Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
/ NYITOTT AJTÓK EMBERSÉGE Minden a nők kttriil főre , higgye el — mond ja Artur Mydlo, a ruzomberoki Vlagyimir Iljics Lenin Szövőgyár igazgatója, és egészen komolyan gondolja. — Tizenöt éves korukban kezdjük iskoláztatni őket, nagyon sok Ipari tanuló Jelentkezik hozzánk. Szakmunkáslevelet kapnak tőlünk, aztán 5—6 évre itthagynak bennünket. Talán ráunnak az egyhangú munkára, még nem tudják megbecsülni azt, amit a gyár adott és még adhat nekik. Általában 5—6 év múlva szoktak visszajönni, térjhezmenés után, persze ez í visszatérés már sokkal szerényebb körülmények között történik, mint az elmenetel. Mint fiatal házasoknak lakásra van szükségük, és tőlünk kap Hatnak ... A gyár visszaveszi a tékozló lányt, de mi történik? Egy év múlva gyereket szül, nem ritka eset, hogy kettőt- liármat is gyors egymásutánban, az öröm a családé, csak részben a gyáré, a gond viszont teljes mértékben a gyáré. Jelenleg minden negyedik szövőnő szülési, illetve gyermekgondozási szabadságon van. Itt azonban ismét feljegyzem az igazgató Jellegzetes beszólását: — De azért elképzelni is rossz, mi lenne velünk nők nélkül... A gyárban naponta 14ÜQ00 méter textilanyagot szőnek. Termékeit úgyszólván születésünk óta valamennyien viseljük, hiszen a kisbabák alá is a ruZornberoki gyárban sző. vlk a pelenkát. Négy üzemrészlegében — NiZnán, Mokradban, Ltptovsk? Mikuláson, Levicén — csaknem 3000 munkást tömörít. A gyár elsősorban termékei, másodsorban szociális programja miatt úgy él a köztudatban mint hazánk egyik legjobb gyára. Az igazgató nemcsak a gyárban, hanem a városban is — személyiség. Próbáltam rákérdezni elsősorban a női dolgozóknál arra, hogy miért, válaszuk nagyon egyszerű volt: azért, mert van szíve. Évek hosszú során ő is a szövőgépeken* dolgozott, ma 53 éves, három nagylány édesapja, munkahelyén, otthon Is csupa nő veszi körül, és így nem csoda, hogy számos, a gyermekek és anyák érdekében tett kezdeményezés és intézkedés indítványozója, támogatója. Még nem próbált ellenkezni az asszonyok javaslataival, és jól tette. I tt, ebben a gyárban, ahol az új ember formálása nem elvont fogalom, hanem gyakorlat, a legapróbb részleteire bontott gyakorlat, itt próbáltam utánanézni a problémáknak. — Egyről már beszélgettünk, tény, hogy nagyon hiányoljuk a 18—25 éves fiatalokat, de mit tehetünk. További problémánk az asszonyok, pontosabban a gyár törzsgárdájának a ragaszkodása a régi környezethez, az elavult gépekhez — mondja Jarmila Peő- nerová, a személyzeti osztály vezetője. A gyár néhány csarnoka már csaknem százéves, a szövőgyár létezése óta működnek benne a régi gépek. Átépítésük folyamatban van, sőt a vadonnatú] gépek is már a gyár udvarán állnak, de az asszonyok, akik 15—20 éve dolgoznak a megszokott gépeken, hónapok óta durcásan, köszönés nélkül mennek el az igazgató mellett. Sőt egyikük néhány újságíró előtt kijelentette, hogy majd ha az igazgató ' elvtárs megmutatja, hogyan kell az ú] gépeken dolgozni, ők is nekilátnak. És mivelhogy ő Is [az igazgató) inkább a derékbőségével, mint testmagasságával dicsekedhet, sámli nélkül az új gépeken nemigen tudna szőni még egyszerű vásznat sem ... Az új szövőgépek modernek, sokkal kevesebbet kell futkározni közöttük, mint a régiek között, a' gyár legújabb üzemében Léván néhányat már felszereltek, ás minden asszony, lány csak ezeken akar dolgozni. A ru2om- beroki asszonyok a gépek egyetlen hibájaként azt róják fel, hogy vagy 30 centiméterrel magasabbak a régieknél. — Hogyan fognak megegyezni? — kérdem az igazgatót. Nem ő, hanem éppen az ellenkező asszonyok táborához tartozó szövőnő, Anna Stoláríko- vá válaszol: — Amikor tűz ütött ki a lévai üzemrészlegünkben, háromnegyed évig két műszakban dolgoztunk, utána ismét visszatértünk az egytnűszakos munkára. Az Idén télen két hónapon át nem teljesítettük a tervet, és amikor tavasszal a két igazgatóhelyettes megjelent a műhelyben, tudtuk, miért jöttek. Az érdekes az volt, hogy any- nyl asszony között elszállt a bátorságuk, ás nem szóltak jövetelük okáról. Dolguk végezetlenül hagyták el a műhelyt, másnap aztán az igazgató elvtárs jött a műhelybe, és kertelés nélkül ismertette velünk a gyár helyzetét. Egyetlen asszony sem ellenezte a kétműszakos munkát. Most már folyamatosan teljesítjük a tervünket és várható, hogy a nyári szabadságok után ismét egy műszakban dolgozhatunk. A gyár dolgozóinak átlagéletkora 43 év. Hatvan százalékuk nő, és mint már említettem, az igazgató feje itt is gyakran megfájdul — a nők miatt. — Volt már olyan évünk Is, amikor minden harmadik asszony helyét tartalék munkaerővel kellett betölteni, külön gyárat nyithattunk volna a gyermekkocsit tologató szövőnőkből... N em rosszallóan mondja, amit mond, hiszen a gyár valameny- nyi szociális rendelkezése szinte ösztökéli az asszonyokat a szülésre. A gyár szociális programja egyetlen célt tart szem előtt: legyen minél több gyerek. Néhány ezekből az intézkedésekből: — A gyár kismamaszalagot létesített, ahol a terhes asszonyok a szoká. sósnál sokkal könnyebb munkát végeznek, egészségesebb környezetben, és ha a szükség úgy kívánja, akár rövidített munkaidőben. — A gyerek érkezése nemcsak a szülőknek, hanem a gyárnak is ünnep, ilyenkor megajándékozzák az újszülöttet, felköszöntik a szülőket. — A gyér lakásprogramja elsősorban a nagy családok érdekeit tartja szem előtt, de aránylag rövid időn belől, egy másfél év alatt megoldja a fiatal házasok lakásgondját Is. — Dolgozóik a legszükségesebb é- lelmiszereket megvásárolhatják a gyár terültén. — Már szinte természetes, hogy a gyár bölcsődei és óvodai férőhelyekkel kisegíti a várost, ilyen gondjai alkalmazottaiknak nincsenek. Í rásomnak a Nyitott ajtők embersége címet adtam, eddig azonban nem magyaráztam meg, mit Is jelent a Nyitott ajtó. A nyitott ajtó itt hagjíomány, általában igazgatói napnak szokták nevezni. Erről minden szövőgyár! munkás tud. Ezen a napon, akinek a gyár. ban valakivel vagy valamivel baja támad, ez igazgatóhoz jöhet panaszra. Szociológusnak, de az újságírónak is egy nap az igazgató szobájában felér egy aranybányával. Az ott hallottakról könyvet lehetne írni, az igazgató előtt emberek tárulkoznak ki, panaszkodnak, de van, aki csak beszélgetni Jön. Tegnap Igazgatói nap volt. Milyen problémákkal jöttek igazgatójuk után a gyár dolgozói? — Hű, de sok problémás emberi Ezt mondhatná egy, a gyáron kívül élő idegen az ajtóm előtt állók sokasága láttán. Tegnap vagy ötvenen lehettek, nagy részük magánügyben keresett kapcsolatokat (felvételi, lakás, garázsépítési engedélyt stb.), az igazán problémás vagy az Igazságában megbántott ember, kevés van, hála istennek. Tegnap három komoly esetet oldottunk meg, kettőt nyugdíjügyben, egyet pedig abban a kategóriában, amit én általában nő-férfi ügynek szoktam nevezni. Szeretem ezeket a napokat, és igyekszünk Is megoldani dolgozóink egyéni gondjait is. Min den munkás csak akkor képes fokozottabb teljesítményre, ha nyugodtan jön el otthonról, van lakása, és nem kell aggódnia gyerekei holléte miatt Már régebben rájöttünk arra, hogy a gyár gazdasági érdekel szorosan összefüggnek dolgozóink egyéni érdekeivel, Igényeivel. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. És amikor ezt mondja, olyan természetességgel karolja át a közelében álló két szövőnőt, mint régi barátokat szokás. Az igazgató -és emberei között} viszony ilyen megnyilvánulása, csak nekem, az újságírónak szokatlan. Mindenképpen jó, hogy van egy olyan gyárigazgató — habár nincs kizárva, hogy nincs egyedül — akihez munkásai bármikor bemehetnek, de sajnos többen vannak az- olyanok, akikhez az újságíró Is nehezen jut be. ZScsek Erzsébet nmnNOMMiUMMi mammasrnrnsm . ............—■ ■■■■■■■ ■ ■ F ESZTIVÁL BARÁTSÁG (Folytatás az 1. oldalról) Barátság. Ez a szó és mindaz, emit magába foglal — a kapcsolatok — áthatották a fesztivál szellemét. El kell mondanom, hogy szovjet barátaink csaknem kivétel nélkül címek jegyzékével jöttek hozzánk, csehszlovák barátaik címével, akiket itt-tartózkodásuk alatt felkerestek. Jó volt őket látni egymás mellett diszkódélutánokon, vitafórumokon. Ezek a találkozások műsoron kívüliek voltak és éjszakákba, reggelekbe nyúltak. A nyugat-szlovákiai kerület dolgozóit már évek óta baráti kapcsolatok fűzik a szaratovi körzet dolgozóihoz. Gyárak, üzemek, SZISZ-szervezetek, Iskolák tartják £■ kapcsolatot egymással. Vannak olyan barátságok, a- melyek kezdete még az elemi iskolába tehető, és nem értek véget azután sem, hogy a levelezőknek más gondjaik Is lettek, családot alapítottak, gyermekeik születtek. A kerületbe érkezett szovjet küldöttség egyik tagja, Alekszandr Nyikolajevics Mokrov 31 éves fcom- szomolista azt mondta, hogy barátságunkat majd örök lik a gyermekeink. A SZISZ járási bizottságai a komszomolisták öttagú csoportjelt látták vendégül, ltt-tartózkodásuk alatt gyá rakat, szövetkezeteket, Ifjúsági klubokat látogattak meg Mi, az Oj Ifjúság riporterei sok megható pillanatnak lehettünk tanúi, Izgalmas találkozásoknak, lelkes vetélkedőknek, vissza nem térő pillanatoknak, Jövő heti számunkban ezekből az élményekből átadunk egy cső korra valót olvasóinknak. Zácsek Erzsébet Foto: Zolczer Felvételünk a szaratovi terület és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) fiatalok taláíkojóján készült Itt a vakáció. Kirándulásra, táborozásra Indulnak a pionírok. Mondhatjuk bátran: a szélrózsa minden Irányába. Persze nem terv és cél nélkül. Az Ipolysági (Sahy) Jankó Král Pionírház dolgozói Képes Tibor igazgató vezetésével már hetekkel korábban összeállították a nyári programot. Részletesen, aprólékosan meghatározták, melyik héten merre tart egy- -egy kiránduló, táborozó csoport. Harmincháromszor indul majd pionírokat szállító autóbusz a pionírház elől. Meghatározták az úticéloket Is: a Magas-Tátra, Prága, Mariánské Lázné, Vonyarcvashegy, Pokolsziget, Göd, Zvolen, Kolín... hogy csak a távoliabbakat említsük. A nyári szünidő két hónepja alatt 33 csoportba szervezve 1826 pionír vesz részt az ilymódon szervezett országjárásban, sőt nyolc csoport külföldre Is eljut majd. A pionírház üdülője sem marad ám üresen. A SOMOS pionírtáborban ezen a nyáron 19 akciót rendeznek, többek között az Ifjú technikusok, horgászok, ateisták és a pionírinstruktorok táborozását, de sor kerül a pionír- sportolók, ifjú természetvédők és turisták találkozójára Is A gondosan összeállított táborozási programból tudjuk: az idén nyáron 983 lakója lesz a SOMOS pionírtábornak. . Egész nyáron nyitva tart majd £■ pionírház ts. A játékterem, a kert, a sportpálya, a műhely mindennap, még vasárnap Is várja a pionírokat. Minden második vasárnap pedig filmet vetítenek e szórakozásra vágyó gyerekeknek. A gyermekév, nyarfti tehát gazdag műsor várja a pionírokat. —hai.—
