Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-27 / 48. szám
ló ti* éve mér annak, hogy egy szőke kislány, Karda Beáta felvételizett a rádió táncdal szakán. Mivel állta a sarat, Balassa P. Tamás iskolájába került. Még hire-hanva sem volt a működési engedélyének, amikor az első bizonyítási lehetőséget Karda Bea - export (?) énekesnő kapta; beválogatták az 19B8-as táncdalfesztivál szereplőgárdájába. Végül azután megkapta az engedélyt is, így megkezdődhetett Karda Bea külföldi vándorútja, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal még ma is tart. Az első útvonalak között ott szerepel Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, s erre az időre esik két látványos fellépése Nigériában és Ghánában. Az 1972-es alexandriai nemzetközi dalfesztivál közönségdija az első abban a gazdag sorozatban, amely utána következik. Az írországi Castlebarból egy harmadik és egy előadói különdíjjal tért haza, a rádiók berlini fesztiválján a fődíjat és a közönség díját kapta. Drezdában harmadik hellyel jutalmazták teljesítményét, a rostocki dalversenyen előadott Férfi és a tenger című dalával a közönség díját érdemelte ki. Legutóbbi trófeája még szinte forró: nemrég tért haza egy párizsi dalfesztiválról a zsűri díjával és a zenei szakszervezet különdíjával. Állandó külföldi barangolásának nem kívánatos következménye is van: hazai népszerűsége nem egészen úgy alakult, ahogy azt szeretné. Pedig a szőke, szép arcú énekesnő tehetsége, rátermettsége nyilvánvaló, ezt legjobban külföldi sikerei bizonyítják. Pályájának fontos mérföldköve lesz a jövő év elején rögzítendő nagylemeze. Találgatom, milyen zenét tartalmaz majd. Legfrissebb kislemezének az „A“ oldalát hallgatva a lendületes diszkóra szavazok. Azután megfordítom a fekete korongot, s a másik oldaláról Gallai Péter, Repülj még című dalát hallva, ilyen visszafojtott, soul- ízűnek képzelem. Hogy milyen lesz valójában? Férje, művészeti irányítója, Som Lajos így fogalmaz: „Nem diszkólemezt akarunk csinálni. Valamiféle középutat keresünk; a slágerzene közérthetőségét ötvözni tartalmasabb, értékesehb elemekkel. A számok már készen vannak, tizennégy dalból választjuk ki majd az album anyagát“. Nehéz vállalkozás az egyszerű, mégis értékes követelményének eleget tenni. De hogy biztosan jó lemezt Kapunk majd kézbe, azt a Piramis-legénység zeneszerzői névjegye szavatolja. StrieZenec Sándor Jozef Skrzek Annáik ellenére, hogy az igényesebb, tartalmasabb dzsessz-rock Irányzat művelését tűzte zászlajára az SBB együttes, a lengyel fiatalok elsőszámú kedvence. Ez arra vall, hogy északi szomszédainknál nagy becsben tartják a jófajta muzsikát. Az együttes tagjait 1970-ben ismerhette meg a közönség, amíkoris Czeslaw Niemen klsérőzenekaraként bejárták úgyszólván az egész Európát. Niemen kiválást' után úgy döntöttek, hogy SBB (Silesian Blues Band) néven trióban folytatják a muzsikálást. A trió tagjai: Jerzy Píotrovskl] ütőhangszereken, a görög származású Antímosz Aposztollsz gitáron játszik, de néha a dobokhoz is odaül. Jozef Skrzek pedig a zenekarvezető. Ö kétségkívül a legnagyobb egyéniség a csoportban. Basszusgitárosként kezdte, de az utóbbi időkben gyakrabban látni őt a billentyűs hangszerek mögött. Akusztikus zongorán kívül az orgona, a szintetizátor, a Fen- der-píano hangzást is felhasználja kompozícióiban. Rekedtes, feszes, a blues tolmácsolására kiválóan alkalmas énekhangja ritkaságszámba megy. Az SBB páratlan népszerűségét bizonyítja a Non Stop így nálunk is. Többször felléptek hazánkban, a Supra- phon gondozásában nagylemezük is megjelent, jozef Skrzek szívesen ír filmzenét. A lengyel Tonpress cég nemrég; szóló kislemezét adta ki. Közben négytagúra bővült az együttes, az új tag Slawomír Píwowar, a gitárok ügyes kezű mestere, aki régebben szintén Czeslaw Niemen zenekarában muzsikált. Az SBB páratlan népszerűségét bizonyítja a Non Stop varsói zenei folyóirat — a mi „Aranycsalogány“-unkhoz hasonló — ankétjának az eredménye. 1974-től évente meghirdetett népszerűségi ankéten, egy évfolyam kivételével, Jozef Skrzekot rendre az első helyre szavazták £' zeneszerzők kategóriájában. Az „év együttesének“ fenntartott kategóriában az SBB-nek szintén bérelt helye van. — gyökér — Miért nincs csehszlovákiai magyar könnyűzene ? Sokat hallottunk-olvastunk a rádióban és a sajtóban a második csehszlovákiai magyar táncdalénekesek országos versenyének sikeréről. A CSEMADOK Központi Bizottsága az idén is kitett magáért: olyan keretek közt rendezte meg a versenyt, hogy emléke maradandó versenyzőnek-nézőnek egyaránt. Szép és biztató, hogy közöttünk, csehszlovákiai magyar fiatalok közt is vannak olyan tehetségek, akik kellő irányítással az idei sikereket is túlszárnyalhatják. Elmondtuk azt is, hogy jó lenne, ha az illetékes intézmények — mint például a rádió — év közben sem feledkeznének meg a tehetséges fiatalokról. Ha kell, szaktanácsadással, de leginkább egy rádiófelvétel csábításával ösztönözhetnék őket a továbbfejlődésre. E téren bizakodó vagyok, és hiszem, hogy mindez valóra is válik, s a már létező csehszlovákiai képzőművészet, próza és drámaírás, költészet mellé egyenrangú partnerként jó lenne megteremteni a könnyűzenei előadóművészetet is. Hiszem, hogy bizakodásom nem alaptalan, hiszen a jelsoroltakból éppen az utóbbival próbálkozik a legtöbb fiatal — eleddig sajnos, csak a meglevő, befutott számok másolásával. Ebből adódik a címbe foglalt kérdés is, hogy vajon miért nincs önálló csehszlovákiai magyar könnyűzene. Itt megint csak nem összetévesztendő a könnyűzenei előadóművészettel. A számtalan aktív, magyar könnyűzenét ts játszó együttesből miért nem vált ki egypár olyan, amely önálló alkotással is bizonyította volna — bizonyítaná — képességeit? Nyomós ok a zene alapjainak hiányos ismerete, hiszen mint amatőr zenészek, valóban nem szükséges, hogy ún klasszikus zenei képzettségre tegyenek szert, de az is meghökkentő, ha egy zenész néhány akkord ismeretével évekig megmaradhat apályán. Sőt, ez a típus a legveszélyesebb, mert időben felfedezi, hogy tehetségtelen, és falusi báloknál többre nem viheti, ezért a zenélés számára már csak üzlet. Rendíthetetlenül azon van, hogy minden hét végére meglegyen számára a „sejt“. Sokban bűnösek a jóváhagyó bizottságok is, amelyek százalékolási módszerrel minden évben kiosztják az amatőr zenekaroknak a működési engedélyt. Már itt elkelne az apróbb rosta, hogy csak az igazán tiszta és jó zenét játszó zenekarok működhessenek a nyilvánosság előtt. A gyakorlatban mintha megszűnne a százalékos megkülönböztetés. Attól függetlenül, hány százalékos zenekar játszik, lassan egy szintre emelkedett a „beugró“, majdnem mindenhol tizenöt korona. Ha azt vesszük, hogy ezekre a táncmulatságokra többnyire diákok járnak, nekik ez mégiscsak nagy összeg. Persze ilyen helyen már megvannak az elfogadott „játékszabályok“: üres asztalnál nem illik ülni, mert kiutálják az embert. Ren deljiink, pontosabban hozzunk hát valamit a rögtönzött bárból, amely a kultúrotthon előcsarnokának egyik sarkában üzemel. De mit? Pepsi colán és tömény italokon kívül nincs semmi más. • Gyakran és szívesen hivatkoznak amatőr zenészeink zenéjük színvonalának megítélésekor a hangszerek minőségére. Ismeretes, hogy az élvonalbeli zenekarok felszerelése milliós értékű. A neves Rolling Stones együttesről köztudott, hogy koncert felszerelésüket öt bútorszállító kocsi hordozza utánuk. E tárgyban a bratislavaí Ve- éerník munkatársa, Zuzana Kristová faggatta Kamii Peterajt. A jól ismert szlovák szövegíró-zenész szintén elmondta, hogy a csehszlovákiai könnyűzene valóban hiányát érzi a jó hangszereknek. Egy élvonalbeli zenekarnál lehet létkérdés a jó felszerelés, de nem hiszem, hogy ugyanez vonatkozna az amatőr együttesekre is. Figyelve hazai magyar „könnyűzenénk“ fejlődését, meggyőződésem, hogy produkciójuk színvonalán a szintetizátorok, fúzók, moogok, torzítók és egyéb műszaki csodák nem sokat javítanának. Csak a naiv zenész hiheti, hogy ezek a szerkezetek azáltal, hogy megváltoztatják a hangszer eredeti hangját, egyben elfedik a kihagyásokat, a hamis hangokat és a rossz ritmust. Az idősebbek kedvenc mondása, hogy a modern hangos zenében mindent lehet. A technika vívmányainak' alkalmazása a modern zenében viszont eleve feltételezi a kitűnő zenei tudást. Szinte lehetetlennek tartom, hogy ne született volna már eddig is néhány versenyképes csehszlovákiai magyar táncdal. Kizárt dolog ugyanis, hogy amatőr zenekarainkban ne találkoztak volna olyan fiatalok, akik a zenét is és a nyelvet is egyaránt kitűnően ismerik. Elcsépelt ugyan a kérdés, de feltesszük: Ha van könnyűzene, akkor miért nincs? Azért, mert nem tudunk róla. Rejtve van a nagyközönség előtt. Azt javaslom, hogy a táncdalénekesek következő országos versenyére csak hazai magyar szerzők táncdálaivál nevezhessenek be az előadók. Sőt, kísérhetné őket az általuk meghívott zenekar is. Legjobb lenne, ha a zenekarok is felléphetnének saját szerzeményeikkel. Miért ne lehetne az országos verseny hazai magyar tdncdelfesztivdl? így egy csapással két legyet is agyonüthetnénk. Sokat tehetne a csehszlovákiai magyar könnyűzene felkutatásában a rádió: például rendszeresen szerepelne egy együttes vagy előadó a Vasárnapi randevúban. Persze csak olyan együttesek és előadók jöhetnének számításba, akik hazai magyar szerzeményt mutatnak be, a zsűri pedig a közönség lehetne s félévenként ki lehetne hirdetni az elmúlt hat hónap legjobb hazai magyar szerzeményét is. Ki tudja, meddig bírnánk így szusszal, de hiszem, hogy csak az indítás lenne nehéz. Ennyit igazán megérne létünk teljesebbé tétele. KESZELI BÉLA Jövő tavasszal egy évtizede lesz már annak, hogy meghalt Fábry Zoltán, a remetének is titulált stószi békeépitő, korunk egyik iegfelviiágosultabb, leghaladóbb e- gyénisége. a csehszlovákiai magyar irodalom műfajteremtő klasszikusa. Életművét felidézendő idén november 29- e és december 1-e között is megrendelik a Fábry-aapokat Kosicén (Kassán), valamint a kelet-szlovákiai kerület négy magyarlakta járásában. A szervezők -- a CSEMADOK kosicei (kassai) városi és járási bizottsága és a Az idei Fábnf-napok elébe társszervezetek az idén két főszempontot vettek figyelembe e kulturális és politikai rendezvény megtervezésekor: a tömegességet és a nemzetközi gyermekévet. Minden remény megvan arra, hogy november utolsó napjaiban százak és ezrek ismerkedjenek Fábry szellemével, máig is példaként előttünk álló társadalmi elhivatottságával, békeszeretetével. Kosinén a Művészetek Háza lesz a színhelye a nyitóünnepségnek, melyen a budapesti Kaláka- -együttes is fellép. A rendezők csaknem e- zer érdeklődő részvételével számolnak. Lesz ezen kívül szeminárium gyermek- és ifjúsági irodalmunk helyzetéről, író-olvaso és szerkesztő-olvasó találkozók a környék falvaiban, városaiban, sírkószorúzás a stószi temetőben. Az eddig befutott jelentkezések számát tekintve is jelentősnek, rangosnak Ígérkezik a Fábry-napok: lapjaink, szerkesztőségeink zöme képviselteti magát. (batta j
