Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-11 / 50. szám

2 f HASZNÁRA Közeledik az év vége, és ez a számadások ideje. A SZISZ- -alapszervezetekben is számba veszik, mivel járultak .hozzá a társadalom fejlesztéséhez; sőt még a hátralévő napokban is sokat tehetnek a vállaiások tel­jesítéséért. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás SZISZ-tagjai pél­dául nyolc és fél millió koro­na értékű vállalást tettek. Az elmúlt napokban teljesítették a vállalásokat. Az ipari és me­zőgazdasági üzemekben 215 e- zer, a választási programok teljesítéséért 211 ezer érát dolgoztak le a fiatalok. Ezen­kívül mintegy 1000 tonna hul­ladék nyersanyagot gyűjtöttek össze. A legjobb eredményt a tisoveci Nehézgépipari Művek SZISZ-tagjai érték el. Karácsonyi csokoládéfiguráktól,szaloncukroktól illatos ezek­ben a napokban a trebiSovt De-va csokoládégyár. Ezer tonna a hazai piacra készült, a 300 ton-nás exporttervet a Szovjetunió, Magyarország, az Egyesült Ál-lamok és Nagy-Brítannia részé­re már korábban teljesítették.Ebben nagy része volt az ifjú­sági szocialista munkabrigád-nak, amelynek két tagját, Anna Packaüovát és Anna JasSováta képen látjuk. A CSTK felvétele A galántai járásban 64 SZISZ­A Michalovcei Villamosipari -alapszervezet kapcsolódott be Szakközépiskola tanulói az ő- az „Egy szem se vesszen kár­szi betakarításban segédkeztek. A környező szövetkezetek bur­gonyaföldjein és szőlőskert­ba" elnevezésű verseny őszi ré­szébe. Rajtuk kívül 51 pionír­csapat, összesen 8000 fiatal se­jeiben Összesen 25 872 órát dől- gített a kukorica és cukorrépa goztak le. betakarításában, a gyümölcs­Ugyancsak az őszi bétakari- és zöldségszedésben. Példásan tásnál segítettek a Bánovce dolgoztak a kukorícakombáj- nad Bebravou-i Tatra gyár nők legénységei. Kertész Dá­Krajöík ugyanolyan gépen 220 hektárról 1985 tonna kukori­cát takarított be. A cukorrépa­szedésben is jeleskedtek a fiata­lok. Reszeli Ferenc, Takács Zol­tánnal ÖCS gépen 155 hektáron 6510 tonna cukorrépát ásott ki. Molnár János, Lancz Józseffel és Deák György Michal Anőin- nal háromsoros kombájnon egyaránt 2688 tonna cukorrá Szakmunkásképző Középiskolá- niel és Franko János a felső- pát ásott ki. Rajtuk kívül a szó­jának tanulói. Huszonhárom- szeli (Horné Saliby) szövetke- vetkezet 30 tagú SZISZ-alap- ezer órát dolgoztak le a pravo- zetből SZK-5-ös kombájnnal 230 szervezetének több fiatalja is ticei és az uhrovcei szövetke- hektárról 1771 tonna kukorl- zet burgonyatábláin. cát, Keszler Zoltán és Ivan bekapcsolódott az őszi betaka­rításba. A NÉPGAZDASÁG VILIAM SalgoviCot KÖSZÖNTJÜK December 12-én tölti be életének S0. évét Viliam Salgoviö elvtára, az SZLKP KB elnök­ségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. A jubiláns a trnavai járás Ruzindol köz­ségében kisparaszti családban született. Fiatal korában kitanulva a nyomdász­szakmát, Bratislavában dolgozott. Az úgynevezett szlovák állam idején be­hívták katonának. Mint osztályöntudates munkás, kihasználta az első lehetőséget az ukrán partizánokkal való kapcsolat (elvé­telére. 1943. május 5-én Ján Nálepka cso­portjával átállt a szovjet partizánokhoz. Partizánként jelentős katonai érdemeket szerzett. Amikor partizáncsoportja egyesült a felszabadító szovjet hadsereggel, Viliam Salgoviö elvtárs tagja lett a Szovjetunióban harcoló I. csehszlovák hadtestnek. Ennek soraiban harcolt Csehszlovákia felszabadí­tásáért. Érdemeiért magas csehszlovák és «■zovjet katonai kitüntetéseket kapott. A (elszabadulás után még egy ideig a hadseregben dolgozott, majd utána állami és pártvonalon tevékenykedett. 19S2 óta el­nöke volt az SZLKP Központi Ellenőrzá és Revíziós Bizottságának. 1975 óta tagja az SZLKP KB elnökségének. A CSKP XV. kon­gresszusán a CSKP KB tagjai sorába vá­lasztották. Salgovié elvtárs a Szövetségi Gyűlés képviselője és a Csehszlovák-Szov­jet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bi­zottságának az elnöke. Az if jüság példaképe lehet Igen fiatal, jóformán gyermek volt még, alig töltötte be 18. életévét, amikor önként jelentkezett a szovjet hadsereg be, hazáj& védelmére. Ivan Ivanovics Pecskár, a leningrátü pán­célos egység katonájaként több ezer kilométert tett meg, a- míg Kelet-Sziovákiába érkezett, hogy a többi szovjet katoná­val együtt meghozza a szabadságot. 1944 december közepén Bodolió (Budolov) felszabadításáért küzdött. Amikor utoljára nálunk járt, elmondotta, hogy jánok (Ja­nik) község felszabadítása után kezdtek hozzá & nagy tava­szi offanzíva előkészítéséhez. A futóárkokhoz közelebb hoz­ták az aknavetőket, katyusákat és a harckocsikat. A néme­tek erős védőállásokat építettek Bodolió alatt. Igen kemény harcok dúltak, minden talpalatnyi földért vérrel kellett fi­zetni. A harcban sok felszabadító katona elesett. Ű is csak a szerencsés véletlennek köszönhette életét. Csizmát bácsi fi­gyelmeztette, hogy az egyik udvaron a pincében harminc né­met katona bújt meg, és csak az alkalmas pillanatra vár, amikor hátba támadhatja a szovjet katonákat. Pillanatok a- latt cselekedett. Harckocsijával kedvező tüzelőállásba helyezr kedett, és sikerült ártalmatlanná tennie a fasisztákat. Másnap a szepsl (Moldava nád Bodvou) vasútállomás ga­bonaraktárának elfoglalására kapott parancsot. Kapitány baj- társa rövid felderítés után jelentette, hogy a németek a bú­zát vízzel öntötték le, hogy ne lehessen felhasználni közélel­mezés céljára. Sajnos, társa nem volt eléggé elővigyázatos: szemlélődés közben találat érte, és mindkét szemére meg­vakult. Amikor a hős páncélos halált megvető bátorsággal ki­húzta a kapitányt a raktárból, észrevette, hogy Maikrane (Mokranec) felől német harckocsik közelednek. Taktikai megfontolásból ideiglenesen gyorsan visszavonult. Ez csak egy epizód az ember életéből, aki jóformán gyer­mekfejjel vált hőssé. Iván Sándor KINEK LÁGY, KINEK NEM Lapunk 42. számában riportot közöltünk Palágyl La­jos tollából a királyhelmeci (Král. Chlmec) kenyérgyár dolgozóiról. A riporttal kapcsolatban szerkesztőségünk­be több levél érkezett. A levélírók azt kifogásolják hogy a riportban közölt tények nem egészen felelnek meg a valóságnak. A királyhelmeci kenyérgyár terme kei nem mindig olyan jó minőségűek, mint amilyen nek a riporter tartja őket. , A leveleket elküldtük a kenyérgyár vezetőségének, hogy válaszoljanak a bírálatokra. A levélírók és olva­sóink türelmét kérjük, a kenyérgyár vezetőségének vé leményét a közeljövőben közöljük. Egyben reméljük, hogy az említett riport — még ha netalán tévedett is a szerző —, hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben javul a királyhelmeci kenyérgyár