Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-31 / 31. szám
I fM----------------------SZAKÁCSI SÁNDOR Fekete ingben és ugyanolyan szfnű bársonynadrágban lép elém a Pesti Színház társalgójában. A falióra már a Kreutzer szonáta kezdetét Jelzi, mi mégis nyugodtan, ráérősen süppedünk a fotelba. Pedig nincs sok idő a beszélgetésre. Még akikor sem. ha az első felvonásban alig néhány percre jelenik meg a színpadon. De nem siettet. Se szóval, se tekintettel. Tiszteli az embert. Magatartása is magas fokon árasztja a bizalmat, s az őszinte kíváncsiságot, hogy vajon elmesélheti-e magáról és pályájáról mindazt, amit fontosnak, érdekesnek ta. iái. „Ha most azt mondom, hogy gyermekkori álmom vált valóra, amikor színésszé avattak, legyint egyet magában, és azt hiszi majd, meglehetősen szokványos módon kerültem erre a pályára. Pedig nem tudok mást mondani, mert tízéves koromtól kísér a szerencse. A rókafogta csukára készültek az osztálytársaim, amikor az íródeákot játszó fiú megbetegedett, s kezembe nyomták a szerepet. Megtapsoltak, hát boldogan feledkeztem bele a többi mesejátékba, de még így is maradt annyi időm a tanulásra, hogy az osztály eminens diákja tehessek.“ A gimnáziumban aztán egészen a bukásig csúszott, mert a matematikát közel sem'találta annyira érdekes nek, mint a Pinceszínházat. Halmazok, egyenletek, mértani feladatok kínt, nyűglődést jelentettek számára. De megnyeri a győri szavalóversenyt, s a Pinceszínházban eljátszhatja Trisztánt és Rómeót {Júlia az ugyancsak középiskolás Szerencsi Éva volt, akit abban az Időben még Tücsinek becéztek.) „Bizsergetfi érzés volt, hogy minden ötletünket kipróbálhattuk. Farmerban és trikóban játszottunk; teljes erőbedobássai, maximális figyelemmel. Így szabadultam meg gátlásaim béklyóitól, s még arra is gyűjtöttem erőt, hogy a harmadik rostavizsgán magabiztosan jelenthessen be a színművészeti főiskola felvételiztető bizottságának, hogy matekból pótérettségiznem kell. Megint csak óriási szerencsém volt. Várkonyi Zoltán ennek ellenére is felküldött a színpadra — és felvett.“ Őrnagy a Tőthékban, polgármester a Revizorban, Hagymaőfelsége a Nyárban (Lorette: Szerencsi Éva), és egyszer csak azon veszi észre magát: Szolnokra szóló szerződést szorongat a kezében. Egyetlen évadot töltött csupán a Szigligeti Színházban, de négy-öt kiemelkedő szereppel bízták meg rendezői. Legalább a legemlékezetesebb alakításait jegyezzük meg: Liliomfit és a Pop- fesztivál Józsefét. ..Ötödik évadom kezdem a Vígszínházban, de még csak most érzem igazán, mire vagyok képes. Áprilisban például egyszerre három főszereppel lettem gazdagabb. Tahi Tóth László betegsége miatt ugyanis én éltettem tovább az Operett Fior mesterét, majd a Képzelt riport és a Harmicéves vagyok főhősét. Ha kellett, egy héten nyolcszor is.“ Tévéfilmszerepei közül a Nincs többé férfi Rokiját és a Jövedelmező állás Zsadovját őrzi emlékezetem. És egy Csehov-adaptácíőt, amelyben felesége, Szerencsi Éva volt a kedvese. G. SZABD LÁSZLÓ Parancsoló szimbólumok Általában húzódozom elmenni olyan művész kiállítására, akinek már láttam a müveit. Tartok attól, hogy )öladta önmagái, rossz irányba mozdult. Most viszont hallva Lipcsey György fiatal szobrászunk vásárúti kiállításáról, kíváncsian és azonnal útra keltem. Az ok: tizenktlenc-húszévesen olyan érett és' megdöbbentő ere}ü szobrokat faragott, mint a földhöz láncolt magyar paraszt vagy a ]ó ember. Vajon véletlen volt ez, puszta fellobbanás vagy valóban egy rendkívüli, és korán beérett tehetségnek örülhetünk? Az öt évvel ezelőtti, még katonai szolgálat előtt álló fiú alkotásainak nagy része a reális, konkrét világot tükrözte vissza. A Libatömő, a Szomfúság, a Kukoricamorzsolás vagy a Kádár Kata, Kőműves