Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-04 / 49. szám

9

j

SÉF

TULA

ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON TANÍTANI.

A

dy halála után a magyar Irodalom három ellentétes — de új utakon járó — költővel gazdagodott: Illyés Gyulával, kinek verseiben az atjyatej melege érződik, Babits Mihállyal, ki az antik irodalomért rajongott és József Attilával, aki Petőfi és Ady szellemi örökét folytatva, forradalmi tüzet hordozott lelkében, de annak beteljesedését már nem érhette meg. Ennél a tűznél megfáradt szellemét már nem melengethette.

Égy ferencvárosi bérkaszárnyában látta meg a napvilágot 1905. április 11-én. Gyermekkora tele van a szegénység félelmetes átkával. Még nincs hároméves, amikor édesapja elhagyja családját, s két testvérével az édesanyja gondjaira marad. Ezzel elkezdődik egy, a szegénységben, mellőzöttségben páratlanul „gazdag“ élet, amelynél kegyetlenebbet költőnél még nem jegyzett föl a krónika.

Édesanyja (a Mama) nem tudja eltartani a családot. Bár mindent elkövet, mosást, takarítást vállal, kíméletlenül robotol, mégis arra kényszerül, hogy Attilát és annak nővérét Öcsödre, az Országos Gyermekvédő Liga gondozásába adja. Az itt töltött két év alatt érzi először, hogy mi is a megalázott- ság. á nélkülözés. Dísznópásztornak alkalmazzák a kisfiút. Is többször kap verést, mint jó szót. Mikor visszakerül a Ferencvárosba, ismét nélkülözések fogadják. Közben kitör a világháború, még szegényebbé válik a család. Anyjuk már a betévő falatot is csak nagy nehezen tudja előteremteni. Attila fát, szenet lop a pályaudvaron, majd vizet árul a moziban. Az érzékeny fiú nem bírja eztr a mostoha életet, öngyilkosságot követ el, de megmentik. Ismét a gyermekmenttel y re kerül, de a zaklatott idegállapotban levő fiú onnan megszökik.

Sógora és egyben gyámja, Makkai Ödön pártfogásába veszi, s életében először boldog, hiszen 1918 nyarát egy gyermeknyaraltatási akció révén Abbáziában töltheti. Alighogy hazajön, kitör a forradalom. Édesanyja nagyon beteg, és hamarosan meg is hal. ű akkor tizennégy éves.

1920 októberétől Makón diákoskodik a Csanád Vezér Gimnáziumban. A csendes, szerény fiú megnyeri diáktársai és tanárai rokonszenvét. Jól tanul, és itt kezd verseket is írni. Az Eötvös Jőzsef-önképzőkör pályázatára benyújtott verseit 50 koronával jutalmazzák. De nem boldog. Ismét feltör benne a szeretet és a szülők hiánya, érzi a magányt, Fellobbanó és viszonzatlan diákszerelme az internátusigazgató leányához, Gebe Mártához még jobban megrendíti, és másodszor is öngyilkosságot kísérel meg, de ismét megmentik. Tizenhat esztendő nyomorúsága döbbenti rá kora társadalmának legsúlyosabb hibájára, az osztálykülönbségre. József Áron szappanfőző és a kiskúnsági parasztlány, Pőcze Borbála gyermeke másfél évtized éhezése, nélkülözése tapasztalatéval a szívében szót kér:

Szeretném, ha vadalmafa lennék!

Terebélyes vadalmafa, s hogy testemből jóllakhatna minden éhező kis gyermek árnyaimmal betakarva.

Év végén jeles bizonyítványt visz haza, de öngyilkossági kísérlete miatt kizárják az internátusból. A Makótól nem messzi Kiszomborra megy csősznek. Verseit innen küldi Szegedre példaképének, Juhász Gyulának; akinek barátságát élete végéig szívében hordozza. A szegedi költők antológiájában négy versét adják ki. Már érezhető bennük a nagy „jövendölés“, amely az elkövetkező évtizedekben szinte mottója lesz a magyar munkás fiatalságnak:

Ml vagyunk az Élet fiai, a küzdelemre fölkent daliák, megmozdulunk, hajh, összeroppan akkor alattunk ez a régi világ!

