Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-27 / 48. szám
. dik oldal - hetedik oldal - hetedik oldal - hét AZ ALKOHOL ÉS A RÁK Napjainkig több mint kétmiiliö vegyi anyagot ismertek meg vagy hoztak létre a kutatók. Sok vegyiiletről (a benzpi- rénról, a dimetil-benzantracénról, a metil-kolantrénról, az anilinró) stb.) már évtizedekkel ezelőtt kiderült, hogy rákkeltő hatásuk van. A kutatók azonban arra is gyanakszanak, hogy bizonyos körülmények között olyan vegyületek is rá,- kot okozhatnak, amelyeknek egyébként nincs ilyen hatásuk. Minthogy a széles körben alkalmazott és valóban hatásos gyógyító eljárások ellenére világszerte tovább növekedett a daganatos betegek száma, és szakadatlanul növekszik az é- vente elfogyasztott szeszes italok mennyisége is, ez az egybeesés elgondolkodtat: nem lehet-e esetleg a szeszes italoknak is szerepük bizonyos rosszindulatú daganatok létrejöttében? E kérdés körül forgó vizsgálatok eredményei jelenleg még meglehetősen sokarcúak, olykor ellentmondóak is. Azt ugyan egyértelműen bizonyítják a kísérletek, hogy a tiszta etil-al kohol nem okoz rákot: egerekben akkor sem jelent meg rosszindulatú daganat, ha hosszú időn át 20 százaléknyi etil-alkoholt tartalmazó vizet ittak. Csakhogy amikor mi valamilyen szeszes italt fogyasztunk, nem a tiszta etil-alkohol vizes oldatát isszuk — hiszen a szeszes italokban egyéb vegyületek (többek között magasabb rendű alkoholok, kozmaolajok, szerves aromaanyagok, sőt esetenként rákkeltő hatású nit- rózaminok) is vannak. A szeszes ital és a rák összefüggéseinek vizsgálata során figyelembe kell vennünk, hogy az alkohol az emésztőrendszer vele érintkező felső és középső szakaszának (a szájüregnek, a garatnak, a nyelőcsőnek és a gyomornak) a nyálkahártyáját károsítja, a zsírszerű anyagokat oldja. Ezzel ugyan önmagában rákot nem okoz, ám nem segíti-e vele mégiscsak elő, hogy a szervezet érzékennyé váljék a táplálékkal, az ivóvízzel vagy az egyéb módon a szervezetbe jutó valóban rákkeltő anyagok támadása iránt. Mert azt például igazolták a kísérleti állatokon végzett megfigyelések, hogy az etil-alkoholos „előkezelés“ fokozza a dimetil-benzantracén rákkeltő hatását. Azután nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a legtöbb alkoholista egyúttal erős dohányos is, továbbá, hogy a kívánatosnál kevesebbet törődik a rendszeres étkezéssel és azzal, hogy az étrendje egészséges e. Márpedig ezek is okozhatják az alkoholnak tulajdonítható rosszindulatú daganatokat. A szájüreggel való kapcsolat Az alkoholt főként azokkal a rosszindulatú daganatokkal hozzák kapcsolatba, amelyeken az élő szövetek közvetlenül érintkeznek a szeszes italok vegyi anyagaival: vagyis az aja- kon, az ínyen, a száj, a garat, a gége, a nyelőcső és a gyomor nyálkahártyáján, a nyelven és a mandulákon képződő daganatokkal. Közvetett hatásra csupán a máj és a hasnyálmirigy daganataival kapcsolatban gondolnak. A szervezet e- gyéb rákos megbetegedéseinek azonban aligha lehet közük a szeszes italokhoz. Az orvosi szakirodalomban például egyetlen említést sem tettek arról, hogy az etil-alkoholnak bármi köze volna a fejlett országok leggyakoribb rákféleségeihez: a mell-, a tüdő-, a vastagbél- és a méhnyakrákhoz. A szeszes italok és a szájüregi daganatok közötti összefüggést számos megfigyelés valószínűsíti. Kimutatták, hogy az alkoholistákban átlagosan ötszörié több ilyen jellegű rosszindulatú daganat fordul elő, mint az alkoholt nem fogyasztókban. A daganatok gyakorisága a megvizsgált személyek körében azonban fűként attól függött, hogy a betegek milyen szeszesitalfajtára szoktak rá. A legtöbb beteg az égetett szeszes italuk rabjának táborából került ki, a bort vagy a sört ivó rákos betegek száma kisebb. Ha ellenben a bor és a sör mértéktelen fogyasztása miatt már májzsugorodás a- lakult ki, e betegek körében is ugrásszerűen megnőtt a szájüregi és a garattájéki daganatuk száma. Egy amerikai vizsgálatban 191 olyan beteget választottak ki, akinek a szájüregében laphámsejtes rákot fedeztek fel. Kikérdezésükkor kiderült, hogy több mint háromnegyed részük rendszeresen és sokat ivott. De mert a 83 százalékuk erős dohányos is volt, a kutatók szerint nem kiálthatjuk ki pusztán a szeszes italt a rák okozójának, hanem inkább az alkohol és a dohányzás együttes hatásáról beszélhetünk. New York i kutatók még több betegen végeztek felmérést. Négy alkoholistákat kezelő központ összesen 3007 betegének adatait vetették össze, véletlenszerűen összeválogatott 2738 alkoholt nem fogyasztóéval. Tíz alkoholista betegnek a szájüregében és a nyelőcsövében találtak rosszindulatú daganatot, ugyanakkor az ellenőrző csoport egyetlen tagjában sem fordult elő Ilyen betegség. Egyébként az amerikai országos rákkutató intézet statisztikai adatai szerint százezer lakosra számítva az alkoholisták közül 288, a nem alkoholisták közül 54 személyben lelhető fel a tápcsatorna felső részén rosszindulatú daganat, vagyis az arány: 5,3:1. Persze felvetődik a kérdés: mi az oka annak, hogy nem mindegyik alkoholista tápcsatornájának felső szakaszán jelenik meg a rosszindulatú daganat? Ezt még nem tudják. Az egyik föltevés szerint ez a megivott alkohol mennyisége és az ivással eltöltött évek száma szerint alakul. Azok, akikben szájüregi daganatot fedeztek föl, átlagosan már 29,6 éve ittak, míg a nem rákosok megvizsgált két csoportjának tagjai 15,3, illetőleg 13,1 éve fogyasztottak szeszes italt. Csakhogy ezzel az adattal jól megegyezik a dohányzásuknak a mértéke és időtartama is. A rákos csoport tagjai heti hét doboz cigarettát szívnak el átlagosan 35 éven át, a nem rákosok öt dobozzal szívtak 23 éven át. Tehát e vizsgálatból sem tűnt ki egyértelműen, hogy az alkohol és a dohányzás egymástól függetlenül vagy együttesen hat-e, azaz vajon az egyik mintegy katalizálja-e a másiknak a rákkeltő hatását. A gége, a nyelőcső, a gyomor Említettük, hogy az alkohol nemcsak a szájüregben, hanem a gégében, a nyelőcsőben és a gyomorban is okozhat daganatot — még ha esetleg csak közvetett úton is. Némely felmérés arra mutat, hogy az alkoholt fogyasztóknak efféle rákos megbetegedései főként azokat sújtják, akik tömény szeszes italt Isznak. Például Franciaország északnyugati országrészében van a legtöbb gége-, nyelőcső- és gyomorrákos beteg, vagyis ott, ahol az almapálinka a legkedveltebb szeszes ital. Ellenben Kelet- és Dél-Afrikában ott a leggyakoribb a nyelőcsőrák, ahol a lakosság kukoricából erjesztett sört iszik. Puerto Ricóban pedig az otthon készített rumot okolják a nyelőcsőrák kialakulásáért. A kutatók az otthon készített i- talnkban mindig föllelhető dimetil-nitrózaminra gyanakodnak, mert ez a vegyület savanyú vegyhatású közegben (ilyen van a gyomorban is), a táplálék bizonyos alkotórészeivel kapcsolódva, egy erősen rákkeltő hatású anyaggá alakul át. A mát és a hasnyálmirigy Minthogy a májrák csaknem kivétel nélkül valamilyen ok miatt már károsodott májban jön létre, a fejlett tőkés országok orvosi statisztikái a rákot megelőző leggyakoribb májbetegségek között az alkoholos májzsugorodást említik az első helyen. A becslések szerint az ebben szenvedők 8—40 százalékának kell számítania arra, hogy előhb-utóbb májrákja lesz. Hogy ez esetben a szeszes italok teljes bizonyossággal elmarasztalhatók, azt az mutatja, hogy a nem alkoholos eredetű májzsugorodás talaján sokkal ritkábban alakul ki májrák. De a rosszul tápláltságnak is szerepe van e daganatfajta létrejöttében, mert a világ sok részén fordul elő májrák olyan betegekben, akik szeszes italt sohasem isznak, ám nem jutnak hozzá az életműködésük rendes menetéhez elengedhetetlen ásványianyag-, fehérje-, kalória- és vitaminmennyiséghez. Az elmúlt néhány évtizedben nagyon megszaporodott a hasnyálmirigyrák. Minthogy az alkoholisták gyakran szenvednek idült hasnyálmirigy-gyulladásban, márpedig e betegségnek kapcsolata van a hasnyálmirigyrákkal, okkal vetődött fel a kérdés: milyen szerepe van az alkoholnak e rákfajta létrejöttében? Az amerikai G. E. Burch és A. Ansari, valamint a japán K. Ishii és munkatársai kimutatták, hogy a mindennap ivó férfiak körében kétszer több a hasnyálmirigyrákos, mint a szeszes italt nem fogyasztók körében. De ellenpéldáról is tudunk. Az angol E. L. Wynder és munkatársai nem találtak kapcsolatot az alkoholfogyasztás és a hasnyálmirigyrák miatti halálozások között. Szerintük e rákot nem az alkohol, hanem az előzőkben már többször gyanúba fogott dohányzás okozza. A szeszes italok és a rosszindulatú daganatok kapcsolatának tisztázását megnehezíti, hogy az idült alkoholisták általában csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor daganatuk már előrehaladott állapotban van. Emiatt tehát csak arra van mód, hogy a kutatók visszakövetkeztessenek: a sok, szóba jöhető tényező közül mekkora valószínűséggel okozhatta a bajt a szeszes ital. Többet tudna az orvostudomány az alkohol és a rák, illetőleg az alkoholfogyasztás és a dohányzás meg a rák kapcsolatáról, ha az érdekeltek a betegségre utaló jelek megjelenésekor nyomban megvizsgáltatnák magukat. Ez azért is kívánatos volna, mert — mint minden betegségben — minél hamarább derül ki valamilyen kialakuló baj, annál jobb a gyógyítás esélye. Az alkohol és a rák összefüggéséről teljes és az okokat- -okozatokat is feltáró ismereteink tehát még nincsenek. Adataink egy része azonban amellett szól, hogy a szeszes italok rendszeres és mértéktelen fogyasztása — közvetlenül vagy közvetve — elősegíti bizonyos daganatfajták kialakulását. , Dr. PÉCSI TIBOR (Az Élet és Tudomány nyomán) Gipszpólya helyett poliuretán A láb- és a kartörés másodlagos kellemetlenségei közül az egyik a több kilogramm súlyú gipszpólya, hiszen azt gyakran több hétig is viselni kell a gyógyulás végett. A gladbec- ki kórház főorvosa, Blőmer profesz- szor újfajta, sokkal könnyebb és kényelmesebb pólyát talált fel. Egy hosszú pamuthurkába poliuretán hab két alkotórészét tölti bele, majd e hurkát tetszés szerinti hosszúságú lapos tömlővé hengerük. Ezt ráillesztik a törött végtagra, s a tömlő ott fél óra alatt megköt (megkeményedik). Ezután felvágják, és zipzárat varrnak bele. A pólya — ha az orvos szükségesnek látja és lehetségesnek véli — viszonylag könnyen levehető, majd visszailleszthető. Súlya csak egytize- de a gipszpólyáénak, s ráadásul a törés röntgenes ellenőrzéséhez sokkal kisebb sugáradagra van szükség. i 1848. április 8-án a Royal Societyben Forbes, az edinburghi egyetem matematika professzora egy 14 éves fiú geometriai tárgyú dolgozatát olvasta fel. Hogy miért nem maga a 14 éves szerző? A kérdésre Forbes így válaszolt: „Nem lett volna illő dolog, hogy egy iskolaruhás fiú lépjen fel az előadói emelvényre.“ James Clerk Maxwell nem volt csodagyerek, bár az életműve előtt tisztelgő utókor, számos méltatőja hajlamos arra, hogy gyermekkori cselekedeteibe és megnyilatkozásaiba a zsenialitás csíráit belemagyarézza Az említett geometriai tárgyú dolgozat sem volt különleges mutatvány, inkább a csodálnivaló, szépen építkező életmű első téglája. James Clerk Maxwell, 1831-ben született Edinburghban, Skóciában. Az időtájt viharos és mindenkit lázba hozó események játszódtak le a társadalomban^ politikában és a tudományban egyformán. Az- ipar fejlődése oly rohamos, hogy az érzékenyebbek, fogékonyabbak már jósolhatják az európai életforma és civilizáció gyökeres fordulatát. A kor, a fizika történetében talán leginkább Newton korához hasonlítható: óriási empirikus ismeretanyag gyűlt össze, főként az elektromosság- és mágnességtanban, valamint a bőtanban — akárcsak Newton korában a mechanikában. És amint az empíriák és a belőlük fakadó elméletek sokaságát a XVII. században Newton fogalmazta meg és építette rendszerré, úgy fogta ösz- sze Maxwell tiszta logikával a GalvanivaJ/ Voltával, Ampére-rel, Oersteddel és Faradayvel kibontakozott kutatásokat és elméleteket egyetlen é- pítménnyé, amelyet ma 'elektromágnességtannak nevezünk. Az elektromágnességtan teljes íépítmé- nyébe az optika is beletartozik. Maxwell tudományos életművének talán ez a legszebb darabja. Meglátni és megfogalmazni a közöset, a fénytan, az elektromosságtan és mágnességtan egymástól látszólag messze eső eredményeiben. E- gyetlen modellt alkotni mindama elméletekből, amelyekkel elődei próbáltak utat törni a jelenségek látszólagos zűrzavarában. Nemcsak tudósnak, gondolkodónak zseniális; mint ember, a tudománytörténet egyik igen vonzó egyénisége volt. Szinte gyermekként kötött szoros barátságot a természettudományokkal. A tudomány számos területén próbálgatta oroszlánkörmeit. Mégsem vált polihisztorrá. Igen fiatalon felismerte, hogy kora nem a polihisztorok kora, csak a szellemi erők, a gondolkodás egy, vagy nagyon kevés területre koncentrálása viheti előre az emberi tudást. Mivel alkatilag sokoldalú, a teljes világra nyitott ember volt, ezért egész életében tudatosan küzdött a szellemi szétforgá- csolódás ellen. Mégis olyan ember maradt, akire a kultúra kettéhasadásán kesergő XX. századi gondolkodó nosztalgiával tekint vissza. Főként levelezése enged bepillantást abba, mennyire sokoldalú és teljes ember tudott maradni. A XIX. század legnagyobb természettudósa az emberi kapcsolatok természetétől kezdve, irodalmon, zenén át, a társadalmi ás politikai kérdésekig mindenre figyelő, mindenen töprengő gondolkodó, aki mindig törekedett az objektivitásra. Ugyanez az ember élete végéig verselt. Méghozzá formailag kifogástalanul. Ezt bizonyítja az is, hogy 1845-ben (14 éves korában) az Edin burgh Academyn angol verselésböl (és természe tesen matematikából) ő az első. A költészetet é lete sok vonatkozásában olyan magától értetődő önkifejezésnek tartotta, mint a tudományos, dolgozatot a matematikában vagy a fizikában. Látszólag magányos ember volt, de emberhez és természethez ezer szál kötötte. Izgatta a tanítás, a tudás eljuttatása mindenkihez. Working Men's College-okat szervezett a dolgozók számára, és bárhol, bármikor kész volt népszerűsítő előadó sokat tartani a fizika olyan témáiról, amelyekről ma is sokan úgy gondolkodnak, hogy csupán a „beavatottak számára“ hozzáférhetők. Emberként önmagával, professzorként hallgatóival szemben igényes és kritikus volt: „Ogy vélem, egyik legfontosabb feladatom megtanítani hallgatóimat hogy kerüljék az olyan határozatlan kifejezéseket, mint egy bizonyos erő, ami itt bizonytalant jelent, hogy azt mondják lehetséges meg volna ahelyett, hogy kell és van, hogy arányost mondjanak egyenlő helyett.“ dik oldfil - hetedik oldal - hetedik oldal - hét i