Kelemen és a Vietnami anya gyermekével szobrain konkrét, reális érzékelhető világlátás mellett a kitűnő formáló, szimbolizáló készséget is észre lehet venni, de az absztrakt gondolat is tisztán zengett a szobrokból. Sőt az értőbbek a szakmai tudást is felismerhették. Iskola, tanító- mester nélkül is bámulatos szakmabeli tudásra tett szert. S tette mindezt érettségivel maga mögött egy kis csallóközi falu Hegy été (Kutnikyf fia, aki eladdig közelről legfeljebb a járási székhely kulturális eseményeinek a világát, mozgását figyelhette, s aki ilyen formán elsősorban csak önmagából s talán a szülői útmutatásból táplálkozott. Vajon volt-e benne annyi ősi erő, tehetség, hogy folytatni és fokozni tudja munkáinak szellemi és formai világát? A Képzőművészeti Akadé- I miára nem vették fel, maradt tehát a belső erő és a művészbarátok, elsősorban Nagy János szobrásszal való kapcsolata. De hát elég-e ez arra, hogy az ember megálljon a saját lábán? A vásárúti tárlaton, amely az említett alkotások mellett az újakat és a nagyszerű, jellegzetes, önálló grafikai lapoknak beillő szobrászrajzokat is bemutatja, első pillantásra is szem- beötlik, hogy igen, hogy a meglévő újabbakkal és még erősebbekkel gazdagodott. Sőt, amit itt felsorakoztat, az már nemcsak az alkotó fenomenális tehetségéért szólnak, hanem a léttel viaskodnak, az emberi élet értelmét keresik /Ember tragédiája l—ll.), és magasabb szinten folytatja a körülötte lépő világ számba vételét is. A Kaszaverő, a Halász, a Napraforgó, a Répareszelő és a Hálálkodás című szobraiban észre kell venni a ma már oly ritka karakterszobrokat és méltányolni azt, hogy vállalkozik is erre. A Budai Ilona és Fehér László című szobraiban, ismét magasabb szinten, gazdagabban folytatja a kultikus, mitikus népi világ megörökítését, szoborrá formálását. | Ugyanakkor az Ady Endre ihlette Harc a Nagyúrral, Lelkek i temetője és az öi\álló eszmeiségében, formájában is teljesen kiforrott ősi hagyaték, Ember tragédiája l—ll., Képzelet szobraiban a már semmivel sem hasonlítható, gondolatgazdag, megdöbbentő és parancsoló szimbólumokba vési, faragja gondolatait, üzeneteit. Teszi ezt egy még most is szokatlanul fiatal, huszonöt éves tehetséges fiú. Németh istvän raiÜTiíÉM'iWil nekik a melóhoz, Ivott ő Is... Elég rendesen megduzzadt. Ügy Izzadt minden meccsen, mint egy ló. Egymás után két mérkőzésen is lecserélték. Olyankor a középpályáról én álltam hátra a védelem közepére. Misi egyszer rám szólt: „Jobban megy neked a közép pályán. Szólj a Mesternek.“ „Szólj neki te! Neked haverod.“ Én egyre jobban belejöttem a középhátvéd-játékba. Misi hol kimaradt, hol a kispadon ült. / A Mester mindig oda ültette, ha úgy érezte, hogy nyerünk. Hadd kap* ja meg a félpénzt... Ahelyett, hogy valamelyik ifit tette volna oda. Akinek jólesett volna, hogy figyelnek rá. De Misi még kellett, tőle tartott mindenki. Csakhogy ő már nem törődött semmivel. Nemhogy lelkesítette volna a csapatot, a Mester ellen fordult. „Azt hiszitek, ez nem olyan lesz előbb-utóbb. mint a többi? Másképp meg se tűmé a vezetőség!“ A Mester nem mert, nem akart Misitől megszabadulni. Nekem kellett volna átvenni Misi szerepét. A pályán is, az öltözőben is. De Furkő Zoli lett a csapatkapitány. Korban ő következett Valter Misi után. A Mester is beleszeretniesedett a maga nagyságába. Ha' akkor néz a körmére a vezetőség ... Vagy ha közülünk szól neki valaki. Senki sem szók. Meg-megbotlott a csapat, de ott álltunk a felkerülök nyomában. Hoztak egyikét új zsugást. Meg Kardosékat az ifiből. Akkor jött Boldizsár is... gólt lőni. Vagy Gusztitól vagy SzHtyő bácsitól vágy" ä' titkárnőktől vagy valamelyik vezetőségi tagtól kiszivárog minden. A legnagyobb titok is. Nyíltan elmondhatnánk mindent Hiszen a legnagyobb titok is nyilvánosságra kerül. De hiába tudja már az egész csapat, mégis titokként kezelik ... A Mesternek is van már három fegyelmije-,.. Es kész — előregépelve — a felmondólevél is. Csak dátumozni kell, ha úgy alakul... * A három fegyelmi azért kellett, hogy legyen meg a fokozatosság. Hogy a negyedik levelet is fel lehessen adni. A Mester sose hajlandó átvenni a fegyelmijét. Kiküldik neki postán. Ugyanazok, akik annak idején az ország első öt edzője közé minősítették a Mestert, most szabadulni akarnak tőle. Mert gyenge, mert nem tudja felvinni a csapatot az első osztályba, mert rossz edző... A Mester csakugyan rossz edző. De rossz edző volt mindig. Akkor is, amikor sorozatban nyert a csapat. Akkoriban edző nélkül is nyertünk volna. Most így, ahogy együtt vagyunk, Herera korbácsa alatt sem tud nánk gólt rúgni. A Mester azzal úszik meg mindent, hogy önként nem mond le, akármit is ígérnek neki. Inkább fegyelmit kér maga ellen — a Szövetségtől. Csakhogy azon a fegyelmi tárgyaláson és kivizsgálásokon nemcsak a Mester dolgaira kerülhet fény. Ezért van még Itt, ezért nem mernek tőle szabadulni. Ogy, ahogy annak idején ő sem mert Valtertől. Kispad... fele jatt... csendben 7 • ■ 65. perc 66. perc Goldmayert kívül ápolják az oldalvonalon. De a játék folyik. Most mi vagyunk eggyel kevesebben. Goldmayer visszajön, de biceg. Aztán begyújtja a motorokat. Ogy meg* iramodik a fél pályáról, rogy senki sem tud lépést tartani vele. Kihúzódik a bal szélre. Forgáts nem Indul befelé. Ez így nagyon rossz. A Mester lett a kisisten. Mintha nem mi nyertük volna meg a mécseseket, hanem ő... Fizetésemelés, lakáscsere, szabadkéz. Csak hatodikok lettünk. A Mester új módszereket dobott be. A haverok haverok maradtak, de az Új fiúkkal nem tudott semmiféle kapcsolatot kialakítani. „Fussatok!“ „Most kétkapuzunk.“ „Most lőjetek kapura!“ Ezenkívül semmi. Ha győztünk, kihúzta magát, ha kikaptunk, sunyí- tott. Aztán valaki mondta: „Nem ártana egy másik edző!“ A Mester nagyon jó, de csak pályaedzőnek.. -. Akit kinéztek, az utol só pillanatban visszamondta. Pedig már tudott róla a Mester is. Hogy amaz nem jött, ő maradt szívesen. Később adtak neki egy fegyelmit. Mert nem elég következetes. Nen élég szigorú. Még mindig a játékos szemével nézi a csapatot. De nem kézbesítették ki a Mester fegyelmijét, megvárták vele a vasárnapot. Győztünk... Dani bácsi eltépte a papírt. *, „Nem szabad megzavarni a Mestert! Mellette vagyunk. Hadd érezze: ezt a bandát gatyába kell rázni! Ebben kell a Mestert segíteni... Szipo- lógust mejlé meg új erőket a szakosztályvezetésbel“ Végre sikerült cserélniük. A jobbhátvédjük megy le. A vörös hajú nyurga srác hátrább egy sorral jobbhátvédnek. És az új játékos rátapad Goldmayerra. Láttunk már emberfogást, de Ilyet még nem sokat. Odamegy Goldi mellé. Követi minden lépését. Ha Goldmayer lehajol a cipőfűzőjét megigazítani, ott marad mellette. Ha feltápászkodik, már újra rátapad. Goid* mayer próbát tesz. Visszafut a fél pályáig. Ő tftána. Goid! teljes erejéből fut. Az új srác fut mellette. Látszik, hogy lehagyná, ha akarná, hiszen most jött be, sokkal frissebb. Goldmayer átmegy a jobb szélre. Megy utána. Nagy I csúsztat egy labdát Goldmayer elé. „Add be, Goldi! Medvés egyedül van! Tedd a fejére!“ Goldmayemek át kell tennie a labdát a bal lábára. Mire jobbal oldal* ra perdít, az új srác elvágódik. Szerel. Goldmayer újra megiramodik. Kirohan a bal szélre. Int Forgátsnak, hogy húzódjék beljebb. Végre Forgáts el is mer húzódni az oldalvonal mellől. Először ezen a mérkőzésen. 67. perc R7 Lehet, a Mester most bánja, hogy nem lépett le, amikor először akar ták kipenderíteni. Felajánlottak neki mindenféle állást, még a Nagy /
