Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-27 / 48. szám
A VILÁG IFJÚSÁGA BÉKÉBEN SZILÁRD KAPOCS (Folytatás az előző oldalról) a hitleri fasizmus ellen. 1941 júliusában Leicesterben ülésezett az International Students Service konferenciája, és — szervezetük feloszlatása óta először — a mi Központi Diákszövetségünk képviselői is jelen voltak. Es fontos esemény a mozgalom történelmében 1941. november 17-e is; ezen a napon a külföldi diákok tüntetést tartottak a londoni Caxton Hallban. Huszonhat ország diákszövetségei közös határozatot hagytak jóvá, amelynek értelmében november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánították. A határozatban a következők olvashatók: „Mi, akik egységfrontban küzdünk a fasizmus minden formája és az elnyomás minden megnyilvánulása ellen, mi, akik nemzetiségre, faji, osztály- és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül a légtérben, a tengeren és szárazföldön fegyverrel a kezünkben harcolunk szabadságunkért, népeink szabadságáért, mélyen meghajtunk a barbár erőszak azon fiatal áldozatainak emléke előtt, akik a küzdelem élvonalában estek el, és akiknek halála a sötétségben fellobbaritotta a soha ki nem hunyó lángot. Kinyilatkoztatjuk, hogy november 17-e számunkra nemcsak az a nap lesz, amelyen a szabad diákok a világ minden táján tisztelettel hódolnak a halott csehszlovák testvérek emléke előtt, és emlékeznek azokra, akik még ma is börtönökben és koncentrációs táborokban sínylődnek, hanem egyúttal az a nap is, amelyen eltökélten újból felidézzük azokat az eszméket, amelyekért az áldozatok szenvedtek és szenvednek. Tudatosítva, hogy a fasizmus győzelme egyebeken kívül mindenütt a kultúra halálát, a testvériség romlását és a szabad művelődés megszűnését jelenti, mi, szabad diákok ünnepélyesen ígéretet teszünk, hogy erőket nem kímélve hozzájárulunk a fasiszta erőszak, a brutalitás szétzúzásához, és életünket a fasizmus bármilyen formában való felújítása elleni küzdelemnek szenteljük.“ E határozatot 1942 nyarán a Washingtonban ülésező Nemzetközi Diáktanács 50 ország főiskolásait képviselő küldöttei is jóváhagyták. November 17-e harmadik évfordulójának rendezvényeit különös figyelemmel készítették elő. A Központi Diákszövetség levelet ír a Moszkvában élő Zdenék Nejedlynek, a Károly Egyetem nagy tekintélyű professzorának, vázolva, hogy a szervezet miként képzeli el a nemzetközi diáknap méltó megünneplését. A Nemzetközi Diáktanács a kérdéssel kapcsolatban nyilatkozatot ad ki. Novemberben Londonban tartják meg a nemzetközi ifjúsági konferenciát. A delegátusok számára rendezett ismerkedési estélyen más jelentős személyiségek között F. D. Roosevelt amerikai elnöknek a felesége is jelen volt. Az Albert Hall hangversenytermében lezajlott manifesztáciő résztvevői rádióüzenetet küldtek a szovjet diákoknak. Moszkvából a nyilatkozatot — a szovjet diákok üzenetével kiegészítve a kínai Csunkingba továbbították, innen pedig New Yorkba, majd vissza az Albert Hallba. A King's College aulájában Ivan Majszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete mondott beszédet, Kína képviseletében pedig a nagykövet helyettese — dr. Cseng — szólalt fel. A nagygyűlés zárószakaszában a küldöttek Harci Felhívást írtak alá, amely a világ flszszes fiatal antifasisztájához szólt. November 17-én a világ számos pontján tartottak hasonló nagygyűlést: Argentínában és Venezuelában, Uruguay- ban és Chilében, Kubában és Damasz- kuszban, Indiában, Ausztráliában és Gj- Zélandban... A diákok nemzetközi napja a Szovjetunióban és az USA-ban talált a legnagyobb visszhangra. November 17-e negyedik évfordulója közeledtével a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának diákszekciója táviratot küldött a Nemzetközi Diáktanács londoni központjához. Az üzenet szövege a következő: „A Szovjetunió minden részében folynak a nemzetközi diáknap ünnepségeinek előkészületeit. Minden egyetemen, iskolán és tudományos intézményben szerveznek diákünnepélyt. A rendkívüli rádióműsorok sugárzására novemberben kerül sor. Diákkiállításpkat szervezünk, és két füzetet adunk ki november 17-vel kapcsolatban. 0. Sevcov kapitány, az antifasiszta bizottság elnöke.“ November 17-e alkalmából több angliai városban is rendeznek kiállítást, amelyeken a diákság antifasiszta harcát mutatják be. Nagy visszhangja volt pl. a Kom- szomol tagjainak a Nagy Honvédő Háborúban való részvételét, helytállását ábrázoló kiállításnak, amelyet a Cambridge! E- gyetem számára a szovjet ifjúság antifasiszta bizottsága készített elő. November 17-e véglegesen az egész világ antifasiszta ifjúságának közös ügyévé vált. Az egykori szomorú esemény jelentőségét olyan személyiségek méltatták, mint F. D. Roosevelt, az USA elnöke, Charles de Gaulle tábornok, Fedorov szovjet tábornok és a Hitler-ellenes koalíció számos más vezéregyénisége. Athénban, Párizsban, Kijevben és a Belgrádban tartottak a diákok tömegtüntetéseket, hogy megemlékezzenek azokról, akik életüket áldozták a fasizmus legyőzéséért. A következő november 17-ét már a szabad hazában ünnepelték meg. Prágában ekkor tanácskozott a Congressus — a diákság világkongresszusa. Ötvenegy országból 400 küldött érkezett Prágába; többségük közvetlenül Londonból, ahol nemrég még az Ifjúsági Világtanács által szervezett 1. Ifjúsági Világkongresszus ülésézett. A prágai tanácskozás eredményeként létrehozták a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget és — a diákság specifikus szükségleteinek, érdeklődésének megfelelően — a nemzetközi diák- szervezetet, amely szorosan együttműködik az ifjúsági világszövetséggel. A Szakszervezeti Világszövetség megbízásából Evzen Erban köszöntötte a kongresszust. Egyebek között a következőket hangsúlyozta: „A Szakszervezeti Világszövetség elvárja, hogy a rettenetes világháború után a diákság és a munkásság között világviszonylatban és nemzeti méretekben egyaránt szorossá válik az együttműködés. Ez az egyik fő előfeltétele annak, hogy a fasizmus teljes megsemmisítésével és a világ haladó erőinek közös erőfeszítésével harmonikus, válságmentes és háború nélküli társadalmi rendszert alakítunk ki.“ A londoni — főleg pedig a prágai — tanácskozáson nemzetközi előkészítő bizottság alakult. E szerv a Nemzetközi Diákszövetség alakuló kongresszusának napirendjét sikeresen kidolgozta, így a prágai kongresszusra 1946 augusztusában sor is kerülhetett. A Nemzetközi Diák- szövetség megalapításáról szóló határozatot augusztus 27-én hagyták jóvá egyhangúlag. „A kor jelentőségét tudatosítva, felismerve, hogy folyamatban van az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának érvényesülése, és hogy a világ ösz- szes dolgozója és fiatalja alapvető társadalmi és gazdasági haladásra törekszik az emberiség érdekében, azok példáját követve, akik az emberiség legjobbjai- ként életüket áldozták a demokratikus nemzetek szabadságért vívott harcában, azt az elhatározásunkat fejezzük ki, hogy készek vagyunk egy jobb, szabadabb, békés haladó világ felépítésére. Az ifjúság első soraiban kívánunk küzdeni egy jobb világ felépítéséért .. “ A csehszlovák kormány nevében a diákszervezetek képviselőit, az 52 ország 300 küldöttjét — Element Gottwald, a csehszlovák kormány akkori elnöke köszöntötte. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy minden nemzetközi szervezetnek a fasizmus megnyilvánulásainak elfojtására, a tartós békére kell törekednie. Ezt várja tőlünk 1939. november 17-nek öröké napjainkban is. o *: 'á § a -á á £. <<3 » ü _ N J3 *** ~ N o k a a « Kb 5 O hu y> — {*>* a qJ C> jp a Q; ' H) Qj Q Hl iQj N § g b^e|s. •s- S: cw "cg S íj CJi Q> ß a; § O dl. -o *> § 'Qí o a a gö o 5? ec a CS» Q> 2 'Q) M I a cgS s a; * «'• Sí Öi-|g * s* co .Sí ^ i gSw I >8 '2‘i c 3 íh 5 V« 3 K3 Ql e v! »a öi i, p* « 01 «C ° ü a ’S a S E c g b n a ~ öiö -c iQ 3 öí aí cn C Qi CO Cl> §■§ 2 3 tsfUiS 2k!I-b.|§ 'Qj N>o c v-j «1 v. CO < 1-j a c '03 C 3 -SÍ öli« <3 ö5 s 3 ß -cr V t . f AKAR ÉLNI ES TANULNI | Munkás és diák-a fasiszta rémuralom első áldozatai MIKKEL FIZETTEK, MIELŐTT HARCBA INDULTAK VOLNA f Jan Opletal lan Opletal temetése A cseh nép gyűlölete a fasiszta német megszállók iránt mindjárt 1939. október 28-án megmutatkozott. Annak ellenére, hogy a protektorátus! kormány ezt az ünnepet megszüntette, a dolgozók tüntetésekkel, sztrájkokkal ünnepeltek Prágában meg a többi cseh városban. A náci rendőri gépezet felkészült arra, hogy a köztársaság megalakulásának évfordulóján zavargások törnek ki, de hogy olyan elemi erővel tör fel a lakosság ellenszenve, mint Prágában, Ostravában, PIzenben, Rokycanyban és Kladnóban, arra nem számított. Aznap megállt a munka. Kisebb üzemek el sem kezdték a műszakot. A közvetlen német felügyelet alatt álló nagyobb üzemek munkásai elmentek ugyan munkahelyükre, elindították a gépeket is, de karba tett kezekkel csak álldogáltak mellettük. A főiskolákon az előadásokat és gyakorlatokat idő előtt befejezték. Prága népe a köztársaságot éltetve az utcára vonult, és halált kiáltott a fasiszta megszállókra. A fasiszta pribékek habozás nélkül a tüntető tömegbe lőttek: az utcán ott maradtak az első sebesültek és az első halott, Václav Sedláöek, fiatal pékmunkás. Súlyos sebesülést szenvedett Jan Opletal egyetemi hallgató, később pedig belehalt sérüléseibe. Rajtuk kívül megsérült még 14 tüntető, s mintegy 400 személyt letartóztattak. Václav Sediáéek, a fasiszta megszállás egyik első mártírja 1917. április 22-én született Németországban, Recklinghau- senben. Hitler hatalomra jutása után szüleivel hazatért Csehszlovákiába; először bányászként dolgozott, később kitanulta a pékmesterséget. Nem tudni, hogy tagja volt-e valamelyik illegális szervezetnek. A prágai tüntetésen a menetelők élcsoportjában haladt, amikor 18.26 órakor a Zitná utca sarkán revolvergolyótól találva holtan esett össze. Václav Sedláőek temetése rendőri „segédlet“ mellett november 4-én zajlott. Gyilkosát felmentették. A fő államügyész azzal utasította el a vádat, hogy nem történt bűntény. Sedláéek rendőrgolyótól halt meg, a rendőr pedig szolgálat közben használta fegyverét, tehát nem követett el bűntényt. Egy kicsit furcsa érvelés. A brutális rendőri beavatkozás másik áldozta Jan Opletal, a Károly Egyetem orvostanhallgatója volt. A 24 éves diákot az egyik gestapós hasba lőtte. Jan Opletal 1914. december 21-én született Lhotában. Az internátusi önképzőkör alelnöke volt. A tüntetésen is öntudatosan vett részt. A Medzibránska és a Zitná utca keresztözédésén érte a lövés röviddel 18 óra után. Először nem is tudatosította, hogy lövés érte, csupán mintha csípést érzett volna a hasa tájékán. Később rosszul lett, és társai az egyik mentőkocsihoz vitték, s rögtön kórházba szállították. Azonnal megoperálták, a jelen levő náci rendőrség a lövedéket elkobozta. Komoly sérülést szenvedett vastaga és végbelét is több helyen átfúrta a golyó. November 4-én az állapota romlani kezdett, a fertőzés az orvosok emberfeletti igyekezete ellenére is tovább terjedt. November 11-én Jan Opletal belehalt sérülésébe. Mielőtt szülőhelyére szállították volna, diáktársai és barátai csendes tüntetésben adtak végtisztességet neki. A fasiszták azonban még ebben a csendes temetési szertartásban is a cseh diákok fasisztaellenes magatartásának újabb megnyilvánulását látták. A következő napokban elkezdődött a véres leszámolás. A november 16-ról 17-re virradó éjszakán letartóztatták a Központi Diákszövetség vezetőségét. A kora hajnali órákban körüljárták a főiskolai internátusokat. Az álmukból felriasztott és összeterelt diákokat a ruzyni tüzérlaktanya lovardájába hurcolták. E- zen a napon 185(1 prágai főiskolást tartóztattak le. A ruzyni lovardában a főiskolásoknak először SS-katonák sorfala között kellett elhaladniuk, azok kerítéslécekkel verték, majd két csoportra osztották őket. Az alsóbb évfolyambeli diákokat kiterelték az udvarra és ott kórusban többször egymás után meg kellett köszönniük, hogy megkegyelmeztek nekik, majd hazakergették őket. Az idősebb diákokat a sachsenhau- seni koncentrációs táborba hurcolták, s onnan csak kevesen tértek haza. Nyolc főiskolást és egy tanárt elrettentő példaként helyben kivégeztek. A cseh főiskolákat bezárták. Mindkét tüntetésnek igen nagy volt a jelentősége. Az egész világ előtt bebizonyították. hogy a cseh nép nem ha it fejet a fasiszta megszállók előtt és harcolni fog ellenük, fgy értékelte a CSKP illegális vezetősége is.
