Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-27 / 48. szám
, ' \ ^ . r j • , t , I ... . . . , V. ' f\ A NAGY ELHATÁROZÁS ELŐTT Á, DEHOGY... A nagymama már negyedik hete kórházban van. Műtötték a gyomrát. Vasárnaponként fel-felutazunk hozzá (vagy 50 kilométer), és ha az időjárás engedi, kinn üldögélünk-a kórház kis parkjában. — Nagyi, ki az a sötét szemüveges bácsi, ott szemben a pádon?- A múltkor is ott ült, meg azelőtt is... — kérdi ötéves jiam, Tomi. — A Kaszala. Már régebben itt van, operálták a szemét. Azt mondják, jövő héten megismétlik a műtétet. Özvegy, csak egy fia van, a Pista. Szün: r telenül róla beszél, de én még nem láttam, pedig már itt vagyok egy hónapja — mondja inkább nekem, mint a gyereknek. Többet nem foglalkozunk a bácsival. Nem így a gyerek. Ásványvizet, babapiskótát vásárolunk a kórházi büfében, és csak visz- szajelé menet látom, hogy Tomi észrevétlen átköltözött az öreg padjára, s épp a botját próbálgatja. Férjem dühös, én sem vagyok higgadt, még valamilyen nyavalyái felszed ez a gyerek ... Nagymama rám néz: — Mindig egyedül van, alig lát, a nővérek vezetgetik .,. Persze, persze, de akkor is szólnom kell a gyereknek, hogy visszajövünk érte. Közeledem feléjük, már hallom az öreg hangját: — az... egyik ló megbokrosodott; elszakította az istrángot, és neki a határnak. A másik is ment volna, csakhogy erősen fogtam ám a gyeplőt! Így ni, figyeld csak! Az öreg megszorította a fiam csuklóját, Tomi rriég kérdezni is elfelejtett, pedig .tapasztalatom szerint egy ilyen kétperces'mese alatt átlag öthat kérdést is fel szokott tenni, de most nem. Testese nővérke halad el a pad előtt: — Kaszala bácsi, megyünk szépen befelé, nehogy megfázzunk, Ilonka már hordja a vacsorát.. . — Megyek, megyek,.csak kikísérem a vendégem. Rég nem .látfuk egymást. Vacsora, vacsora.. Tudod, mit hívnak ők vacsorának: — bökött fejével a kórház- épülete felé. — Egy jókora injekciót meg . egy pohár teát. A fiam közben már észrevett a pad mögött, hangtalanul, mutogatással próbálom vele megértetni, hogy bemegyünk az épületbe, az öreg azonban észreveszi a .gyerek mopcvgását. — Sietsz? Tomi■ rámtnéz, nemet intek. — Nem... Nem stétsk,,még anyuék is beszélgetnek — és vidáman visszatelepedik a padra. Félóra múlva: Egész a kapuig kísérte, pedig nem volt könnyű elbotorkálnia odáig. A férjemmel kértük, ne haragudjon, hogy a fiam fenntartotta. — Á, dehogy! — mondta-szégyellősen. . , . — Aztán. jövő.vasárnap Itt várj rám. Olyan piros autóbusz szokott behozni bennünket — búcsúzott fiam az úf barátjától. Zácsek Erzsébet 2 % B S -Ái --b -JS vú =: .2 ~ * Sf-I Ifi *s|8-1BSs 118 c'lr «-Sas S 6-1 fl3 ^ Q«. j1 íO iS _ M d, £ -~ —-O ... «„'gsSSfc-SP « J8 « ®- h •£ m ® 9 ■¥ o c aj N e>'Sw ^ S 2 - a2 c 5 > ä « E a 'S -o '8 ü S'—* (—-»-'S ca, 23eg;5 S tő o ÖCü u--®!® o öö'O —* .“c e 3* >< '. 'S Ä O w c C n Js£ e W) « s o 11§ §31 • —^ Q, C/5 v;3 CQ '«3 « Ä — -w N t: S ^ ^ a.'® ^ ■* .5 « 18 o 7! 3 m ®|"^jíeg®dg ^ Sf í 2 °H N s « * fi i: s « 3 « 5 'S * m a 2 -« a B > a « M I« >jtí " C|3 «2 « &§ ~ :2e2aESa 1 Ebben az időszakban, mint évek hosszű során, sok ezer. diák töpreng és gondolkodik a végleges döntésen: milyen pályát válasszon. Nem könnyű dönteni, hiszen a pályaválasztás nem más, mint a társadalmi és az egyéni érdekek összehangolása, s ezáltal az emberi élet egyik fontos fordulópontja. A kérdés komolyságáról tanúskodik az a tény is, hogy a tanulók pályaválasztásának irányításával Jotenzí-. ven fogiaíkozlk az iskola, az oktatásügy tanácsadó intézményei, az állami és párt- szervek. Nem véletlenül, hiszen a cél közös: a fiatal nemzedék úgy válasszon életpályát, hogy az megfeleljen képességeinek és adottságainak., ugyanakkor össz- hangban legyen a szocialista társadalmunk szükségleteivel és elvárásaival. Az eddigi tapasztalatok — az alap- és középiskolákban végzett felmérések —azt bizonyítják, hogy a társadalmi elvárások, szükségletek és az egyéni elképzelések, i- gények között lényeges eltérés van. A pás lyaválasztás előtt álló fiatalok érdeklődési körét' általában a szülők és barátok vé leményei befolyásolják, s főleg a „divatos“,, „attraktív“ pályákat részesítik előnyben. Ennek az a következménye, hogy az alapiskolák végzősei kevésbé érdeklődnek a társadalmilag fontos szakmák, néhány műszaki Irányzatú szakközépiskola és leginkább a „monotípusü“ tanulmányi szakok iránt, ahol szlovák tanítási nyelven egész j i;Szlovákia: iszámára. képeznek középiskolai - végzettséggel rendelkező szakembereket. Hasonló jelenség tapasztalható a gimnáziumok pályaválasztás előtt álló növendékeinél is, ők a műszaki irányzatú főiskolák helyett inkább az egyetemi tanulmányok felé orientálódnak. Ennek következtében többszörös túljelentkezés mutatkozik az egyetemek filozófiai, orvosi és jogi karán, ugyanakkor a műszaki főiskolák , .némely karán a kisebb érdeklődés miatt nehézségek mutatkoznak a tervezett irány- ‘ééámok teljesítésében. (Folytatás a 2. oldalon)
