Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-07 / 32. szám
Gépünk hatezer méter magasban szántja a levegőt. Az alattunk hömpölygő felhők, az ég indigókékjéből kitörő napsugaraktól simogatva a végtelen hómezők tökéletes illúzióját keltik. Éles határokhoz szokott szemem hiába pásztázza a távolba vesző horizontot. Felemelő érzés. Itt — ég és föld között lebegve — komikusán hangzik, pedig a látvány csakugyan legyügöző. Lassan irányt változtatunk, majd fejest ugrunk egy megsemmisülni készülő haragos felhőbe, s néhány perc múlva földet érünk a ruzin-1 röptér esőtől áztatott betonszönyegén. Amikor J. Hormayer német Író a 19. század elején itt járt. találóan száztornyú városnak nevezte el Prágát. Az elnevezés annál is Inkább ráillik, hiszen manapság is megközelítőleg ötszáz torony nyújtózkodik az ódon házak fölé. A város hangulata egyedülálló. Utcáin barangolva lépten-nyomon a múlt integet rá a járókelőkre. Már-már engedek a csábításnak, s belevetem magam a látnivalók tengerébe, de azután eszembe Jut utazáson, célja. Szállás után nézek, s meglepődve tapasztalom, milyen reménytelen vállalkozásba fogtam. Mindenütt udvarias, de elutasító választ kapok. A turisták szinte ellepték a város szállodáit. Elindulok hát körülnézni, milyen kultúrcsemege várja a Prágába látogató Idegent. „Prágai nyári kulturális napok 79* hirdetik az itt is — ott is elém tárulkozó plakátok. S a választék csakugyan sokszínű. Bár a színházak többsége szünetel, szó sincs uborkaszezonról. Mintegy tizenöt előadásból választhatok Izlésemnek-hangulatomnak megfelelőt. Az elővételi pénztárnál azt Is megtudom, hogy a leglátogatottabbak a Se- mafor, a Rokoko, a Laterna Magica és az Ateliér műsorai. A nyár az üdülés a pihenés évszaka, Így a színházak kínálatában Is könnyebb fajsúlyú daraboké az elsőbbség. De a programok összeállítói igyekeztek mindenki kedvében járni. Ezért például a Redut zenei termében a harmincas évek dixizenéjében oldódhat fel a hallgató, míg pár ajtóval odébb Shakespeare csodálatos szonettjeit hallgathatja. Egy nappal korábban még barokkzene és pantomln szerepelt műsoron. Felsorolni Is hosszú lenne, hány komolyzenei hangverseny kínálja magát. A Vald- stejnská záhrada szabadtéri esti koncertjeihez csodálatos kulissza a kert boltíves épületével, megvilágított szobraival. Persze csak akkor, ha az Időjárás Is úgy akarja. A Szent jakab-templom barokkzenével, a vár zenei pavilonja pedig kamarazenével várja az érdeklődőket. Érdeklődő pedig akad bőven, hiszen a zene nem ismer nyelvi akadályokat, éppúgy szól a közönség soraiban ülő külföldi turistához, mint a hazai zenerajongóhoz. Az Óvárosi tér szabadtéri színpada is a széles tömegek nyári szórakoztatását hivatott szolgálni. A rendezők koncepciójában szépen megfér egymás mellett a fúvószene a dzsesszel, a western számok a clmbalommuzsikával, vagy DERŰS-BORÚS KÉPESLAP (Prágából) akár a rock zenekar és a népi tánccsoport műsora. Örömmel olvasom a fellépők között a bratislavai Ifjú Szívek tánccsoport nevét. Fél tíz felé jár az idő, Itt állok a kivilágított Vencel téren, mögöttem egy színházi élmény, előttem az éjszaka, szállás pedig sehol. Elindulok hát, hogy felkeressem a híres-nevezetes prágai dzsesszklubokat. Az eddig csak hallomásból ismert dzsesszélet csakugyan létezik és vim > rágzik. Aki még sohasem járt ilyen helyen, nehezen érti meg, miért tömörül egy füstös pincehelyiségbe annyi ember, ahol az egyedüli menü a narancslé, no meg a zene, de az nem akármilyenl A hallgatóság között ugyanúgy megtalálható az iskolaköteles fiatal, mint a nyugdíjas bácsika. A hangulat hihetetlenül kötetlen, mondhatnám vidám. Nem csoda, hiszen itt a zene a legjobb kézből kapható. Csak a dzsessz berkeiben járatos tudja, milyen súlya van az olyan neveknek, mint a Metropolitan jazz Band, Jazz Celula vagy Milan Svoboda kvartettje. De minden rögtönzés egyszer véget ér, s én megint az utcán találom magamat. Mindig is a kalandok híve voltam, most sem tagadom meg önmagam. A vonatállomás huzatos várótermében hajtom álomra élményekkel teli fejemet. Röpke kétórai hánykódás után az ügyeletes vasutas szabadit meg engem és a hasonszőrűek népes tá- iorát az álom terhétől. A resti pincére furcsán néz rám, mikor visszautasltom a sört, s helyette Inkább forró teát kérek reggelimhez. Ojra nyakamba veszem a várost. Most már szélesen vigyorog felettem a nap, a tegnapi esőből csak néhány tócsa maradt hírmondóul. Hétköznapról lévén szó, lassan minden felveszi megszokott ritmusát. Az éppen felújítás alatt álló Nemzeti Színházon is megkezdődik a munka, s búgni kezd a metró új szakaszát vájó légkalapács. Nem lenne teljes a kép, ha nem néznék be valamelyik híres prágai sörözőbe. A Pinkashoz címzett söröző törzsvendégei azonnal felismerik a kíváncsi idegent. Tőlük tudom meg, hogy a legrégibb prágai sörfőzdék 1088-ból valók. Kutatok a mozik műsorában, itt is bő a választék. Megakad a szemem a nagy sikerű Travolta-filmen, a Szombat esti lázon. Máris a villamoson szorongok. Dáb- licel lakótelep, ahol a Moszkva mozit megtalálom, egy modern, tiszta, üzlet és kultűrközponttal felszerelt jókó- ra városnegyed. Ez is Prága. A moziban hatan várjuk a film kezdetét. Valami tévedés lesz a dologban, gondolom. Azután, miközben egyre jobban bonyolódik a film cselekménye, annál inkább adok igazat az árván hagyott székek képzeletbeli gazdáinak. Végül is csak John Tra- i volta játékát és a film zenéjét dicsérhetem. És még emiatt majdnem lekésem az utolsó, Bratlslavába induló gépet. Mintegy harmincórás prágai barangolásom a végéhez közeledik. Ahogy felszállunk, s kinézek az ablakon, ott csillog a napfény a Vltava vizén. Azután a fáradságtól lecsukódik a szemem. Mikor kinyitom, odalent még mindig csillogó folyót látok, de ez már a Duna. „Kérjük, szíveskedjenek a biztonsági öveket bekapcsolni, beszállunk!“ Strietenec Sándor Ez a bíró nagy szIvomySs hírében SÍT. Két évvel ezelőtt még nemzetköz! meccseket Is vezetett. Minden bíró nemzetközi meccsért liheg. Ott lehet valamit keresni. Amikor már külföldre járt, és nagyfiúnak érezte magát, itthon Is eh kezdett vagánykodni egyikét NB I-es meccsen. Nem vette figyelembe, hogy ki milyen eredményt vár. Ügy kipenderítették a nemzetközi bírókeretből, hogy csak ügy repült. Most vigyáz, hogy visszakerülhessen -... Most a legrafináltabban, a legalattomosabban csal. Hol nekik, hol ne* künk. Nekünk látványosan, nekik a lehető leghasznosabban. Igazi nagy erők aligha kívánják a pl feljutásunkat. Hiszen, ha így lenne, tizenhárom év alatt minket is bepaszlroztak volna már az NB I-be! Mert azt rfe mondja senki, hogy évek óta csak az a csapat került fel, amelyik mindenben fölötte állt a lemaradónak? Vajon mit rejteget ez a bíró a mai meccsre még nekünk? Rossz az előérzetem. Még a szeme sem áll jól. Milyen meccseket vezet ő mostanában az első osztályban? Két-három* ezer néző... Van Ügy, hogy az egész meccs alatt nincs öt rázós perce a bírónak. Csupa szelídség, csendes szomorúság a legtöbb NB 1-es meccs. Egyik-másik nagy NB I-es csapat pályája mint egy Illedelmes gyászo* lókkal megtelt temető. Na, Itt van banzáj.., De a drukker is olyan, mint a futballista. Fel* jebb kerül egy osztállyal, tnegvész. Aztán belekóstol1, beleszokik az új helyzetébe, és fütyül mindenre. Forgáts most kezd feljönni. Kétszer is jól beível Medvés fejére. Egyik fölé, a másikat fogja a kapus. Medvést szorongatják a védők. Forgáts váratlanul rásztírja. Egyre jobban érzi a labdát. A kapus most is beadást várt.., Egy kicsit mellé, és egy hajszálnyit fölé. „Forgátsnak adjatok labdát!“ Előre ordítok. Meghallja a Mester Is. „Forgátsnak!“ Berekedt hangon üvölt. Hiába. Nem megy neki a kiabálás ... IX. fejezet 81. perc ÄZ utolsó reményteli fohász. Feltör a mennyeidig, Hátha meghallgatja a jóisten. Mert itt már osak az segít. „Mindent bele! Mindent belel" Könnyű volt régen a csapatnak. Két pap is játszott egyszerre a védelemben! „Orrvérzésig, fiúk!“ Most kellene megmutatni! Megérdemelnénk, hogy megnyerjük. Es főként Goldmayer érdemelné meg... Ha tudja, hogy nem adja meg a bíró a tizenegyest, biztosan Itt van még most Is a pályán. Goldmayer hangosan jajgat. Lévy és Sanylgyüró beszaladnál? a pályára. Le kellene fújni a mécs* eset, hiszen ott vannak Goldmayeirel többen Is, A Mester és Guszti is a pályán. Hozzák ránk a labdát. Szereljen valaki. Nem tudom, mit csináljak. Ha hátrálok, bejönnek egész a kapu elé. Ha kitámadok, és kicseleznek, nincs mögöttem más ember, csak Szandál „Jaj, a sunyi anyátokat!“ Szandál felüvölt: „Menjetek rá! Menjetek rá!“ | Három csatár, három védő, Jani és Furkó rátapad egy-egy emberre. Nekem kell lcltámadnom= Goldmayert levlsztk a pályáról. Kint az oldalvonalon túl lábra áll, aztán gyorsan összeesik. Legalább a vezetők maradtak volná fent a pályán. A bírónak azt íe kell fújnia!... Goldit kiterítik a pálya szélén. Lévy kibontja az orvosi táskáját, Sanylgyüró kifűzi a Goldmayer cl* pőjét. Le is hÖzza a lábáról. Lehúzzák róla a sportszárat Is. Ha mindez az ellenfél oldalán történik, de szívesen lefújta volna a bíró! Figyelmeztetés az edzőnek, orvosnak, magához kéreti a főrendezőt... „Ha még egyszer előfordul, vége a mérkőzésnek!“ Persze, ki felelt volna érte? Ennél aljasabb bírónk nem volt mostanában! Itt van elöl a támadással. Goldmayer felül, nézi, tapogatja a bokáját. Lévy Injekclóstűt vesz elő. Ennyire komoly lenne a helyzet? A Mester Lévyre néz. Lévy széttárja a karját.' Uramisten, ez őrület! Itt vannak a tizenhatosunknál. „Támadj ki!“ Szandál újra felüvölt. De ha kitámadok, és elmennek mellettem, mit csinál a kapuban az a szerencsétlen? Olyan védő nincs, aki mellett egy az egyben ne lehetne elmenni. Hol ez a balfék Kardos? Egész meccs alatt Itt esetiett-botlott a lábam körül. Most nincs sehol. Goldmayer akciója után nem bírt visszarohanni. Elbambult a szerencsétlen. Azt hitte, vagy nekünk, vagy ellenünk lesz szabadrúgás. Meghogy a Mesterék is bent voltak a pályán. Kimegyek, és ami biztos, biztos, felrúgom a srácot. Ez a piszok bíró ki fog állítani! Ettől még az Is kitelik. Lerántásért, felrúgásért kiállítás jár. Hogy nem mindig és nem mindenkinél? ... Nem tudom kiszámítani, mit tehetek. Még benne vagyok a lövés útjában. Legurítani netn tudja, Nagy II. és Furkó résen vannak. Ha lő, csak engem találhat el. Csak le ne forduljon rólam. Még mindig hátrálnom kell. Belül vagyunk a tizenhatoson. Lő, most fog lőnll Hülye. Pedig most már Igazán egészen ránK hoz* .hatná. Elrúgja a labdát. Nem merem Szandálra bízni. A kapu felé száll a lövés. Kitartom oldalt a kezemet. Eltalálja. Egyszerre ordítanak fel: „Tizenegyes!“ Szandál elcsípi a meggyengült lövést. Hárman Is odarohannak rá, klcibálják a labdát a keze közül, szaladnak vele a tizenegyes pontig. ___
