Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-18 / 51-52. szám

M 3 Sok felkapott, divatos foglalko­zás létezik, a legelterjedtebb mégis a szülői hivatás. Tíz felnőttből legalább kilenc gyakorolja, tehát igazán nem kevés azok száma, akik illetékesek válaszolni arra a kérdésünkre, hogy mit jelent szá­mukra a gyerek? A kérdés egysze­rű — megválaszolni már sokkal bonyolultabb. Bizonyítja ezt az is, hogy a megkérdezettek nagy ré­sze a közhelyektől félve „kapás­ból“ nem is tudott válaszolni. És ez érthető is: a gyerekeinkről van szó és velük kapcsolatban egy „mindent“ válasz lehet sokatmon­dó, de üres frázis is. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a válaszokkal nem az ideális szülő alakját akarjuk megrajzolni; az oldal csupán a kérdésünkre ka­pott válaszok antológiája. Miroslav Tulaja, a Svet socializmu szerkesz­tője: Szeretem a gyermekeket, a sajátjaimat, de ki­vétel nélkül valamennyit. Világukban annyi az ihlet, életerő, tiszta ötlet, őszinteség, barátság és játékosság, hogy nélkülük az. életem feleannyit sem érne. Igaz, hogy csak feleannyi gondom és kétszer annyi pénzem, szabad időm lenne, s az is meglehet, hogy a szobám falait sem díszítenék gyermekkezek! rajzolta ákombákomok, akkor utaz­nék, amikor kedvem szottyanna és oda, ahová pénztárcám engedné. De így sietek haza. Megéril Higgyék el. Gyer­mekek nélkül az ember csak félember. Csak mel- letük és velük teljes és gyönyörű az élet. Orosz Adél, a budapesti Operaház magántán­cosa: Valamikor a hivatását kockáztatta az a táncos­nő, aki gyereket szült. Én hároméves házasság után rájöttem, hogy nem tudom úgy leélni az éle­temet, hogy ne legyen kihez hazajönni, hogy ne legyenek igazi családi ünnepeink. És megszüle­tett Kisadói. Hat héttel a szülés után mar a moszkvai Nagyszínház színpadán táncoltam. Azó­ta már van egy fiam is. Ügy lettem anya, hogy nem kellett feladnom a táncot, és úgy élhettem a táncnak, hogy nem kellett lemondanom az a- nyaságról. Az ember másként boldog egy sikeres premier után és másképp egy szép karácsonyestén. De mindkettő kell, mert az ember élete csak így tel­jes. Hanák László mérnök, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) SZISZ jb elnöke: Még csak rövid ideje vagyok szülő, Zolika, a kisfiam mindössze tízhónapos. A gyerek ebben a korban még valóban semmi jelét sem mutatja an­nak, hogy milyen ember lesz belőle, milyen lesz a természete, mégis azt hiszem, hog? mi szülők a gyermekeinkben tükröződünk úgy, mint vlz- cseppben a napsugár. Bennük élünk tovább, ez az élet törvénye. A gyerek a világ legegyszerűbb és legcsodálatosabb lénye, mégis nagyon sok gon­dot okoz nekünk, a csak pár évvel idősebb szü­leinek megérteni őket. Gerstner István festőművész: Amíg pici, két ember kapcsolatának őszinte diadala, később feledésbe merülő gyermekcsíny- jeink felidézése, s végül, de nem utolsó sorban vágyaink, életfilozófiánk beteljesülése — ezt je­lenti számomra a gyermek. Bende Anna diákotthoni nevelőnő: Reggeltől estig gyermekek között vagyok. Sok­szor azon kapom magam, hogy otthon a család­ban „nevelek“, és a diákotthonban az anyai sze­repet gyakorlom. Hogy mit jelentenek számomra a gyerekek, azt csak tavasszal tudatosítottam, a- mikor egyhónapos gyógykezelésen voltam, és már a harmadik nap egyedül éreztem magam. Annak ellenére, hogy a gyerekeim minden este telefo­náltak. Akinek gyermeke van, és velük, köztük él, az nem tudja, mi az egyedüllét, elhagyatott- ság, és azt hiszem, hogy kettejükön, a gyermeken és a szülőn múlik a boldogságuk. Törőcsik Mari színművész: Az én anyámnak nehéz élete volt. Amikor azt kérdeztem, hogy hálálhatnám meg, amit értem, értünk tett, azt felelte: majd meghálálod a gyer­mekednek. És most Itt van Teréz, a kislányom. Milliók élik át azt, amit én, az anyaságot, és ta­lán nálam Is jobban meg tudják fogalmazni an­nak szépségét. Legfeljebb annyi az eltérés, hogy én érettebben lettem elsőgyermekes anya, de hogy mit érzek, arról érett fejjel Is nagyon nehéz beszélni. Teréz