munkája, termékeinek minő­sége. A szerkesztőség TÄJEV1ÄDÖK __ Sz eretem a szép tájakat. Sőt, mondhatom, szenvedé­lyes csodálóiuk vagyok. Es a tájak, mintha ezt tudnák, viszontszeretnek engem. Teljes szépségükben mutatkoz­nak előttem, feltárják titkaikat. Néha, mindennapos munkám vagy egyéb elfoglaltságom közben hirtelen és hívatlanul felbukkan emlékeimből egy-egy rég látott, elfeledettnek vélt táf: a Duna-kanyar egyik romantikus zuga, egy umbriat hegyoldal vagy egy tátrai tó. Ilyen­kor önkéntelenül félbehagyom a megkezdett mozdula­tot, és magamba süppedve eigyönyerködöm. Volt idő, amikor szinte szégyelltem ezt a szenvedé­lyemet. Különösen azok előtt, akik ugyanott jártak, a- hol én, de kézzelfoghatóbb emlékekkel tértek vissza, mint egy vidoran zöld hegyi legelő vagy egy különös alakú hegyorom elraktározott képe. Később, amikor ba­rangolásaim során hozzám hasonló tájimádó csodabo­garakkal találkoztam, megnyugodtam. Ügy látszik, még­sem vagyok abnormális, vannak még hozzám hasonlók, ha nem is sokan. Nemrég aztán kiderült, hogy renge­tegen vagyunk. Illetve vannak. Ok. Mert ők a táiimá- dásnak egy különös — legalábbis számomra olyan — formáját művelik. Ezek a táflmádók kizárólag egyetlen tájra „specializálják magukat.“ Igaz, léteznek ezerar­cú, szinte óráról órára változó tájak, olyanok, amelyek költőket és festőket késztetnek tünékeny varázsukkal remekművek alkotására, de ez, amelyről majd beszélek, nem tartozik közéjük. Unalmas és lapos ez a táj, bá­natos egyhangúságát csak elvétve oldja fel egy-egy magányos fa vagy gigászi marslakókra emlékeztető vil­lanyoszlopok csoportja, ök mégis ehhez a tájhoz ra­gaszkodnak. Konokul és elszántan. Ez engem mindig meghökkent. Mert elhiszem, hogy lehet szeretni a sík­ságot is, de ilyen makacs kitartással ragaszkodni u- gyanahhoz a látványhoz nap mint nap?! Ráadásul két­szer, oda-vtssza? És mindig csak ablaküvegen keresz­tül, ülve? Igen, bármilyen furcsán hangzik is, ülve. Ok kizárólag így tudják élvezni a tájat. Állva nem nagyon érdekli őket. Olyankor elgondolkodva maguk elé me­rednek, vagy egymás közt beszélgetnek. Akad olyan Is, bár csak elvétve, aki újságot olvas. Igaz, ezt néha ülve is megteszik. Ülve is tudnak beszélgetni vagy újságot olvasni. De a táj elviseléséhez inspirációra van szüksé­gük. Ez az inspiráció általában idősebb személy vagy terhes nő alakjában jelenik meg. Ilyenkor az egymás­sal beszélgetők szava elakad, fejük az ablak irányába lendül, arcuk konok és elszánt kifejezést .ölt. Gyönyör­ködnek a tájban. Széplelkek. Ki tudja, mire gondolnak közben? Talán verseket mormolnak magukban. A táj hangulatához illő verseket természetesen, mint például: „Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vad­regényes tája?" A líraibb alkatok Charles d’Orleans so­rait idézhetik: „A sík táj elomló unalomban ásít...“ Nem, hiába is találgatnám, még elképzelni sem tu­dom, mire gondolhatnak, mert egyszerűen képtelen va­gyok beleélni magam egy olyan ember lelkivilágába, aki azt képzeli, azzal, hogy a megállónál jelbokszolta magát az autóbuszra és ott leült, már páholyt bérelt ar­ra a helyre, s nem köteles azt átadni senkinek, legyen bár az előtte álló féllábú rokkant vagy utolsó hónapos kismama. De miért is méltatlankodom? Csallóközi nyegle ifjak és jestett szemű lányok, igazatok van. Az a síkság va­lóban csodálatos. Ti megöregszetek, hátatok meggör­nyed, lábalok megroggyan, de az a táj változatlan ma­rad. Akkor is ilyen vonzó lesz. Szemgyönyörködtető a tájimádók újabb nemzedéke számára.-nk­Nevelés tömegpolitikai munkával Egy évvel ezelőtt irtunk a rozsnyói fRnznava] járás SZISZ-szervezeteiben folyó poli­tikai oktatásról, kiemelve azt, hogy a hagyományos módsze­reken kívül rendhagyó módon is igyekeznek eszmei hatást gyakorolni az ifjúsági szövet­ség tagjaira ás a szervezeten kívül álló fiatalokra is. Meg­elégedéssel állapítottuk meg, hogy a járásban megtalálták a politikai oktatásnak azokat az érdekes formáit és legcélra­vezetőbb módszereit, amelyek vonzzák a fiatalokat és teljes mértékben lekötik a figyelmü­ket. Lényegében ugyanez vonat­kozik a tömegpolitikai munká­ra is. A SZISZ rozsnyói járási bizottsága mellett több olyan bizottság és albizottság műkö­dik, amely rendkívül módsze­res tümegpolitikai munkát vé­gez a SZISZ-tagok — de ami talán még fontosabb —• a szer­vezeten kívül álló fiatalok kö­rében. Mindenekelőtt egyéni és tömeges agitáciőval, alkalman­ként propagandával. Az egyik leghatásosabban te vékenykedő ilyen albizottság a jogi nevelés albizottsága. Kél éve működik, és azáta észre­vehetően csökkent az ifjúság bűnözésének rátája. Kéthavon- ként ülésezik, ilyenkor megíté­li a helyzetet, megvitatja a problémákat, és nevelő szándé­kú intézkedéseket fogad el. A legjobban bevált nevelési formák közé tartozik a fiatal delikvensekkel folytatott be­szélgetés, rendszerint a szülők, esetleg — ha SZISZ-tag az il­lető — az alapszervezet elnö­kének jelenlétében. Az albizott­ság figyelemmel kíséri azokat is, akik szabadságvesztésük le­töltése után visszatérnek az é- letbe. Segítik őket, hogy minél könnyebben beilleszkedjenek a normális életbe, a munkahelyi környezetbe. Az albizottság tag­jai általában részt vesznek a járási bizottság többi szervé­nek az ülésein, és az ifjúsági szövetség rendezte tanfolyamo­kon. Tájékoztatják a többi tisztségviselőt, a tanfolyamok hallgatóit az ifjúsági bűnözés helyzetéről és problémáiról, hogy segítségükkel még hatá­sosabb legyen az albizottság munkája. De alkalmaznak más módsze­reket is: előadásokat, beszélge­téseket szerveznek a fiatalok helyes jogi tudatformálásáért Munkájukban van még javítani­való is; például elvétve fordul csak elő, hogy a SZISZ-alap- szervezetek — halott a jogsza­bályok ezt lehetővé teszik — társadalmi garanciát vállalnak a bíróság előtt a lejtőre került fiatalért. Pedig némely esetben ez jobb nevelő hatással lenne rá. mint a bíróság által kisza­bott büntetés. Javítani kell a cigány fiatalok körében vég­zett munkát is, mert pillanat­nyilag ez a réteg vezet a járás bűnözési statisztikájában. A jogi nevelés albizottsága azonban már erre is „haditer­vet“ dolgozott ki, amely remél­hetőleg legalább olyan ered­ményes lesz, mint az egész ad­digi munkája. P. L. VÁROM A LEVELED 17 éves diák vagyok, szeretem a sportot, utazást és a zenét, hasonló érdeklődésű 16—18 éves lányokkal leveleznék. Mihók Ferenc, DM Vysokoékolská 7.. 040 00 Koäice. 15 éves diáklány vagyok, hasonló korú csehszlovákiai fiatalokkal leveleznék. Szabó Éva, Szent István út 45/1.. 3561 Felsőzsolca, Magyarország.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents