Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
o Q3- É* s UCSTALALKOZO NAPJAIBAN Június 18. hétfő. Bécs utcáit már reggel óta mossa az eső. A turisták és az utca embere esernyő alá bújva indul munkába vagy városnézésre. Plakátok, transzparensek szinte sehol sem hirdetik, mit tartogat még ez a mai nap. Csupán az egyik főiskola épülete előtt látni néhány feliratot: kommunista diákok üd- vözlik a város neves vendégelt. Minden a megszokott, minden a régi kerékvágásban folyik ebben a Duna-parti városban. Csupán a főutcákon tíz-húsz méterenként álldogáló rendőrök sejtetik, hogy nem mindennapi esemény színhelye Bécs. Itt kerül sor a már tavaly év végén — és már mióta? — any- nyira várt SÁLT-ll megállapodás aláírására. A világ már tavaly karácsonyt ajándékként várta, hogy előrelépés történik a leszerelésben, akkor azonban még nehézségek merültek föl a felek között. Ma pedig már Brezsnyev és Carter Bécsben tartózkodik, és egy óra előtt érkeznek a Hofburgba, hogy kézjegyükkel lássák el azokat az okmányokat, amelyek egy újabb jelentős fejezetet nyitnak meg a fegyverkorlátozás és a leszerelés felé, Dél körül már amerikai, angol, német és más nemzetiségű turisták vesztk körül a Hofburgot. A bécsiek nem tanúsítanak valami nagy érdeklődést az események tránt. Egy ötven év körült — szemmel láthatóan bécsi úr — karon ragad, és megkérdezi, mi történik Itt. Amikor tudtára adom, hogy néhány percen belül meg kell érkeznie a két államfőnek, tovább kérdezősködik. „Es minek jönnek ide?“ Az ehhez hasonló kérdések még jó párszor megismétlődnek a tudatlan polgár részéről. A feleletekre végül is egy kézlegyintés a válasz, majd a kérdező megigazítja nyakkendőjét és továbbáll. Siet valahová, az idő pénz, ö pedig fut a pénze után. Bécsi ismerősöm, Walter, az Osztrák Kommunista Párt tagja sajnálkozva veszi tudomásul honfitársai magatartását, és azt mondja: „A bécsi átlagemberre sajnos ez a jellemzőt így alakítják tudatát a hírközlő szervek, de ez nem jelenti azt, hogy nem óhajtják a békét.“ Háromnegyed egy előtt néhány perccel nagyon szigorú biztonsági felügyelet mellett befut Carter elnök gépkocsija. A küldöttség kocsisorát egy hadseregnyi amerikai újságíró kíséri, ormótlan nagy autókon. Nagynevű, híres tudósítók joggal hangoztatták a bécsi események kapcsán, hogy még soha semmilyen eseményre sem gyűlt össze ennyi újságíró mint most. Harminchét tévéállomás és kétezer újságíró volt jelen a SALT-ll aláírásánál — és csupa nagy nevek, világhírességek. A 'nyugati sajtóra jellemzően a tömérdek újságíró Brezsnyev megérkezésének napján inkább azzal foglalkozott, hogy a hetvenkét éves szovjet államfő bírja-e energiával a zsúfott programot — koszorúzás, négyszemközti beszélgetés Carterrel, városnézés, találkozás az osztfák vezetőkkel, este opera és természetesen a SALT-ll aláírásának ceremóniája —, mintsem az egyezmény jelentőségével. A szovjet államfő pedig bírta energiával, és így a másnapi nyugati lapok keserű szájízzel ugyan, de megállapították, hogy Brezsnyev jó egészségnek örvend és remek a munkabírása. A nézelödőknek túlzottnak tűnt a rendőri kordon. Hogy mindez nem volt fölösleges, azt talán nem kell különösebben magyarázni. Ma a nyugati világban virágoznak a különféle békeellenes, jobboldalt, fasiszta szer. vezetek, pártok, csoportosulások. A szomszédos Olaszország •— ahol ez a „virágzás" tetőfokán áll — bonyolult maffiarendszere miatt még inkább szükségszerűnek látszott ez. Egyébként az osztrák precizitásra Jellemző az is, hogy kitűnően előkészítettek, megszerveztek mindent, biztosították az államfőknek a városban való többszöri zavartalan közlekedést, méghozzá úgy, hogy ezt a világváros forgalma sem sínylette meg, szinte észre sem vette. Az eseményeket teJ hát szerencsére nem zavarta meg semmilyen kellemetlen összetűzés, s 13 05 Órakor Leo- nytd Brezsnyev és Jimmy Carter ellátta kézjegyével a SALT-ll okmányait. Ezután Carter elnök kijelentette: „Mindkettőnknek vannak gyermeket — Brezsnyev kiegészítette, unokái —-, akiknek a biztonságáért, további békés életéért felelősek vagyunkl“ Az esti bécsi lapok első oldalon és nagy terjedelemben foglalkoztak már az eseméoo o X a oo o tc >10 =3 io Du C CO KO 3-* '3 SZ KO ' s OJ CO I_ zz-r iQ < 3 N u, 3 vO ES _ zz >01 a . o oo N £ N >01 O W JÄ X nyekkel. Kiemelték annak fontosságát, hogy mielőbb a lehető legnagyobb mértékbén meg kell fékezni a ma már talán számokban ki sem fejezhető fegyverkezésre költött pénzösszegek növekedését, amihez a SALT-ll kitűnő alapokat biztosít. Az egyik estt lap ezen a főcímen közöli beszámolót: „Carter: Brezsnyev az új barátom." Remélhetőleg nem üres szólam marad ez a kijelentés, és a Szovjetunió eddigi határtalan erőfeszítéseit a világ másik nagyhatalma az elkövetkezőkben is méltányolni és támogatni fogja. ZOLCZER JÁNOS Foto: a szerző A kíváncsi nézelődőt tovább nem engedik Napjainkban általános figyelmet 'keltenek a globális vagy más szóval világproblémák — a Földünk gyorsan növekvő lakosságának mindinkább szűkösnek mutatkozó nyersanyag, kitermelés, a meg nem újuló energiahordozók viszonylagos hiánya, az ember és a természeti környezet közötti egyensúly megbomlása és a többi —, amelyek mind érezhetően hatnak minden ország társadalmi életére, legfontosabb területeire: a gazdaságra, a politikára, az ideológiára, a kultúrára. Miután a globális problémák túlnőnek a nemzeti határokon, káros hatásuknak valamennyire Is számottevő enyhítése sok állam egyeztetett tevékenységét igényli. Az egész emberiség sorsát érintő sok kérdés között Is kiemelkedő fontosságú a nukleáris világháború veszélye, az imperializmus által a világra rákényszeritett fegyverkezési hajsza. Ez utóbbi következtében olyan hatalmas mennyiségű tömegpusztító fegyver halmozódott fel a világban, hogy ma már azt is nehéz pontosan megállapítani, hányszor lehetne vele megsemmisíteni földünk lakosságát. A helyzet kétséget kizáróan redkívül veszélyes, ezért haladéktalanul olyan Intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek elhárítják a nukleráris katasztrófa lehetőségét. A háború és a béke kérdése azonban más vonatkozásban is megkülönböztetett fontosságú korunk globális problémái között. A leszerelés ügyében való előrehaladás ugyanis megteremtheti a szükséges feltételeket más. az egész emberiséget érintő súlyos gondok enyhítéséhez. Az új energia- és nyersanyagforrások feltárása és kiaknázása, az élelmiszertermelés nagymértékű növekedése, a természeti környezet további szennyeződésének megállítása és a többi világprobléma megoldása hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat igényel, amelyek reálisan nézve csak akkor teremthetők elő, ha megszűnik a fegyverkezési verseny, megvalósul a leszerelés. Manapság képtelenség valamennyire is megalapozottan felbecsülni azoknak a költségeknek a nagyságát, amelyek ahhoz szükségesek, hogy néhány évtized alatt átalakítsuk az iparban a technológiai folyamatok jelentős részét, új energiaforrásokat aknázzunk ki, hatalmas erőfeszítéseket tegyünk a fejlődő országok korszerű iparának létrehozására, mezőgazdaságának korszerűsítésére. Az azonban bizonyos, hogy hatalmas összegekről van szó. Egyes számítások szerint az alter- natív energiaforrások gyors feltárásához egyedül az Egyesült Államokban több száz milliárd dollárra van szükség. Egy másik adat szerint az ipar felszerelése megbízható tisztítóberendezésekkel az ipari létesítmények beruházási költségeinek 25 százalékát teheti ki. Vagy egyetlen példa a fejlődő országokban megoldandó feladatok méreteiről: a nem mezőgazda- sági területen foglalkoztatott keresőképes lakosság ezekben az országokban az évszázad végére háromszorosára növekedhet, és elérheti az egymílllárd főt. Ugyanakkor egy munkahely megteremtésének a költsége a korszerű iparágakban tízezer dollárra rúghat. A hasonló példák sorát hosszan lehetne folytatni. Ugrásszerűen megdrágul például a tudományos kutatások költsége, ez viszont óriási mértékben megemeli a termelőerők fejlődéséből adódó káros következmények felszámolására, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére hivatott programok költségeit. Felmerül a kérdés: hol találhatók az Ilyen drága vállalko zások anyagi forrásai? Amikor a termelőeszközök magántulajdonban vannak, akkor az eszközök felhasználása a globális ÉS A IESZERELÍS problémák megoldására az áremelkedést, a szociális programok leszűkítését, az infláció fokozódását és a széles dolgozó tömegeket kedvezőtlenül érintő 'következmények sorát vonja maga után. E körforgás csak úgy szüntethető meg, ha mérséklődnek a katonai kiadások. A reakciós körök azonban a fejlett tőkés államokban úgy próbálják elfojtani a dolgozó tömegek elégedetlenségét, amit a környezeti feltételek romlása és az életszínvonalnak az energetikai válságra és korunk egyéb globális problémáinak kiéleződésére visszavezethető romlása váltott ki, hogy különféle szovjetellenes kampányokat indítanak, és valamiféle misztikus „szovjet veszéllyel“ ijesztgetik a nyugati államok lakosságát. Ennek az egész hisztérikus, propagandisztikus hűhónak csupán a fegyverkezési hajsza fokozódása lehet a következménye, ami viszont hátráltatja a gazdasági nehézségek megoldását. Az ilyesfajta magatartás nyilvánvalóan mindenképpen bonyolultabbá teszi a nemzetközi helyzetet, akadályozza a konkrét intézkedések megtételét a fegyerkorlátozásban, a leszerelésben. De más kapcsolat is van a fegyverkezési verseny és a globális problémák kiéleződése között. A hadiipar nagy mennyiségű meg nem újuló energiahordozót és nyersanyagot használ el. Szakértők számítása szerint ma a réztermelésnek 15 — 16 százalékát használják fel közvetlenül vagy közvetve katonai célokra, az ólom, a nikkel, az ón és a cink esetében ez az apány 10 százalék, a kőlaj esetében csaknem 9 százalék és így tovább. Másfelől a modern tömegpusztító eszközök, mindenekelőtt a nukleáris és vegyi fegyver előállítása és kipróbálása számottevően szennyezi a környezetet. Bolygónk ökológiai rendszerere nyilvánvaló veszéllyel jár, hogy a világóceánt a katonai célokra orientáló nukleáris és vegyipar hulladékainak a kiürítésére használják fel. Különleges veszélyt hordoznak az újfajta tömegpusztító fegyverek, köztük a nem nukleáris típusúak is. Ezek kidolgozása nemcsak a hadviselés műszaki eszközeinek a további fejlesztését igényli, ami önmagában is rendkívül veszélyes, hanem még tovább — ugrásszerűen — növekedhetnek a hadikiadások is. ' Ma már történt előrahaladás ebben a kérdésben. Sok ország írta alá például a természeti környezetre ható eszközök kato nai vagy bármilyen egyéb ellenséges célú felhasználásának tilalmáról szóló konvenciót, aminek megtartása megszünteti a természeti környezet romlásának egyik veszélyes forrását A globális problémák súlyosságának enyhítésére irányuló egyeztetett' összehangolt nemzetközi tevékenység az államok közötti gazdasági kapcsolatok további fejlődésének arányában a jövőben nyilvánvalóan növekedni fog. Manapság csupán kevés ország képes vállalni a világproblémák negatív következményei ellen vívott küzdelemhez szükséges anyagi eszközök megteremtésének költségeit. Az országok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés nélkülözhetetlen feltétele a kedvező nemzetközi-politikai ’ légkör, továbbá a bizalom a népek és az államok között. Számos nemzetközi tapasztalat bizonyltja az államok kölcsönösen elő* nyös együttműködésének reális lehetőségeit a globális problémák megoldásában. Viszont naivitás volna figyelmen kívül hagyni a különböző államok közötti közös tevékenység kialakításában adódó nehézségeket. Ezek némelyike egészen természetes, hiszen a nemzetközi együttműködés az álláspontok egyeztetését kívánja meg, s ennek alapján közös cselekvést a világ sok államától, köztük a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó, a gazdasági fejlettség eltérő szintjén álló, gyakorta eltérő gazdasági és külpolitikai érdekű országoktól. De nemcsak ezen múlik a sjker. Rendkívül veszélyes u- gyarais némely imperialists állam reakciós erőinek azon próbálkozása, hogy a globális problémák kiéleződését — így elsősorban az élelmiszerhiányt — politikai nyomásra haszná U ja fel a fejlődő országokkal szemben, és ezzel destabilizálja a haladó rendszereket. Ezek és a hasonló kísérletek csak nehezítik az egész emberiség létérdekeit érintő problémák rendezését. A történelmi tapasztalatok azt mutatták, hogy a bonyolult nemzetközi gazdasági és politikai kérdések megoldásának egyedüli megbízható és hasznot hozó alapja a nemzeti szuverenitás, a felek egyenlőségének tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök, a belügyekbe való be nem avatkozás. Ilyen alapokon fejlődik a szocialista országok együttműködése a KGST keretében, alakulnak a szocialista és a fejlődő államok gazdasági kapcsolatai, jönnek létre megállapodások a tőkés országokkal. A legutóbbi étvlzedek gyakorlata meggyőzően tanúsítja, hogy a nemzetközi feszültség erősödése, az időnként fegyveres harcba átnövő konfliktusok kirobbanása ugrásszerűen kiélezi korunk ökológiai, nyersanyag-, energetikai és egyéb nehézségeit. Ezért az e problémák súlyosságának enyhítését szolgáló, bármilyen módszer megköveteli a nemzetközi biztonság megszilárdítását, a békés egymás mellett élés elveinek érvényesülését a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó államok viszonyában, továbbá a vitás kérdések politikai rendezését. A fegyveres konfliktusok, még a> nem világméretűéi: is, miként ezt világosan tanúsította az Egyesült Államok agresz- sziója Vietnamban és más Indokínai országokban, súlyos, néha helyrehozhatatlan károkat okoznék a környezetben. A nem nukleáris haditechnika fejlettségének mai színvonala olyan mértékben károsítja a környezetet, amely már a nukláerís fegyverzetek hatásához mérhető. Dél-Vietnamban például különféle gyomirtó szerekkel és egyéb mérgező anyagokkal tönkretettek vagy teljesen megsemmisítettek 1,6 millió hektár erdőséget, az ország erdőterületének 54 százalékát. A társadalmi élet gyakorlata igazolja, hogy szoros és elszakíthatatlan kölcsőnviszony van korunk globális problémáinak megoldása és a nemzetközi feszültség enyhülése között. Ma a vllágkőzvélemény mind Szélesebben támogatja a szocialista közösség országainak elvi és építő jellegű politikáját, amelynek célja a békéért, e> leszerelésért, a biztonságért és az egész emberiség érdekeivel összhangban álló nemzetközi együttműködésért való harc.
