Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-27 / 48. szám

OLVASTAM KÖNYVET Henri Perruchot: RENOIR ÉLETE Pierre-Auguste Renoir halálának 60. évfordulójára em­lékezve lapozzunk bele életének leghitelesebb króniká­jába, Henri Perruchot francia művészeti író könyvébe, amely a Renoir élete címet viseli. Renoir az impresszionizmus nagy alakja volt, aki a legcsodálatosabb pillanatnyi vizuális élményeit közvetí­tette vásznain a közönségnek. Persze az impresszionis­táknak is meg kellett vívniuk a maguk harcát, amely harc aztán legendává növekedett művészi újítók szemé­ben, mindig hivatkoztak is rá, valahányszor csak előtér­be került a közönség illetékessége az újszerű művé­szi megoldások megítélésében. Pierre-Auguste Renoir 1841. február 25-én született Limoges-ben, a híres porcelán városában egy szegény szabó negyedik gyermekeként. Amikor pályaválasztás­ra került sor, apja elszegődteti egy porcelángyárba, per­sze nem véletlenül, hiszen a kis Auguste már zsenge gyermek korában akkor volt a legboldogabb, ha apja elcsent színes ceruzáival kiszínezhette szürke hétköz­napjait. Ezután is szabad óráiban szüntelenül fest, s 1862-ben sikerrel felvételezik a Párizsi Képzőművészeti Főiskolára. Testestül-lelkestül átadja magát az öröm­nek, hogy festhet, hogy fejlesztheti Képességen.-- Las­san kialakul festői stílusa, amely a természet és az élet megörökítésén alapul, a Szalonban először állítják ki művét, a Koldusok között táncoló Esmeraldát. S miu­tán felfedezi a csodálatos fontainebleau-í erdőt, sorra születnek szebbnél szebb alkotásai. Érdeklődése közép­pontjába a természet, az emberi arc és a női test ke­rül. Azóta sem festett nála gyöngédebben női vállat, keblet, arcot senki. Műterméről azt írja Perruchot: „Nincs benne egyéb, mint néhány festőállvány, szék, két alacsony, párná­zott fotel meg egy fakult heverő, azon színes nippek, női ruhadarabok, továbbá egy íenyőasztal, amelyen összevissza festékek hevernek. A vásznak a falnak tá­masztva állnak, hármasával-négyesével. Néhány kép a falon lóg, keret nélkül, világos foltként a szürke tapé­tán. Ez a műterem csupaszsága ellenére összehasonlít­hatatlanul gazdagabb, mint a legdúsabb műterem, amely előtt fogadónapokon híntók sora várakozik.“ Itt, ebben a műteremben fejezi be hatalmas képeit, amelyek alapjai, első vonásai kinn a szabadban kerül­tek vászonra; példának csak néhányat említünk: Az evezősök reggelije, A bougívali táncosok, A sziklán ülő fürdőző, A hinta. Esernyők. S közben szüntelenül vias­kodik a képkereskedőkkel, hiszen anyagi helyzete függ tőlük. De a gondok, szenvedések, fájdalmak sem ront­ják Renoir örömét, ha festhet. Ilyenkor mindenről meg­feledkezik, nem lát egyebet csak a tiszta szép színe­ket, a ragyogó fényt, a modell tökéletes idomait. 1911 októberében a becsületrend lovagjává léptetik elő, nem sokkal ezután pedig New York-i kiállításán mindenki elismerően nyilatkozik képeiről. Már ott tart, hogy a látogatók valósággal ostromolják házát, műtermét, ké­pei pedig milliókat érnek. Csak hát az idő eljárt fe­lette, betegség, súlyos reuma kínozza, nyomorékként, bénán, kezéhez kötözött ecsettel fest. Élete utolsó napjáig szorította az ecsetet, kerekes szé­kében ült a festőállvány előtt, betegen, elesetten, de vásznaira mégis a sugárzó