Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-04 / 49. szám

6

Tarka

sportvilág

Az atlétikában — de más sportágban is — időről időre furcsa, a sport amatőr szellemével összeegyeztethetetlen dolgok tűnnek fel. Főleg olyán esetekben, amikor a világnak arról a részéről van szó, ahol a va- gyonfélhalmozást az ember egyetlen legfontosabb életcéliává léptették elő.

Az utóbbi időben több ízben is kiderült, hogy nyugaton a világ legjobb atlétái egyre vastagabb borítékot kapnak költségtérítés címén. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a rendezők nem sajnálják a pénzt, csak hogy magukhoz csalogassák a legjobbakat, mert ez a közönségsiker s a nagyobb bevétel titka.

Annak idején Guy Drut, a Montrealban olimpiai bajnokságot nyert francia gátfutó leplezte le az ügyes sportvállalkozók pénzügyi mesterkedéseit. S mi lett a . vége? A bűnösök helyett a csak részben hibáztatható aranyérmest marasztalták el, kizárták az amatőrök soraiból. Azóta több hasonló ügy került nyilvánosságra.

Legújabban az angliai Gatesheadben indítottak vizsgálatot alapos gyanú miatt, hogy az 1978 nyarán rendezett versenyen Sebastian Coe, a háromszoros világcsúcstartó mellett több brit és tengerentúli atléta, köztük Ed Moses, a 400 méteres gátfutás világcsúcstartó olimpiai bajnoka a megengedettnél magasabb tisztelet- díjat vett fel,

A vizsgálat tehát megindult, és a karaván megy tovább — mondhatnánk kissé elferdítve az ismert szólásmondást, mert a korábbiakhoz hasonlóan aligha ígér eredményt. Csak hogy ...

ooo

Csak hogy a töke hazájában vannak olyanok, akik még ebből is tőkét akarnak kovácsolni, mint például a súlylökés volt Európa-bajnoka, a brit Geoff Capes, aki szintén „érdekelt“ a dologban, bár lehet, hogy mások uszították fel.

Az atlétikai pályáknak ez a „hírhedt" alakja szorult helyzetében — és nem először — valóságos hadjáratot indított a szocialista országok sportolói ellen. A becsű- _ letes küzdelem bajnoka — saját fogalmazását idézve — ezúttal a „nyílt amatőrizmus“ elméletével rukkolt elő.

Mielőtt tisztáznánk a Capes-féle nyílt amatőrizmus fogalmát, tisztázzuk talán előbb, hogy ki is jött elő az igazság bajnokaként?

A többi között nem kevesebb, mint a tavalyi prágai atlétikai Európá-b'ajnokság egyik szomorú közjátéka fűződik a nevéhez. Először — nyilván viselkedésének teljes tudatában — a szabályokkal ellentétben az edzőjével „tanácskozott“ a selejtező sorozat alatt. Ezt még megbocsátotta neki a szigorú nemzetközi zsűri. A dön- . tő sorozat előtt azonban tettleg bántalmazta a fő játékvezetőt, amit még egy útszéli kocsmában is bűnténynek minősítenek. Nem csoda, hogy a zsűri kizárta a további versenyekből.

Tehát ez a mondhatnánk „köztörvényes“ akar a rend és azt igazság bajnokának jelmezében tisztelegni. Köny- gyen kitalálhatjuk azt is, mit ért nyílt amatörizmuson.

Semmi mást csak azt, hogy a jövőben büntetlenül vehessen át tetszés szerinti összeget a „nyílt amniő- ritmus“ leple alatt.

. Maradjunk továbbra is a pénznél!

Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy milyen piszkos pénzügyi mesterkedések kerültek napvilágra a ' lassan már négy éve megrendezett montreali olimpia előkészületei során. Most ugyanaz derült ki „mattban“ a tavaly megrendezett II. atlétikai világkupával kapcsolatban.

Már korábban is gyanús volt, hogy a háromnapos rendezvény 70 ezer dolláros deficittel zárult, holott az 1. világkupa Düsseldorfban 700 ezer dollárt profitált. Montrealban csupán az A.BC tévétársaság egymillió dollárt fizetett a közvetítésekért. Sőt, egyes hangok szerint . gz ABC nem is egymilliót, hanem egymillió-kétszázezret fizetett ki, de hát a megegyezés — minő véletlen szeszélye a sorsnak/ — a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAFj kizárásával született meg.

Az IAAF azt is tudni véli, hogy Montrealban olyan munkáért is fizettek, amelyet Düsseldorfban teljesen ingyen végeztek. Ugyancsak furcsa, hogy az olimpiai stadion felújítására negyedmillió koronát költöttek, jóllehet a három évvel' korábban rendezett olimpiai játékok után. a rendezőség korábbi állítása szerint sem volt szükség felújításra. Igaz, hogy • időközben „rejtélyes“ módon eltűntek a gépek és berendezések, és a világkupára újakkal pótolták őket.

Ennyi rejtély talán elég is egy alapos vizsgálathoz, ooo

Másfelé, nevezetesen Lake Piacidban, a téli olimpia színhelyén is vannak bajok, és nem is először azóta, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megszavazta a város I?) rendezési, fogát. Korábban anyagi biztosíték híján és az elhelyezés miatt fa játékok résztvevőit o- lyan parányi, ablakokkal ellátott épületekben helyezik él, ahol később börtön lesz) vált kétségessé Lake Piacid alkalmassága, most újabb problémák merültek fel.

Amos R. Little, a Nemzetközi Síszövetség amerikai elnökhelyettese kijelentette, hogy a szövetség nem engedélyezi az alpesi síversenyek lebonyolítását, ha az amerikai környezetvédelmi hivatal nem engedélyezi ú- jabb két helikopter-leszállóhely létrehozását a pálya mentén. Little úr — lévén amerikai — végképp nem vádolható elfogultsággal. Alighanem okult a rég- és közelmúlt szomorú tapasztalataiból.

Pontosan Lake Piacidban a márciusban rendezett elő- olimpián Leonardo Davis olasz lesikló olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy hónapokig feküdt eszmélet- , len állapotban. Amikor Amos R. Little szóban forgó kijelentését tette, a versenyző még mindig eszméletlen volt, s csak a minap tért magához, de még így is bizonytalan, nem marad-e egész életére nyomorék.

. S csak azért, mert a szervezők — a Whiteface hegységben érvényes környezetvédelmi előírások miatt — nem engedélyezték az egészségügyi helikopter leszállását. A szerencsétlen Davist csak egy alkalmi nézőként jelen levő orvos próbálta élesztgetni, és mentöszánon szállították a kórházba, holott mindenki tudja, hogy hasonló esetben minden perc emberéletet jelenthet.

Lake Piacidban a jelek szerint olcsó az emberélet

L

fpalágyi)

+ Hogy viselte el a nagy katasztrófát? Nem ugrott ki a repülőgépből?

— Nem sok híja volt. Harminc év alatt nem gyűlt össze annyi keserűség bennem, mint akkor. Egyszerűen nem volt maradásom. Ha akkor meghívnak az Antark- tíszra edzőnek, elmegyek.

+ A bűnrészességéről már az előzőkben is beszélt. S valóban elment az Innsbruckhoz edzőnek, holott látta, hogy a csapat a szakadék szélén áll. Miért?

— Már említettem, hogy nem volt maradásom. Bárhová hívtak volna, elmentem volna, csak minél távolabb Magyarországtól. Ez egyszer azonban alaposan becsaptak. Amikor aláírtam a szerződést — megjegyzem, bizonytalan Időre —, nem tudtam, hogy a csapatban nagy bajok vannak, a vezetőségben még nagyobbak. Nem tudtam, hogy a kulcsjátékosokat már reg eladták. Kész

. volt az.esés. . -i- - ...

+ Láttam az osztrák tévében, amikor Lésiegett fejjel ment el a pályáról, az Innsbruck ikorábbi bajnoki u- tolsó mérkőzése után. Mit gondolt akkor? Felötlott-e a fejében, hogy még valamikor is fog edzősködni?

— Visszavonulásra nem gondolok. Életem a foci — ha mondhatom így. És ezt a szép sportágát szeretném még tovább vinni.

4p ■ T.ppen erről van sző. Magyarországon a futball a legkedveltebb sportág.. Aki. csak teheti, futballozlk, de még ennél is többen értenek hozzá, állítólag tízmillióén. Egyetlen ember van csupán, aki nem ért hozzá: a mindenkori szövetségi kapitány. Mi erről a véleménye?

— Értem, mire céloz. Volt egyszer egy aranycsapat — idézőjel nélkül. Aztán még egy időszak, amit nekem tulajdonítanak, és aztán semmi. Tudja, mi a baj oka? Fellazult a felkészülés az ifjúságiaknál vagy még ennél is lejjebb. Pedig ott kell kezdeni. Én már 23—24 éves focistát nem tanítok meg arra, amire valahol korábban meg kellett volna tanítani.

^ Elnézést, hogy közbeszólok. Tehát az edzésmódszerben van a hiba?

— Abban is. Mondok önnek valamit: a közép-európai csapatoknál nincsenek edzettebb csapatok, Nyugaton úgyszólván tanulmányozzák a közép-eurőpai edzésmódszereket. És a sok munkának még sincs meg az eredménye. Jómagam edzettem a perui válogatottat, amely távolról sem edz úgy, mint a mi csapataink. Később bejutottak az argentínai VB-re. A minap volt éppen vita tárgya, hogy a braziloknak „lefeküdtek“. Nem hiszem. Nemzetközi, de még országos viszonylatban sem tudok ilyesmit elképzelni. Visszatérve a témához. Nekem az a véleményem, hogy a mai játékosok túledzet- tek, megjegyzem, labda nélkül. Jóformán éjjel-nappal a futballal élnek, és ez nem jó. Úgyszólván nincs is magánéletük. Szerintem napi egyszeri edzés untig elég. Aki kétfázisos, sőt háromfázlsos edzésről beszél, sőt csinálja is, az szerintem nem igen ért a futballhoz, de a lélektanhoz semmiképpen sem. Megfigyeltem a nyugatnémet vagy az angol csapatok edzéseit. Napjában egyszer edzenek, de Intenzíven. És kizárólag labdával. Az erősítést már mindenki hozza magával. Elvégre abból él.

+ Újabb téma: Miből él a futballista?

— Kényes téma. Nálunk életének bizonyos idejét a futballnak szenteli, a másikat a foglalkozásának, és ez nem jó, mert két csárdában nem lehet ugyanaz a dudás. Akkor előfordul olyasmi, hogy egy világklasszis futballista Nyilasi azt mondja 23 éves korában, hogy nekem ebből már elég, és befejezem a pályafutásomat, f Beszélgetésünk után három nappal közzétették a la pok Is.) El tudja képzelni, hogy a mi időnkben valaki ilyen egyszerűen, minden nyomósabb ok nélkül felhagyott volna a focival? Lehet, hogy nincs igazam, de nem tudom, miért ne lehetne egy embernek a futball fő foglalkozása. Elvégre a foci éppen olyan szórakozás a közönségnek, mint a színház vagy a mozi. És ott hivatásos színészek játszanak. Nem értem azt sem, hogy mondjuk 30—34 éves koromig csak amatőr futballista lehetek, de mihelyt abbahagyom, máris lehetek hivatásos edző.

+ Tehát akkor a szisztémában is baj van? Hol van a kutya elásva?

— Egyszer már mondtam: a nevelésben: Labdát kezelni, cselezni, pontosan leadni — ezt már gyermekkorban meg kell tanftani. Ml sokat beszélünk az ifjúHa valahol baj történik, akkor bűnbakot keresnek. A magyar labdarúgó válogatott argentínai szereplését nemhogy bajnak, de kész tragédiának minősítette a közvélemény. Na, és ki a bűnbak? Mint mindig, a szövetségi kapitány, Baróti Lajos.

MIÉRT BETEG MEG MINDIG A MAGTAR FUTBAll?

ság neveléséről, csak nem tesszük azt, amiről beszélünk. Nálunk, Magyarországon az ifjúsággal végzett munka szinte kényszermunka. Jóformán azok csinálják, akik máshol nem érvényesülnek. Tisztelet a kivételnék. Higgye el — ha még nem járt ott, hogy a Bayern Münchenben, a Barcelonában, a Real Madridban 4—5 ifjúsági csapat, 4—5 kölyökcsapat edz egyszerre, csapatonként 25—30 fiú. És a legjobb első osztályú edzők felügyelete alatt. Nem csoda hát, hogy Olyan jő eredményeket érnek el felnőtt korban.

+ Ezt elhiszem. De azt is mondják, hogy a mai gyerek nem ér rá futballozni, mert nehéz az iskolatáska, és még iskola után is megy zongorára, németre, angolra.

— Ez is igaz. Én is voltam iskolás, össze tudom hasonlítani az akkori és a mai viszonyokat. Az én koromban több volt a hely is, a szabad grund, ahol például a szegény gyerekek Is futballozhattak. Például fib- zsik Cucu is ott nőtt fel. Most ez már nincs, dé mondja, a mai technikai viszonyok mellett olyan nehéz le- ásni néhány villanykarót, hogy a gyerekek a zongora, az angol- és a németóra után is játszhassanak esti világításnál? Ez lenne a legegyszerűbb, és nagyon hozzájárulna a bajok orvoslásához, sőt ezen túlmenően az ifjúság egészségés testi és szellemi fejlődéséhez.

+ Az anyagi helyzet nálunk és önöknél, Magyarországon is főbb, mint bármikor. Ennek ellenére miért nem lehet mégis kialakítani egy olyan csapatot, mint amilyen mondjuk az a bizonyos aranycsapat vagy az egykori Honvéd volt?

— Erről is megvan a véleményem. Sebes Gusztáv csinált egy Honvédői és egy Vörös Lobogót. A két csapatból összeötvözött egy aranycsapatot. Szerencsés ember volt, ideális körülmények között megengedhette magának ezt a „fényűzést“. Aztán? Azóta jninden csapat t,építi“ önnönmagát, de találóbb lenne talán úgy mondani, hogy tákoija önmagát. Nézze! Nyugaton miért volt nagy csapat a Real vagy a Bayern? Azért, mért ott azt mondták és most Is azt mondják az edzők, hogy ide kell egy ember a jobb szélre vagy a középpályára, és akkor körülnézünk, hogy van-e ilyen ember valahol Argentínában, Dániában vagy Angliában. Van?. Akkor azt megvesszük, mert szükségünk van rá Nálunk? A legjobb játékosokból mondjuk 4—5 játszik egy csapatban, a többi a sokévi átlag. A legjobbak kitehetik a lelkűket, de az összjáték akkor sem megy úgy, ahogy kéne, mert a szóban forgó partner nem tudja támogatni őket. Aki hetölthetné a posztjukat, az egy másik csapatban játszik, szintén megfelelő társak nélkül. El kellene dönteni, hogy a minőségi sport tömegsport-e vagy nem. Megjegyzem, nem ismerem az önök viszonyait. Revideálni kellene az átlépési rendszert. Lehetővé tenni, hogy a legjobb játékosok oda menjenek, ahová akarnak. Kiépíteni az egykori Honvédhoz hasonló erős klubcsapatokat. Szerintem ez: lenne a megoldás.

+ Megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Mi ebből a kiút? . . •>; í

— Egyetlen kiút van: Intézményesíteni a játékosok helyzetét. Szilárd követelményrendszert bevezetni, ami a mi időnkben volt, és összegyűjteni a legtehetségesebb játékosokat egy vagy akár több csapatba úgy, ahogy azt Diósgyőrben csinálják. Megy is nekik a játék. Miért lenne, tegyük fel, Békéscsaba egyik üzeme meggyengítve azzal, hogyha egy vasesztergályos elmenne tőlük a diósgyőri vasgyárba, és a diósgyőri csapatban játszana? Éppen eleget cserélgetik az emberek a munkahelyüket, de csak a futballistáknál feltűnő az, ha valaki átlép egy másik klubba.

Tudomásom szerint Magyarországon eléggé bene- volens szabályok vannak, és mégsem jön be a várhaló eredmény. Pedig egy időben a magyar futball határolta meg az európai futball színvonalát. Tehát?

■ — Látja még ez az átlépési rendszer sem tökéletes. Még tovább kell menni. És akkor elérnénk azt, hogy Magyarországon ismét lennének erős klubcsapatok.

Azt mondják, hogy a mai labdarúgás vesztett. a szépségéből. Igaz ez?

— Nem egészen. Szerintem ma is szép a játék. Régebben több volt ugyan a parádés Csel vagy más megoldás, de akkor a játékosnak volt is rá ideje. Felgyorsult az életünk, felgyorsult a foci is. A játékosnak u- gyanazt a műveletet, mondjuk a cselt vagy a labdalevételt lényegesen rövidebb idő alatt kell végrehajtania. Talán ezért tűnik úgy, hogy. manapság nincsenek látványos megoldások. Pedig vannak, sőt szemmel is alig lehet követni őket. A felgyorsult tempó miatt a játékosok szinte állandó stressz hatása alatt vannak, és ez nem jó. Hazánkfia, Sélye JánoS nagyon helyesen állapította meg, hogy stressz nélkül nem élhet az ember, de az állandó stressz hatása alatt Sem. Ezért jó az, ha egy csapat változtatja a ritmust, Ägy a játékosoknak legyen egy kis fellazulásuk is. Nem véletlen, hogy azok a csapatok érnek el nemzetközi sikert, a- melyek értenek a ritmusvűltoztatáshoz.

♦ Most már az utolsó kérdés, kedves Mester Ki diktálja tehát ma a közép európai futballt?

— Őszinte csodálatom a csehszlovák futballnak. Amit Kozák játszik például, az a világrtn is egyedülálló jelenség. De ez is igazolja az elméletemet. .Amíg egy-kél jó, esetleg bárom csapatra épül ;t válogatott, akkor minden rendben van. Tudtommal Csebszlovákiábab ez van. De csak ha úgy toldozzák-foltozzák ' a csap’atot. az már nem jó. Valamikor az angolok is azér) iriek el világraszóló eredményeket, azért nyertek.. világbajnoki címet, mert egy-két csapatra építették. Később ők is összetoldozott csapattal álltak ki, és, látjá, ki serit jutottak a világbajnokságra. Csehszlovákia is Európa- -bajnokságot nyert kiváló játékkal, aztán mégsem jutott ki a világbajnokságra, mert abban az időben már összetákolt együttessel játszott. Ma ismét visszatértek a bevált módszerhez, és a legjobb úton haladnak ahhoz, hogy megvédjék az Európa-bajnoki címet.

PALÁGYI LAJOS Nagy László felvétele