Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-20 / 47. szám
ÜNNEPELT A SZŐTTES A Szőttes, a CSEMADOK Központi Bizottságának népművészeti csoportja fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte,, amatőr együttestől ritkán látható teljesítménnyel: két egész estét betöltő ünnepi műsorral, s erre még mintegy negyven percnyit rátett, a Tavasztrilógiát. BratisJavában az Oj Színpad (Nova scé- na) volt az ünnepi előadások színhelye. A szervezési hiányosságok ellenére is mindkét előadást telt ház előtt tartották. Az estek tartalmasak voltak, ami az együttes érdeme. Kár, hogy a kerek évfordulóknál megszokott nyilvános elismerésről, a csoport további munkára való biztatásáról megfciedkeztek az illetékes intézmények, fenntartó szervek. A Bratislavai Népművelési Intézet jubilánst köszöntő levele és emlékérme volt az egyetlen elismerési gesztus, pedig ennél többet érdemelt volna az együttes. Tíz évi munkájával méltón rászolgált. Közel félmillió kilométert utaztak a tíz év alatt. Keresztül-kasul többször is bejárták az- országot, illetve annak magyarlakta vidékét, a dél-szlovákiai tájakat. 516 e- gész estét betöltő előadást és 130 úgynevezett brigádműsort valósítottak meg, ami évente 63—64 előadóé. Hívatásos együttes évi normája 110—120 előadás. Számoljunk utána: a Szőttes jóformán társadalmi munkában, kultúránk szeretetének jegyében hivatásos társulat teljesítményének a felét produkálta. Ezt pedig igazán méltó lett volna észrevettniiik az illetékeseknek is! Stefan Nosár, a Lúönica tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa az együttes előadásáról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, de el sem tudta képzelni, hogyan lehet ilyen teljesítményt, tíz éven keresztül megannyi pozitív eredményt teremtő munkát észre nem venni. A műkedvelői művészeti tevékenység egyetlen és i- gazi elismerése a hálás közönség tapsa és a nyilvános társadalmi méltatás. Tapsból kijutott bőven, volt még többszöri visszatapsolás is. A közönség megtette a magáét, de elmaradt a társadalmi méltatás. Fennállásának tíz éve alatt a Szőttes hat egész estét betöltő műsort állított színpadra (A tűznek nem szabad kialudnia, Me- zűkapuban, 1974-ben szőttük, Ojra itt vagyunk, Szerelmek és nászok, Tíz év dallal, tánccal, muzsikával), s ezt megtetézte még további négy kis műsorral (Kaszák éneke. Kisműsor, Táncra, muzsikára, Dél-szlovákiai magyar tájak, valamint az idei gombaszögi meglepetés, a Tavasztrilógia 40 perces ballada-műsor). Az együttes rendszeresen részt vett a nemzetiségi központi népművészeti fesztiválokon — Zselízen és Gombaszögön —, gyakran hívták a szlovákiai | Váltódná) és a csehszlovákiai (Stráínice) országos népművészeti fesztiválokra, és többször is vendégszerepeitek Magyarországon. Faragó józsef erdélyi magyar író a Balladák földjén című könyve (Kriterion, Bukarest, 1977) előszavában írja: „Történeti fejlődésünk mai szakaszában nemzetiségünk folklór nélkül elképzelhetetlen volna — a jövőben pedig egyebek között folklórunk révén maradunk meg magyar nemzetiségnek.“ A Szőttes ezen a téren is igen sokat tett. A felsorolt számok tükrében vizsgálva Faragó gondolatait, a Szőttes létezésének tíz évén keresztül fáklyája volt nemzetiségi táncmozgalmunknak. Vezetői és a tagok rendszeres néprajzi gyűjtést is végeznek, és az így nyert anyagra építik műsorukat. A kisszámú táncegyüttes fellépései mindenhol kulturális ünnepet jelentenek, ezt bizonyítja az 1979-es nyári kőrútjuk is. Az eltelt tíz év elég volt ahhoz, hogy a Szőttes teljesen beérjen, és nemzetiségi kultúránk egyik jeles propagálójává, fenntartó erejévé váljék. Nem kis feladat, amit magára vállalt, de ennek eddig minden a- kadályát legyőzve becsülettel eleget tett, pedig ha kellett együttesnek akadályokat legyőznie, akkor a Szőttes ezt elmondhatja magáról. Igaz, ebben nem maradt magára, megértésre, támogatókra talált. Amit nem tudott megoldani a CSEMADOK KB |a fenntartó szerv) — különösen az első öt- -hat évben —, ahhoz sikerült vidéken támogatást találni, jé keresztapa volt aCsen- kei Efsz, a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Művelődési Központ és még sokan mások. Mondhatnánk úgy is, hogy a nemzetiségünk társadalmi igénye tartotta fenn őket: szükség volt és van rájuk, s az általuk tolmácsolt kultúrára. Az együttes saját feladata teljesítése mellett követendő példaként áll a többi hazai amatőr együtteseink előtt, beleértve a szlovák és a cseh együtteseket is. Utat mutat, hogy mit és hogyan kell feldolgozni, tanít népténcnyelvezetünk elsajátítására, és éberen őrködik, munkálkodik annak tisztasága felett. Saját példájával bizonyítja, hogy a hazai tánchagyományainkban is rejlik annyi érték, amely elégséges tökéletes színpadi művek megalkotásához. Műsorának túlnyomó része hagyományos „nagyegyüttesi“ stílusban készült, mindenkor a témaválasztás helyessége és a nyelvi tisztaság volt az erőssége. Az adott műsoron és az egyes számokon belül is a tánc dominál. így érkezett el az együttes az ö- tödik műsorához, a Szerelmek és nászuk táncszínházi összeállításához. Hazai vonatkozásban ezzel a hivatásos cseh és szlovák együtteseket is megelőzte, az amatőr együttesekről nem is szólva. A megkezdett út folytatásaként ezt követte a Tavasztrilógia. A hagyományos műsorokkal fokról fokra fejlődött az együttes, tisztult néptánco- si nyelvezete. Ahogy magáévá tette a néprajzi gyűjtésekből származó eredeti hagyománykincset, azonnal gazdagította is vele műsorát. Quittner jános kezdettől fogva vezeti az együttest, mint a CSEMADOK KB táncszak- előadója hozta létre, majd a feladatuk so kaságával lett függetlenített művészeti vezetője. A néprajzi gyűjtéseket már első feladatkörében is szervezte. A hatvanas évek közepétől ott volt minden jelentősebb néprajzi feltárásnál és filmezésnél, később pedig önálló kutatásokat végzett. Az elmúlt tizenöt évben alaposabban megismerkedett a Csallóköz, Mátyusföld, Garam és az Ipoly alsó folyása, Nőgrád, Gömör, Borivá völgye. Kassa (KoSice) környéke és a Bodrogköz néptánc hagyományával, így biztosítva az együttes folyamatos fejlődését, tgv lati az együttes táncnyelvezste nemzetivé. Alkotásaiban térült meg az a sok-sok munka meg abban, hogy néprajzi térképünkön ma már jóval kevesebb a fehér folt. Az együttes értékes kezdeményezése a Szerelmek és nászok, valamint a Tavasztri- légia című műsor. Az első táncszínházi szerkezeti felépítésében volt egészen szokatlanul új. Erről elég sokat írtak annak idején a lapok. Közben eltelt egy-két év, és a műsor kivívta a közönség elismerését, sőt igényelt műsora lett az együttesnek. Néptáncnyelvei! megfogalmazva a nép életét tolmácsolja az együttes. ]őval mélyebbre nyúl az ünnepi csillogásnál, bátran kimondja a „jeles napok“ mögé sokasodó gondokat, bánatot is. Nagy értéke ez a táncművészetünknek, még hibáival együtt is az. A Tavasztrilógiával az együttes magas fokú felkészültségét bizonyította. A táncos- technikailag is igényes kompozíció az elnyomást, az ellene vívott harcot és a felette aratott győzelmet tolmácsolja. A műsor egyes részeiről lehet vitatkozni — érdemes is, mert a mű megérdemli —, de az egész mint olyan, vita felett áll. Amit elmondott és ahogyan azt népi ihletésű, egységesen tiszta táncnyelven elmondja, az elismerésre méltó. Szükséges megjegyeznünk, hogy ez az út nem minden együttes számára járható át, a fejlett táncostechnikával rendelkező együttesek közül is csak a legjobbaknak ajánlható. Az ünnepség második estjének egyik kiemelkedő pontja volt a Tíz év dallal, tánccal, muzsikával cimű összeállításban a kiöregedett vagy más okból kivált táncosok műsorblokkja. Elvezet volt nézni az élő tánc megjelenését a színpadon. Az előadásukból itt-ott hiányzó technikai bravúrt bőven pótolta az átéltség. Micsoda kiváló táncosok nőttek ki az együttesben, és nem is kevesen! Igazán csak ilyenkor látja az ember. Az alapítók közül Sipos, Csóka, az egy-két évvel később felzárkóznttak közül pedig Dudek, Dudekné, Kovács, Kovácsné, Varga, Vargáné, Szokolay, Szokolayné, Soltész, Soltészné, Horváth jutka, Fehér Teréz. Es hányán ültek a nézőtéren .. .1 A felsoroltak időközben mérnökök, tanárok, hivatásos táncosok, bányászok, szobafestők, hivatalnokok lettek. Sokukat elsodorta az élet Bratislavából, felelősségteljes munkát végeznek, funkciókat töltenek be. de a néptánc szeretete, a Szőttesben megízlelt kultúra tisztelete mindenhová elkísé rl őket. Nagy út és igen eredményes munka áll a CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Csoportja mögött. Nagy utat tettek meg ki loméierekben és szakmai fejlődésben is. Élre törtek. Ez az elismerés mellett költsé gakUcl is jár. Kötelességgel a Szőttes vezetői és tagsága, kötelességekkel a fenntartó szerv, a CSEMADOK KB részéről is. Az előbbieknek önmagukat kell adniuk a további munkához, a fenntartó szervnek pedig a zavartalan működéshez nélkülözhetetlen feltételeket, mert csak fgy lehet értékes a következő évtized, évtizedek. TAKÄCS andrAs rajzot —, elmondja a mellé nyomtatott verset. Elmondja a verset, közben ismerkedik a környezettel, a szavakkal, a mese és a valóság világával, az anyanyelv kincsével. Csoda hát, ha a krónikás is kíváncsisággal elegy várakozással lépett az álmot és valóságot, tündér országot és az öperencíás- -tengeren túli világot jeltáró mesebirodalomba? Csoda, hogy kicsinyek és nagyok, fiúk és lányok, fővárosiak és külföldiek órákat töltöttek a több mint 2200 gyermek- könyv-illuszlráctóból álló meseországban? Az előző biennálék tapasztalataihoz hasonlóan az idei BIB is sok értékes tanulsággal szolgált. Például arra figyelmeztetett, hogy a jó tllusztrátor a gyermekkönyvek lapjain tulajdonképpen mesemondóvá válik; a nyomtatott betűt kiegészítve ő teszt kifejezővé, izgalmassá és ha kell, akár drámaivá a fabulát. Az Illusztrátor, mint minden igaz művész, elsősorban nemzete hagyományaiból és múltjából, a szülőföld termőtalajából és a jelen érdekes eseményeiből merít Ihletet. Az idén örömmel tapasztalhattuk, hogy a népművészeti elemek, a népi formakincs minden eddiginél nagyobb szerepet tölt be világszerte a gyermek- könyveket illusztráló képzőművészek munkáiban. Aligha járok messze a valóságtól, ha pa- vírra velem: jobbnál jobb illusztrációkat láthattunk az idei BIB-en, a képzőművészek tulajdonképpen szinte kivétel nélkül lödíjat, aranyalmát, aranyplakettet érdemeltek volna. A bemutatott könyvek mindegyikének szövege külön-kiilön nyelven szólt, ám az illusztrációk nyelvezete annál egységesebb volt: a legszebbet a legjobbat kívánták mondani a látogatóknak. Bs az eredmény, a lenyűgöző hatás sem maradi el: megeleve nedteíc a rajzok. emberi ruhát öltöttek a állatok, megszelídültek a trópusok rettegett fenevadai. A 16 elnyerte jutalmát, a "ossz — csípős gúnnyal, oktató szigorral — méltó büntetését. A mesékben szereplő világok gyöngéd bája. iák változatos formái néldáui egy nagyon időszerű feladatra, a természet szeretedre oktatók a felnőttekét és gyerekeket egyaránt. Természetesen, nem iskolás módon, hanem a képzetei csillogó színeibe öltöztetve