. — Látom, „lokálpatrióták“, nyáron sem tudnak megválni Suránytól. — Csak a harmadikosok vannak itt. Ennek már hagyománya van az iskolánkban. Minden évben egy évfolyam az állami gazdaságnak segít a gyümölcsszedésben. Szívesen jönnek ide a lányok. — ízlik a meggy? — szólítom' meg az egyik fa körül szor- goskodókat. — Tóth Erikának igen, de nekem nem — vágja rá hun- cutkodva Púda Jolán. — Nekem a ribizli sem ízlett, mert fanyar az ize, meg azt hallottam, hogy orvosságot is csinálnak belőle, azt meg én igazán nem szeretem. — Ha nem kóstolgatod, akkor biztosan gyorsan megy a munka? — Elég sokat leszedünk, mert keresni is akarunk néhány koronát. Teljesítménybérben fizetnek, nem ácsoroghatunk a fák mellett. — Szívesen jártok ide dolgozni? — A nyári építőtábor keretében a mi évfolyamunknak két hét ledolgozása kötelezd, de ha nem lenne az, én akkor is szívesen jöttem volna ide. Nagyon jó dolog az, hogy együtt van az osztály, és mégis minden olyan más, mint az iskolában. Még a tanárainkra is más szemmel nézünk, mint mikor a katedrán állnak. — Ogy tudom, hogy csak napi hat-hét órát dolgoztok. — Igen, mert az előírások csak ennyit engednek meg, pe dig szívesen dolgoznánk többet is, mert amikor hazavisznek bennünket, sok mindenhez már nem kezdhetünk. Most festik a diákotthonunkat, így mindenki máshol lakik. Ilyen körülmények között nehezen tudunk valamit szervezni, pedig jó lenne. A SZISZ járási bizottsága támogatna is bennünket, de nincsenek meg hozzá a feltételek. Marad a mozi, a tévé meg a semmittevés. — Akkor jól ki kell majd használni a szünidő hátralévő részét. — Amint a lányoktól hallottam, mindenki elmegy valahová kirándulni, csak az időjárás legyen kegyesebb hozzánk, mert most sokszor borsot tört az orrunk alá. UNKA KÖZBEN-JÓKEDVŰEN Egymást követve jönnek a teherautók, percenként fordulnak be az oroszkai (Pohronsky Ruskov) konzerv gyár kapuján. Valamennyi friss zöldséggel, gyümölccsel megrakodva érkezik. Néhány perces intézkedés után elhagyják a gyárkaput, beállnak az udvarra. Lekerül hek a teli ládák, és magas tornyokba rakva várják további sorsukat. Egy csoportnyi lány állja körül az uborkával, zöldbabbal tetézett ládákat. Vidáman csevegnek, látszólag örülnek az új szállítmánynak. — Hogyne örülnénk, hiszen azért jöttünk ide, hogy dolgozzunk, marad még szórakozásra, pihenésre is i dónk a nyáron — mondja Orbán Anna. — Persze keresni Is akarunk, minél több pénzt, ezért szívesen dolgozunk, a legnehezebb munkát Is elvállaljuk — vélekedik Kovács Márta. Az oroszkai konzervgyárnak nagy szüksége van a nyári idénymunkásokra, nélkülük a gyár aligha teljesítené tervét, ezt pedig ml, fogyasztók Is megéreznénk. Jelenleg a Selmecbánya! (Banská Stiavnica) Vegyipari Szakközépiskola, a LéVai (Levice) Közgazdasági Szak középiskola diákjai és tíz krakkói főiskolás dolgozik a konzervgyárban. Munkájukkal, teljesítményükkel elégedett- Mágyel Lajos elvtárs, a gyár igazgatója is: — Ezt is, azt is, jót is, rosszat is mondunk a mái fiatalokról. Én úgy tapasztaltam, hogy tudnak dolgozni, bizonyítani. Persze, hatni is kell rájuk, s mint a hogy egyik ember ilyen, a másik olyan, ugyanúgy e- gyikre a szép szó, másikra a parancs hat jobban. A fiatalokat viszont elkísérik pedagógusaik, ők ismerik tanítványaikat, tudják, hogyan bánjanak velük, s bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy jól dolgoznak. Sót, nemegyszer olyan jól, hogy túlszárnyalják állandó dolgozóink, alkalmazottaink teljesítményét. Így volt ez a napokban is, így alakult ki egy egészséges verseny. szellem, mert ugye az csak természetes, hogy senki sem akart lemaradni. . A Selmecbányái középiskolának már tízéves kapcsolata van az oroszkai konzervgyárral, tíz éve minden nyáron a másodikos és harmadikos diákok Ide jönnek dolgozni, öt éve ősszel is visszatérnek, mert az őszi szakmai gyakorlatot is Itt töltik. Természetesen akkor szintén szívesen fogadják őket, mert a segítő kezekre ősszel ugyanolyan szükség van, mint most nyáron. A Lévai középiskola tanulói másodszor jöttek Oroszkára. Valamennyien lányok, akik külön örülnek annak, hogy az élelmiszeriparban dolgozhatnak. A diák idénymunkásokkal aztán a munkaasztalok, szalagok mellett találkozunk újra. Az imént érkezett árut dolgozzák fel. Literes, félliteres üvegekbe kerül a zöldbab, egy-két- és négyliteres üvegekbe pedig az uborka. Kezük sebesen jár, mintha szüntelenül ezt csinálnák. — Nyolc órát dolgozunk váltott műszakokban, és jól érezzük magunkat. Igaz, az első napokban a szövetkezet földjein szedtük a zöldbabot, de most már folyamatos a szállítás, van termény bőven, hát azt csinálhatjuk, amire eredetileg is számítottunk, jövőre is szívesen jönnénk ide — nyilatkozta Vrábelová Irena. Persze, a nyári építőtábor korántsem csak azt jelenti, hogy megérkezik egy csoport szorgalmas diák, s kezdődhet a munka. A gyár vezetői örülnek a fiatalok jöveteiének, de ugyanakkor a folyamatos elfoglaltságon kívül szállásukat és teljes ellátásukat Is biztosítani kell. Nemrég átalakították, felújították az üzend konyhát, ott bőséges kosztot kapnak, a munkásszálláson, illetve az üzemi lakásokból átalakított szálláshelyeken lakhatnak. Szabad idejüket olvasással, sportolással töltik, ezen a téren a lehetőségeket azonban még bővíteni kellene. Burin Jozef, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke a gyár vezetőivel megoldja ezt a kérdési is. Az egykori kantin átépítésével méltó helyet kap nak rendezvényeikhez a fiatalok. S akkor majd diszkóra sem kell a szomszéd faluba menni, s a szabad időt még hasznosabban, tartalmasabban tölthetik. Csupa jókedvű, vidám fiatal tölti meg az oroszkai konzervgyár munkacsarnokait ezekben a hetekben. A Selmecbánya! és lévai diákokat újabbak követik, hiszen a nyáron összesen 750 fiatal segédkezik a konzerv gyárban. Jókedvüek, s vidámságuk átragad a többiekre is. Ogy látszik, ez jótékonyan hat a teljesítményre ts, 100 százalék fölött teljesítik a napi normát. Benyák Mária KAMOCSAI IMRE
