Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-27 / 48. szám
2 IPB t LEVEL - VÁLASZOKKAL „Szövetkezetünkben sem anyagi, sem erkölcsi vonatkozásban nem becsülik meg a fiatal munkaerőt. Az itt dolgozó húsz mérnök közül csak kevés kerül szakképzettségének megjelelő beosztásba. Legtöbbjük olyan munkakört tölt be, a- melyhez nincs szükség főiskolai végzettségre (pl. csoportvezető). Kezdetben ígéretekkel halmoztak el bennünket: .. ha belejössz, főagronómus ts lehet belőled... Összevonjuk a műszaki és a gépesítő részleget, te leszel a vezetője...“ Aztán elmúlt egy, két,... öt év, és minden maradt a régiben. Úgy néz ki, hogy a mérnökök diplomája senkinek sem kell, tudásuknak a szövetkezet nem veszt hasznát. Mi pedig egyre gyakrabban kérdezzük egymástól: Hát érdemes volt ezért a könyveket bújni? A növénytermesztő és állattenyésztő helyét olyanok töltik be, akik már harminc éve a szövetkezetben dolgoznak. Széles körű tapasztalattal, gyakorlattal rendelkeznek, de szakképzettségük nincs. Es ez ma már nem elég. Megszokták, hogy kezdettől fogva hajbókolnak előttük, a szavuk szent, egyszerűen lehetetlen ö- ket alacsonyabb beosztásba helyezni. A fiatal mérnökök anyagiakban sem érik el például az állattenyésztésben dolgozók fizetéséi. Baj van a munkaerkölccsel is. Megtörtént, hogy az egyik traktoros bárhogy is kértem, vasárnap nem volt hajlandó munkába állni: „Mit gondol, a mérnök úr, a rongyos négyezer koronáért még vasárnap is fogom magam rázatni a traktoron?“ És nem ült a Zetor nyergébe. A szövetkezel ígért lakást, amikor idejöttünk, de mi történt? Több mint 'három éve épül egy négylakásos társasház a szövetkezetben dolgozó fiataloknak. Már rég át kellett volna adni, de mindig közbejött valami. Ezt is megértenénk, ha nem tudnánk, hogy közben felépült az elnök, sőt az alelnök háza is. Más: kevés a gépünk, traktort például csak akkor kapunk, ha a télt hónapokban hat fiatal elmegy a traktorgyárba dolgozni. Nálunk tavasztól őszig nagy a hajtás. Es valóban nagyon nehéz megmagyarázni dolgozóinknak, hogy amikor egy kicsit pihenhetnének, akkor megint csak hajtaniuk kell. Van még mondanivalóm, de levelem máris hosszabb a kelleténél. Nyáron is elment tőlünk két mérnök, remélve, hogy másutt jobban megbecsülik őket. Én öt éve dolgozom itt, és várom, hogy majd csak történik valami. Egy fiatal mérnök (A név és a teljes cím a szerkesztőségben) Többre lenne szükség, sokkal többre! • Elsősorban felső- és középfokú végzettségű szakembereket látnánk szí- / vesen, de sajnos a kiemelkedően Jól gazdálkodó szövetkezeteket kivéve (a Csallóköz) a fiatalok nem nagyon törik magukat a mezőgazdasági munkahelyért... Valahogy így mondta a falusi fiatalok és a mezőgazdaságban dolgozó SZISZ-tagok találkozóján Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB titkára. . Mezőgazdasági szakemberekre valóban szükség van. Mégsem akarjuk mereven egymás mellé állítani ezt a tényt és a fiatal mérnök levelét. Ogy gondoltuk, leghelyesebb lesz, ha több szempontból és több helyről próbáljuk megközelíteni a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetét, érvényesülési lehetőségeit és azt is, hogy elég-e az, amit ők elégnek, sőt: egyenesen soknak tartanak a maguk részéről. I evélíró mérnökünk várakozik — hát^ha történik valami. Agócs István az Almádi (Gemersky Jablonec) Efsz gépszerelője nem tudott várni. Felmondott. „Tavasszal szereltem le, azóta gépszerelőként dolgoztam a műhelyben 7 koronás órabérrel. Miért megyek el? Semmi komoly munkát nem bíztak rám, még saját szerelőládám sem volt, a szerszámokat is kölcsön kellett kérnem. Nem beszélve arról, hogy nyáron 10—12 órát is dolgoztam, este holtfáradtan dőltem az ágyba, és reggel kezdődött minden élőiről. Hol az a fiatal, akinek tetszene ez az élet? Nagykürtösre (Vei. Krtí§) szeretnék teherautó-vezetőnek menni. Ledolgozom a napi nyolc órát, és utána azt csinálok, amit akarok. Idővel talán még kemlon sofőr Is lehetek...