élet egy-egy darabja került. Renoir váratlan értékű életművet, négyezer képet ha­gyott hátra házában, amelyek nélkül hiányos lenne az egyetemes kultúra. „Ezúttal is arra törekedtem, hogy minél közelebbről megragadjam egy élet valóságát, pontosan rekonstruál­jam részleteit“ — így a szerző a könyv előszavában. Mi elolvasva a könyvet, csak rábólinthatunk: ezúttal is sikerült. Benyák Mária Rudolf Jaéík A forradalmi tradíciók Jasík - emlékszobájában Napjainkban emlékezünk Rudolf Jasík szlovák íróra, a Szlovák Nemzeti Felkelés aktív résztvevőjére. Hatvan évvel ezelőtt, 1919. december 2-án született a kysucai Turzovkában és jövőre lesz húsz éve annak, hogy nem él közöttünk. E kettős jubileum kapcsán felkerestem nyitrai emlékeit, hiszen ebben a városban majd tíz esz­tendőt töltött, Nyitrán a forradalmi hagyományok em­lékszobáját róla nevezték el, mint azt az alapiskolát is, ahol az-emlékszoba van. Olga Malecká tanítónő szívesen fogadott és válaszolt kérdéseimre. 1 — Iskolánk 1973-ban vette fel, egykori „szomszédunk" Rudolf JaSík nevét és rögtön utána a párt- és a szak­szervezetben, a SZISZ- és Pionírszervezetben és tantes­tületünkben megfogalmazódott a gondolat: az író em­lékét meg keil örökíteni. Az iskola falát ma mellszobra díszíti, bent pedig emlékeit őrizzük. A gyűjtés nem volt könnyű, de sokat segítettek tanulóink, a pionírok. Az egyik tanulónk még az annak idején nálunk harcoló partizánoknak is írt. A választ ma már az emlékszoba őrzi. Látogatottság? Elég ha belelapoz az emlékkönyv­be. Az ízléses, szépen illusztrált könyv Halász Mária ta­nítónő keze munkáját dicséri. Kiderült, hogy nemcsak politikai vagy irodalmi hírességeink keresték már fel az emlékszobát (mint nemzeti hősünknek Nálepka elv­társnak a fivérei, hanem rengeteg külföldi vendég is. A Szovjetunióból Jköztük Nyikolajev űrhajós/, az NDK- ból, Lengyelországból, Magyarországról egyaránt. A sze­gedi Tanárképző Főiskola küldöttsége éppen e napok­ban járt it dr. Cúth Béláné tanárnővel az élen és elis­merő sorokat. írtak a vendégkönyvbe. Találtunk benne arab, indiai látogatóktól is bejegyzéseket. Persze ezek­ben a napokban az emlékszoba látogatottsága megnőtt. Nézzünk most mi is kissé jobban körül. A jobb oldali falon a nyitrai munkásság harcának dokumentumait láthatjuk: értékes plakátokat, irattári anyagot, a sztrájkmozgalom emlékeit, az Havába kon­centráltak névsorát, egy francia partizán levelét, a párt illegális munkájának több értékes adatát. Középütt az asztalon tárgyak: orosz fegyver, német sisak, sok érté­kes levél és újság, köztük a budapesti Vörös Qjság 1919. június 17-én megjelent száma, melyben a Léva JLevice) környéki harcokról számolt be. A másik, szemben levő fal a felszabadulás fényképeit és egyéb emlékeit tartal­mazza, itt vannak Rudolf Jasík emlékei is. Sok itt az értékes fénykép, kézirat, könyveinek borítólapjai, fény­képfelvételek a temetéséről. A látogató sokat megtud­hat ezekbőt a dokumentumokból, ha felkeresi a forra­dalmi emlékszobát. Rudolf Jasík 1951-től 1960-ig élt Nyitrán, nagyon so­kan ismerték. Nyitráról a hajdani Pár utcáról merítette egyik regényének a témáját is. Természetes tehát, hogy a felszabadult Nyitra gondozza és ápolja emlékeit. A Jasíkról elnevezett iskola — Jarmila Melisová igazgató­nővel az élen — november végén a járási könyvtárral együtt a Kultúra és Pihenés Házának nagytermében emlékünnepélyt rendezett az évforduló alkalmából. Mártonvölgyi László Veres János: MIKROVILÁG A költő újabb verseinek három ro­kon témakörét fogja át ez a kötet. Központi motívuma a szülőföld, a gö- raöri táj élménye, amely háttérként még a legszemélyesebb, a szerelem­től vagy a halál gondolatától ihletett versekben is jelen van. Közvetleneb­bül szólal meg ez a motívum a szü­lőföld népét, jellegzetes alakjait meg­örökítő darabokban, a kötet harma­dik részében pedig úgyszólván kizá­rólagos mondanivalóvá erősödik. Ez utóbbi versek, köztük a kötetnek ta­lán fő értéke, a cimadó versfüzér, költő és téma egymásra találását ad­ják tudtul, érzékletes, mély vonzal­mat sugárzó leírásokban. LABDARÖZSA, NYÄRI HÖ 1978-ban indult meg — Gágyor Jó­zsef Szól a rigó kiskorában című, né­pi gyermekjátékokat és mondókákat tartalmazó kötetével — az Elsőosz­tályosok Könyvének nevezett sorozat, amellyel — a szülői munkaközössé­gek közvetítő szerepének révén — a tanévnyitás napján az iskolával és könyvvel ismerkedő kis elsősöknek szeretne örömet szerezni a kiadó. A sorozat újabb kötete, a Labdarózsa, nyári hó hét szlovákiai magyar köl­tő: Dénes György, Gál Sándor, Kul­csár Ferenc, Tóth Elemér, Tóth Lász­ló, Varga Imre és Zs. Nagy Lajos já­tékos, derűs hangú verseit tartalmaz­za, amelyek a gyermek- mindennapi életében is képesek fölfedezni a cso­dát. A kötetet Turcsan László szép, színes illusztrációi gazdagítják. Antonín Sova: BTJDECIUS KANTOR VEZEKLÉSE Antonín Sova (1864-1928) elsősor­ban költő, akinek kezdeményező sze­repe volt a cseh líra megújhodásában. Prózája általában szimbolista költé­szetének hatása alatt áll. Érett korá­ban írt kisregénye, a Budecius kán­tor vszekiése, témájánál és feldolgo­zásánál fogva külön helyet foglal el életművében. Az író maga a történel­mi keretbe helyezett kisregényt le­gendának nevezi. S valóban: realitás és legendás elemek különös ötvözete ez a mű. Budecius, a falusi kántor csak a maga szenvedélyének, a ze­nének él olyannyira, hogy elhanya­golja feleségét, s mikor aztán az asz- szony meghal, úgy érzi, jönnie kell a megérdemelt büntetésnek. Így is történik — egy új házasság formájá­ban ... Az író humorral, szelíd iró­niával vezekeltcti hősét, s kalauzolja el végül a megbékéléshez. Vincent Sikula: MESTEREK A jeles szlovák író új regénye a szlovák falu harminc óv előtti életét vetíti az olvasó elé. Hősei közül ki­válik Guldán ácsmester és három fia — ők a regény központi alakjai. A szerző színesen ábrázolja a falu em­beri közösségét, tisztelettel szól a be­csületes munkáról, és kritikus szem­mel figyeli emberi gondolkodásmód­ját. V. P. Borovicka: HÍRES POLITIKAI MERÉNYLETEK Az újságíró szerző a politikai me­rényletek történetéből dolgozott fel egy kötetre valót. Ceasar meggyilko­lásától a Martin Luther King ellen elkövetett merényletig terjed az idő, amelynek történeteiből válogat úgy, hogy az anyag számottevő részét a második világháború korával össze­függő merényletek ismertetése teszi ki. Tüzetesebben azokat a merényle­teket írja le, amelyek valamely nagy történelmi változáshoz fűződnek, ezeknek politikai hátterét is megvi­lágítja.-r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents