Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-04 / 49. szám

A PÁLYAVÁLASZTÁSI OLDALÚN­KON KÖZÖLT PORTRÉKKAL, TA­NÁCSOKKAL, VÁLASZOKKAL A PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT ÄLLÖ OLVASÓINKAT SZERETNÉNK SEGÍTENI. EBBEN A SZÁMUNK­BAN BEMUTATUNK NÉGY MUN­KÁSFIATALT, ÉS VÁLASZOLUNK A PÁLYAVÁLASZTÁSI GOND­[AIKKAL HOZZÁNK FORDULÓ Pályaválasztási oldal vetkeztében már érzeni a lábamat, fáj. De azért remélem, a „két csikótól“ a nyugdí­jig még kibírom! K irályhelmecen (Kráfovsk? Chlmec) még a hagyományos módon sütik a kenyeret. Ez a pékség egyike azon kevés üzemnek, ahol a terebesi (Trebisov) járás lakosai munkalehetőséget találnak. Baba Irénnel Kiskövesden (Mai? Kame- nec) találkoztam. Barátnőjével, Szerdi Sa­roltával, aki egyúttal kolléganője is, a dél­előtti műszakból kissé fáradtan jöttek meg. Irén halk szavú, szerény teremtés, de mikor a munkájára terelődik a szó, ő Is beszédessé válik. „Hét éve dolgozom a pékségben. Mond­hatom, ezt a munkát semmiért el nem cse­rélném. Annak idején elég kevesen jelent­keztünk a szakmunkásképzőbe, sokan le­beszéltek, ne menjek oda, nehéz, fárasztó munka. Én azonban nem hagytam magam, és nem bántam meg. Igaz, a bejárás nagyon sok időt elvesz, mifelénk nagyon rossz a közlekedés. Míg Királyhelmecre érünk, há­romszor is át kell szállnunk, pedig csak ti-* zenhat kilométerre fekszik tőlünk. Az éj­szakai műszak réggel hatkor ér véget, s mi csak fél kilencre vergődünk haza. A három műszak sem leányálom, de minden szakmá­ban meg lehet és meg kell találni a szépet, amiben örömét leli az ember. Kenyeret min­denki eszik, arra viszont kevesen gondol­nak, hogy mennyi munka előzi meg, amíg az asztalunkra kerül a friss, ropogós cipó. A három műszak alatt 10 ezer kenyér hagyja el a péküzemet. Felszerelésünk kor­szerűtlen, csak a dagasztást végezzük gép­pel. A megkelt tésztát én rakom a kemen­cébe. Tiszta munka, télen kellemes is, de nyáron a hőség néha elviselhetetlen. Saj­nos, a legnagyobb igyekezetünk ellenére is előfordul, hogy a kenyér nem olyan, mint ahogy azt joggal elvárja a lakosság. Egy­szer a liszt, máskor az élesztő minősége ki­fogásolható. A múltkor már megkelt a tész­ta, amikor a kemencék felmondták a szol­gálatot. Természetesen Időbe telt, míg a bibát eltávolították, s ez bizony nem vált a kenyér javára. Mi is annak örülünk, ha az autóbuszban vagy a faluban azt hall­juk: „Ma Igazán finom kenyeret, ropogós kiflit sütöttetek.“ Gondjainkon talán egy korszerű üzem segíthetne.“ H alász józsefné a bratislavai Juraj Di­mitrov Vegyiművek laboránsa: — A férjem építészeti szakközép- iskolában érettségizett, most másodéves az építészeti főiskolán. Amikor összeházasod­tunk, az én zsebemben csupán egy szak­munkás-bizonyítvány szerénykedett. Ogy gondoltam, hogy nem lenne helyes, ha eny- nyíre lemaradnék a férjem mögött, ezért beiratkoztam a régi sulimba, ahol épp ak­kor indult az érettségivel végződő kétéves esti gimnázium. Ugyanazokban a padokban ültem, mint szakmunkástanuló koromban — furcsa érzés volt. — De azért volt különbség a kettő kö­zött? — Hát persze. Elsősorban abban, hogy felnőtt emberek ültek a padokban; voltak ugyan fiatalok is, de néhányuk bizony már a harmincon is túl volt. Sokat kell tanulni. Mint ipari tanuló ha nem tudtam például a történelmet, nem volt olyan borzasztó, mert a tanár azt mondta, hogy attól még lehetek jó laboráns. De itt most nem néz­nek el semmit. Annak ellenére, hogy tud­ják, valamennyien holt fáradtan, munkaidő után ülünk a padokba. — Munkahelyed támogatta a továbbtanu­lásod? — Ahogy vesszük. Kijelentették, hogy a fizetésem az érettségi után sem lesz maga­sabb, és a munkám sem lesz kevesebb. Ami ösztönöz a továbbtanulásban, az elsősorban az, hogy önmagam előtt többet érjek: meg­tanuljam az ismereteimet alkalmazni, más Hogy miért épp esztergályosnak? Sok-sok fantáziát találtam és találok a mai nap is a munkámban. Számomra nagyon tetszetős dolog, hogy kapok egy rozsdás vasdarabot, és abból órákon belül egy nagyon fontos alkatrészt, mondjuk tengelyt készítek, a- melj pontosan, szépen illeszkedik a gép többi alkatrésze közé, s nélküle hasznave­hetetlen lenne az a gép. Hogy mit kell tudnia egy jó esztergályos­nak? Először is: szeresse a szakmáját, s ak­kor csak idő kérdése, hogy megtanuljon mindent. No de... Tudnia kell jól megkö­szörülni az esztergakést, mert ha az nem éles, nem végez pontos, szép munkát. Ez a legelső teendő mielőtt bekapcsolná a gé­pet. Azután tanulja meg a gépet — a tok­mányba az anyagot, a kést stb. — jól beál­lítani. Ez is olyan fontos, mint az előző. Tudnia kell még a műszaki rajzokról olvas­ni, mert hiába ügyes valakinek a keze, ha nem tudja a rajzot olvasni. Igaz, megesik, hogy egy másik mintadarabról kell új al­katrészeket gyártani, de a legtöbb esetben az irodában a műszaki rajzoló elkészíti a pontos rajzot, a kezembe vágja, és a mun­kadarabnak késznek kell lennie. Század mil­liméteres pontossággal. Hogy el ne felejt­sem: tudni kell bánni a sublerral — toló­mércével — is, mert néha ezred milliméte­res pontossággal dolgozunk, a mikrométer­re is szükség van. Jó is, szép is ez a munka, elégedett va­gyak a fizetéssel is, csak a sok állás kö­DLVASÖKNAK. S liacky Gyula esztergályos: „A családomban nem volt munkás, a szüleim gazdálkodtak, de mint újabban a parasztszülők gyerekei az iparba mennek, hát én is ezt tettem. területeken is hasznát venni. És ha minden jól megy, hát szeretném elvégezni a vegyé­szeti főiskolát. T óth Mihály motorszerelő: „A nagynyomású naftapumpák ja­vítását és beállítását végzem már húsz éve. Azóta ugyanez a munkahelyen. Amióta kikerültem az iskolából, mindig mo­torszerelő voltam; a gépek érdekeltek en­gem a legeslegjobban világéletemben. Ezért is jegyeztem el velük magamat. Rám Igazán nem mondhatja senki, hogy nem szeretem az itt dolgozó kollektívát, az itteni munkát. Húsz éve minden áldott reg­gel bemotorkerékpározok a csatai állomás­ra, onnan jövök vonattal Ipolyságra, az it­teni vasútállomásról meg a városi járattal megteszek két kilométert az üzemig. Hív­tak már sokszor, nagyon sokszor közelebb- re, de nem hagyom itt ezt a munkát. Azt tartom, nem jó munkaerő az, aki csak úgy változtatja a helyét. Engem az üzemben megbecsülnek, számítanak rám, hát mara­dok. Pedig minden reggel négy óra előtt kelek, hatra érek ide, és este fél hatkor vagyok csak otthon. Mit szeretek ebben a munkában? Azt a pontos, egyenletes zúgást, amelyet egy meg­javított motor hallat. Ezen a műszerfalon beállítom a pumpákat pontosan, s ha a gép is azt mutatja, minden rendben, de a fülem, amikor jár a motor, meghallja a hibát, ná­la pontosabb műszert nem ismerek. Az még sosem hibázott. A legjobb ellenőr. Bonyolult ez a munka, amit én csinálok, nehéz lenne most elmagyarázni, elég az hozzá, hogy itt a tapasztalat legalább any- nyira fontos, mint a szaktudás. De minde­nekelőtt az kell, hogy szeresse az ember a munkáját, a többi már megy magától, mint a karikacsapás.“ Az oldalt írta és összeállította: TÖTH ERIKA, ZÄCSEK ERZSÉBET, ZOLCZER JÁNOS Levelekre „TEHETSÉG": Kilencéves te­hetséges kishúga érdekében ír­janak a következő címre:- Ta- neéná a hudobná Skola, Goraz- dova ül., Bratislava. Az isko­lába tízéves kortól vesznek Jel tehetséges gyerekeket. Szlová­kiában ez az egyedüli ilyen jellegű iskola. „EDIT, D. S.“: Verseket iro­gat, regényei is vannak, igaz, még nem készek, de hát ez nem _ akadályozhatja meg ab­ban, hogy továbbtanuljon. Oj- ságíró szeretne lenni, és mivel 26 éves, úgy döntött, hogy táv- úton tanul tovább. Ennek a to­vábbtanulási formának egyik alapfeltétele, hogy a jelentke­ző az iskola profiljának meg­felelő szakterületen dolgozzék. Példa: a természettudományira jelentkező távtanulók lehetnek számít ógépkezelők, laboránsok, alapfokon tanító pedagógusok stb. Újságírói tanszéke van a bratislavai Komenskíj Egyetem Bölcsészettudományi Karának. „G. ROZÁLIA": Az előbb em­lített fakultásnak műfordítói és tolmács szaka is van. Már a tanszék nevéből nyilvánvaló az érvényesülési terület. A szov­jetunióbeli továbbtanulásodat illetőleg: a külföldi főiskolák­ra készülő diákok Banská Stiavnicán érettségiznek, ott végzik a negyedik osztályt. Eb­be az osztályba előzetes felvé­telt vizsga után kerülnek. Ha itt sikeresen leérettségizel, ak­kor a műszaki és pedagógiai pályákon kívül újságírást és többek között orvostudományt Is tanulhatsz a Szovjetunió va­lamelyik egyetemén. „Ml LESZ VELED, EMBER­KE?“: -Népdalgyüjtő szeretnél lenni. Jelentkezz a bratislavai Komensktj Egyetem Bölcsé­szettudományi Karának etno­gráfiai szakára. „I. SZ. GALANT A": Nincs szakmád, és Magyarországon szeretnél dolgozni. Azt kér­ded, mi a teendőd. Valóban i- gaz, hogy néhány határmenti faluból autóbusz viszi és hoz­za a lányokat néhány magyar- országi szövőgyárból, kender­és lenfonóból. Az is igaz, hogy az ilyen munka nem igényel szakképzettséget. De: Galánta nem határmenti város, amely­nek munkaerő-feleslege lenne, ezenkívül még fiatal vagy, sok­kal behatóbban kellene fog­lalkoznod a jövőddel, mert az olyan megoldások, amelye­ket a fejedben forgatsz, nem túlságosan kecsegtetők. „M. ERIKA, KÓMÁRNO": Azt ajánljuk, hogy jelentkezz a bratislavai Komenskíj Egyetem Bölcsészkarának műfordítói és tolmács szakára. „BEÁTA": Azt kérded, lehet- -e valaki foglalkozásból mane- ken. Igen. Csehszlovákiában mindössze nyolc van belőlük, nemzetközi divatbemutatókon ők képviselik hazánkat. .4 töb­bi maneken, mert hiszen az al­kalmi manekenek száma jóval magasabb, konfekciógyárak, di- vatáruháznk alkalmazottaikénl kezdik, és mivel a nők alakja változó, érthető, hogy ebben a vonzó beosztásban csak bizo­nyos ideig működhetnek. Ezért azt ajánljuk, hogy tanult ki egy, mondjuk a divattervezés­sel, ruházkodással kapcsolatos szakmát. Mi a textilipari -szak­középiskolát javasoljuk — sza­kosító tagozata Is van. „J. 0“: 16 éves gimnazista vagy, Magyarországon szeret­nél újságírást tanulni. Magyar- országon főiskolai szinten nem folyik újsáqiróképzés. AZ új­ságírószakmában dolgozók u- '.önképzésben vehetnek részt. Azt ajánljuk, hogy jelentkezz a prágai Károly Egyetem Olsüg- írói Karára vaqy a bratislavai Komensktj Egyetem Bölcsész­karának újságírói szakára. „A B KIAROV“: A kezelőor­vosán múlik, hogy megromlott látása miatt javasolja-e tovább­tanulását az iparművészeti fő­iskolán. Olyan szakról van szó, amely megköveteli a jó látást, és ha fennáll a veszélye, hogy szembetegsége rosszabbodhat, akkor valóban az lenne a leg­helyesebb, ha olyan szakmát választana, amelyben nem kö­vetelmény a kifoaástalan látás. „PORCELÁNFESTŐ": Porce­lán- és üvegfestést Modrán IBratislavától 25—30 kilométer­nyire) tanulhatsz. Az iskola é- rettségivel végződik, van diák­otthona is.

Next

/
Thumbnails
Contents