“ Hogyan értelmezték Pista felmondását a szövetkezetben? Farkas Zoltán, a szövetkezet vezető gépésze: „A buzitai és a szepsi szaktanintézetből kerülnek hozzánk traktorosok, gépszerelők. Tanulmányi idejük alatt a szövetkezetünkkel kötött szerződés értelmében anyagilag támogatjuk őket. Pisla- is részesült ilyen támogatásban. Panaszai az első hallásra valóban jogosnak tűnnek. A 7 koronás órabér tényleg nem sok, de jutalmakkal, pótlékokkal még egy 21 éves fiatal is szépen kereshet, sőt félre is tehet. A Métáinktól elsősorban azt várjuk, hogy bizonyítsanak. Ez számunkra is segítség, nekünk, vezetőknek is tudnunk kell, ki az, akire komolyabb munkát is bízhatunk. Pistának felajánlottuk, hogy kezelje a szövetkezet dohányszárítő gépét, ott sokkal többet keresett volna. Nem vállalta, azt mondta, ehhez a munkához nem szükséges & háromévi tanulás. A szárítógépnél különben is műszakokban dolgoznak, s neki ehhez nincs nagy kedve. Véleményem szerint nem keresett rosszul. Nézze, áprilisban 15 napra 1070,— koronát, májusban 13 napra 1182 koronát kapott, akik egész hónapot dolgoztak 1500—1600 korona fizetést kaptak {Pista baleset miatt nem dolgozott egész hónapot.) Amikor beadta a felmondását, mondtam, jól gondolja meg, visszakerül még hozzánk, mert munka nélkül sehol sem adnak fizetést. Lehet, hogy mint sofőr valamivel többet fog keresni, de azt előbb-utóbb nálunk is megkapta volna.“ L|a már tanultam, akkor már velamí- *®lyen tisztességes (!) munkát akarok! Mióta itt dolgozom a szövetkezetben, talán egyszer történt meg, hogy egy fiatal érettségizett mezőgazdasági szakember ezzel állított be a szövetkezetbe. Jót mulattunk rajta. Akkor nevettünk, de ha belegondolok, megdöbbent az c tájékozatlanság, amely még mindig hatalmában tartja a fejeket. Az, hogyha fiatalok a mezőgazdaságon ganéjt, sarat vagy jobbik esetben piszkos, fárasztó munkát értenek. Az igazság az, hogy az ilyen piszkos, fárasztó munkához nagyon gyakran előírás a fehér köpeny — így kezdődött beszélgetésünk a sőregi szövetkezet főgépészével, Mag Jánossal. De mi a helyzet a mi szövetkezetünkben? Sok nálunk a fiatal, a vezetőség fele is 30 év körüli. Tudjuk, hogy a szövetkezet korszerűsítését fiatal, iskolázott munkaerők nélkül nem lehet megvalósítani. Ezt & véleményt bizonyosan más szövetkezetek is osztják, de jó lenne ezt tudatosítani társadalmi szinten is. Sokat teszünk a munkaerő utánpótlásért. Például társadalmi ösztöndíjat adunk, főleg a környékbeli gyerekekkel keressük a kapcsolatot vagy o- lyanokkal, akiknek a szülei nálunk dolgoznak. De vannak csallóközi mérnökeink is. Eddig még egyetlen ösztöndíjasunk sem hagyta itt a szövetkezetét. A vakációjukat általában itt töltik — lehetőségük van megismerni valamennyiünket, úgyhogy amikor végeznek, általában már tudjuk, milyen munkát bízhatunk rájuk. Egyiküknek sem szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaságban Ismeretlen fogalom a munkaidő. •Már szinte természetes, hogy lakást építünk dolgozóinknak. Az idén áprilisban ismét egy hatlakásos társasházat adtunk át £• fiataloknak, és 1981-ben újabb ház építéséhez fogunk. Ezek a lakások általában háromszobásak, és traktorosok, mérnökök, kombájnosok lakják; ha nőtlenek vagy ha- jadonok, akkor is megkapják, mert tapasztalataink szerint valamennyien csEkhamar családot alapítanak. Házasságkötéskor a szövetkezet 8000 koronát ad a fiatal párnak, ha mindketten a szövetkezet dolgozói, ha pedig esek egyikük, akkor az említett összeg felét. Innen ritkán megy el valaki. Akkor is csak családi vagy egészségi okokból. Fontosnak tartom elmondani még azt is, hogy nálunk sem volt ez mindig így. Sikereink viszont nem a véletlennek köszönhetők. Véletlen talán csak az volt, hogy egy időben nagyon sok fiatal kezdett a szövetkezetben. Közösek voltak a gondjaik, együtt keresték azok orvoslását, de keresték. Döntő fontosságú volt az is, hogy mindezt a SZISZ-en keresztül tették. Akkor lett ifjúsági klubunk is. És bárhol is voltunk, állandóan a szövetkezettel éltünk. S omogyi Attila mérnök, a dunaszer- dahelyi Dukla Efsz energetikusa és vízgazdásza: — Mit keres egy műszaki a tnezőgazdaságbto? — Már a kérdés is rossz, mert hiszen ma már közismert fogalom: mezőgazdasági nagyüzem. Szövetkezetünkben évente 3 millió kilowattórát fogyasztunk. A vízgazdálkodás is olyan terület, amelyet állandóan korszerűsíteni kell. Lehet, egy érettségizett fiatal is elvégezné a munkámat; az az i- gazság, hogy néha hiányérzetem támad, mert a tudásomat nem tudom kellőképpen érvényesíteni a szövetkezetben. Mégis maradok. És már nemcsak a családom köt ide. Különben nem én vagyok az egyedüli műszaki a szövetkezetben, dolgozik itt még egy gépész és egy építészmérnök is. Tagja vágyóik a SZISZ Jb fiatal mezőgazdászok tanácsának is, nagyon sok érdekes dolgot megtudtam azoktól, akik évek óta a mezőgazdaság elkötelezettjei. Ügy érzem, hogy sok barátra leltem köztük. Nem bántam meg, hogy a szövetkezetbe szerződtem. Minden kezdő fiatalnak fontos, hogy lássa a fejlődést, a mozgást, mért az állóvíz elveszi a kedvüket a kezdeményezéstől. A Duklf. szövetkezet szinte a szemem láttára válik mezőgazdasági nagyüzemmé. Egészen fiatalok, 30—40 évesen sok milliós értékekért felelősek, a vezetési módszerek is rugalmasak, modernek. Persze, azért nálunk sem kényeztetik a fiatalokat; segítik őket kölcsönökkel és bizonyára lakással is segítenék, ha lenne rá igény. De nincs. Ugyanis DunEszerdahelyen a városban folyamatosan annyi lakás épül, a- mennyire szükség van. Vagy két évvel ezelőtt valamennyi munkahelyünkön körbejárt egy közlemény; aki akar a szövetkezet 'segítségével építhet lakást. Talán két érdeklődő akadt... A mi szövetkezetünk talán a legjobbak közé tartozik, ezért nehéz összehasonlítani a többi szövetkezettel. Mégis az a véleményem, hogy nem elég várni vagy fintorogni azon, hogy például a kertészetben a növényvédő szerek használata után csupán lavórban és nem fürdőszobában mos- hetünk kezet. Nem megy minden egyszerre. Nincsenek mindenütt Ideális munkafeltételek, de nem is ebből, hanem a fiatalok életszemléletéből kel! kiindulni. Azzal van a baj. És ez elől nem lehet megfutamodni. A megfutamodás nem megoldás, csupán egy fok a létrán — de lefelé. Tudatában vagyunk annak, hogy a kép nem teljes, ás talán akkor sem lesz az, ha a mezőgazdaságban dolgozók közül sokan elmondják véleményüket a témáról. De kell, hogy elmondják. Már csak azért is. hogy a pályakezdők tudják, munkahelyük legalább annyit elvár tőlük, mint ők munkahelyüktől. Az oldalt írta és összeállította: TÓTH ERIKA, ZÄCSEK ERZSÉBET, MOLNÁR IMRE A nagy elhatározás előtt (Folyt, az 1. oldalról) A jelenlegi tudományos-műszaki forradalom követelményeinek megfelelő helyes pályaválasztás lényeges feltétele annak, hogy a pályaválasztó fiatalok kellően legyenek tájékoztatva a továbbtanulás, illetve az életbe való bekapcsolódás lehetőségeiről. Felvilágosítást az iskolákban a nevelési és pályaválasztási tanácsadással megbízott pedagógusok és az osztály- főnökök, valamint a járási és kerületi nemzeti bizottságok tskolaügyi szakosztályai mellett működő pszichológiai-pedagógiai tanácsadó felelős dolgozói nyújtanak. Ezért tanácsolom a pályaválasztás gondjaival küzdő fiataloknak, hogy elsősorban az imént említett dolgozók tanácsait, véleményét, javaslatait tartsák mérvadónak. Elsősorban ők azok, akik a társadalom szükségleteiből kiindulva, az é- gyén érdeklődésével, adottságaival és képességeivel összhangban eredményesen segítenek az életbevágó döntésben. Természetesen ez nem lehet rövid ideig' tartó, kampányszerű folyamat. Nem elég az alapiskola, illetve a középiskola utolsó éveseként dönteni a jövőről, még akkor sem, ha a „hivatásos“ döntés, a jelentkezőív kitöltése ekkor történik. Feltehetően már a végleges döntés előtt minden fiatal mérlegelte, hogy képességeit társadalmunk építésének melyik területén tudja majd legjobban kamatoztatni, hogy a középiskolai oktatási rendszer három alapirányzata közül melyik áll a legközelebb hozzá. Itt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a társadalmi követelményekkel a középfokú szaktanintézetekbe várjuk a légtöme- gesebb jelentkezést, mert erre az Irányzatra lesz felvéve a végzős alapiskolások mintegy 55, a szakközépiskolákba 27, a gimnáziumokba pedig a 18 százaléka. Tehát az érdeklődésnek és a jelentkezésnek is Ilyen a- rányban kellene megoszlania. A gimnáziumi oktatás fő célja: az egyetemi és a főiskolai tanulmányokra felkészíteni a diákokat. Népgazdaságunk szakember-szükségleteit figyelembe véve, az ebben az iskolatípusban végzők mintegy 60 százalékának kellene továbbtanulnia, mégpedig többségében a műszaki irányzatú főiskolákon — megközelítőleg 6:4 a- rányban. Az említett 60 százalékos továbbtanulást csak úgy érhetjük el, ha a végzősök mintegy 80-85 százaléka jelentkezik főiskolára. Felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a sorsuk azoknak" a fiataloknak, akiket nem vettek fél a főiskolára. A több lehetőség közül. kettőt- említenék meg: a gimnázium az u; koncepció érteimében az általános i-műveltség mellett szakmai ismereteket is nyújt a jelenleg már csaknem valamennyi gimnáziumban bevezeteti választható szak- tantárgycsoportok tanítása révén. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a szaktantárgycsoportból tett érettségi" vizsga egyben középfokú szak- képesítés is. A másik léhetőség pedig a középfokú szakképzettségnek szakosító tagozaton való megszerzése. A szakközépiskolai oktatás, elsősorban arra van hívatva, hogy középfokú szakképzettséggel rendelkező fiatalokat képezzen népgazdaságunknak, olyan munkaerőket, akik a termelés modern irányításába mint mesterek, műszaki középkáderek kapcsolódnak be. Az ebben az iskolatípusban folyó elméleti felkészítés lehetővé teszi a főiskolákon való* továbbtanulást is, természetesen azon á szakirányzaton, amelyen a tanuló középfokú szakképesítést kapott. Hasonló lehetőséget biztosítanak az új koncepció szerint oktató tanintézetek is, ahol a tanulmányi idő négy évig tart. Ezek a szaktanintézetek az eddigi gyakorlattól eltérően a legjobb tanulóknak közvetlenül lehetővé teszik a főiskolai továbbtanulást, hiszen’ ezek a fiatalok tanulmányaikat érettségivel fejezik be. A felvázolt lehetőségeket alapul véve, az egyéni képességek és adottságok ismeretében kell megtalálniuk a fiataloknak a mindennapi életben, a társadalmunk építésé szempontjából is eredményes érvényesülési lehetőséget. Ez különösen fontos számukra azért, hogy a szakközépiskolában, valamint a műszaki, irányzatú főiskolákon tanuló diákok, Illetve hallgatók száma az alapiskolákhoz és gimnáziumokhoz hasonlóan, fokozatosan összhangba kerüljön »(szocialista hazánkban élő magyar nemzetiségű állampolgárok részarányával. FODOR ZOLTÁN, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője
