Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-04 / 49. szám

dik oldäl - hetedik oldal - hete

■'r*,' •* * E'*• *?■ *ír } -fcf5 .-V ’’ír' ‘íV .-*•« ■'

ÉRDEMES

VOLT

Árva Laci már csomagolhatja bőröndjét, ő is eljut a moszkvai olimpiára.

Igaz, nem mint atléta, futballista vagy kerékpáros, hanem pincérként szerzett érdemeket, hogy elmehessen Moszkvába. Laci gyerekkorában mint a hozzá hasonló srácok, sok minden szeretett volna lenni. Apja, a vőki (Vlky) szövetkezet elnöke minden újabb gyerekálom bejelentésekor barackot nyomott a fia fejére, és azt mondta:

— Az leszel, amihez kedved van.

Egyszer aztán látogatóba jött hozzájuk

Fejes Karcsi bácsi, a Carlton-szálió és étterem pincére. Beszélt az étteremről, a vendégekről meg arról is, hogy szívesen végzi a munkáját, érdekes foglalkozás a pincér- ség. Annyira dicsérgette mesterségét, hogy Laci felfigyelt az újabb lehetőségre. Pincér eddig még úgysem akart lenni.

Egyszer aztán elvitte őt Karcsi bácsi a Carltonba. Laci ámulva nézegette a csillárokat, a nagy fényes termet, az éttermi hangulatot meg azt is, milyen ügyesen sürög- forog Karcsi bácsi az asztalok között. Mikor aztán hazament, tüstént bejelentette:

— Én is pincér akarok lenni.

Szülei mosolyogtak, de ráhagyták. Ezúttal azonban a szándékból valóság lett.

— Beiratkoztam a szaktanintézetbe a szakács-pincér szakra. A három év alatt nyelveket is kellett tanulnunk. Igaz, szlovákul és magyarul jól tudtam, az orosszal sem volt különösebb nehézség, hiszen azt már az iskolában előbb is tanultuk, így csak a némettel kellett egy kicsit megbirkóznom. A szakmából az asztalterítéstől a kiszolgálásig mindent meg kellett tanulnunk. Az iskolát 1972-ben fejeztem be, utána következett a katonaság. Leszerelésem után bekerültem a Devfn-szállőba.

Pincér lett Laci, és nem is akármilyen.

— Egyike a legjobbaknak — dicséri a Devin kávéház főpincére.

Laci kiérdemelte a dicséretet: ügyes mozgása, példás viselkedése, nagyszerűen megtanulta a szakmáját. Nem csoda, hogy amikor kiírták a pincérversenyt, Laci is benevezett.

Díszteritések a Devin étteremben, kávéházban és az első emeleten: folyik a verseny, egyre nagyobb az izgalom.

— Nyomás, Laci, ne hozz szégyent a fejünkre! — biztatják a kollégák.

Iparkodik is, amennyire csak tud, de hát a többiek is ezt teszik, hiszen ők is győzni akarnak.

— Az év elejétől kezdtük a versenyt, januárban a Kijev-szállóban volt a vállalati forduló, ezen az Interhotel részlegei vettek részt a pieSfanyi Eden és a Magnólia, valamint az itteni hotelek — magyarázza Laci. — A januári versenyt én nyertem, és ezzel jogot szereztem ebben a döntőben való részvételre. Most Szlovákia egész területéről összesereglett többi győztessel kerültem szembe, igy nyilvánvaló volt, hogy nehezebb lesz a küzdelem. Láttam a versenytársak mozgásán, önbizalmán, magabiztosságán, hogy veszélyes ellenfelek lesznek. A döntőben négy számban versenyeztünk. Három versenyszám után igen szoros volt a mezőny, én egy kis előnyre tettem csak szert. Az utolsó napon a csirkecsontozás került sorra, s bár a csontozás elég erős oldalam, nem vettem biztosra a győzelmet.

De minden jól ment, és csaknem száz ponttal szereztem többet, mint legveszélyesebb versenytársam, a második helyen végzett Vencel Mihály, a magas-tátrai Grand hotel pincére.

Egyidősek vagyunk, a versenyben először kerültünk egymással szembe. A győzelemért oklevelet és egy szép kfnai vázát kaptam, no meg aranyérmet, mindezt Somogyi László miniszterhelyettes kezéből. Nagy

volt az örömöm, amikor megtudtam, hogy engemet küldenek a nemzetközi gasztronómiai versenyre, a Gastropregue-re, amelyet a jövő ősszel rendeznek a fővárosunkban. A hírek szerint ezen valamennyi szocialista ország versenyzői részt vesznek, sőt néhány nyugati ország is elküldi legjobbjait. A legszebb elismerés mégis az, hogy a minisztérium ajándékaképpen elmehetek a moszkvai nyári olimpiai játékokra.

Nagyon szeretem a sportot, csaknem minden sportágat, de a futballt leginkább, a hazai csapatok közül a Slovant kedvelem, no meg az angol együttesek játéka is nagyon tetszik.

Kedvelem a teniszt meg az ökölvívást. Prágai katonáskodásom idején egész szó bánk eljárt a Lucernába, s ott rekedtre kiabáltuk magunkat a bokszmérközéséken. Van egy igen jó ökölvívó haverom, á ga- lántai csapatban öklöző Dömötör Csabi, e- zért Galántára is leruccanok egy-egy mérkőzésre. Most már, igaz, kevesebb az időm, család is van, feleségem és négyéves kisfiam, Robi. Feleségem a Galánta melletti Királyrévről (Král’ov Brod) váió, így kettős okunk van rá, hogy eljárjunk Dömötörök mérkőzéseire.

Hogy mi lesz a fiamból? Amihez kedve lesz. Nagyon szereti rúgni a labdát, sokat futkos, lehet, hogy futballista lesz, dé úgy vettem észre, a zenét is kedveli. Valamikor én is tanultam zenét. Félbe (TomaSov) jártam harmonikázni, de az időhiány miatt abbamaradt. Talán majd s gyerek. Ha kedve lesz hozzá, legyen zenész, de azt sem bánnám, ha az én szakmámat választaná. Mivel ennek köszönhetem, hogy még a moszkvai olimpiai játékokra is eljutok.

Érdemes volt versenyezni!-os

dik oldal - hetedik oldal •

...r *•

ALAPGÁZON

Belvárosi lakásán beszélgetek a Piramis vezérével, Som Lajossal, de szinte percenként cseng a telefon.

— Nem idegesít ez a sok hívás? — teszem fel önkéntelenül a kérdést, jóllehet egészen más dolgokat akarok tőle megtudni.

— Már egy kissé fárasztó, de a fölösleges hívások között 90k van olyan, amely számomra és az együttes számára is igazán fontos. Szervezési munkámból kifolyólag rengeteg emberrel ter tom a kapcsolatot, ehhez pedig nélkülözhetetlen a telefon. Számom titkos, de már annyian ismerik, hogy azt tervezem, újat kérek.

— Mostanában, úgy tűnik fel, nyugalom honol a Piramis háza táján. Nem hallani fergeteges „bulikról“, koncertekről. Mi az oka, hogy eltűntek az együttes koncertjeit hirdető plakátok?

— Ügy döntöttünk a fiúkkal, hogy egy ideig itthon nem lépünk fel. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen kikapcsoltunk volna. Nemrég fejeztük be negyedik nagylemezünk keverési munkálatait, ennek az albumnak négy számával elkészítettünk egy tv show-t az Egymillió fontos hangjegy részére, amelyet körülbelül december közepén láthat a közönség. A rock-rajongókat bizonyára érlekli majd & Petőfi rádió Ötödik sebesség című ifjúsági műsorának különkiadása, amelyet mi készítettünk, és december 5-én sugározzák Piramis-sebesség címmel, témájában pedig a rock-zene mai törekvéseire, fejlődésének irányára kíván rávilágítani. Sok neves külföldi zenész és menedzser barátom megszólal a műsorban. A múlt hónap utolsó nepjait Londonban töltöttük, ahol készülő angol nyelvű lemezünk próbafelvételét készítettük el. Ezenkívül részt vállalok egy nagyszabású rockfesztivál szervezéséből. Két akció is lesz; az egyik december 15—16-án a népszerű „Közgáz“ klubban, a másik a Korvin moziban december 23-tól január 3-ig. E rendezvények során fellép mindenki, aki valamit is jelent a hazai rock életben. Mi és az Omega nem teljes felállással szerepelünk majd. Az Omegából hárman a Hobo Blues Band-hez társulnak be néhány dalra, közülünk Sanyi, a Janó és én széliünk be a miskolci Eddához egy kis örömzenélésre.

— Mondanál valamit az új albumotokról?

— Ez, a negyedik albumunk élő lemez. A budai Ifjúsági parkban vettük szalagra, mint az a lemezről kiderült, kitűnő hangulatban. Nagy buli — ez a címe, és nyolc dalt tartalmaz. Ebl>ől négy régebbi, négy pedig vadonatúj szerzemény. Az új szerzemények címe: Szerelem ára, Csak néhány jó szó, Nincs kegyelem és Hív a sötét; közös jellemzőjük pedig az, hogy egytől-egyig a kemény rock kategóriájába tartoznak. Hangminőségben — úgy érezzük — ez az LP túlszárnyalja az előzők színvonalát, annak ellenére, hogy koncertfelvételről van szó. Ha minden jól megy, a Nagy buli még karácsony előtt az üzletekbe kerül.

— Hogyan alakul a jövő évi programotok?

— Januárban egy hosszabb körútra indulunk a Szovjetunióba. Utána nekilátunk az ötödik nagylemezünk anyagát rögzíteni. Ezt a lemezt május közepén szeretnénk a boltokban látni, ekkorra tervezünk ugyanis egy nagy országos turnét, s a harmadik, a negyedik és a legfrissebb albumunk zenei anyagát játsszuk majd.

A Piramis-motor tehát alapgázon berreg, de csak azért, hogy kipihenje a nagy száguldozások fáradalmait, s újra tankolva, bármikor villámgyorsan indíthasson és akár egyből az ötödik sebességre kapcsolhasson.

STRIE2ENEC SÁNDOR

\

REGINA THOSS

Az idei Líra gálaműsorában ismerhettük meg Regina Thoss-t. ezt az örökké mosolygós NDK-beli énekesnőt. Fiatal kora ellenére nem újonc a szakmában, hiszen majd minden európai fesztivál színpadán énekelt már.

Üjságíróknak elmondta, hogy legszívesebben a bulgáriai Arany Orfeusz dalversenyre emlékezik, ugyanis innen a fődíjjal tért haza. Azt is elárulta, hogy bár nagyon szereti a nagyzenekari kíséretet, odahaza eg? nyolctagú zenekarral járja az NDK városait, falvait. Ki- lencvenperces műsor-összeállításban fiatal NDK-beli zeneszerzők és szövegírók dalain kívül hallhatók például a Drupi, a Boney M vagy az Abba együttes német szövegű slágerei is.-gyökér-*

A legendás hírű Beatles együttes tag» jalt már sokan megpróbálták — legalább egy koncert erejéig — újra összehozni, de eddig minden kísérlet dugába dőlt, pedig a szervezők mesés összegeket kínáltak cserébe. Most, úgy tűnik, mégis kötélnek állnak a fiúk, sőt még a honoráriumról is lemondanak. Hárman közülük, Paul Mc Cartney, George Harrison és Ringó Starr egy nagyszabású koncert térvén dolgozik, amelynek teljes bevételét az Egye» sült Nemzetek Szervezetének ajánlanák fel. A negyedik Beatles, John Lennon még nem nyilatkozott. Az ötlettel maga az ENSZ főtitkára, Kurt Waldheim rukkolt elő, aki személyesen tárgyalt az esetleges koncert ügyében George Harrisónnal. Min» denesetre, ha megvalósulná a terv, nem mindennapi csemege lertne. ..

—ec—

•^sA r» „J