még csak ötéves, de képes volt megváltoztatni anyukáját. Mióta Itt van, gyakran kétségbe vonom ■ döntésem helyességét. Kétségbe vonom, hiszen helyette Is mindenben nekünk, a szüleinek kell dönteni. Engedékenységemmel, til­takozásommal, csendes ráhagyásommal természe­tének kibontakozását segítem. Szerintem az anya és a gyermek kapcsolata a felelősségérzet tuda­tosításával kezdődik és akkor válik igazán izgal­massá, amikor az anya rájön, hogy az a másik egy kis ember, hozzátartozó szuverén lény. V. A. Szuhomlinskf szovjet pedagógus: Életemben a legfontosabb a gyermekek Iránti szeretet volt. Nagyon sok gyermekem volt és van Is, hiszen éveken át mint pedagógus működtem. Azt hiszem, gyermekek nélkül üres lenne az éle­tünk és talán nem Is lenne miért élni. Szerencse, hogy egy ilyen világ még a képzeletünkben sem él. Vörös Éva, a dunaeperjesi (jahodná) alapiskola pionírvezetője: Hogy miért szeretem a gyermekeket? Azért mert a gyermekek között én Is gyakran gyermeknek érzem magamat. Együtt játszom velük, elfelejtve hétköznapi gondjaimat. A felnőttek sajnos hamar elfelejtik, hogy ők Is voltak gyerekek, aprócska részei egy nagy világnak és nagyon nagyon vár­ták azt az Időt, amikor őket is emberszámba ve­szik. Gyermeknek lenni nagyon jó, de csak akkor, ha a gyermek érzi, hogy felnőttek szeretik őt. Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző: Először saját paraszti gyermekkorom jut eszem­be. Több szabadságért küzdöttünk a merev szülői szigor billcsei közt és a társadalmi szegénység szemétdombján. De magunk csináltuk játékainkat, bigét, fűzfasípot faragtunk, nyilat eszkábáltunk, még a sárból is játékot gyúrtunk, „putyőka“ volt a neve. Nagyot szólt, amikor a földhöz vágtuk. Aztán Kodály és Bartók jut eszembe, akik a gyermekeknek szánt zeneirodalmat a magaslatra emelték. Majd Weöres Sándorra gondolok, akinek nyelvi hídja a pogány mítoszoktól a jövő ezredig vezeti a gyermeket az irodalmi, költői szépség mezején. Saját gyermekemre is gondolok. Az volt egyik legboldogabb pillanatom, amikor fiam Illa madarat rajzolt s barátja azt mondta: hülye vagy, lila madár nincs. Fiam így válaszolt: de van, ha én akarom! Batta György a Kis Építő főszerkesztője: A gyermekek a szeretet élő energiaforrásai. Fájdalom, de sajnos Igaz hogy a saját lányomra és fiamra jut a legkevesebb Időm, pedig ők a legjobb beszélgető partnerek: hamisítatlanul, tisz­tán mondják válaszaikat. Talán a mai kicsinyek lesznek azok a felnőttek, akiknek az én békeépf- tő nemzedékem egy harmonikus, szép világot te­remt, s akik nem a cirkálórakétákat, hanem a kékfüstű jácint csodálatos hagymáit dugják majd a földbe ... Deák György festőművész: Szeretem a gyermekeket, de annak ellenére, hogy velük, köztük élek, sok rajzomat nekik aján­Foto: Miroslav Tulaja lom, nem merem állítani, hogy eléggé Ismerem őket. Csodálatraméltó a^: igazságérzetük, világuk számomra a kimeríthetetlen Ihlet forgását Jelenti. A játékosság az őszinteség világát, ahol nincs különbség bányász és festőművész, színész és há­ziasszony, sőt felnőtt és gyerek között sem, csu- " pán ők vannak, akik játszanak. Cselényi Lászlóné egészségügyi nővér: Az élet értelme a gyerek, a gyerekek. Míg a családban nincs gyerek, a házastársak csak va­lamiféle átmeneti állapotban élnek, készülnek, várják a gyereket, hiszen életük beteljesülése ve­lük kezdődik. Amikor aztán megszületik, növek­szik, az ember reménykedik, többet vár tőle, mint amennyi neki sikerült az életben és — minden­napjait nélkülük, a gyerekek nélkül már el sem tudja képzelni. Ezzel különben így van a férjem is. Imádja a gyerekek egyszerűségét, őszinteségét, rajongását — és talán egy kicsit a „betyárságu- I köt*1 is jakab Zita, a kassai (Koáice) CSEMADOK dolgo­zója: — Számomra életcél a gyermek. Az egyéves kislányom, Tünde teljessé, boldoggá, meghitté teszi a családi életünket, el sem tudnám képzelni a napjaimat nélküle. Rohanok haza, hozzá, vár rám, és órák hosszára bele tudunk feledkezni a játék- I ba. Ha vele vagyok, egyszerre megszűnik számom- ; ra minden. Magyarics Vince, az SZLKP dunaszerdahelyi já­rási bizottságának vezető titkára: Az az igazi öröm és kikapcsolódás az életemben, ha gyermekeimmel lehetek. Az ő közelükben tu­datosítom legjobban azokat a változásokat, ame­lyek az én gyermekkorom óta történtek. Boldog vagyok, hogy gyermekeim olyan körülmények kö­zött nőnek fel, amelyekről én az ő korukban ta- ; Ián még álmodozni sem mertem. Nemzetközi gyermekévet zárunk, de bízom abban, hogy min­den további év a ml társadalmunkban a gyerme­kekről való sokoldalú gondoskodás éve lesz. Boda Pál, a kassai (Koiice) gépipari szakközép- iskola igazgatója: — A gyermek számomra tágabb fogalmat jelent, ! mint azt, hogy a saját gyermekeim. Két gyerme­kemben, Laciban és Évában saját magam folyta­tását látom. A gyermekben, az Ifjúságban pedig a munkám értelmét. Értük küzdünk, értük dől- I gozunk, ha teszek, teszünk valamit, őket látjuk a szemünk előtt. Nekik csinosítjuk az Iskolát, nekik épült föl most az új tornaterem, nekik tanulunk még most idősebb fejjel is, hogy aztán taníthas­suk, átadhassuk tudásunkat. Kulcsár Ferenc költő: Közhelyet mondok: gyerekeim számomra a nap­palok és éjszakák értelmét jelentik, élők és hol­tak értelmét, a tegnapok, mák és holnapok em­beri közösségeinek szép tartalmát. És rettegést meg félelmet is: miattuk félek a jövőtől. És még valamit: az állandó, globális önművelést, a törté­nelem, a kultúra és tudomány minden területén, hogy minél kevesebb önváddel nézhessek gye­rekeim szemébe. Végső soron tehát gyerekeim saját megmaradásomat, kicsit tréfásan szólva örökkévalóságomat jelentik. A v újságíró általában minden riportjára ké­szül. Áttanulmányozza a témával Összefüggő íráso­kat, kollégáitól kér néhány „pult alatti“ bennfentes in­formációt stb. Vannak ri­porttémák, amelyekről az újságíró tudja, hogy az ol­vasó örömmel fogadja, nem fogja ót untatni. Ezt érez­tem én is, amikor elhatá­roztam, hogy meglátogatom régi ismerősöm, Mártát. Készültem hozzá. Még diákkorából ismerem, vagy hét évvel ezelőtt érett­ségizett a losonci (LuőenecJ építészetiben, azóta férjhez ment és négy apró gyermek anyja. Erről akartam írni, egy hattagú család hétköz­napjairól, problémáiról. Meg Is egyeztem Mártával, hogy táviratban jelzem, ha aktuá­lissá válik látogatásom, de erre nem került sor. Távira­tot én kaptam — Mártától: Erzsi, ne gyere. Meglepőd­tem és meglepetésem más­J anuártól anuárig nap még csak fokozódott, a- mikor az elsőnél is egy kur­tább szövegű táviratot kap­tam: Gyere. Sohasem panaszkodott, nem ismertem ilyennek, és tulajdonképpen akkor sem panaszkodásról volt szó, amikor elétettem a két tá­viratot. Mi történt? — Nem úgy élünk, mint azt a látszat mutatja, fel­építettük ugyan ezt a nagy házat, de a férjem közben inni kezdett és én képtelen voltam féken tartani. Együtt élünk, meg nem is. Nem tisztázódott a viselkedése, továbbra is rendszeresek a kiruccanásai. De hála isten­nek nincs időm tépelődni ezen, a négy gyerek körüli gondok teljesen lekötnek. De hát ez a magánügyem. Viszont amit ezután mondok, az szerintem nagyon is tár­sadalmi probléma és bizo­nyára téged is érdekelni fog. A legkisebb fiam is már 6- vodás, és úgy gondoltam, hogy ideje lenne ha már állásba lépnék. Építészeti érettségim van, a kívülálló azt hinné egy nagyon Is szükséges szakember vagyok, a helyzet azonban egészen más: sehová sem kellek, pontosabban csak addig va­gyok érdekes, amíg meg nem mondom, hogy otthon négy kisgyermekem van. Ta­lán ti, újságírók segíthetné­tek, mert bizonyára nem va­gyok egyedül a problémám­mal. Segíthetnétek, ha más­sal nem, hát azzal, hogy többet foglalkoztok a sok- gyermekes anyák helyzeté­vel. Azt hiszem, hogy ezzel sikerülne előbbre vinni az ügyet. Tulajdonképpen ezért hívtalak. A többit hagyd, a többi nem érdekes. Mi. asz- szonyok nagyon sokat ki­bírunk ... Hát így kaptam Mártától az eredetileg remélt szép családi Idill helyett egy rá­zós rlporitémát.

Next

/
Thumbnails
Contents