Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-18 / 51-52. szám
WM A Forma 1 autóversenyek egyetlen évfolyama sem múlhat el a jelek szerint kisebb-nagyobb botrányok nélkül. Az „Istállómesterek“ —, hogy a szakma pontos kifejezésével éljek — nyilvánvalóan azt tartják, hogy úgy szép az élet, ha zajos. Idén is gondoskodtak arról, hogy a közvélemény ne legyen „szórakozás“ híján. Dehát aki ismeri a reklám, a nyugaton folyó és a sporttal kapcsolatos reklám törvényeit, az tudja, hogy az élelmes üzletemberek semmitől sem riadnak vissza. Többek között attól sem, hogy a sportból Is üzletet csináljanak. Márpedig a kettő végképp nem egyeztethető össze. A Forma 1 autóverseny azonban üzlet, sőt egyeseknek nagyon is jó üzlet az, hogy valaki más viszi helyettük vásárra a bőrét. Merthát az autóversenyzés a Forma 1 kategóriában nem éppen nyugdíjas foglalkozás. Sok pilóta végezte már tragikusan élete teljében. Igaz, hogy elég jól fizetik őket. De lehet az életet, az egészséget pénzben mérni? És mi a versenyző jövedelme ahhoz képest, amit a vállalkozók vágnak zsebre? Végeredményben pedig ők diktálják a feltételeket. Bár az idén végre a pilóták is a sarkukra álltak. Ha röviden akarnánk jellemezni a Forma 1 autóversenyek idei évfolyamát, akkor azt mondhatnánk, hogy ez az év a nagy visszavonulások éve volt. Olyan személyiségek hagyták ott, mint a kétszeres világbajnok Niki Lauda, és az egy ízben szintén világbajnoki címet nyert James Hunt. Teljesen saját megfontolásból döntöttek. Ügy látszik, hogy végre-valahára a versenyzők is megelégelték már a könyörtelen üzletemberek basáskodását. Találóan mondta Niki Lauda, aki a versenysorozat utolsó előtti futamának edzésén, Montreálban egyszercsak kiállt a „csordából“ (ha van versenyistálló, van csorda is) és a legnagyobb meglepetésre ezzel állt be a depóba, hogy „nekem ebből már elég“. Mielőtt még bárki is lebeszélhette volna szándékáról, még aznap repülőgépre ült, és elment Kaliforniába „vakációzni“. Nyomós oka lehet rá egy embernek, hogy sikerei csúcsán csak úgy, egyszerűen lemondjon a mesés a- nyagi ajánlatokról, a vitathatatlan népszerűségről. Márpedig neki valóban olyan mesés ajánlatokat tettek, a- melyek még a Forma 1 berkeiben is feltűnést keltettek. A Marlboro cég például 2,4 millió dollárt kínált neki. De ő inkább az életet választotta. Ha valaki, ő már csak tudja, mit ér az emberélet. Három évvel ezelőtt Nürnburgringban csak a csodával határos módon menekült meg a halál torkából. S 'okán minden Idők legjobb pilótájának tartották. .Nyolc -éves versenyzői pályafutása alatt 1975-ben és 1977-ben volt világbajnok. Az emlékezetes balesetének évében Is hajszál, mindössze egy pont választotta el a világbajnoki címtől, de 6 az utolsó futamban, Japán Nagydlján inkább kiállt, nem volt hajlandó az állandó záporban az életét kockáztatni. így Niki Lauda — homlokán a többszöri plasztikai beavatkozás ellenére is látszanak az égési sebek nyomai. lett akkor világbajnok James Hunt, aki az idén szintén visszavonult. Lauda gyógyulása után is rendkívül népszerű volt, ajánlatokkal halmozták el a „túlvilágról“ visszatért világbajnokot. Újra versenyzett, de senki- előtt sem kétséges, hogy