Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-11 / 50. szám
4 [M KÜLFÖLDI Ajándékozási láz EGYETEMISTÁK A SZOVJETUNIÓBAN Csaknem 70 ezer külföldi egyetemista tanul a Szovjetunióban. „Gazdájuk“ a külföldi tanulókkal foglalkozó össz-szövetsé- gi tanácsi Az APN tudósítója Valentyina Iicsenkót, a tanács titkárhelyettesét kereste fel kérdéseivel, hogy néhány érdekes információt szerezzen e nem kis számú diáksereg életéről, körülményeiről) >— Mikor érkeztek az első külföldi egyetemisták a Szovjetunióba? — A külföldiek tömeges oktatása 1946- han, egy évvel a fasiszta Németország felett aratott ’ győzelem után kezdődött. Az első tíz évben elsősorban a népi demokratikus országokból érkeztek a fiák és a lányok, majd Ázsia, Afrika és Latiin-Ameri- ka felszabadult országaiból Is. — Hány szakembert adott más országoknak eddig a Szovjetunió? — Jelenleg a föld különböző pontjain megközelítően 160 ezer olyan képzett szak-, ember dolgozik, aki tudását a szovjet felső- oktatási intézményekben szerezte. Közülük 40 ezren a fejlődő országokban tevékenykednek. Többségükben kitűnő szakemberek, és ami nem kevésbé fontos, jó hazafiak. nulla évfolyam — Milyen követelményeket támasztanak a felvételkor? — A pályázó előképzettsége meg kell, hogy feleljen az adott oktatási intézmény szintjének. Sok országban a . tantárgyát" jo része fakultatív. Ezért vannak olyan diákok, akik nem tanultak, például fizikát vagy matematikát, kémiát és így tovább. E tantárgyak ismerete nélkül azonban az orvos- tudományi egyetemen például nem lehet tanulni. ■ — Van-e az oktatás szervezésében néhány sajátosság? — A legfőbb elv: a külföldiek ugyanazt a tudást szerezzék meg,, mint a szovjet hallgatók. Eltérés csupán abban van, hogy a külföldiek hat évet tanulnak. Az orosz nyelv tanulása céljából számukra létrehozták az úgynevezett „nulla évfolyamot“, vagyis az előkészítő tanfolyamot. A Szovjetunióban több mint 450 orosz nyelvi tanszék kizárólag a külföldiekkel foglalkozik. A tanszéken 4500 orosz nyelvtanár oktatja £' külföldieket. A nulla évfolyam elvégzése után az összes külföldi hallgató megérti az orosz nyelvű előadásokat, orosz nyelven felel a szemináriumokon, kollokviumokon és így tovább. Ezen túlmenően az előkészítő tanfolyamon, ha ez szükséges, a tanulók kiegészítik hiányzó, de a továbbtanuláshoz szükséges ismereteiket. — A külföldi hallgatók ugyanazokat jogokat élvezik, mint a szovjet diákok. Az oktatás mindenki részére ingyenes. Eltérés csupán az ösztöndíj összegében van. Figye- lembevéve azt, hogy a külföldiek az otthontól, a családtól távol élnek, ösztöndíjuk összege nagyobb, mint szovjet társaiké (90—100 rubel a 40—50 helyett). A kollégiumi elhelyezésért jelképes összeget, két rubelt fizetnek. A Szovjetunióban az orvosi «.v ellátás ingyenes. Ezzel.. együtt a* felsöok- . tatás! Jintézmény, tantervét a külföldi hallgató minden kedvezmény és eltérés nélkül köteles teljesíteni. Számára Is kötelező az összes beszámoló, vizsga és évfolyamterv. HIÁNYZÓ NYELVTANÁROK •ví — Milyen szakmákat sajátíthatnak el a külföldiek? — Töhb mint. kétszáz szakmából minden ország a számára legszükségesebbeket választja. ki. A tanulni érkezők jelentős részéből orvosok, mérnökök és mezőgazda- sági szakemberek lesznek. Sok fejlődő országban az ilyen szakemberekböl kevés van. A humán tudományok művelésére is képezünk szakembereket, főleg orosz nyelvtanárokat. Majdnem minden országban hiány van belőlük. — Hogyan töltik szabad idejüket a külföldi hallgatók? — Ahogy a többi egyetemista. Szívesen szerepelnek az öntevékeny művészeti körökben, részt vesznek a sportrendezvényeken és kirándulásokon. Ezek megszervezését a nemzeti közösségek végzik. A nemzeti közösségek bemutatják a szovjet egyetemi hallgatóknak saját országuk életét, összejöveteleket, kiállításokat, koncerteket rendeznek. A jeles nemzeti ünnepekről rendszerint az egész egyetem, főiskola megemlékezik. KÜLFÖLDIEK A BAM-ON — Hogyan töltik a szünidőt?,, — Húsz üdülő áll — egyebek között —, a külföldi diákok rendelkezésére. A beutaló megszerzésére minden külföldi egye-, temi hallgató évente külön 100 rubelt kap. Emellett építő- és üdülőtáborokat szerveznek számukra. Főleg a zöldség- és gyümölcsszedésben segédkezhetnek. Természetesen munkájukat megfelelően díjazzák. — A külföldiek szívesen lépnek be az egyetemista-brigádokba, hogy a szovjet fiatalokkal együtt dolgozzanak a nagy .épít kezéseken. Az elmúlt évben például ilyen vegyes brigádokban csaknem 5500 külföldi egyetemista dolgozott. Közülük háromszázan a Bajkál-Amúr vasútvonal építésén. — Nagy népszerűségnek örvendenek az országos kirándulások. Ezek gyakran barátságtúrák. Az elmúlt évben ilyen utazásokat szerveztek Ukrajnába, Belorussziába, Azerbajdzsánba, Üzbegisztánba és még távolabbi egzotikus tájakra. Az ilyen utazás az egyetemistáknak 30 rubelbe kerül. Azok, akik nem Moszkvában és Leningrádban tanulnak, meglátogathatják ezeket a városokat is. (M. I.) Az Gj Magyar Lexikonban a gyermekbénulás (gyermekpara- lízis) címszó alatt többek között ez áll: „Fertőző betegség, A kórokozóval fertőzöttek kis százalékában a vírus a mozgató idegdúcsejteket pusztítja el, izombénulások jönnek létre, leggyakrabban az alsó és felső végtagokon, de bénulhatnak a légzőizmok is.“ Tehát a gyermekbénulásban megbetegedők túlnyomó többsége teljesen, minden következmény nélkül meggyógyul. Mi történik azonban a „fertőzöttek kis százalékával“? Hogyan élik le életüket, akiknek már gyermekkorukban megbénul kezük vagy lábuk? Naszvadon (Nesvady) egy családi házban szüleivel, feleségével és kislányával él Ágh Sándor. Foglalkozása: órás. Míg náluk voltam, ötpercenként nyílott a kapu. Ki karórát, ki ébresztőórát, faliórát hozott javíttatni. Sanyi munkasarkát órabirodalomnak is nevezhetnénk, szinte körülbástyázta magát ketyegő szerkezetekkel. Mióta csak. ismerem, mindig vidám, tréfás kedvű. Azon van, hogy aki a társaságában tartózkodik, még csak véletlenül se szomorkodjék, gyakran vállalja hát a tréfamester szerepét. Mindössze huszonhat éves, de tapasztalt már egyet mást. — Kiskoromban gyermekbénulásom volt, amely sajnos nem múlt el nyomok nélkül — kezdi élete történetét. — Többször megoperáltak, gyakori vendége voltam hazánk legjobb fürdőhelyeinek, az orvosok legáldozatkészebb segiteniakarása ellenére is csak mankóval tudok- járni. Iskolás koromban nagyon keveset tartózkodtam itthon. Az alapiskola kilenc osztályát Bratislavában a mozgássérültek intézetében végeztem, majd még messzebbre, Csehországba kerültem otthonról. Itt tanultam ki az órásmesterséget. Nyughatatlan lélek vagyok,. nem bírok sokáig egy helyben maradni, így Érsekújvárba (Nővé Zámky) jöttem dolgozni. Meleg szeretettel gondolok vissza a Takács, családra, u- gyanis náluk laktam albérletben, s családtagként bántak velem. Kapcsolatunk azután KÖZTÜNK ÉLNEK sem szakadt meg, mikor a fővárosban kaptam állást, sőt most Is gyakran felkeresem ő- ket. Az, hogy ismét visszatértem abba a városba, ahol diákéveimet töltöttem, befolyásolta további életemet. Megszereztem a hájtásl jogosítványt, s azóta a. sárga MB nélkülözhetetlen segítőtársam lett. De talán még ennél Is fontosabb dolog történt velem. Itt ismerkedtem meg a nejemmel. Az a tény, hogy megnősültem, és most már gyönyörű, egyéves kislányom van, aki már tízhőnapos korától jár, kárpótol mindenért. A kis Claudia, mintha megérezné, hogy róla van sző, felsír az ágyacskájában. Amikor azonban Vierka, az anyukája kivezeti, már vidáman nevet. Felkéredzkedlk apukája ölébe, aki a kislány kedvéért természetesen félreteszi a kezében levő órát. Közben a fiatalasszonnyal beszélgetünk, aki azt is elárulja, hogyan Ismerkedett meg férjével: — Én is gyermekbénulásban szenvedtem, amely ugyan nálam sem múlt el nyomtalanul, d? képes vagyok segédeszközök nélkül járni. Műtéti beavatkozásra nem került sor, néhányszor gyógykezelésen vettem részt. Ennek, s talán az akaratomnak köszönhetem, hogy javult az állapotom, mint amolyan örökmozgó gyerek, egy percig sem tudtam nyugton maradni. Csaknem annyit futkostam, labdáztam, mint többi kis társam. Édesapám korcsolyát is vett, s bár hihetetlenül hangzik, síelni is tanultam. Leginkább az úszás vált hasznomra, amelynek a testedzésen kívül egyéb következménye is lett. Az uszodában találkoztam Sanyival, aki, mivel esett az eső (?), felajánlotta, hogy hazavisz az autóján. Nos, ennek a fürdésnek házasság lett a vége — kacsint férjére. Ismét valaki kopogtat, de most nem érát hoznak javíttatni. Vierkához jöttek ruhapróbára, mert ő varrónő. Így aztán gyakran megfordulnak náluk az emberek. Én pedig azon tűnődöm — először magamban majd hangosan —, mi az oka annak, hogy a fiatalok nem maradtak Bratislavában, Vierka szülővárosában. — Ennek nagyon egyszerű oka van — mondja Sanyi — az apősomék lakása kicsi, albérletbe nem akartunk költözni, lakást pedig nem kaptunk. Szüleim befogadtak minket, én engedélyt kaptam, hogy itthon műhelyt nyissak. Dolgozhatok és örömmel dolgozom is, Tóth Erika — Ezt a kerámia készletet vedd megI —• Ugyan már, csak száz korona! — De szép. Ez a párbeszéd két hölgy között zajlott le a napokban az egyik üzletben. Elsősorban az árat vették szemügyre, s csak utána magát a kiszemelt terméket. Azt hamar kitaláltam, hogy nem valami különösen szép és jó dolgot akarnak venni, hanem minél drágábbat. Később az is kiderült szóváltásukból, hogy ajándékot vásárolnak, a- melynél — szerintük — az a legfontosabb, hogy drága legyen. Ne hogy azt higgye a megajándékozott: a kedveske- dőnek többre nem telikI Az a- jándékozás után még rossz véleményt alkotna róluk. Így aztán kiválasztanak valami badarságot, amely ugyan drága, de szinte biztos, hogy nem lesz rá szüksége a megajándékozottnak, és nem is tetszik majd neki. Ezt már az ismerős körökben szerzett• tapasztalataimból tudom. Születés-, névnapok, karácsony után a szekrények tetején, fiókok mélyén, a kocátok között egyre több használhatatlan ajándék halmozódik. i — Nézz ide! — mondja egyik ismerősöm a lakásában. — Barátaink, látva, hogy gyűjtjük a köcsögöket, korsókat, egy mü- guzsalyt vettek. Kinek kell az ilyen giccs...?/ Az anyósom- éktói drága faliórát kaptam, pedig biztos vagyok benne, hogy ők sem akasztanák föl a falra, de nekünk megvették, mert drágát Kolléganőmtől ormótlan boroskészletet kaptam, mert hát azt kapkodták, és mint később kiderült, az ára kétszáz koronán fölül van... lassan külön szekrény kell ezeknek a kocátoknak, mert én, ha még meg Is sértődik az ajándékozó, nem teszem Ml Versengés folyik az ajándékozásban, kiváltképp ilyenkor, karácsony táján. Mindenáron túl akarunk tenni a másikon. Nem azt tartjuk szem előtt, hogy ml felel meg a megajándékozott ízlésének, mire lenne a legnagyobb szüksége, minek örülne a legjobban, mi illik a lakás berendezéséhez, hanem... Az árakban folyik a versengés. Drágábbat venni, mint én kaptam. Ez ma már jólneveltség és . illem kérdése is lett. Amikor aztán megkapjuk az árut, abban a pillanatban jó képet vágunk hozzá, mérhetetlen örömet színlelve azt mutatjuk: ez volt az álmunk, a lehető legjobb ajándékot kaptuk. Színleljük, megjátsszuk elégedettségünket, s amikor elmennek a vendégek, máris — néha nem épp szalonképesen — kifejezzük nemtetszésünket, és oda, a szekrény mélyére süllyesztjük az ajándékot a többi hasonló közé. A sznobok és a látszat életet élők, ha vendégek jönnek, gyorsan előkaparják azt az ajándékot, amelyet nemrégiben ők hoztak, és a szekrény mélyéről tetszetős helyre biggyesztik a lakásban. Más meg fütyül minderre; kimutatja, hogy nem tetszik az ajándék, sőt, lehetőleg valami ordináré csúnyaságot vész viszonzásul. Pedig az ajándékozás alkalom az örömszerzésre. Csak nem így, ebben a formában. Ne az egymáson való túltevés a versengés legyen a cél, hanem valóban az örömszerzés. Az ember az apró, a már-már jelentéktelen ajándékoknak talán sokkal jobban tudna örülni, amelyekből kiérezhetné, nem muszájból vették, nem a versenyláz miatt kapta, hanem azért, mert ajándékozni akartak, örömet szerezni, szeretettel gondoltak rá. Ha máskor nem, legalább karácsony táján adjunk őszintén, szívből jövő ajándékot: a tisztelet, a megbecsülés jeléül. Most az egyszer dobjuk félre a látszatot, és hátha nem gondolja rólunk senki azt: hogy nem telik az ajándékozónak...?! Zolczer János
