Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-18 / 51-52. szám
16 IM A hetvenes évek legjobb, legeredményesebb csehszlovák - vlvónője LokSáné Rácz Katalin. Nevét először talán 1971-ben, a minszki ifjúsági vivó-világbajnokságon, s azóta egyre gyakrabban szedték nagy betűkkel az újságok. Vidám, mosolygós természet. Maholnap harmincéves lesz, de társalgás kózben ma is még kislányosan fiatalnak tűnik. Tele van tervvel, vággyal, elhatározással, a vívásban nélkülözhetetlen harc) kedvvel — és türelemmel. Mert ehhez a szép sporthoz türelem kell és sziklaszllárd akarat. Türelem és akarat. Tulajdonképpen ennek köszönheti, hogy vivónó lett. Kati akkoriban harmadik esztendeje vívott, s talán tizenöt éves sem volt még, amikor részt vett élete első nagy versenyén: a középiskolás fiatalok országos bajnokságán. Ügyes, jó vívás után második lett! ürömmel utazott haza a verseny színhelyéről, boldogan toppant a lakásba, hiszen Joggal tartotta sikernek ezt a helyezést. A következő edzések egyikén azonban rosszindulatú szóbeszéd Jutott a fülébe; azt rebesgették, hogy sportpályafutásának ez az első ezüstérme csupán a véletlennek köszönhető... A tizenéves, tehetséges ví- vórernénységet akkor elöntötte a harag: csak azért is megmutatja ennek a rosszindulatú fecsegésnek alaptalanságátl S ettől a naptól az edzést még komolyabban vette. Az elmúlt esztendők sikerei pedig őt igazolták. Egy estébe hajló délutáni edzés szünetében beszélgetünk. Amikor abbahagyja a vívást, és fölemeli a sisaklát, arcán sűrűn gyöngyöznek az izzadságcsöppek. — Az Iskolázás az edzés legfárasztóbb része — mondja, s közben leül a tornaterem szélén a kispadra. — Mit jelent az: iskolázni? — Szigorú gyakorlást: pengevezetés, lábmozgás, védekezés, visszaszúrás vagy tá- madáslndltás gyakorlását a vlvómesterrel. Tízszer, hússzor, százszor, amíg csak teljesen el nem fárad az ember... A szabad vívás, az asszőzás már lazább, szórakoztatóbb része a napi tréningnek. Törékeny, sudár alkat. Amikor asszó közben lerohanó támadást indít az ellenfél ellen, suhanva véglgröp- pen a páston. Vékony karja, hosszúkás keze Ilyenkor úgyszólván úszik a levegőben. Többnyire meg sem áll, csak amikor a másik Tél törzsén már ott a találat. — Szívesen támad lerohanással? — A vívásban ez természetes, egyáltalában nem számít durvaságnak. Nagyobb távolságból egyszerűen így kell támadást kezdeni. — És egyébként? — Kitöréssel vagy pedig helyből, egy közönséges riposzttal, azaz védés-vlsszaug- rással. — Amikor kiáll a pástra, érez valami személyes indulatot? Hiszen támadnia vagy legalábbis viszonttámadnia kell. Lehet-e támadni indulat nélkül? — Nehéz ezt szavakban megfogalmazni. Otthon Is, külföldi versenyeken ts inkább a szabályosan, a formásán, az elegánsab ban vívó versenytársakkal kerülök szembe szívesebben; míg a rögtönzőkkel, a váratlan akciókba bocsátkozókkal nem. A szovjet Szidorova, a német Hanísch, a magyarok közül Rejtő, Tordasi vagy Bóbis egyaránt gyors, robbanékony típusú vtvónő; lendületük csupa erő, támadásvezetésük kiszámíthatatlan. Nem, indulatot senkivel szemben sem érzek, inkább azt, hogy le kell győznöm a pástra lépő ellenfelet. — És vajon milyen Rácz Kati vívóstílusa? — Én is sokat támadok; persze, azért védekezni is szoktam, főként ha rászorulok. Például ha valamelyik vlvólány sokkal magasabb, mint én, és Így eleve helyzeti előnnyel indul. Derűs, keskeny arca, nagy mandulaszeme van. Fekete haja a tarkóján kontyba magasodik s onnan dús tincsekben omlik a vállára. Kereken egy évtizede lett kerettagja a csehszlovák női vívóválogatottnak, az 1971- es minszki ifjúsági vívő-világbajnokságon már a legjobb tizenkét versenyző közé küzdötte be magát. Röviddel később, a törökországi Ankarában rendezett felnőtt VB-n egészen a harmadik fordulóig jutott; ott pedig a szovjet Zabelinával vívott holtver senyben a továbbjutásért. A göteborgl világbajnokságon és a moszkvai universlá- dén már döntős, sőt, mindkét alkalommal a negyedik lett. És aztán már sorra hozta a jó eredményeket: Havannában, Bécsben, Köpplngenben, Torinóban, New Yorkban. Párizsban, Minszkben, az olaszországi Co- móban; a hamburgi VB-n ezüstérmet, a szófiai universiadén pedig aranyat nyertl És közben legmerészebb vágya is teljesült: hetvenkettőben Münchenben, hetvenhatban pedig a kanadai Montrealban magára húzhatta az ötkarikás, címeres mezt! Most pedig Moszkvába, élete harmadik olimpiájára készüli — Ez milyen érzés? Hirtelen kézmozdulatot tesz, mint aki a szavak súlyát mérlegeli, aztán csak eny- nylt mond: iMMPMPMPi Isi 1ÉISI i wmmmM m Jtf '.'t * r-v . life > *-IL/T ft-t- Nagyszerűi... , — Miért? — Minden sportoló célja kijutni az olimpiára. Ott lenni a legjobbak közötti versenyen. Ez leírhatatlan öröm és roppant felelősség. Kati sem a müncheni, sem a montreali olimpián nem vallott szégyent. De azért — mint mondja — mindkét alkalommal többet várt el önmagától. Nagyon tisztességes, igazi sportemberre valló magatartás, ha v;> laki négy vagy akár dupla annyi esztendő távlatából sem próbál magyarázkod-ni, másra hárítani az akkori pillanatnyi megingások okát. Münchenben „csak“ a középdöntőig, a legjobb tizenkét vívónő közé Jutott, bár egy csöppnyi szerencsével akár a döntőbe is bekerülhetett volna. A Kanadában rendezett olimpiai viadalon pedig tizenharmadik lett. — Túlságosan óvatosan, félszegen vívtam. És a taktikában is kapkodtam — mondja még most is enyhe haraggal. — Persze, ha nem kapok ki Tordasitól... Bizony, kevés az olyan sport, ahol any- nyira fontos szerepet játszik az a bizonyos ha, mint éppen a vívásban. Itt a továbbjutás, a győzelem, az éremesélyes vagy dobogós helyezés olykor valóban csupán e- gyetlen „apró“ találaton múlik. A vívóstí- lus velejárója ezért, az erőnlét és a gyorsaság mellett, a megfelelő értelmi képesség, a kombinációs-stratégiai készség, a fantázia. — Egyetlen versenyt sem tudok félvállról venni — mondja a pást bajnoknője. —■ Az edzések nagyon sok lemondást és fáradságot követelnek, és az egész Igyekezetnek csak* akkor van Igazán értelme, ha a versenyen aztán egy pillanatra sem köny- nyelműsködik az ember. Előre föladni egy -egy csörtét vagy csak félgőzzel vívni, ez a legnagyobb vétek ... Rácz Katit mindenütt erős akaratú, kiegyensúlyozott versenyzőnek Ismerik. ű sem titkolja ezt, sőt, még azt is hozzáteszi, hogy sok tekintetben szilárd akaratának köszönheti eddigi sikereit; hogy már nemegyszer kijutott a jelentkező hullámvölgyből; hogy sok esetben vesztett helyzetből tudott nyerni. Igaz, a minden áron való győzni akarás néha már baji is okozott: például, ha meggondolatlanul, kellő előkészítés nélkül támadást erőltetett a hasznosabb védekezés, vagy a második szándékú vívás fortélyainak alkalmazása helyett. Kiváló vívőmeste- re, dr. Kogler Aladár ezért a mindennapi iskolázás mellett elsősorban a vivás taktikáját gyakorolja Katival, noha iskolázásból és erőnléti felkészülésből is jut edzésadag bőven. Az alapozó időszakban elsősorban a fizikai fölkészülésen van a hangsúly. Ez az időszak: a teljesítmény alapjainak a lerakása. Ebben a periódusban főként a meny- nyiség a fontos. Az alapozó korszakot a formába hozó időszak váltja föl. Ez már minőségi változás is, amikor nagyon oda kell figyelni. Egy vivő Ilyenkor már az edzéseken Is a versenyeken használandó harcmodort, taktikai variánsokat próbálgatja. — Nem túlságosan megterhelő a gyakori versenyzés? Különösen ha már tétre megy a Játék? a a> u c o o b. Eltűnődik. — Egy vívónak sok önbizalomra van szüksége, ezt pedig csak állandó versenyzéssel szerezheti meg. Különösen akkor nagy a feszültség az emberben, mielőtt kiáll a pástra. Ez az Izgulás már amolyan vívőbetegség, akárcsak a babonás ragaszkodás egy-egy jól bevált tőrhöz vagy egy régebbi sisakhoz ... — Általában meddig tart ez a szorongás? — Már a bemelegítés közben alábbhagy az idegesség, de teljesen csak akkor tűnik el, amikor a páston üdvözlöm az ellenfelet és meghallom a versenybíró vezényszavát. „lnduljl“-nál aztán már figyelem, akarat, összpontosítás lép a helyébe. Vívás közben már „csak“ azt kell figyelni: melyikünk gyorsabb, hogy védekezik az ellenfél, milyenek a vtsszaszúrásai, reagál-e a cselekre. Vagy arra, vajon érvényes volt-e a találat. — Ml fontos Ilyenkor? — Hát a győzelem! Alaptermészete a vidámság, a mosolygás. Szomorúnak, búskomornak talán még sohasem láttam őt; legföljebb haragosnak — egy-egy elvesztett asszó után. De Ilyenkor a következő csörtét többnyire nullára, „e- setleg" egy-két találatkülönbséggel szokta nyerni. — Csakazértis?! — Nem. Két vereséggel egyszerűen ritkán, többnyire csak újravívással lehel megnyerni a csoportelsőséget vagy akár az egész versenyt. Szereti a győzelmet. Ez feledteti vele a sok lemondást és fáradságot. A siker általában felvillanyozza, boldoggá teszi. A világ élvonalába tartozó vívónők zömévé' már többször is összekerült a páston. Néha ők győznek, néha Kati. A sportban ez így természetes, ez teszi érdekessé a ver- senyvfvást;- ez az, ami erkölcsileg, ami önfegyelemben és emberismeretben egyaránt gazdagítja a vívók személyiségét. Kérdezem a többszörös országos ba|nok nőt: érezte-e már életében, hogy abba kellene hagynia? Beszélgetésünk során először nem válaszol rögtön, hanem tőrének hegyével a padlót szurkálja. — Néha. — Éspedig? Csönd. Óira tűnődéssel teli csönd. — Nehéz korszakok után. Sikeres periódusok után sohal — mondja hosszabb hallgatás után, de aztán gyorsan hozzáfűzi még: — Valamifajta elégtétel, ha az ember a nehéz korszakokon is túlküzdi magát. — És amikor az Idén tavasszal kislánya született? Főiderül az arca. ’ ‘ — Először akkor Is abba akartam hagyni, főképpen a terhesség utolsó hónapjaiban gondolkoztam így. De szülés utáti volt időm alaposan végiggondolni, mit Jelent nekem a vívás, és három nappal később már újra ott voltam a páston. Először Brattslavában, a csehszlovák spartakiád előkészületeihez tartozó nemzetközi sportversenyen, néhány héttel később pedig az ausztráliai Melbourne-ben, a vívóvilágbajnokságon. Érdekes „apróság“, hogy Kati volt az első csehszlovák vfvónő, aki ezen a távoleső földrészen hazánk képviseletében pástra lépett, és alighogy hazaérkezett az óceánon túlról, máris megkezdődött a moszkvai ollmpiászra valő, talán minden eddiginél alaposabb felkészülés. Még itt pihen mellettem a klspadon, de az arcán látni, hogy gondolatban már újra ott van a páston és a rtposztot, a váltószúrást, a tempótámadást, a cseles vfsz- szaszúrást gyakorolja. — Néha pokolt fáradtság fog el, ás úgy érzem, nem megy tovább — mondja a tőr pengéjét hajlftgatva —, de aztán hirtelen fölébred bennem a vívóéhség. Ilyen állapotban kiválóan megy az edzés. •— A versenyvívás rengeteg teszültséggél jár... — Minden verseny, még a hazai bajnokság is nehéz, ha dobogós helyezésre pályázik az ember. Elég egy csekélyke, mondjuk két-három percnyi megingás, és máris búcsút lehet mondani minden reménynek. — Talán ez az, ami hajtja? — Én azért vívok, mert szeretem ezt a sportot. Ha egyszer valóban belekezd valaki, nagyon nehéz abbahagyni. Csodálatos érzés: az ember életeleme lesz a feszültség, a stker. — És a család? — A férjemtől minden segítséget, minden támogatást megkapok. De hogy ml lesz majd a moszkvai olimpia után, arról, gondolom, elsősorban a kislányunk dönt majd. A napi négy-öt örai edzes azért sok időt rabol az embertől ... — Mégis, ba még egyszer kezdhetné sportpályafutását, mit választana? — A tórvivásti Ismerve szívős akaratát, a vívás Iránti rajongását, ezt már nem ts kelleti volna megkérdezni... MIKLÓSI PÉTER