Tizenhét éves, amikor Szegeden megjelenik első verseskötete, a Szépség koldusa. Beiratkozik a szegedi egyetem bölcsészkarára, magyar — francia szakos tanár szeretne lenni. Itt írja Tiszta szívvel című híres versét, amelyet a közvélemény nem fogad szívesen. Horger Antal tanár pedig egyenesen provokatív jellegűnek tart, s a költő úgy látja, nincs helye többé az egyetemen.

Rokonai rábeszélésére Bécsbe indul, hogy az ottani egyetemen folytassa tanulmányait. Az egyetem takarításáért szállást és kosz- tot kap. Tanítványokat fogad, újságot árul, hogy az egyetemi költségeket fedezni tudja. Boldogan veti rá magát a Magyarországon tiltott marxista irodalomra: itt ismeri meg Engelst és a fiatal szovjet állam haladó íróinak német nyelvre fordított müveit. Bécsi nyomorának egy pillanatig vége szakad, Hatvány Lajos, korának nagy irodalom- pártolója javaslatára 1926-ban beiratkozik a párizsi Sorbonne-ra. Körülményei, anyagi helyzete az ígért támogatás ellenére is a bécsi hónapokhoz hasonló. Tagja lesz az Union Anarchiste — Comuniste-nak, megismerkedik a költészet új irányzatával, a szürrealizmussal és kapcsolatba lép a kommunista párttal. Itt jelenti ki magáról először, hogy proletárköltő. Bár a franciaországi év alatt nagyon keveset publikál, világnézeti és politikai fejlődése itt érik be, itt érti meg teljesen a kommunista párt jelentőségét.

1927-ben hazajön Magyarországra, s beiratkozik a budapesti egyetemre, de két szemeszter után anyagi nehézségei miatt tanulmányait abbahagyja. Ekkor egy külkereskedelmi vállalathoz kerül magyar-francia levelezőnek, de csak rövid ideig dolgozhat, mivel kiújuló idegbaja miatt szanatóriumba, majd táppénzállományba kerül.

1928 tavaszán ismerkedik meg Vágó Mártával, élete első nagy szerelmével. A szerelem minden eddiginél tökéletesebb formát kap verseiben:

Szoknyás lábad mozgása, harangnyelvek kongása, folyóvízben néma lombok hullása.

Ezekben a versekben lelhető föl az a költői őszinteség, amelynek nem volt becsületesebb hirdetője nála. Nincs költőnk, aki a természetet ennyi őszinte csodálattal ábrázolná.

A fiatalok bár szeretik egymást, ellentétes vagyoni és társadalmi helyzetük miatt kapcsolatuk nem végződik házassággal.

1928-ban indult Sarló-mozgalom példájára a budapesti egyetemisták megalakítják a földreform, a falujárás és az agrárproletariátus kérdéseivel foglalkozó Barta Miklós Társaságot, amelynek lelkes tagja lesz József Attila is. Ebben a bontakozó népi mozgalomban mint forradalmár buzdítja az ország parasztjait, munkásait:

Bjh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasújtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz — a széles fejsze mosolyog.

1930-ban tagja lesz az illegális kommunista pártnak. Úgy érzi, végleg megtalálta helyét az országban. Életében az ösztönös lázadást felváltja a tudatos harc, a közösségért végzett munka öröme. Ebben az időben tettvágy, harci kedv fűti. Szemináriumokat szervez, kulturális szervezetekben tevékenykedik mint pártmunkás, illegális előadásokat tart, főleg politikai és gazdasági előadásokat. Élete úgy tűnik fel, helyes vágányra jutott. Ebben az időszakban sok barátra talál. Egyik előadásán ismerke- dig meg Szántó Judittal, aki élettársa, munkájában s eszmei harcában pedig kezét fogó barátja lesz. Ekkor szinte ontja a verseket. Már nem a formai lázongás kap helyet költeményeiben, hanem a kötött forma és az időmértékes verselés dalszerű megoldása.

1931. Június 12-én a budapesti ügyészség

lefoglalja a sajtő ellen elkövetett „izgatás“ címén a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötet példányait, őt magát pedig nyolchónapi fogházbüntetésre ítélik, amit fellebbezésére három évi próbaidőre felfüggesztenek.

Szerkesztője lesz egy induló folyóiratnak, a Valóságnak, de csak egy száma jelenik meg, mert az Egyéniség és valóság című tanulmánya erős kritikai jellegű fejtegetés a kizsákmányolás ellen, ezért a lapot betiltják.

Rögtön ezután Illyés Gyulával röpcédulát szerkeszt. így tiltakozva a rögtönítélő bíráskodás ellen, amiért le akarják csukatni a kommunista párt vezetőit izgatás címén. Rendőrségi meghurcoltatás, bírósági tárgyalás vár rá, majd 200 pengő pénzbüntetés. Állása nincs, alkalmi keresetből és Judit szűkös fizetéséből élnek. Verseivel hiába fordul a hivatalos irodalmi fórumokhoz, elutasítják. Már elismert költő, de a nyugodt, alkotói életmódot biztosító Baumgarten-dí- ját nem kapja meg.

A nélkülözés és a mellőzöttség egyre súlyosbítja betegségét is. Pszichoanalitikus gyógykezelésen vesz részt, de ez sem tud már rajta segíteni. 1932-ben jelenik meg a Külvárosi éj című verseskötete, amely tartalmazza mindazt az értéket, amely alapul szolgál a szocialista líra megteremtéséhez:

A történelem futószalagára

Szerelve ígyen készül a világ,

hol a munkásság majd a sötét gyárra

Szegezi az Ember öntött csillagát.

1933 májusában ismét bíróság előtt áll kommunista szervezkedésben való részvétele és a Lebukott című verse miatt.

Szerencsétlenségében édesanyja emlékéhez fordul. Érzi, már senkitől sem várhat segítséget. A gyermekkor fájdalmas emlékeinek felidézésekor megjelenik a szüntelenül robotoló anya alakja, s ekkor születik meg legcsodálatosabb anyaverse, a Mama.

A következő esztendőben kiadja verses- kötetét, a Medvetáncot, amelyben nagy gondolati verseivel már a jövő boldogságát hirdeti. Rövidesen a Baumgarten-díj kiosztásakor 1000 pengős kisdíjban részesül.

1935 végén Ignotus Pállal Szép Szó címmel folyóiratot alapít, amelyet antifasiszta irodalmi népfront tömörülésnek szán. Ez a vállalkozása sem sikerül, mert a többi tagja „megreformált liberalizmust hirdetett“ s a konzervatív értelmiséget támogatta. Sokan támadják József Attilát őszinte, erős kritikáiért (köztük Babits is), de ő határozottan kitart a proletárköltészet mellett:

Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.

Ismét kezelésre szorul, s beleszeret abba a fiatal pszichológusnőbe, aki kezeli. Verseivel ostromolja, de a válasz: elutasítás. Végtelen csalódásában idegösszeroppanást kap, szanatóriumi kezelésre szorul.

1937 januárjában Thomas Mann a német fasizmus elleni tiltakozó kőrútján Magyarországra is ellátogat, ahol József Attila fogadja. Felolvasó estjére szánt versét a rendőrség letiltja.

Februárban utolsó kísérletet tesz, hogy állást szerezzen, de nem sikerül. Élete utolsó napjaira egy Franciaországból hazatért fiatal pszichológusnő — Flóra — szerelme nyújtja számára a végső menedéket. Mint utolsó szalmaszálba, úgy kapaszkodik Flórába. Elméje utolsó sugallatával még tervezi a jövőt, nősülésre, családalapításra gondol. Szerelmes verseiben gyermeki rajongással szereti Flórát, benne véli megtalálni a harmickét mostoha esztendő ellenszerét.

Ogy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap.

Ogy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak.

De betegsége már teljesen úrrá lesz rajta. Orvosi utasításra (pár hónapi kezelés után) nővérei magukkal viszik Szárszóra. De betegségéből már nem gyógyul ki, 1937. december 3-án Balatonszárszón öngyilkosságot követ el.

KOVÁCS GYULA

EGY SZAKTANINTÉZETI DIÁKLAPRÓL

Az Ipolysági (Sahy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet növendékei, akárcsak a gimnazisták, érettségivel fejezik be tanulmányaikat, tehát joggal nevezik diáklapnak kiadványukat. A lap főszerkesztője Fölhös Imre, a diákotthon igazgatója. A szerkesztő bizottság tagjai: Pálinkás Tiborné, Lup- ták Mártonná, Mészáros György, Beiányi Gyula pedagógusok, de akik írják a diáklapot, egy-két kivételtől eltekintve, mind a szaktanintézet diákjai, a kiadásért pedig a SZISZ iskolai szervezetének vezetősége a felelős.

Az Aranykalász nevet viselő diáklap több éves múltra tekinthet vissza, most azonban új formában, új borítóval jelenik meg; ezért is írt „Új köntösben“ címmel vezércikket a legutóbbi számába Danis Ferenc mérnök, a szaktanintézet igazgatója.

Amikor a diákotthonban jártam, éppen akkor készítették kiadásra a következő számot, így hát a félig kész lapba is beleolvashattam. Az új köntösű diáklapot legutóbbi két száma alapján mutatom be. Örömmel teszem, mert nem szokványos, tartalmát tekintve nem sablonos diáklap az Aranykalász. Tanúsítja ezt az ts, hogy rajzolt diákhumor is található benne, amely a másodikos Szabó Igör érdeme.

Balázs Judit, Dávid László, Sliacky Etelka, Csongár Tivadar, Téglás Károly pedig színes, érdekes élménybeszámolót írtak a prágai, a tátrai, a brnői tanulmányi kirándulásról, az író-olvasó találkozóról,, a szakmai gyakorlatról és a bolgár tengerparti üdülésről. Ezek a beszámolók hű képet adnak mozgalmas, változatos diákéletükről. Sliacky Etelka, Balázs Judit írásairól pedig bátran elmondhatjuk: jó felépítésű, tehetséget bizonyító tudósítások, kis riportok bármelyik újságban megjelenhettek volna.

Kicsit sablonos Zsidek Miklós írásának a címe: „A népi hagyományok ápolása“. Szerencsére csak a címe, mert a tar-, talma annál érdekesebb. Szemléletesen, a múlt és a jelen ösz- szehasonlításával sajátosan szép képet ad szülőfalujáról, Mar- celházáról (Marcelová).

Nem hiányzik a lapból a „Történelmi naptár“ sem, amelyet Mészáros József szerkesztett. Kúkel István pedig két verset Irt a lapba. A „Látomás“ című kedves, tehetséget sejtető, a „Sors“ című vers néhány sora már kevésbé sikeres.

Szépek, tetszetősek Beiányi Gyula pedagógus illusztrációs rajzai is, ami egyben annak bizonyítéka, hogy a pedagógusok közreműködése egy diáklapnak csak hasznára válik. Kezének nyoma tekintélyt ad a lapnak.

Akadnak persze nyelvi botlások (brigádmunka, kopírgé- gépek) és kisebb szerkesztési hibák (versek elhelyezése, félig üres oldalak) a lapban, de túlzás nélkül állíthatjuk: az Aranykalász a most megjelenő magyar nyelvű diáklap egyik legjobbja.

Számíthatunk rá, hogy hamarosan aranytermést ad, és talán arra is, hogy szerkesztői, írói az Új Ifjúság és más hazai lapok adta lehetőséget hasznosítva öregbítik a lap és a szaktanintézet hírét.

HAJDÚ ANDRÁS