mesélte oldva Az idei biennálét, csaknem negyven or szag 260 képzőművészének 220 ’liuszirópió iát néhány fő híján hatvanezer érdeklődő tekintette meg. Bs újra bebizonyosodott az, hogy a gyér mekkönyvekben szereplő rajzók akár csak a zenemüvek dallamai — tulaidonkép pen egyetemes, mindenki számára érthetös világnyelvnek számítanak. Miklósi Pétér „Bratislavában tegnap este zárta be kapuit a gyermek- könyv-illusztrációk nemzetközt tárlata: a BIB “79. A ki állítás hét hete alatt összesen 39 350 érdeklődő iekín- . tette meg a több mint 2200 szebbnél szebb eredeti illusztrációt. Az idei BIB fődíját Klaus Ensikat NDK-beli képzőművész nyerte, s az aranyplakettel kitüntetett illusztrátorok között volt Éva Konceková-Veselá csehszlovák. grafikusművész is." (Újsághír) Két emelet ( Szeptember elejétől október végéig csaknem negyven nemzet zászlóját lengette a szél a bratislavai Művészet Házának homlokzatán. E lobogók tarka sokasága jelezte, hogy Szlovákia fővárosában ismét megnyílt a gyermek- és ifjúsági könyvek nemzetközi biennáléfa. Az idén újra bebizonyosodott, hogy e tárlat jelentősége messze túlnő Bratislava, sőt, az egész ország határain, hiszen ennek a kétévenként ismétlődő képzőművészeti kiállításnak fontos kulturális küldetése van; hiszen az egyetlen ilyen fórum a világon! E világkiállítás szervezője az UNESCO-val együttműködő Csehszlovák Bizottság, a Szlovák Socialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma és a Szlovák Nemzeti Galéria. A galéria keretében működik a BIB titkársága és a Gyermekkönyv- illusztrációk Nemzetközi Kabinetje. Ma már művészettörténeti adat, hogy a gyermekköny'b-illusztrációk nemzetközi kiállítása megrendezésének gondolata több mint másfél évtizede fogant. Akkortájt a szlovákiai képzőművészek több nemzetközi kiállításon szerepeltek sikerrel, ezért javasolták: legyen Bratislava nemzetközt ifjúsági- és gyermekkönyvtárlat színhelye. A gondolat hazánkban is, külföldön is visszhangra talált, és Szlovákia fővárosa már 1965-ben a ihat biennálék amolyan főpróbájának tekinthétő tárlat házigazdája lehetett. Röviddét később az UNESCO is pártfogásba bette a' BIB gondolátát. Egyik ágazata, az IBBY (International Board on Books ■for Young People) először védnökségei vállalt a bratislavai biennálé fölött, maja besorolta rendszeres rendezvényei közé. Bratislava azóta minden páratlan észtén dőben, az ősz elején rangos képzőművészei: -világkiállítás színhelye. És most hetvenkilencben a Művészet Há zának első és második emelete újra kicsi nyékét és nagyokat ámulatba ejtő mesebi rodalommá változott. Elvarázsolt lovagok tündérkisasszonyok, félelmetes sárkányok, manók és törpék, útszéli vándorok és bohó cok, boszorkányok és derék legények, álla tok és vízi sellők várták, hogy a látogatók képzeletében életre keljenek; hogy örömei és szórakozást, gondtalan időtöltést nyújtva a szépre, a művészet szeretetére oktassa nak. Mert ennek a nemzetközi tárlatnak ei az egyik, s talán legfontosabb küldetése. Bs joggal az, hiszen a kisgyerekek felen tős hányada még nem tud olvasni, úgyhogy „csak“ a kemény táblás leporellók, az egész oldalas színes rajzok kötik le figyelmükéi Ez az a varázskulcs, amely az irodalom és a művészet végtelen birodalmát nyitja meg az élénk szemű, csillapíthatatlan érdeklődi sű csöppségek előtt. Bölcsődés vagy óvodás korban épp az illusztrációk révén ismerke dik a gyerek a könyvvel, ekkor raktározód nak el benne az első emlékek a szépségről látszik és tanul, mert amíg a kicsi érdek lődéssel nézi a rajzokat, addig a felnőttek vagy idősebb testvérek elolvassák a verset, tovább szövik a képen látható rajz mesé jét; és amikor a kisgyerek — meglátva a
