Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-04 / 49. szám
— 10 Vaszilij Suksin: B ' “ Ez a történet arról szól, hogy Mihail Alekszandrovics Jegorou, a tudományok kandidátusa, ez az ösztövér akkurátus könyvmoly, kis híján megnősült. Volt egy lány... egy nö, aki halkan, gyengéden Michelnek szólította. A könyvmolyt kissé feszélyezte, hogy Michel lett belőle, elvégre értelmes orosz ember volt, ezért aztán utálta ... Ódzkodott a „Michel“- ek, „Basil“-ok, „Ange“-ok vartyogó seregétől. De úgy határozott, hogy, majd később helyrerázza a barátnőjét, egyszerűségre tanítja. Egyelőre tűrte a „Michel“-t és még sok mást. Barátnőjével jól érezte magát, könnyűnek. Kátyának hívták, illetve, az ördög vinné — Kate-nek, Michel futó ismerőseinél találkozott Kate-tel. Valamit ünnepeltek, születésnapot vagy mit, és ott volt Kate is. Michel ivott is egy keveset, így aztán olyan magától értetődően alakult minden, hogy nekibátorodott, hazakísérte Kate-et, felment hozzá, és a kedves kis lakásban vidáman nevetgéltek, beszélgettek mindenről, egészen reggelig. Michelt kellemesen lepte meg, hogy értelmes, éles eszű, merész nővel találkozott. Bár másfelől zavarta a szándékosan vontatott beszéd, a mímelt hervadtagság, a hangsúlyozott spleen... Az efféle mímelt ostobaság u- gyan mire jó egyáltalán? A kandidátus, ö- szintén szólva, azt hitte, hogy Kate tetszeni akar neki, s lelke mélyén még büszke is volt magára. Roppant modernnek, érdekesnek akar látszani... Kis bolond, gondolta reggel Michel, miközben haza felé lépdelt. Ugyan mi ebben a modern? A kandidátust a magabiztosság és a szabadság szilárd érzése töltötte el — ritka, szívet melengető érzés. Élete hirtelen fontos, új értelmet nyert. „Fokozatosan feltárom e- lötte az egyszerű, örök igazságot: csak az " figyelemre méltó, ami természetes. Lesz, ami lesz“ — morfondírozott magában. Egy szó mint száz: Michel fel-feljároga- tott Katehez, időnként belekezdett, hogy Hailey-n kívül is van irodalom, hogy A légikikötő nem az egyetlen könyv... Kate halkan, elnyújtottan nevetett, aztán szerelmeskedtek... Michelt valamilyen tünékeny, lassú, gondtalan világ vette körül, s már egyre kevésbé nyugtalanította, hogy szakadatlanul harsog a zene, hogy valahol messze alatta marad a világ, Kate gesztusai most is bágyatagok voltak, a beszéde vontatott, oda se figyelt a szövegére. Ügy határozott, jobb lesz talán, ha elernyed kissé. Később majd minden normális kerékvágásba kerül. Győz a természet, jön a tavasz, vad áradás... Majd mindent nagyszerűen elrendezünk. Kate nem buta lány, megérti, hogy Hailey-n kívül is van irodalom — nem az egyetlen könyv A légikikötő. Nem is erről van szó, a fenff bán ja azt A légikikötőt, csak legyen meg a dolgok reális mértéke. Például: mögöttünk van egy nap, az ember visszanéz, hogy megtett valamit — rejtett ünnepe ez a léleknek, ha csak olykor-olykor is, de nem ismerni ilyen ünnepet; a legnagyobb szegénység. Persze, persze, gondolta Michel, miközben beletúrt Kate lágyan leomló, illatos hajába, ö persze tökéletesen ismeri a szerelem, a gyöngédség művészetét, de a józanságra, valami tettre készségre majd rávezetjük. Kibontjuk az egyéniségét. — Kátya — mondta Michel —, mi lenne, ha elutaznánk ... ugyanis hamarosan szabadságra megyek, leszaladhatnánk Szibériába. Az Altaj hegységbe. Fogjuk a hátizsákot, és nekivágunk gyalog. Arrafelé nagyon fejlett a népi orvoslás, szeretnék egy kis anyagot gyűjteni... — No — bosszantotta Kate szándékosan az idegen szóval, és nevetett. — Non, nein, Michel. 'Es igézőén, vontatottan, halkan, sokat í- gérően, kihívóan, az ördög tudja hogyan, kétértelműen nevetett. Michel hevesen csókolni kezdte, Kate bágyadtan védekezett: — Na, elég Michel, elég ... „Elvégre egészséges férfi vagyok!“ — gondolta magában Michel. Jól érezte magát. Így ment ez vagy egy hónapig. Egy este Michel újra fölment a lányhoz. Fölment hozzá... és megdöbbent: a heg- cseren, ahol tegnap még ő heverészett, lazítva, most ugyanolyan lazán egy egészséges tenyészbika heverészett, valami lehetetlen tarka ingben, jóllakotton, sőt, szinte ragyogva a jóllakottságtól. — Jó estét — mondta Michel. Igyekezett nyugodtan, kiejteni a szavakat, de a szíve belesajdult. A továbbiakban megrökönyödése csak fokozódott: Kate lenge pongyolában volt, ezt először észre sem vette. De hisz 0 előtte szokott pongyolában járkálni. Miért járkál így más előtt is? Mi ez? A virágos ingű tenyészbika felült a hen- cseren, és kicsit gúnyosan, kicsit leereszkedően méregette az ösztövér, akkurátus kandidátust. 1 — Ismerkedjetek össze — mondta nyugodtan, lassú szó jár ássál Kate. — Serge, már említettem neked... Serge bólintott. Michel csak állt ott ügyefogyottan: nem tudta, mit kezdjen magával. Végre leült. A szoba teli volt cigarettafüsttel, de nem volt fullasztó, inkább édesen émelyítő, csöndes háttér-zene szólt. A kandidátust elfogta az utálkozás. Felállt, és odament Ser- gehez. — Mihai1 Alekszandrovics — mutatkozott be. Es nyújtotta a kezét. „Hátha a rokona?“ ■— gondolta magában. > td .s ■tn Serge lee, _________ leereszkedően biccentett. A karűndotilSrossz- kedvűen gondolta: még hogy a rokona! H a rokona volna, nem nézne ilyeré gúnyo san, ilyen leereszkedően. Ez egy vetély társ arcátlanságával ül ittI A kandidál visszaült a helyére. <jii| — Kávé? — kérdezte Kate, mintha mi sem történt volna, nyugodt volt és kedves. — Konyak? — Ön mire szavaz? — kérdezte szintén nyugodtan, vontatottan a trópusi inges tenyészbika, nagyon értették ezt a bágyatag, vontatott beszédet, s valahogy illett hozzájuk. „Mint minden jobb londoni házban“ — jutott eszébe a kandidátusnak, valahol már hallotta ezt az undorító, ostoba mondatot, s most neki is, ki tudja miért, eszébe jutott. Haragudott ezért magára. Haragudott önmagára azért is, mert zavarban volt. Meg -'azért is, hogy sehogyan sem képes ebben a szituációban mégtálálrít a megfelelő ■ hangnemet. Ilyen hülye helyzetben még soha nem volt. — Talán konyakot — mondta váratlanul szintén vontatottan a kandidátus, de ebből a vontatott Ságból irónia érződött. Lélekben megkönnyebbült: úgy látszik megtaláltam a kellő tónust, az egyedül lehetséges hangnemet. — Es ön? — Azt hiszem, én is — mondta vontatottan a tenyészbika, észre sem véve a másik iróniáját. Kate meghallotta az iróniát, és figyelmesen ránézett Michelre ... Értetlenül fölnevetett— Serge, a frigóban — mondta a nő. Serge felállt és kiment a konyhába. Vontatottan. — Mit jelent ez? — kérdezte a kandidátus, amikor Serge kiment. Szíve olyan hevesen vert, olyan elkeseredettnek és sértettnek érezte magát, hogy hangja megremegett, már nyoma sem volt benne iróniának. r—- Micsoda? Kate lepöccintette Kentjéről á hamut. — Miről beszélsz? — Ki ez? — Egy ismerősöm. — Miféle ismerősöd? — Közeli. — Hát... Ezt nem értemI — a kandidátus kirobbant. — Hogy-hogy „közeli?“ Mit jelent ez? Kate vontatottan felnevetett... Ebben a pillanatban a kandidátus legszívesebben o- dament volna hozzá, és lekent volna egy pofont. Bejött Serge a konyakkal és egy másik üveggel. \ — Találtam whiskyt — \mondta. — fin, azt hiszem, inkább rászállok a whiskyre. Szóda van? — Ugyanott, lenn. Serge letette az üvegeket, és ismét vontatottan a konyhába távozott. , — Mit jelent ez? — kérdezte dühösen a kandidátus. — Ki ez? — Régi ismerősöm, már mondtam. Barátom, ha úgy tetszik. Es akkor mi van? — Nem értem... — A kandidátus ismét zavarba jött, és nagyon sajgóit a szíve. — Ugye, a mi kapcsolatunkban valami hiba volt... — Neked rossz volt velem? — En azt hittem... Nem értem! Egy ál talán nem értem. — Azt hitted, hogy te vagy az egyedüli, a pótolhatatlan? — Vagyis, közöttünk — mindennek vége? — kérdezte pokoli ostobán a kandidátus. fis ismét haragudott magára az ostobasága miatt. — Miért? — kérdezte Kate. — Bármikor eljöhetsz... — Beosztás szerint, mi? — Nem kell szemtelenkednt — mondta ottan Kate. wSá&ifőntöti\ magában a ami lesz. Majd én "fáradtan és vo\ ,JJem megye, kandidátus, - - Bmegmutatom ; \ekt, ?ejött Sere e a szódával. Brös, csapott asa volt. konyákat, whiskyt? — és lekretzkedően. Lát- Sc erezte magát a kis lakásban. „Ezt egyáltalán nem izgatja, hogy tegnap még én voltam itt a házigazda? — csodálkozott a kandidátus. — Ügy látszik, nem tudok belejönni ezeknek a... szupermodern embereknek a szerepébe. Vagy az efféle dögségbe." — Inkább vodkát — mondta a kandidá tus. Kétségbeesésében kockázatos lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy jól be rúg, és meglehet, hogy ezeknek a „gentleman"-eknek a szemükbe mondja a teljes igazságot. rDe a kandidátus nem volt ivós,- úgyszólván egyáltalán nem ivott, és hamar Iprészegedett. Makacsul követelte a vodkái — '-volt ebben valami kihívás, és ez tetszelt neki. — Van ebben a házban vodka? — Van? — kérdezte Serge a háziasz- szonytól, leplezetlen leereszkedő gúnnyal. — Nincs — felete röviden Kate. — Akkor whiskyt — mondta a kandidátus. — Szódával. — Elhatározta, hogy ö is „gentleman“-t játszik. S a kandidátus látta, hogy Kate megértette ezt. Serge azonban egyelőre nem értette, azt hitte, a kandidátus őket majmolja, ráadásul rosszul, e- zért udvariasabb, egyre irónikusabb és le- ereszkeríöbb lett Michellel. — Milyen volt az utazás? — kérdezte Kate Serge-től. Kibontott egy rózsaszín papírt, valamit a szájába tett, és rágni kezdte. Ettől kezdve állandóan rágott, még akkor is, amikor beszélt. Vontatottan rágott. — Érdekes volt? — Nem volt rossz. — Kik voltak on? — Alka Vlagyikkal, Ragyik... Még ketten. Nem ismered őket. — Ragyik egyedül volt? — Egyedül. Nem volt rossz. Legföljebb az időjárás egy kicsit elszúrta az ábrát. — Ragyik miért volt egyedül? — Ismered Ragyikot? Ilyen volt a hangulata — egyedül akart maradni. Szóval e- gész jó volt. — Serge- italt töltött a három kristálypohárba, magának és Kate-nek szódát is spriccelt, a kandidátusnak pedig o- datolta az üveget, hogy keverje meg az italt úgy, ahogy szereti. A kandidátus elvi okokból nem hígított. Kate kortyolt egyet, és újra rágyújtott. Serge félig kiitta a poharát, szintén rágyújtott, hátradőlt a széken, sőt, még hátra is lökte a széket. A kandidátus bevágta az egész pohárral és krákogott. Kate és Serge tovább beszélgetett. — Mivel ütöttétek agyon a napot? — kérdezte Kate. — Gondolhatod ... Abban a vacak időben. Tarokkoztunk. — Serge felvillany ozódott: — Tudod, ki állított be aztán? Hókal — Tényleg? — Berobog egy kocsi, óriási porfelhő, hát, képzeld: az öreg Hóka kivesz a csomagtartóból egy láda pezsgőt. Beordít: „A kaját ti adjátok!" — Hőka egyedül volt? — kérdezte a kandidátus. Kate és Serge rámeredt. — Hóka egyedül volt — mondta Serge, kissé döbbenten. — Mi a fene? — csodálkozott a kandidátus. — Megbolondult, egyedül utazni? — Ismeri Hókát? — érdeklődött Serge. — Hát persze. Az a szürke heréit. Vörösfoltos. — Nem muszáj szemtelenkednt, Michel — mondta vontatottan, de minden hevesség nélkül Kate. Serge hosszan ránézett Michelre. — Bevágunk még valamit? — kérdezte Michel. Es megfogta a whiskys üveget, hozott egy másik poharat, nagyobbat, és színültig töltötte. — Az ismeretségünkre? — tartotta a poharat, várva, hogy csatlakoznak a többiek is. De nem csatlakoztak hozzá, így hát egyedül itta ki a poharát. — Huh!... fújt egy nagyot. — Imádom a whiskyt. Ml az ott, Kent? Megdobna eggyel? Serge odanyújtotta a dobozt. — Egész tűrhető cigi, nem igaz? — mondta Michel, és ügyetlenül rágyújtott — ugyanis nem dohányzott. — Magának van jobb? — kérdezte Serge. \ — Marlboro, de otthon hagytam — mondta lustán és vontatottan a kandidátus, ö is hátradőlt a székén, és veszedelmesen himbálózni kezdett. — A villanyorgonámon. Már lent jutott eszembe: hol a Marlboróm? Aztán eszembe jutott, hogy egy kicsit játszottam a villanyorgonámon, és úgy látszik, rajta felejtettem. Na, gondoltam, majd csak lesz valaki Kate-nél, akit megvághatok. Szintén van villany orgonája? — kérdezte Ser gélöl. — Nem, nekem balalajkám van. — Pfuj... Csak nem bálálajkázik? — De, balalajkázom. — Es mit szól ehhez Hóka? — Hóka? ... Hallgatja és sír. — Es Ragyik- is sír? Miket játszik nekik, hogy sírnak? — „Ne varrj nekem jóanyácskám fehér pendelyt, pruszlikot.“ Az gyönyörű nóta,.. De miért kell tőle sírni? Ja, persze a káderek. Tényleg, hogyan állnak most a kádprügyek? Szerintem nem rosszul. Mi a véleménye erről Hókának? Kate már nem rágott, érdeklődve nézte Michelt. Serge mereven nézte a vékönydongájú kandidátust... Nem tudta, hogy értse mindezt. ’ A kandidátus kaiásztrófAlisán berúgott. A keserű bosszú vágya szertefoszlott benne, vidámnak érezte magát, határozottan jókedve támadt. — Nos, hogy gondolkodik Hóka a káderproblémáról? — kérdezte ismét Serge-től. — Hóka? , kérdezte vissza Serge, árnyalatnyi fenyegetéssel hangjában. — Hóka azt gondolja, hogy a ... — Serge — szólt Kate. — Es ez a Hóka még nyeretlen vagy szokott díjakat is kapni? — folytatta a faggatózást a kandidátus. . Sfzokptt. °Mtjjássák egy párat? — 1fis tűikor gondolkodik? — folytatta a kandidátus zavartalanul. — A kanyarban? . Vagy már a startnál? Serge ránézett Kate-ra. Elfogyott a türelme. — Michel, nem muszáj szemielenkedni — mondta Kate most nem lustán, egész normálisan, , — Ki‘ szemtelénkedík? — csodálkozott Michel. — Mi csak beszélgetünk. Nos, mondja, sokan voltak kint? Serge hallgatott. — Nem fátta véletlenül, Kesely is ott volt a futamban, vagy nem? Igaz is, hogy érzi magát Hóka a repülőgépen? Nem nyerít gyönyörűségében? En egyszer repültem együtt Kesellyel, akkorákat nyerített!... — Na elég —, mondta határozottan Serge és felállt. — Mindjárt te fogsz nyeríteni, de akkorát... — Rövid, erős karjá val megragadta a kandidátust, és az ajtóhoz vonszolta. — Serge, azért csak óvatosan — szólt Kate. A kandidátusnak leröpült a szemüvege, már reccsent is a lába alatt. Vissza akart nézni Kate-re, de már nem volt rá ideje — kirepült a folyosóra. Serge utána ment, és keményen behúzott neki. A kandidátus beverte a fejét a falba, de — érdekes — nem érzett fájdalmat. Serge most az álla után a joga közé- sózott. Megint nem érzett fájdalmat, csak sós ízt. „De kegyetlen vagyI... gondolta undorodva a lehetetlen ember, homályosan látva csak maga előtt az ütlegelőjét. — Te csibész.“ — Még? — kérdezte Sergei — Jöhet — mondta a kandidátus. Rövid ideig még ott imbolygóit előtte Serge nagy darab, szögletes teste, aztán eltűnt. Távolodó téptek hallatszottak. — Tiszt élt etem Hókáíl — mondta a kandidátus. A lépések megtorpantak .. '. Talán egy fél percig süket csend volt a lépcsőházban, aztán kinyílt és becsapódott egy ajtó, kattant a zár. A kandidátus elővette zsebkendőjét, megtörölte vérző száját, és tapogatózva elindult a lépcső felé. Különös érzések rohanták meg: keserűség és undor, de egyszersmind megkönnyebbülés is" hogy nem kell ide jönnie többet. Mindaz, ami a háta mögött maradt — Kate simogatása, a mai megaláztatás — mindez olyan volt, mini a kórház: ha az ember túl van a veszélyen, a lázas hányjeódáson, futna, szaladna hátra sem nézve,..minél előbb. „Hajaj — gondolta magában a kandidátus. — Na most légy okos, barátom, Michel.“ ZELEI MIKLÖS fordítása r