balesete mély nyomokat hagyott benne. Már nem volt, és nem lehetett a régi. Sajtónyilatkozatban indokolta meg váratlan döntését. Az egész dolog 1978 augusztusában kezdődött. Az amerikai Marlborocég főnöke 1,5 millió dollárt ígért neki azért, ha 1979-ben a McLaren autót vezeti. Nem vállalhatta, mivel akkor már megszáradt a tinta a Brabham Alfával kötött 500 ezer dolláros szerződésen. Az ajánlat azonban tovább motoszkált a fejében, és elhatározta, 1980-ra kétmilliót követel majd. Közben a cégek egymás ellen licitáltak, s mindegyik meg akarta szerezni magának a jó nevű osztrák pilótát. Megint a Marlboro tette a leghajmeresztőbb ajánlatot: 2,4 millió dollárt ígért. Ez átszámítva 31,1 millió schilling, s ezzel Lauda minden idők legjobban fizetett versenyzője lehetett volna. De nem lett. — Hirtelen elegem lett az egészből — jelentette ki. — Nyolcvan évet öregedtem. Megkaptam volna a harminc milliót akkor is, ha minden versenyen kiállók a harmadik kör után. És mégsem. Akkor is meghalhatok, ha lassabban vezetek. Fontosabb dolgok is vannak az ember életében, mint az, hogy állandóan farkasszemet nézzen a halállal. A bécsi Kuriernek adott másik' nyilatkozatában ezt mondta: — Ha egy autóversenyző beül a gépkocsijába, azonnal a technika rabjává válik! Nagy erő szükséges ahhoz, hogy valaki ettől elszakadjon. Ki kell szolgálnia ezenkívül az istállót, mindazokat, akik a kulisszák mögül irányítják a versenyeket. Ebből az ördögi körből egy gondolkodó embernek Igen nehéz kitörni. De ő kitört, pedig az idén sem hajtott rosszul, és ráadásul megnyerte a Procar-versenyt, amely teljesen új ebben a szakmában. Hogy mi ez? A BMV szakértői, nevezetesen Jochen Neerspach kitalálta, hogy a Forma 1 pilótái a többi kollégákkal, a Forma 2 és a Forma 3 versenyzőivel is összemérhetnék az erejüket, mégpedig úgy, hogy senki se legyen előnyös helyzetben, mindenki használja ugyanazt a kocsit. Í gy született meg a Procar, amely átmenet a Forma 1, Forma 2 és a rallye-kocsik között. A BMV gyár elkészített néhány Ilyen, meglehetősen erős és gyors kocsit, és a Belga Nagydíjtól kezdve minden alkalommal húsz Procar kocsi indult el egy nappal a Forma 1 futama előtt. Ezen a versenyen rajthoz állhatták a Forma 1 pilótái — ha akartak vagy engedték őket — az előző napi edzőfutam eredményei alapján, valamint a magánversenyzők. A legtöbb Forma 1-es versenyző élt is a lehetőséggel, az Ismertebbek közül Ferrari Scheckternek és Vllleneuvenek megtiltotta, hogy Procar versenyen Induljanak. Nem akarta vállalni a kockázatot, hogy megsérülnek. Az egyes futamok rendkívül érdekes. versengést hoztak. A versenysorozatot végül is Niki Lauda nyerte, bizonyítva, hogy még mindig tud vezetni, és a Forma 1 futamaiban való gyengébb szereplése nyilván a Brabham Alfa kocsi hiányosságainak tulajdonítható. A második helyen a magánemberként induló nyugatnémet Hans Stuck végzett Regazzoni, az osztrák Höttin- ger és a holland Hezemans (mindkettő magánversenyző) előtt. Lauda távozását nemcsak barátai, hanem legnagyobb vetélytársai is megsiratták. A Brabham istálló „ura“, Bernie Ecclestone kijelentette: — Niki elhatározása nem is igen lepett meg. Rendben van, elege van belőle, abba kellett hagynia. Tisztelem az elhatározását, de el kell mondanom, hogy még szívesen láttam volna a csapatban legalább egy évig. Most már lenne autója akár a világbajnoki cím megszerzéséhez is. Niki boldog — sajnos, magamról nem mondhatom el ugyanezt. Jean-Pierre Jabouille, a Renault pilótája: „Őszintén csodálom Nikit. Erre csak egy erős jellemű ember képes. Egy gyenge jellem képtelen lenne rá.“ Jody Scheckter, az Idei világbajnok: „Niki távozása nagyon mélyen érintett már csak azért is, mert visz- szavonulása nagy veszteség az egész autós sportnak. De megértem és tisztelem az elhatározását. Ha egy olyan ember, mint Lauda azt mondja, hogy elege van az egészből, akkör egész biztos abba kell' hagynia. Ha nem szívvel csinálja a szakmát, a távozás egyféle önvédelem. Ebben a szakmában mindennél fontosabb, hogy az embernek helyén legyen a szíve, csak így nézhet szembe a reá leselkedő ezernyi veszéllyel. Amit mi csinálunk, az már emberfeletti. Ha’valaki tükörsimára radíroz tizennégy gumiabroncskészletet, fél lábbal a sírban van. És ilyenkor az ember akarva-akaratlanul menekül a volántól. Tudom mit beszélek, bár erősnek érzem magam. Ha szív nélkül vezetnék, már rég halott vagyok. Niki nagyon fog nekem hiányozni, ő volt az, akitől erőt merítettem ahhoz, hogy megviaskodjak a hegymagas problémákkal a Ferrarinél. I ames Hunt távozása felett hamar rendre tértek. Sokan emlékeztettek a Laudával való összeszó- ialkozására 1976-ban Kanada Nagydíján, ahol az osztrák versenyzőnek, aki bírálta a biztonsági intézkedések elhanyagolását, azt találta mondani, Bogy ha be- rezeltél, akkor hajts a montreálí korzón. Most azonban neki is inába szállt a bátorsága. — Abbahagyom a versenyzést, mert semmi értelme hogy feleslegesen kockáztassam az életem egy olyan autóban, amely túlságosan lassú és nagyobb gyorsaságnál bekövetkezhetne a katasztrófa, — jelentette ki. Sohasem tartozott a nagy pilóták közé. Többnyire csak óriási kockázat árán sikerült az élbolyban maradnia. Akkor is, amikor három évvel ezelőtt McLaren gépen világbajnoki címet nyert éppen Lauda előtt. A Wolf istálló nem sokat veszített vele. Mégis azt mondják, hogy a két versenyző távozásával erősen esett a futamok színvonala. Hozzájuk sorolhatjuk még a francia Patrick Depaillert, aki jól kezdett, de aztán más sportágban Is babérokra vágyott, és sárkányrepülőjével lezuhant. Azóta is lábadozik. Ki tudja, hogyan alakul a világbajnoki sorrend, ha ezek is csatasorban maradnak? így a versenysorozat távolról sem volt olyan kiegyensúlyozott és Izgalmas, mint más években. Jody Scheckter túlságosan hamar behozhatatlan előnyre tett szert. Már az olasz nagydíj után ünnepelhetett. Bánéra Jody Scheckter Viszont még csak véletlenül sem lett érdemtelenül világbajnok. Nem tartozik az újoncok közé, képességeit már az előző években is bebizonyította. Ráadásul Ferrariéknak sikerült ezúttal megépíteni egy minden tekintetben kiváló kocsit. Ezt támasztja alá a tény, hogy a második helyen végzett Vílleneuve is Ferrari 312 T/4 típusú gép nyergében hajtott. Tulajdonképpen nem is veszélyeztette őket senki sem a francia Laffite-on kívül (Llgier). Talán még az ausztrál Alan Jones (Williams) szólhatott volna bele az elsőség kérdésébe. Általában őt tartják az év legjobb pilótájának, de egyben a legpechesebbnek is. Egy- re-másra döntögette a rekordokat, mindig csodálatosan hajtott, de csak kevés futamot sikerült befejeznie. Egyszer motorhiba, másszor ütközés miatt kénytelen volt feladni a versenyt. V égül ismerkedjünk meg talán közelebbről az újdonsült világbajnokkal. * jody Scheckter 1950. Január 29-én született East Londonban, a Dél-afrikai Köztársaságban. Időközben azonban Monte. Carlóban telepedett le. 1970-ben jött Európába, hogy megtanulja a versenyautók vezetését. Mint minden más versenyző, ő is alacsonyabb osztályban, az F 3-as kategóriában kezdte, de nem sokáig maradt ott. 1972-ben McLaren gépen, az USA Nagydíján átesett az F 1-eseknél a tűzkeresztségen. 1974-ben Elf Tyrrell kocsin már két nagydijon diadalmaskodott, és nem sok híja volt, hogy megnyeri a világbajnoki címet. 1975-ben és 1976-ban egy-egy futamban győzött, 1977-ben azonban már háromban. Idén szintén háromszor haladt át elsőnek a célvonalon. Hamar kitűnt a tehetségével, de a szeleburdiságával is. Túlságosan sokat kockáztatott, és gyakran érték balesetek. Azt mondják, hogy senki sem tört össze any- nyi autót, mint ő. Az istállótulajdonosok valósággal irtóztak tőle, mert rábjzni egy járművet egyenlő volt azzal, hogy az ócskavasban köt ki. Egyedül Ken Tyrrell bízott benne, aki 1973-ban pilótát keresett a visszavonult Jackie Stewart helyett. » — jodyban egy feljövőben levő csillagot láttam, azt a fiút, aki még csak várományosa a világbajnoki győzelmeknek. Magamhoz vettem, bár tudtam, hogy sok gondom lesz vele. Kemény és hajthatatlan voltam ve le szemben. Ezt még a szerződés aláírása előtt közöltem vele. Mindjárt az első évben mérföldes léptekkel haladt előre. Hamarosan a nagydíjak legjobb pilótái közé tartozott. 1974 ben nem sok hiányzott ahhoz, hogy megnyerje a világbajnoki címet. Csakhogy a Tyrrell-istállóban ott volt a tapasztaltabb Depailler, aki elhomályosította Scheckter feljövőben le vő csillagát. Scheckter nem akart örök második lenni, és ezért 1977 ben átnyergelt a Wolfhoz. — Scheckter? Az egy valóságos telivér, — mondta róla Walter Wolf. — Egy kicsit hangulat ember, de tökéletes. Ha jó napot fog ki, egyenesen fantasztikus De ha rossz napja van. akkor borzasztó elviselni. Ferrarinak Is hamar a szemébe ötlölt. Ezért az öreg róka olyasmit tett, arait még soha. Meghívta fioranói próbapályájára Schecktert, hogy próbálják ki zavartalanul az új kocsit. Ezzel Scheckter örökre elveszett a Wolf számára. Az új idényben már a Ferrari színeiben állt rajthoz. Jackie Stewarl már akkor megjósolta: — Ügy vélem, hogy a világbajnok Ferrari kocsin nyeri el a címet, és az az érzésem, hogy ez a pilóta Scheckter lesz. Egy kicsit konzervatívan hajt. De azt mondom, hogy hamarosan „leérettségizik“, ami a többi pilótáról nem mondható el. Szerintem Scheckter az egyetlen stabil versenyző, aki még állandóan fejlődik S tewart fején találta a szöget. Scheckter az idén valóban megbízhatóan hajtott. A tizenhárom futamból csak kettőt nem fejezett be, és mindig szerzett pontot. Erre eddig csak Lauda volt képes. PALÁGYt LAJOS
